Mintegy két héttel a háború kezdete után a Zo Haderekh kommunista újság Adel Amerrel, Izrael Kommunista Pártjának (IKP) főtitkárával beszélgetett az október 7-én kialakult új politikai helyzetről.

Mi a véleménye az izraeli és a közel-keleti helyzetről?

A helyzet nagyon összetett, mind Izraelben, mind a régió egészében. Nemcsak Izrael és a palesztinok között van puskaporos hordó, hanem az egész Közel-Keleten. Őszintén remélem, hogy nem lesz szárazföldi invázió a Gázai övezetben, mert senki sem tudja megjósolni annak kimenetelét, és mert az csak bonyolítaná a problémát.

A történelem megtanított minket arra, hogy a politikai problémákat a katonai erő alkalmazása nem oldja meg. Az izraeli tapasztalatok azt is mutatják, hogy bár a hadsereg 75 éve intenzíven tevékenykedik, a palesztin nép nem tűnt el, és nem csökkent a függetlenség iránti vágya. Van egy út, amelyet az izraeli kormányok eddig nem próbáltak ki, ez pedig az, hogy elismerjék a palesztin nép önrendelkezési jogát és azt, hogy Izrael állam mellett saját államuk legyen.

Mi az IKP álláspontja a Hamász által elrabolt emberek ügyében?

Mindig is azt szorgalmaztuk, hogy a polgári lakosságot meg kell védeni az erőszak és a vérontás körforgásától. Ami a Gázai övezetben történt, az ebbe a kategóriába tartozik. Egyértelműen elítéljük a civileket ért bűncselekményeket. Három alapelvünk van: a háborúnak azonnal véget kell vetni. Azonnal megállapodást kell kötni a foglyok és túszok cseréjéről. Ösztönözni kell a párbeszédet a PFSZ-szel a palesztin kérdésről.

A jelenlegi háborúban Izrael súlyos veszteségeket szenvedett a Hamász részéről. De ami jelenleg Gázában történik, az nem a Hamász elleni háború, hanem a palesztin nép elleni háború. Az izraeli hadsereg utasítása a Gázai övezet északi részének lakosai számára, hogy költözzenek dél felé, azt jelzi, hogy Izrael tárgyalásokat folytat az egyiptomi elnökkel a palesztinok Gázai övezetből a Sínai-félszigetre való áthelyezésének kérdéséről. Ez egy tervezett áthelyezés, egy második Nakba^[1].

Az elmúlt napokban a józan észhez való visszatérés jeleit láttuk. Az izraeli társadalomban egyre több hang ítéli el a Gázai övezetben elkövetett bűncselekményeket. Bátorítanunk kell ezeket a hangokat. Az IKP és a Hadash útja a közös arab-zsidó harc útja a valódi egyenlőség és mind a két nép jogainak elismeréséért. Ez az egyetlen út a megoldáshoz.

Nagyon veszélyes a fasiszta erők növekvő uszítása az arab lakosság és a háborúval szemben ellenállást kifejező baloldali zsidó erők ellen. Továbbra is tiltakozni fogunk a háború ellen, mert ez egy erkölcsös, ésszerű és igazságos cselekedet. Az Egyesült Államoknak regionális és globális tervei vannak Kínával és Oroszországgal szemben. Az USA súlypontot akar létrehozni a Közel-Keleten a versenytársaival szemben. Nemzeteink nem fizethetnek véráldozatot egy amerikai imperialista háborúban.

Hogyan befolyásolják a Hamász bűntettei a palesztin harcot?

A palesztin kérdés a történelmi igazságosságért folytatott küzdelem kérdése. Ez a palesztin harc erkölcsisége. Amint az erkölcs veszélybe kerül, a palesztin kérdés igazságossága is veszélybe kerül. Egyetlen szervezetnek vagy személynek sincs joga ártani a palesztin harcnak. A palesztin nép függetlenségre törekszik, nem pedig valaki más elpusztítására.

Fentről uszítva terjed a címkézés: a Hamász olyan, mint a Daesh, és a palesztin nép olyan, mint a Hamász. Az identitásoknak ez a keveredése a lakosság kiűzésének és egy második Nakba megszervezésének tervét hivatott igazolni. A palesztin népet a PFSZ képviseli, amelyet elismernek. A PFSZ a palesztin nép egyedüli képviselője és a tárgyalások fóruma, mivel ez az a testület, amely a palesztin szervezetek túlnyomó többségét tömöríti.

A kétállami megoldás még mindig aktuális?

Figyelek azokra, akik kétségbe vonják a kétállami megoldást azzal az indokkal, hogy Ciszjordániában több százezer telepes van. Véleményem szerint az egyetlen állam javasolt alternatívája rossz, mert az egy apartheid állam lenne.

Izrael zsidó népe már létrehozott egy független államot, míg a palesztin néptől megtagadják az államhoz való jogát. A kétállami megoldás, Izrael és Palesztina, nemzetközi támogatást élvez, és lehetséges, annak ellenére, hogy hatalmas akadályok állnak a megvalósítás útjában.

Mi ma a baloldal szerepe?

A fő feladat jelenleg az, hogy az utcára vonuljunk, és felemeljük a hangunkat a háború ellen és a politikai megoldás mellett.

Erről a kérdésről jelenleg tárgyalásokat folytatunk a megszállásellenes blokk tagszervezeteivel. Minél többet megyünk az utcára, annál többet fogunk hozzájárulni a békéért és a két nemzet jövőjéért folytatott kampányhoz.

Idén január óta izraeliek százezrei mennek ki hetente, hogy a puccs és a fasiszta jobboldal ellen tüntessenek. A demokrácia eltiprása fenyegetett és az ellen tüntettek. A demokráciának most vége. Az izraeli társadalom fasizmussal, szájzárral és politikai üldözéssel néz szembe mindazok ellen, akik felszólalnak a háború ellen, és még azok ellen is, akik az elraboltak hazatérését követelik.

Az arab munkások elleni üldözés fokozódik, és a munkahelyek közelében felszólítanak az elbocsátásukra. A birtokunkban van a főiskolákból és kórházakból elbocsátott alkalmazottak listája, valamint az üldöztetés áldozatául esett diákok és közéleti személyiségek listája. Itt az ideje, hogy újra tiltakozzunk a demokráciáért.

Fontosnak tartom hangsúlyozni, hogy nincs alternatívája a közös értékeken, egyenlőségen és kölcsönös tiszteleten alapuló közös zsidó-arab küzdelemnek. A háború árnyékában már vannak kezdeményezések a közös zsidó-arab harcra: a Társadalmi Gárda Jaffában, a Társadalmi Gárda Wadi Aarában és a Berhátban. Az ilyen kezdeményezések elengedhetetlenek a békéért, az egyenlőségért és az együttélésért folytatott kampányban.

forrás: https://zoha.org.il/124708

2023. október 31.  

Fordította: Morva Judit

^[1] Nakba: Az 1948-as palesztin exodus a palesztinai arab lakosság menekülésére utal, amely az 1948-as arab-izraeli háború során történt. Az esemény Nakba (arabul: النكبة, An-Nakbah, szó szerint "katasztrófa") néven maradt meg a palesztin kollektív emlékezetben.