LeftEast szerkesztői megjegyzés: Az alábbiakban egy interjú következik, amelyet Yola Kipcakkal, a Der Funke munkatársával készítettünk.
Összefoglalná nekünk a jelenlegi palesztinai háborúval kapcsolatos álláspontját?
A Nemzetközi Marxista Tendencia álláspontja nagyon egyszerű: az elnyomottak, a palesztinok oldalán állunk az elnyomó, az izraeli állam és az ezt az elnyomást támogató és elősegítő imperialista hatalmak ellen. Ez a konfliktus nem október 7-én kezdődött, hanem az elnyomás évtizedes múltra tekint vissza. Ez idő alatt láthattuk, hogy a kapitalizmuson belül minden megoldás kudarcot vallott a palesztinok számára - a kétállami megoldás darabokban hever, a folyamatos erőszak és a földrablás miatt. Hisszük, hogy az egyetlen módja annak, hogy a palesztinok, és valójában az izraeli munkásosztály is, szabadok lehessenek és békében élhessenek, az a szocialista forradalom és a Közel-Kelet szocialista föderációjának létrehozása, amely a térség minden népének jogokat és méltó életet biztosít. Csak a profit és az imperialista érdekek hatalmának megtörésével lehet valódi békét és jólétet teremteni a tömegek számára. Az ehhez vezető módszerek az osztályharc, a tömeges ellenállás, a forradalom: az első intifáda, az arab tavasz, a 2021-es tűzszünetet elérő palesztin általános sztrájk módszerei. Ezért mondjuk: le az imperializmussal, le a kapitalizmussal, intifáda a győzelemig; a Közel-Kelet szocialista föderációjáért.
És hogyan értékeli a helyzetet - a politikai légkört, a tájékoztatás szintjét, a média figyelmét, a politikai vitákat stb. - Ausztriában Palesztinával kapcsolatban általában, és különösen az október 7. utáni fejleményekről?
Ausztriában a Hamász október 7-i támadása egy olyan propaganda hullám kiindulópontja volt, amelynek intenzitását még soha nem tapasztaltam. A Palesztinának nyújtott bármilyen támogatást antiszemitizmussal azonosítanak, vagy a terrorizmussal való szimpátiának bélyegeznek. A médiatudósítás hihetetlenül egyoldalú, a nyugati propaganda általános nemzetközi mintáit a végletekig feszítve. Sok tüntetést betiltottak. Nehammer kancellár nemrég Izraelben járt, és biztosította politikusaikat, hogy gondoskodik arról, hogy a "Folyótól a tengerig..." jelszót betiltsák Ausztriában - ez a jelszó még Izraelben sincs betiltva!
Az osztrák uralkodó osztály szilárdan és feltétel nélkül Izrael mögött áll. A parlamentben képviselt pártok vezetői aláírtak egy szolidaritási nyilatkozatot, amelyben kijelentik, hogy "minden politikai párton és nézeten átívelően, egységesen szolidárisak vagyunk az izraeli néppel és Izrael államával".
Az osztrák kormánynak ez a keményen Izrael-barát álláspontja még szélsőségesebb, mint más európai országoké. De ezzel a stratégiával a tűzzel játszanak, mert a konfliktus minden döntő tényezőjét nem tudják befolyásolni: sem a nemzetközi erőviszonyokat és szövetségeket, sem a tömegek reakcióját.
Az osztrák uralkodó osztály Izrael támogatásának több oka is van: Az egyik, hogy az ukrajnai háborúban az osztrák kapitalisták csak vonakodva és félszívvel támogatták a nyugati imperializmus irányvonalát az osztrák bankok és vállalatok oroszországi és ukrajnai érdekeltségei miatt. A Raiffeisenbank International (RBI) például profitjának több mint 60%-át ebben a válságrégióban szerezte. Most Izraellel együtt lehetőségük van arra, hogy minden kötöttség nélkül bebizonyítsák, hogy 100%-ban az amerikai imperializmus szövetségesei. Hasonló reakciót látunk a magyar kormánynál is - mindkettő a 14 országból álló keményvonalas kisebbséghez tartozik, amely a gázai humanitárius tűzszünetről szóló ENSZ-határozat ellen szavazott.
