Ma van a pogrom éjszakájának 85. évfordulója. A náci csapatok 1938-ban november 9-ről 10-re virradó éjszaka zsidókra vadásztak. A Bundestag megemlékezik a pogrom éjszakájáról. Marione Ingram zsidó asszony a hamburgi bombázási borzalomról beszél és arról, miért tartja Bident részben felelősnek a gázai halálesetekért.
Több mint 1300 embert öltek meg, 1400 zsinagógát megrongáltak vagy leromboltak, 7000 üzletet támadtak meg, 30 000 zsidót pedig koncentrációs táborokba deportáltak. A Bundestag ma megemlékezés keretében emlékezett meg az eseményekről. A megemlékezést beárnyékolja a közelmúltbeli izraeli és gázai erőszak.
A Democracy Now amerikai műsorszolgáltató interjút készített Marione Ingram-al. Ő egy 87 éves holokauszttúlélő, aki Hamburgban nőtt fel zsidóként, és édesanyjával együtt alig tudott elmenekülni a náci idők és a város szövetségesek általi bombázása idején. Ezután emigrált az Egyesült Államokba.
Ezen élmények hatására békeaktivistává vált, aki különösen ellenezte az USA által a háború utáni időszakban vívott háborúkat. Az 1960-as években az SNCC (Student Nonviolent Coordinating Committee, azaz az Erőszakmentes Diák Koordinációs Bizottság) egyik szervezője volt.
Marione Ingram a "The Hands of War: A Tale of Endurance and Hopefrom a Survivor of the Holocaust" és a "Hands of Peace: A Holocaust Survivor's Fightfor Civil Rights in the American South" című könyvek szerzője.
A Gázai övezet izraeli bombázása óta másokkal együtt a Fehér Ház előtt tüntet a tűzszünet mellett. A Marione Ingram-al készült interjút Amy Goodman és Juan Gonzales készítette.
Mielőtt a gázai tűzszünetről beszélnénk, szeretném, ha reagálna az egyetlen palesztin amerikai kongresszusi képviselőnő, Rashida Tlaib hivatalos elmarasztalására, akinek beszédét az imént játszottuk le. [Az amerikai képviselőház kedden úgy döntött, hogy nyilvánosan elmarasztalja Tlaibot Izraellel szembeni kritikája miatt.
Marione Ingram: Teljesen támogatom, amit mondott. És azt is szégyenletesnek tartom, hogy az emberi élet jogos védelmét antiszemitának tekintik. Ő emberbarát.
Megdöbbentőnek tartom, hogy politikusoknak van képük megdorgálni a békéért és a Gázában meggyilkolt emberek életéért kiálló igaz hangokat. Ez egy mészárlás, ami itt zajlik. Rashida Tlaib pedig egy hős a szememben.
Olvassa el még:
MaozInon, szülei Hilha és YakoviInon mellett, akiket a Hamász támadásban öltek meg. Kép: Screenshot Democracy Now
MaozInon: "Állítsátok le a háborút": A Hamász támadásában szüleit elvesztett izraeli tűzszünetet követel
A Netanjahu-kormány, és Izrael politikája évtizedek óta a palesztinok elnyomásából, a földek elkobzásából és a palesztinok jogfosztásából áll. Számomra, aki átéltem mindazokat a borzalmakat, amelyeket a gázai emberek most átélnek, és amelyeket Izrael népe is átélt a Hamász szörnyű támadásai révén, ez fájdalmas.
De a Hamász Izrael elleni támadása nem igazolja a nők és gyermekek, különösen a gyermekek lemészárlását. Én a háború gyermeke vagyok. Mindezeket a dolgokat megtapasztaltam. Azt is nagyon jól tudom, hogy amit Izrael tesz, az nem fog véget vetni ennek a konfliktusnak. Csak súlyosbítja azt. Növelni fogja az ellenállást.
Úgy gondolom, hogy Bidennek meg kell szüntetnie minden Izraelnek folyósított támogatást. Nem csak tűzszünetre kellene szólítania. El kell kezdenie a békéről gondolkodni.
