Mark Dimondstein az Amerikai Postai Dolgozók Szakszervezetének elnöke, az AFL-CIO 55 alelnökének egyike, valamint az AFL-CIO végrehajtó bizottságának és tanácsának tagja.

Egy tüntető a kezében egy táblával, amelyen a Ceasefire Now - Tűzszünetet most - felirat szerepel.

Kép: Probal Rashid / LightRocket via Getty Images

Tüntetők gyülekeznek a washingtoni Nemzeti Menetelés során: Free Palestine (Szabad Palesztinát) elnevezésű, Izrael és a Hamász közötti tűzszünetre felszólító demonstráción Washingtonban.

A közelmúltban több hír is keringett arról, hogy az AFL-CIO végrehajtó bizottságának ülésén amellett szálltam síkra, hogy csatlakozzak az Izrael és Palesztina közötti azonnali tűzszünetre vonatkozó felhívásokhoz, beleértve a túszok szabadon bocsátását és a gázai népnek nyújtott humanitárius segélyt. Annak ellenére, hogy ezt az álláspontot a legtöbb nemzet támogatja, amint azt az ENSZ Közgyűlésének nemrégiben elfogadott határozata is tükrözi, valamint emberek milliói világszerte, beleértve hazánkban az emberek többségét és számos szakszervezetet, ezen az ülésen senki más nem szólalt fel a tűzszünet mellett.

Mint oly sokan mások, az én zsidó családomat is megtizedelték a gyilkos nácik. Néhányan részt vettek a fasizmussal szembeni hősies ellenállásban, köztük apám, aki kitüntetett II. világháborús veterán volt, és bombázórepüléseket hajtott végre Olaszország felett. Egy másik unokatestvérem egy párizsi földalatti ellenállási csoport fegyveres harcosa volt, akit társaival együtt 1944-ben egy náci kivégzőosztag végzett ki. A washingtoni Holokauszt Emlékmúzeumban ki van állítva utolsó levele és egy plakát, amely az ő csoportját, a "L'Affiche Rouge"-t célozta.

https://www.chrd.lyon.fr/musee/collections/laffiche-rouge

De az, hogy büszke amerikai zsidóként nőttem fel, és az antiszemitizmus elleni küzdelemből is kivettem a részem, nem tesz a cionizmus, a telepes mozgalom támogatójává, amely Palesztina megszállásával egy zsidó "haza" létrehozását és fenntartását tűzte ki célul.

Valójában a családi történelmem segített kialakítani a nézeteimet ebben a kérdésben. Miután a második világháború alatt az antifasiszta bolgár ellenállásban harcolt, egy másik unokatestvérem 1948-ban önkéntesnek jelentkezett az izraeli légierőhöz. Akkoriban úgy gondolta, hogy a zsidó haza megteremtése a szabadságharc folytatása. Nem sokkal a bevetése után megjegyezte egy tisztnek, egy holokauszt-túlélőnek: "Úgy bánunk az emberekkel itt Palesztinában, ahogy a náci fasiszták elnyomtak minket."Akaratlanul is részese lett 750 000 palesztin erőszakos elűzésének otthonából és földjéről. A cionizmus megszálló jellegét aláhúzva, édesanyjának felajánlottak egy ingyenes otthont, amely egykor egy kitelepített palesztin családé volt. Az asszony visszautasította.

A britek, akik a Közel-Keletet gyarmati céljaik miatt faragták át, nem meglepő módon az ő parancsnokai voltak. Nagy-Britannia és az Egyesült Államok kormányát, végső soron Izrael fő pénzügyi támogatóját nem a zsidó nép iránti aggodalom motiválta, hanem az a vágy, hogy ellenőrzésük alá vonják a régió stratégiai fontosságú olajkincseit és közlekedési útvonalait, köztük a Szuezi-csatornát. A holokauszt-népirtásban, 6 millió zsidó meggyilkolását követően, a zsidó nép számára az a világméretű érzés alakult ki, hogy biztonságos menedéket talált.

Az egyik történelmi tragédia azonban nem igazol egy másikat. Izraelt a palesztinok kárára hozták létre, akiket erőszakkal űztek el otthonaikból, elszegényedett menekülttáborokba kényszerítettek, megtagadták tőlük a visszatérés jogát, és generációk óta szenvednek a traumák, a lealacsonyítás, a telepesek agressziója és az apartheid politika megaláztatásai miatt.

A Hamász civileket célzó taktikáját el kell ítélni, még akkor is, ha elismerjük, hogy Izrael és a nyugati kormányok segítettek finanszírozni az iszlám fundamentalizmus felemelkedését a szekuláris és progresszív "baloldali" erőkkel szemben Palesztinában és azon túl. És talán soha nem fogjuk megtudni, hogy Netanjahu és reakciós kormánya milyen mértékben segített kiprovokálni ezt a háborút, ahol tekintélyelvű útjával szembeni népi ellenállás mára szinte teljesen eltűnt a "nemzeti egységre" való felhívások mögött.

Mégis, miközben az amerikai politikusok és a média elítélő nyilatkozataival elárasztanak minket a Hamász elítélésével, az izraeli atrocitások nem kapnak megfelelő figyelmet.

Izrael elvágott mindent, vizet, üzemanyagot, áramot és orvosi ellátást Gázában - ez nyilvánvaló háborús bűncselekmény. Maga Gáza a szó szoros értelmében egy 2,3 millió lakosú szabadtéri börtön, amelyet 2007 óta az izraeli ostrommal elzártak. Az üzemanyag és az áram hiánya miatt koraszülött csecsemők halnak meg, a kórházak nem tudnak életet menteni, az emberek kénytelenek szennyezett vizet inni, és több ezren fognak kegyetlen halált halni. A családok az éhhalál szélén állnak.

Izrael jelenlegi válogatás nélküli bombázása otthonok, iskolák, mentőautók és kórházak ellen a jelentések szerint több mint 10 000 civil halt meg Gázában, köztük legalább 4000 gyermek. Több mint 25 000-en megsebesültek.

Az amerikai adóforintokból évente több milliárd dollárral finanszírozzák az izraeli hadsereget. Most a demokrata Biden elnök további milliárdos katonai támogatást javasol Izraelnek, és a republikánus vezetésű képviselőház már meg is szavazta azt. Ez csak még több háborúhoz, még több pusztításhoz és még több emberélet elvesztéséhez fog vezetni. De a háború szítása tovább gazdagítja a hadiipari komplexumot.

Egy olyan szakszervezetet vezetek, amely az egyenlőség, a béke, a nemzetközi szolidaritás és a társadalmi igazságosság mellett áll ki, bár nem minden tagunk fog egyetérteni az itt kifejtett véleményemmel. Az AFL-CIO végrehajtó bizottságának vitája eltérő nézeteket és erős szenvedélyeket tükrözött. De igazán megdöbbentőnek és szégyenletesnek tartom, hogy nem tudtunk összefogni az azonnali tűzszünet minimális követelése mögött. Az emberiség kiáltásai nem kevesebbet követelnek.

Mark Dimondstein

Forrás: https://www.thenation.com/article/world/mark-dimondstein-gaza-israel-cease-fire/ 2023. NOVEMBER 14

Angolból fordította: Naetar-Bakcsi Ildikó