A másik ok az, hogy ezt a konfliktust a baloldal és a munkásmozgalom elleni általános támadásra akarják felhasználni. Már a kezdetektől fogva az arab- és muszlimellenes rasszizmust támogatták, és a migrációs és menekültügyi törvények szigorítására irányuló felhívásokkal kombinálták. Alapvetően minden migránst és különösen az arab és muszlim fiatalokat vádolják a "demokrácia" destabilizálásával. Olyan iróniátlan szalagcímeket látunk, mint "a szabad életmodell veszélyben van" vagy "a zsidókat ki akarják irtani", vagy akár egy ÖVP-s képviselő megjegyzése: "a Hamász rosszabb, mint a nácik". Ugyanakkor felerősödtek a nyugdíjkorhatár emeléséről szóló tárgyalások, a reálbérek elleni támadások az alacsony kollektív szerződéseken keresztül.
Emellett 2024 választási év lesz Ausztriában. Az osztrák uralkodó osztály rendkívül aggódik a politikai stabilitásért és a következő kormányért, hogy a mély válság közepette biztosítani tudja a "társadalmi békét". Ezért az izraeli-palesztin konfliktust is arra használják, hogy nyomást gyakoroljanak az SPÖ-re (szociáldemokrácia). Míg az ÖVP a többi párt támadásával akarja javítani választási esélyeit, addig vannak olyan burzsoá stratégák is, akik azt akarják elérni, hogy az SPÖ "megbízható" partner legyen egy stabil kapitalista kormány számára.
Ez az a kontextus, amelyben a média és a burzsoá pártok lelkesen fogadták nyilatkozatunkat: A baloldal határozott marginalizálása és az SP „megbízhatóságának” biztosítása a kapitalisták számára.
Október 12-én Ön nyilatkozatot adott ki "Le a képmutatással! Gáza védelméért!" címmel, amely megtörte a csendet Ausztriában, hogy beszéljen egy olyan riasztó kérdésről, amely mindenkit mélyen aggaszt, és amelyről senki sem mer beszélni. Miért emelte fel a szavát, és hogyan döntött úgy, hogy ezt teszi?
A Palesztinával és Izraellel kapcsolatos álláspontunk alapvetően ugyanaz már sok-sok éve. Ha megnézi a 2021-es, 2018-as stb. cikkeinket, mindig is az elnyomott palesztinokat támogattuk. Mindig is nyilatkozatokat és szolidaritási üzeneteket adtunk ki, amikor a konfliktus újabb tűzharcba torkollott. Felemeljük a szavunkat, mert marxisták és kommunisták vagyunk. Ahogy Rosa Luxemburg mondta, az igazság kimondása forradalmi tett. Csak igaz és elvhű politikával lehet egészséges forradalmi erőt építeni. A taktikai ármánykodás idegen tőlünk.
De a Hamász támadásának mértéke, amelyre sem az izraeli, sem a nyugati intézmények nem számítottak, valamint az izraeli állam megtorlásának láthatatlan nagyságrendje új minőséget ad ennek a konfliktusnak. Így ezúttal nagy feltűnést keltettünk nyilatkozatunkkal, különösen, hogy nem engedtünk a nyomásnak, hanem nyíltan támogattuk a palesztin közösség tiltakozásait, amelyek a média és a rendőrség rendkívüli figyelme mellett zajlanak.
Néhány nappal ezelőtt választottbírósági eljárás indult a Vorarlbergi Szocialista Ifjúság (az SPÖ vorarlbergi helyi szervezete) két funkcionáriusának - az elnöknek és az elnökhelyettesnek - a szociáldemokrata pártból való kizárására. Röviddel ezután egy médiakampány következett, amely kihangsúlyozta ezeket a kizárásokat és az SPÖ Vorarlberg által a Vorarlbergi Szocialista Ifjúságnak nyújtott támogatások megszüntetését követelte. Le tudná írni a médiakampányt?
A Der Funke már néhány újságíró figyelmét is felkeltette a tüntetéseken való jelenlétünkkel és egy aktivista beszédével, amelyet rosszindulatúan úgy értelmeztek, hogy mi az izraeliek és a zsidók "eltörlését" akarjuk. Valójában csak az izraeli apartheid államot támadtuk, amit minden értelmes baloldali embernek meg kell tennie.
