Kép: „Aki a Szovjetunió ellen harcolt, nem volt feltétlenül náci”.

Az ukrán háború logikája megköveteli a náci rezsim legsúlyosabb bűneinek rehabilitálását. A nyári ukrán offenzíva bukása után az USA, Németország és a NATO nemcsak a háborút fokozza több tízmilliárd dolláros fegyverszállítással, hanem arra is készül, hogy saját csapataikat küldjék be, hogy legyőzzék és "feldarabolják" az atomhatalom Oroszországot, ahogyan azt az ukrán Biztonsági Tanács titkára, Olekszij Danilov nemrég megfogalmazta.

Ez csak olyan módszerekkel lehetséges, mint amilyeneket a nácik használtak az akkori Szovjetunió elleni megsemmisítő háborújukban, amikor több mint 25 millió szovjet állampolgárt, valamint hatmillió zsidót öltek meg, és kíméletlen diktatúrát hoztak létre Németországban, hogy megfojtsanak minden ellenállást a háborúval szemben.

Míg Trudeau és társai kezdetben félreértésnek állították be Hunka iránti hódolatukat, és állítólagos tudatlanságot színleltek, addig a média most már nyíltan védelmébe veszi Waffen SS-tagságát.

Hétfőn a Politico című amerikai napilap európai honlapja, amely teljes egészében a német Axel Springer Verlag tulajdonában van, közzétett egy kommentárt, amelyben igazolta Hunka Waffen SS-tagságát, hazugságokat és történelemhamisításokat sorakoztatva fel, amelyeket korábban csak a holokauszttagadók, például David Irving ismertek.

A brit hadsereghez közel álló szerző, Keir Giles "Oroszország és ügynökei által sikeresen terjesztett propaganda-narratívának" nevezi azokat az állításokat, amelyek szerint "az SS fő feladata a népirtás volt", és hogy Hunka Waffen SS-tagsága nácivá tette őt. "Aki akkoriban a Szovjetunió ellen harcolt, az nem feltétlenül volt náci, csak valaki, aki kényszerítve volt, hogy a két terrorista rezsim közül melyiknek álljon ellen" - állítja.

Giles azzal vádolja "Kanada ellenségeit", hogy "ezekre a leegyszerűsítő narratívákra támadva támadják Ukrajnát, Kanadát és a két ország egymáshoz fűződő kapcsolatát". Azt az állítást, hogy Hunka Waffen SS egysége "számos háborús bűntettet követett el, köztük tömeggyilkosságot", "a semmiből találták ki". "Ismételt alapos vizsgálatok" arra a következtetésre jutottak, "hogy ez az egység nem követett el háborús bűnöket vagy atrocitásokat".

A valóságban a nürnbergi Nemzetközi Katonai Törvényszék már 1946-ban megállapította, hogy az SS bűnszervezet volt, és hogy minden (önkéntes) tagja háborús bűnöket követett el. Azóta számos megalapozott tudományos munka - kezdve Eugen Kogon "Az SS állam" és Raul Hilberg "Az európai zsidók elpusztítása" című művével - cáfolhatatlanul bizonyította, hogy "az SS fő feladata" valóban a zsidók népirtása volt. A Heinrich Himmler által vezetett szervezet viselte a fő felelősséget a holokauszt megtervezéséért és végrehajtásáért.

Giles azonban elítéli a nürnbergi háborús bűnösök tárgyalását, mint orosz propagandaeseményt: "Oroszország azért ragaszkodik a nürnbergi perekhez, mint a legitimitás mércéjéhez, mert győztes hatalomként soha nem kellett ugyanígy számot adnia". Saját antiszemitizmusát fitogtatja a "kanadai zsidó lobbisták" és "a Simon Wiesenthal Központ barátai" elleni támadásokkal, akiknek vádjait inkább "félreértések és feltételezések befolyásolják, mint a történelem és a bizonyítékok".

Valójában Giles az, aki elferdíti a történelmet és a tényeket. Bizonyított például, hogy a Waffen SS galíciai hadosztálya, amelyhez Hunka 1943-ban, 18 évesen önként jelentkezett, közvetlenül részt vett legalább három mészárlásban – Pidkaminál, Huta-Pieniackánál és Palikrowynál. Huta-Pieniacká-ban 1944. február 28-án az SS "Galícia" hadosztály 4. zászlóalja meggyilkolta az összes lengyel lakost - az áldozatok számát 500 és 1200 között becsülik - és felgyújtotta az egész falut.