Nem folytathatjuk a háborúkat, majd tűzszünetet követelhetünk, hogy aztán a tűzszünet lejárta után újra kezdődjenek a háborúk. Ezt újra és újra láttuk már.
Annyira belefáradtam már abba, hogy mindezek ellen tiltakozom - a háborúk, a fegyveres erőszak, a nők elleni háború ellen. Nevetséges, hogy nem vagyunk képesek tisztán gondolkodni.
A világegyetem legboldogabb emberei bizonyára a fegyvergyártók. Valószínűleg ők is részt vesznek a háborúk előmozdításában. Az, hogy az Egyesült Államok bűnrészes a gyermekek meggyilkolásában, számomra az embertelenség szörnyű bűntette.
Teljes szívemből, teljes lényemmel tapsolok RashidaTlaib-nek. Szerintem fantasztikus. Bárcsak több hang csatlakozna hozzá a Képviselőházban.
"Mocskos zsidó disznó" és a Gomorra hadművelet
Ön a németországi Hamburgban nőtt fel az 1930-as évek végén és az 1940-es évek elején. Mesélne nekünk és hallgatóinknak néhány olyan élményéről, amely formálta, meghatározta Önt, és arra késztette, hogy részt vegyen a Gáza izraeli bombázása és megszállása elleni washingtoni tüntetéseken?
Marione Ingram: Mert zsidó vagyok. Édesanyám zsidó volt, a családomat 1941-ben meggyilkolták. A zsidó családomat kiirtották. A hamburgi zsidókat a fehéroroszországi Minszkbe küldték.
Megérkezésük után meztelenre vetkőztették, majd lelőtték és tömegsírba dobták őket. A nagymamámat két Gestapo-tiszt rabolta el, akik éjszaka, amikor még hatéves sem voltam, bejöttek a lakásunkba, és elvitték.
Körülbelül hároméves koromtól kezdve tudatosult bennem, hogy a német kormány, a német társadalom gyűlöletének tárgya vagyok. Ezt egy játszótársam tette világossá számomra, aki azt mondta, hogy nem akar velem játszani, mert egy mocskos zsidó disznó vagyok. Fogalmam sem volt, hogy miről beszél.
Ez a szörnyű háború a zsidók és a náci rezsim ellen tiltakozó németek ellen vette kezdetét. Egyre rosszabb és rosszabb lett. Anyámnak minden héten el kellett mennie a Gestapóhoz.
Az egyetlen ok, amiért 1941-ben nem vittek el minket, az volt, hogy anyám egy nem zsidóhoz ment feleségül. És ez 1941-ben megmentett minket, de 1943-ban a nácik azt mondták, hogy minden zsidót, beleértve azokat is, akik németekkel házasodtak össze, szintén ki kell irtani. És 1943-ban, 1943 nyarán édesanyám megkapta a deportálási parancsot Theresienstadt-ba.
Anyám öngyilkosságot kísérelt meg abban a reményben, hogy apám rokonai befogadják a gyerekeit, abban a reményben, hogy megmentheti a három lányát. Engem az egyik ilyen rokonhoz küldött, aki segített nekünk.
A nácik hatalomra kerülése óta nem mehettem ki az utcára, ezért nagyon furcsának tűnt számomra - hét és fél éves voltam -, hogy megengedte, hogy elvigyem a kishúgomat apám unokatestvéréhez. Így hát megfordultam, és anyámat a fejével a gázkemencében találtam, és kihúztam onnan. És anyám túlélte. Soha többé nem lett ilyen pillanata. Borzasztóan erős volt.
Közvetlenül ezután a szövetségesek lebombázták Hamburg városát. A támadásokat Gomorra hadműveletnek nevezték el. A britek éjjel bombáztak. Az amerikaiak nappal bombáztak.
A bombázás megszakítás nélkül tíz nap és tíz éjszaka tartott. Anyámat és engem nem engedtek be a légvédelmi óvóhelyre. Kénytelenek voltunk az égő utcákon átmenni.