De különösen, amikor a Szocialista Ifjúság Vorarlberg, amelynek elvtársai támogatják a Funke-nyilatkozatot, újra közzétette a Funke-nyilatkozatot, a médiajelentések felrobbantak. Az ORF (a fő állami műsorszolgáltató) rágalmazó szalagcíme abszurd módon azt állította, hogy "A Szocialista Ifjúság igazolja a Hamász-támadásokat", a Krone címlapja pedig így szólt: "A Szocialista Ifjúság legitimálja a Hamász-terrort". Ez nyilvánvalóan teljes hazugság, és az ORF-nek vissza kellett vonnia ezt a főcímet, de csak azután, hogy több más médium is megismételte.
Ugyanígy felszólították az SPÖ-t, hogy határolódjon el tőlünk, nyomást gyakoroltak arra, hogy minden Funke-támogatót zárjanak ki a pártból; az ÖVP politikusainak sajtóközleményei abszurd méreteket öltöttek: Az egyik sajtóközlemény például azt követelte, hogy a bécsi SP-vezető Ludwig határolódjon el Andi Bablertől, az SPÖ vezetőjétől, mert léteznek olyan fényképek, amelyeken BablerFunke-támogatókkal látható!
Az SPÖ vorarlbergi szóvivői azonnal engedtek a polgári közvélemény nyomásának, és bejelentették, hogy a Szocialista Ifjúság pénzbeli támogatását is leállítják. Az SP-n belül is igyekeznek kizárni Funke támogatóit. Az SP-n belüli Funke-támogatókat mindez nem félemlíti meg, és nem hajlandóak engedni ennek a nyilvánvalóan antidemokratikus fenyegetésnek és zsarolásnak.
Hamarosan világossá vált, hogy ez egyáltalán nem arról szól, hogy elhatárolódjunk a Hamásztól vagy ettől vagy attól a megfogalmazástól. Ez egy általános támadás a baloldal ellen a munkásmozgalomban. Jelzésértékű, hogy most már kezdünk olyan cikkeket és nyilatkozatokat látni, ahol a palesztinbarát álláspontot közvetlenül arra használják, hogy megtámadjanak mindenféle antikapitalizmust. Az SPÖ egyes hangjai még azt is kijelentették, hogy a "kommunizmusnak" nincs helye a pártban - amelynek alapítói Karl Marx, a Kommunista Kiáltvány szerzőjének hívei voltak! A polgári újságírók támadják a klímamozgalmat, halottnak nyilvánítva azt, mert Greta Thunberg és a Fridays for Future international palesztinbarát álláspontot foglalt el, és így tovább.
Ezért kellene az egész baloldalnak felébrednie és megértenie, hogy a palesztin kérdésben való hallgatásuk nem segít nekik abban, hogy "békésen" folytassák útjukat. A kapitalizmus legmélyebb válságában vagyunk, legalábbis az 1930-as évek óta. Nincs kényelmes, békés együttélés az uralkodó osztállyal. Itt az ideje, hogy visszavágjunk.
Mit mondana, általában véve milyen álláspontot vagy álláspontokat képvisel az osztrák baloldal Palesztinával kapcsolatban?
Az osztrák szervezett baloldal nagy része mindig is megpróbálta megkerülni ezt a kérdést, és többnyire hallgatott. Nagyon kevés kivételtől eltekintve hallgatás, gyenge "mindkét oldal egyformán..." nyilatkozatok, mint például a Kommunista Párt részéről (amely beadta a derekát, és most beleegyezett, hogy az izraeli zászlót a grazi városházára kitűzzék), vagy nyílt Izrael-párti nyilatkozatok, mint például a Szocialista Ifjúság Ausztria és egy maroknyi apró autonóm szekta az "antideutsche" (egy politikai mozgalom Németországban és Ausztriában, amely a baloldal különböző részeiről jött létre. Ellenzik a német nacionalizmust, amely a német újraegyesítés nyomán különösen erősödött. Más antideutsche álláspontok közé tartozik az Izraellel való szolidaritás, valamint az anticionizmussal, Amerika-ellenességgel, iszlamizmussal, az antikapitalizmus és az antiimperializmus bizonyos („regresszív”) formáival szembeni ellenállás. Ezek vezettek és vezetnek továbbra is vitákhoz a baloldali szintéren belül. Forrás: Wikipedia) ideológia hagyományai szerint.
