Kép: Christian Fischer: Atheer Elobadi, Isabel Frey és Inbal Volpo (balról) a bécsi Standing Togetherből már jó ideje barátok, és mostanában virrasztásokat szerveznek a békéért Izraelben és Palesztinában.

Egy alig egy négyzetméteres kis emelvény, zenegépek egy hozzájuk csatlakoztatott mikrofonnal és egy fehér pavilon, amely néhány hangszert véd az esőtől - ez minden, ami van, amikor az emberek összegyűltek a bécsi Platz der Menschenrechte téren múlt vasárnap. Nem látni zászlókat, nem látni táblákat és nem hallani jelszavakat. "Mi ez az egész?" - kérdezi egy járókelő. Mintha hallotta volna a kérdést, egy nő abban a pillanatban felmászik a kis emelvényre, és a mikrofonba kezd beszélni: "Azért gyűltünk itt össze, hogy együtt és egységesen megemlékezzünk mindazokról a civil áldozatokról, akik az elmúlt hat hétben a terror és az erőszak miatt vesztették életüket Palesztinában és Izraelben, és sajnos még most is életüket vesztik" ....

A virrasztást szervező csoport a Standing Together Vienna nevet viseli. "Zsidó-arab szövetség a közel-keleti békéért" - így jellemzi magát a honlapján. Az első virrasztást október 22-én szervezte meg, és mostantól kéthetente tervezi ezt megtenni. A következőre december 1-jén kerül sor. Petícióban szólítják fel az osztrák kormányt, hogy "kampányoljon a tűzszünet és a de-eszkaláció mellett Izrael-Palesztinában". Szimbólumokat és jelszavakat szándékosan nem látnak szívesen a rendezvényeiken. Csak gyertyákat gyújtanak a háború civil áldozataiért.

Az aktivisták a kollektív gyász terét szeretnék megteremteni, amelyben minél többen részt vehetnek. A zászlók és hasonlók ezt megakadályozhatják. A csoport zsidókból és palesztinokból, izraeliekből és arabokból áll. Néhányan közülük Ausztriában születtek, mások egyszerűen itt élnek. Beszédeikben elítélik a Hamász terrorját, követelik a túszok azonnali szabadon bocsátását, de beszélnek az Izrael által megszállt területekről és a telepesek erőszakáról is, és állandó tűzszünetet követelnek. És itt veszítenek el néhány gyászolót - különösen a saját közösségeikből.

Eegy videó a közel-keleti konfliktus összes áldozatáért tartott október végi virrasztásról: "Pontosan erre volt szükségem"DER STANDARD

Egy konfliktus nélküli tér

"Hozzunk létre egy ideiglenes konfliktusmentes teret" - kiáltja az első felszólaló a mikrofonba az Emberi Jogok (Platz der Menschenrechte) terén, és a közönség megtapsolja. Kezdetben körülbelül 50-en vannak, de az este folyamán várhatóan 200 körül lesznek. Sokan közülük október 7-e, a Hamász izraeli civilek elleni mészárlásának napja óta nem voltak virrasztáson vagy gyűlésen. "Mert az az érzésem, hogy az áldozatok egyik oldala mindig kimarad" - mondja egy asszony, aki egészen Alsó-Ausztriából utazott el férjével. Ezért hálás, hogy van egy olyan rendezvény, mint a mai.

A Standing Together Vienna aktivistái sem érezték, hogy a korábbi virrasztásokon megszólították volna őket, sem az izraeli, sem a palesztinbarát oldalról. Ez volt az oka annak, hogy összefogtak. "Minden annyira polarizált. A politikusok és a média azt mondja nekünk, hogy az áldozatok oldalán kell állnunk. És senki sem beszél a békéről" - mondja Inbal Volpo, az egyik kezdeményező.

Az izraeli művész négy éve él Bécsben. Az izraeli Oranit településen nőtt fel, nem messze Tel-Avivtól, de mégis "Palesztinában", ahogy ő mondja. Oranit a zöld vonalon fekszik, amely 1949-től az 1967-es hatnapos háborúig Izrael tényleges határa volt - tehát Ciszjordániában. Volpo két intifádát élt meg, és azt mondja, hogy jobboldali nacionalista, cionista családban nőtt fel. Tinédzserként nem látta szülővárosát megszállt országnak. "Sokáig tartott, amíg megláttam a történet másik oldalát" - mondja - "megértettem, hogy mindkét oldal olyan narratíva, amelyet kijátszanak egymás ellen".

A Standing Together Vienna virrasztásain nem lehet zászlókat vagy jelszavakat használni. Csak a háború civil áldozataiért gyújtanak gyertyát. Kép: Christian Fischer

A bécsi Standing Together Vienna számára a narratívák is téma. "Az első találkozón megörültünk, hogy milyen sokan eljöttek, de természetesen itt sem minden konfliktusmentes" - mondja Volpo. A fő vitatéma az egyik vagy másik oldalt sértő kifejezések voltak. Olyan kifejezések, mint például az "apartheid" vagy a "fehér gyarmatosítás". Néhányan végül megegyeztek abban, hogy nem használják ezeket a beszédekben.