A szövetségesek foszfort dobtak le. Láttam embereket a tóba és a csatornákba ugrani, majd újra feljönni. Olyanok voltak, mint az emberi gyertyák. A testük lángolt.
És minden alkalommal, amikor a csatornákba és a tavakba ugrottak, a lángok kialudtak, de abban a pillanatban, amikor feljöttek levegőért, újra lángoltak. Hét és fél évesen csontig égett holttesteket láttam.
Két dolgot szeretnék hangsúlyozni: pacifista vagyok, és a sors iróniája, hogy ez a szörnyű bosszúhadjárat az akkori német polgári lakosság ellen - kizárólag civilek ellen irányult - megmentette az életemet. Mert annyi elégett holttest volt, amelyeket nem lehetett azonosítani, így el tudtam bújni - el tudtunk bújni.
Erre voltak előkészületek. Apám ellenálló volt. Sikerült elérnie, hogy a kommunista ellenállók elrejtsenek minket egyfajta külvárosi tanyán Hamburg városán kívül. Az idős házaspár, akik elrejtettek minket, nem antiszemita volt, hanem heves náciellenes volt.
Egy kis ponyvatetős kunyhóban bújtunk el, amikor nem voltak emberek a közelben. Amikor emberek voltak a közelben, egy földbe vájt barlangban kellett elrejtőznünk.
A nyolcadik születésnapomon, 1943. november 19-én azt mondtam anyámnak a földkunyhóban, hogy ha túlélem, soha nem leszek csendben, és béketeremtő akarok lenni.
Nos, ezt az ígéretemet soha nem tartottam be. Nem tudtam rájönni, hogyan lehetne a kormányokat rávenni a békére. De továbbra is harcolok minden fronton. Harcoltam - amikor 17 évesen Amerikába jöttem, láttam, hogy az USA egy rasszista ország. Aktívan részt vettem a polgárjogi mozgalomban.
Olvassa el még:
Gyászolók a Gázai övezetben. Kép: ScreenshotDemocracyNow
Gázai háború: az erőszak és a káosz a Közel-Keleten nem alternatíva nélkül való
Elmondaná, mit jelent az Ön számára a "soha többé"?
Marione Ingram: Számomra azt jelenti, hogy az én életemben a minden bizonnyal már korábban elkövetett atrocitások soha többé nem ismétlődnek meg. De semmit sem tanultunk a 20. század közepén elkövetett atrocitásokból, a vietnami, iraki és afganisztáni atrocitásokból.
Önök a tüntetéseken tűzszünetet követelő táblákat tartottak.
Marione Ingram: Ez igaz, de én ennél többet akarok. Békét akarok. Felháborít, hogy egyetlen nemzet, egyetlen kormányfő sem említette ezt a szót, mintha veszélyes szó lenne.
Kell, hogy legyen mód arra, hogy a háborúzó feleket összehozzuk. Amikor a szövetségesek megtámadták Hamburgot, mert azt hitték, hogy ezzel gyengítik a katonai konfliktust, csak fokozták azt.
Amit Izrael tesz és tett a Gázai övezetben és Ciszjordániában, az csak erősíti az Izrael elleni támadást. Nem várhatják el az emberektől, hogy nyugodtak maradjanak azok után, amit mindannyian átéltünk. Azt mondom, hagyják abba. Állítsuk meg ezt az őrületet.
Gomorra hadművelet: Katonai kódnév egy hamburgi légitámadássorozathoz 1943. július 24. és augusztus 3. között, amely angol és amerikai légtámadások sorozatát foglalta magába Hamburg ellen.
Ez az interjú a Democracy Now amerikai médiával együttműködésben jelent meg. Az angol nyelvű eredetiért kattintson ide. Fordítás németre: David Goeßmann.
Amy Goodman díjnyertes amerikai újságírónő, a Democracy Now szerzője és műsorvezetője.
Forrás: https://www.telepolis.de/features/Nie-Wieder-Holocaust-Ueberlebende-verurteilt-Gaza-Bombardierung-verlangt-Frieden-9357356.html?seite=all2023. november 09.
Magyarra fordította: Naetar-Bakcsi Ildikó