A kevés kivételek egyike a Kommunista Ifjúság (CY) , amely az első csoport volt, amely szolidaritási üzenetet tett közzé Palesztinával az Instagramon, és akiket a média és a Kommunista Párt vezető személyiségei azonnal támadtak. Teljes mértékben támogatjuk a CY elvtársait, és arra bátorítjuk őket, hogy álljanak ellen ennek a saját soraikból érkező nyomásnak.
Fontosnak tartom megjegyezni, hogy a közmédia nyomása nem tükrözi hűen a baloldali fiatalok hangulatát, akik közül sokan együtt éreznek a palesztin néppel, még ha nem is csatlakoznak még az utcai tüntetésekhez. Ezt a hozzánk érkező szolidaritási üzenetek tucatjaiban és az utcán folytatott beszélgetésekben vesszük észre.
Miután az IDF (Izrael Védelmi Hadserege) gázai ellentámadásának mértéke napról napra világosabbá és halálosabbá vált, több baloldali csoport nyitott a Palesztina-barát tüntetések szervezésére. Véleményünk szerint azonban a baloldalnak nem szabadna "tiszta", csak baloldali mozgalomra törekednie. Mint minden tömegmozgalomban, itt is léteznek különböző vélemények, elemzések és politikai álláspontok arról, hogy miként kell kezelni az adott kérdést. Véleményünk szerint a baloldal feladata, hogy nyíltan támogassa a palesztinokat, úgymond a tömegekhez menjen, miközben egy egyértelmű szocialista, kommunista megoldást hirdet, mint az egyetlen előre vivő utat.
Melyek azok a kérdések, amelyekért hajlandóak a jövőben küzdeni? Hogyan látja a főbb kérdéseket, amelyekkel mind helyi, mind nemzetközi szinten foglalkozni kell?
Az IMT (International Marxist Tendency, Nemzetközi Marxista Tendencia) a szocializmusért küzd még a mi életünkben. Tesszük ezt tucatnyi országban, többek között a volt Jugoszláviában és nemrég Magyarországon is. Nem gondoljuk, hogy ez utópia, sőt, éppen ellenkezőleg, úgy gondoljuk, hogy a kapitalizmus mély válsága számos esélyt kínál számunkra, hogy az elkövetkező években megdöntsük ezt a rendszert.
A kapitalizmus a profitérdekeket védi, és ennek rendeli alá az egész életünket. Ezért van az, hogy a palesztinok, a kurdok és más nemzetek elnyomása, a klímaváltozás, a szegénység és az egyenlőtlenség gyökere ugyanaz, és ezért együtt kell küzdeni ellenük. Egyre több ember jön rá ugyanerre a felismerésre, és érdeklődik a kommunizmus iránt.
A legnagyobb akadály a munkásosztály forradalmi vezetésének hiánya. A munkás- és ifjúsági mozgalom forradalmi, kommunista programjáért küzdünk. Vagy hogy Marx és Engels kiáltványával beszéljünk:
A kommunistáknak "nincsenek a proletariátus egészének érdekeitől elkülönülő és különálló érdekei. Nem állítanak fel saját szektás elveket, amelyek alapján a proletármozgalmat alakítanák és formálnák. A kommunistákat a többi munkáspárttól csak ez különbözteti meg:
1. A különböző országok proletárjainak nemzeti harcaiban az egész proletariátus közös érdekeit mutatják fel és viszik előtérbe, minden nemzetiségtől függetlenül.
2. A fejlődés különböző szakaszaiban, amelyeken a munkásosztály harcának a burzsoázia ellen át kell haladnia, mindig és mindenütt az egész mozgalom érdekeit képviselik."
Yola Kipcak a "DerFunke" című marxista havilap szerkesztője, amelyet az IMC, a Nemzetközi Marxista Tendencia osztrák szekciója ad ki.
Angolból fordította: Naetar-Bakcsi Ildikó