Az SS "Galícia" hadosztály Jugoszláviában és a Vörös Hadsereg elleni fronton is bevetésre került, ahol a Wehrmacht számtalan háborús bűntettet követett el.

 Miért vannak ezek újra itt? Szerző: CHRISTOPH VANDREIER

Az AfD felemelkedése, a chemnitzi neonáci zavargások és azok védelmezése az Alkotmányvédelmi Hivatal vezetője, Hans-Georg Maaßen által emberek millióit háborítja fel. De miért tértek vissza a fasiszták hét évtizeddel a Harmadik Birodalom bukása után? A politikában, az államapparátusban és a szellemi életben bekövetkezett húsbavágó változások vizsgálata nélkül ezt nem lehet megérteni.

Hunka személyes életrajza nem hagy kétséget afelől, hogy szándékosan csatlakozott egy gyilkos bandához. Kelet-Galícia, ahol Hunka felnőtt, a náci népirtás egyik középpontja volt. A nácik megszállásakor ott élő 540 000 zsidónak mindössze két-három százaléka maradt életben. A holokauszt minden tizenegyedik áldozata ebből a régióból származott, amely körülbelül akkora, mint Alsó-Szászország.

Kelet-Galícia az első világháború előtt Ausztria-Magyarországhoz, utána pedig Lengyelországhoz tartozott. Lengyelország német megszállása után a Szovjetunió szállta meg. Ma Ukrajna része. 1941-ben a nácik megszállták és a "Generalgouvernement"-hez csatolták Kelet-Galíciát, ahol szörnyűségesen tomboltak. Itt állították fel a tömeges megsemmisítő táborokat. Csak a Generalgouvernement-ben mintegy 3 millió zsidó és 3 millió lengyel esett áldozatul a náci terrornak.

Kelet-Galíciában a német megszállás után azonnal megkezdődött a zsidó férfiak, nők és gyermekek tömeges lelövése. A zsidók kiirtása két évig húzódott. 200 000 embert deportáltak Belzec-be, ahol meggyilkolták őket. 1943-ban a gettókat feloszlatták, a megmaradt zsidókat pedig agyonlőtték. A nácik számíthattak az Ukrán Nacionalisták Szervezetének támogatására. Mind a Stepan Bandera vezette szárny, mind az Andrij Melnyk vezette szárny együttműködött velük. Az 1943-ban megalakult Waffen SS "Galícia" hadosztály önkénteseinek nagy részét, akikhez Hunka is csatlakozott, a Melnyk-szárnyból toborozták.

Lehetetlen, hogy Hunka, aki 1939 és 1943 között a beregszászi kisvárosban járt iskolába, ne vette volna észre a náci terrort. Beregszászban, ahol a nácik bevonulásakor még mintegy 4000 zsidó élt, 1941 őszén és 1942 szeptemberében több százukat a köztereken összeterelték, és a helyi lakosság szeme láttára vasúti vagonokba verték be, hogy deportálják őket. 1943-ban az SS-őrök egy háromnapos akció során 1180 zsidót öltek meg a helyi temetőben, nagyjából akkor, amikor Hunka belépett a Waffen-SS-be.

Hunka mindazonáltal később úgy jellemezte az 1941 és 1943 közötti éveket, amikor a német megszállók tomboltak Galíciában, mint élete legboldogabb éveit, amikor élvezte "a szép lányok társaságát, a gondtalan boldog barátokat, az illatos estéket a fényűző kastélyparkban és a sétákat a városban". Már ez önmagában is kegyetlen antiszemitának és háborús bűnösnek bélyegzi.

A Politico, az egyik legbefolyásosabb német kiadó tulajdonában lévő, bevett polgári újság általi rehabilitálása riasztó jel. Aláhúzza, hogy a háború és a diktatúra veszélye nem egyszerűen a szélsőjobboldali sarokból fenyeget, hanem az egész uralkodó osztályból ered. Az Oroszország elleni ukrajnai háború, amelyet az uralkodó osztály minden képviselője szorgalmaz, a legreakciósabb politikai erők megerősödését segíti. Ezt meg kell állítani.

Íme a teljes kép:

Amerikai katonák kezet ráznak orosz katonákkal egy megrendezett fotón egy németországi roncsolt hídon, hogy megünnepeljék az amerikai és a szovjet erők közötti kapcsolatot a nácik legyőzése érdekében | Allan Jackson/Getty Images

Forrás: https://www.wsws.org/de/articles/2023/10/04/poli-o04.html 2023. október 5.

Fordította: Naetar-Bakcsi Ildikó