Pedig a kezdeményezést kritika is éri, mind a zsidó, mind az arab közösség részéről. "Egyetlen szó is elég lehet ahhoz, hogy valaki ne jöjjön többé a virrasztásokra" - mondja Volpo. "A zsidó közösségben például sokan ellenzik a tűzszünetet". A palesztin közösségben pedig vannak olyanok, akik egyáltalán nem akarnak kapcsolatba kerülni a zsidókkal.

Az erőszak még több erőszakhoz vezet

Egy amerikai zsidó telepes énekel egy dalt. Atheer Elobadi ezután felmászik a szónoki emelvényre a Platz der Menschenrechte - az Emberi Jogok terén. "Én egy 1948-as arab vagyok, demográfiai probléma" - mondja a mikrofonba. Ezt a kifejezést egyes izraeli politikusok használják, akik problémának látják, hogy az országban nő az arabok aránya.

Elobadi izraeli palesztin, de több mint tíz éve elhagyta az országot. Ott gyakran érezte magát másodrangú állampolgárnak, meséli a STANDARD-nak. Például a szelektív rendőrségi ellenőrzések vagy a reptéri kihallgatások miatt, amikor hazájába lépett. Emellett vannak strukturális hátrányai is, például az, hogy a palesztinok Izraelben gyakorlatilag nem kapnak építési engedélyt, míg a zsidó települések, még Ciszjordániában is, támogatottak. Nem is beszélve a palesztinok jogfosztottságáról a megszállt ciszjordániai területeken.

"Az a véleményünk, hogy ennek véget kell vetni" - mondja Elobadi. A gázai ellentámadást rossznak tartja. "Ez egy olyan stratégia, amelyet már többször is láttunk, és soha nem vált be. Az erőszak mindig csak még több erőszakhoz vezet" - mondja. "És mi történik, ha egyszer Gáza elpusztul? Gondolja, hogy az majd ellensúlyozza a radikalizálódást és biztonságosabbá teszi Izraelt?" - kérdezi Volpo.

Ráadásul a Hamász egy olyan eszme, amelyet nem lehet egyszerűen elpusztítani, mondja Elobadi. Elobadi nem tagadja, hogy ez az elképzelés részben azt is magában foglalja, hogy Izraelnek egyáltalán nem kellene léteznie. "Természetesen szeretném, ha az emberek feladnák ezt az elképzelést. De az az elképzelés, hogy a másiknak nem kellene léteznie, mindkét oldalon létezik, beleértve az izraeli oldalt is. És ez a két oldal táplálja egymást. Szimbiózisban élnek" - mondja, utalva az izraeli kormányra is.

"Október 7-e óta gyakran kérdezik tőlem, hogy ez a nap megváltoztatta-e a baloldali hozzáállásomat" - mondja Volpo. "Nem, inkább felbátorított. Vagy talán nézzem a jelenlegi helyzetet, és azt gondoljam: igen, a megszállás helyes, folytatni kell"?

A háború tragédiája

A Platz der Menschenrechte-n - Emberi Jogok terén - most egy libanoni zenész játszik az oudon, egy arab húros hangszeren. Unokahúga énekel hozzá, részben arabul, részben németül. Alkonyatkor távol-keleti hangulatba merítik a teret. Ezután arra kérik a résztvevőket, hogy gyújtsanak gyertyát a háború áldozataiért.

Isabel Frey, egy bécsi zsidó nő az utolsó felszólaló, aki a pódiumra lép. Két békeaktivista, Yalil Abu Yahia és Vivian Silver történetét meséli el. Az egyikük, egy palesztin, a palesztin menekültek Izraelbe való visszatérési jogáért kampányolt, és október 30-án izraeli bombák ölték meg. A másikat, egy amerikai zsidó nőt, aki a Gázai övezet közelében élt, hogy a békéért kampányoljon, október 7-én gyilkolták meg a Hamász harcosai. "Azt hiszem, ez is mutatja ennek a háborúnak a tragédiáját, amikor rájövünk, hogy éppen azokat az embereket érinti, akik egész életükben a békéért dolgoztak" - mondja Frey.

A két fiatal zenész Arik Einstein izraeli énekesnő dalával zárja a koncertet. A refrén pedig így szól: "Kicsi gyerekek, nagy gyerekek, jó gyerekek, rossz gyerekek, anya, tudod, mindannyian az élet gyermekei vagyunk". És ezzel a tömeg szétoszlik.

Link a "Standing Together Vienna" honlapjára

Forrás: https://www.derstandard.at/story/3000000196624/mahnwachen-fuer-den-frieden-gewalt-fuehrt-nur-zu-mehr-gewalt, 2023. november 24.

Fordította: Naetar-Bakcsi Ildikó