Fotó: Palácio do Planalto
IDEOLÓGIAI ÁLCA
Míg egyes baloldali liberálisok és a "nyugati értékek" más képviselői felháborodnak a BRICS-országoknak a Putyin-rezsimmel való együttműködése miatt, addig a baloldali hagyománytisztelők elvesznek a geopolitikai kavarodásban, és készpénznek veszik HsziCsin-ping és Putyin beszédét arról, hogy a BRICS-országok a nyugati imperializmus ellensúlyozásával antikolonialista küldetést teljesítenek. Míg egyesek a Putyin-ellenes keresztfront miatt elfelejtik saját "értékközösségük" bűntetteit Guantanamó-ban, Abu Ghuraib-ban és az ázsiai és afrikai kontinens nyugati neokolóniáiban, addig mások számára ez:ami az amerikai rendet kihívja, annak progresszívnek kell lennie.
Mindkét pozícióban sok lehetőség rejlik a megosztottságra. És arról tanúskodnak, hogy nem értjük eléggé, mi az imperializmus. Az imperializmus, ahogyan azt az orosz forradalmár Lenin több mint 100 évvel ezelőtt megjegyezte, a kapitalizmus fejlődésének egy szakasza. Az, amikor egy ország olyan mértékben fejlett, hogy ott nagyvállalatok és tőketársulások alakultak ki, amelyek terjeszkedésre törekszenek, mert a tőkén belüli versenynek köszönhetően tovább kell növekedniük, amelyet már nem lehet megvalósítani a hazai piacon. A marxista terminológiában ilyenkor monopóliumokról beszélünk.
RÉGI ÉS ÚJ IMPERIALISTÁK
Mivel azonban az imperializmus egy gazdasági fejlődési szakasz, és nem bizonyos országok sajátos jellemzője, a klasszikus imperialista nemzetek mellett új imperialista nemzetek is kialakulhatnak. Ezzel elérkeztünk Kínához, Oroszországhoz és más BRICS-országokhoz. Ezen országok esetében van értelme az "új imperialista" kifejezést használni, mert ez a fejlődés folyamatszerűségét fogalmazza meg. Vegyük Kína példáját: Mao Zedong halála után Deng Xiaoping fokozatosan helyreállította a kapitalizmust Kínában. Kína megnyílt a világpiac felé, és a "vegyesvállalatok" módszerével a kínai vállalatok összeolvadtak a nemzetközi tőkével. Különböző nyugati és japán autógyárak például gyártóüzemeket hoztak létre Kínában. Az első külföldi és kínai vállalat közötti vegyes vállalatot 1984-ben alapította a két autógyár, a VW (Németország) és a SAIC (Kína).
Azóta sok minden történt, és a monopóliumok Kínában is hatalomra kerültek. Ma a kínai monopoltőke terjeszkedést követel. Ez különösen a 2008-as gazdasági világválság óta látható, amelynek során a kínai imperialisták az afrikai infrastrukturális projektek legnagyobb befektetőjévé váltak. Kedvezményes kölcsönöket adtak a kikötőkbe, vasutakba, csővezetékekbe, utakba és távközlésbe (tőkeexport) történő beruházásokhoz. Ezáltal a kínai monopoltőke hozzáférhetett Afrika nyersanyagaihoz.
A PÉNZRŐL VAN SZÓ
A BRICS-országok nem utolsósorban az amerikai dollár devizapiaci dominanciájának visszaszorításával foglalkoznak. Az amerikai birodalom ugyanis arra is támaszkodik, hogy az egész világ az amerikai dollártól függ, amióta az iszlamista szaúdi királyi ház az 1970-es években elkötelezte magát, hogy a jövőben csak amerikai dollárban bonyolítja le az olajügyleteket, és számos állam követte ezt az elképzelést. Ma a kínai vezetés a BRICS-en belül egy "többpólusú valutarendszert" hirdet. Ez részben már valóság; egyre több üzletet bonyolítanak le az adott nemzeti valutákban. A BRICS és a régi imperialista hatalmak közötti verseny tehát a tőke- és hatalmi érdekekről szól. Az, hogy ezeket a különböző versenytársak - legyen az USA, Franciaország, az EU vagy Németország, Oroszország vagy Kína - hogyan érvényesítik, csak fokozatokban különbözik, és mindig a kizsákmányoláshoz és a dominanciához kapcsolódik. Mi következik ebből? Nincs "jó" oldal a kérdésben.
IMPERIALISTA HÁBORÚ
A monopoltőke fejlődése és a gazdasági terjeszkedés kéz a kézben jár a militarizációval és a háborúval az új imperialista országokban. Kínában még óvatosan, Oroszországban nyíltan, amit nem utolsósorban az ukrajnai háború eszkalálódása, valamint Wagner és más zsoldoscsoportok Közel-Keletre és afrikai országokba küldése mutat. Más új imperialista országokban, mint India vagy Törökország (amely nem tagja a BRICS-országoknak, viszont tagja a NATO hatalmi blokkjának), szintén nyilvánvaló az imperialista gazdasági fejlődés következtében növekvő háborús készség. Röviden, az új imperialista országok felemelkedése, valamint az, hogy az USA nem hajlandó elismerni az új többpólusú világrendet, alapot ad a jövőbeli katonai eszkalációkhoz.
Úgy tűnik, hogy az ukrajnai háború, a növekvő nyugat-afrikai feszültségek és a Tajvan körüli vita csak a kezdete a globális konfliktusokkiéleződésének. Bár még nyitott kérdés, hogy a konfliktusok hogyan fognak alakulni, az már most világos, hogy kik fognak meghalni bennük: A világ lakosságának szegényebb részeiből származó emberek. Mert a háborús haszonlesők nem a saját gyerekeiket küldik a frontra.
A jemeni, a kurdisztáni, az afrikai kontinensen zajló háborúk és nem utolsósorban az ukrajnai háború, amely már régóta geopolitikai pozícióháborúvá vált, azt mutatják, hogy a régi és az új imperialisták ugyanolyan készek, mint valaha, hogy népüket ágyútöltelékké tegyék. Sem a világ több milliárd bérfüggő emberének, sem a baloldalnak nincs semmi nyeresége az imperialista mészárlásban. Szembe kell szállni tehát a régi és az új nagyhatalmak világuralmi törekvéseivel, és középtávon széles mozgalmat kell létrehozni háborúik ellen. A következetes antiimperializmus lenne a legkisebb közös nevező.
Forrás: https://mosaik-blog.at/brics-erweiterung-gefahr-hoffnung/
Fordította: Naetar-Bakcsi Ildikó
