Fotó: fotocalvito

Görögország: a Sziriza masszív veszteségeket szenved el. Spanyolország: a Podemos keserű vereséget szenved a spanyol regionális választásokon. Eközben Németországban a "Die Linke" továbbra is reménytelennek tűnő helyzetben van. 2023-ban úgy tűnik, hogy a pártformába öntött mozgalmi és szövetségi baloldal az út végére ért, majdnem 15 évvel az euróválság kezdete és körülbelül nyolc évvel a legnagyobb sikerei után. Mi történt?

METEORSZERŰ FELEMELKEDÉS, KÚSZÓ HANYATLÁS

A Podemos 2014-ben alakult az Indignados mozgalomból, amely 2011-től vonult Spanyolország utcáira és tereire, hogy az euróválság idején fellépjen a megszorító politika ellen. A párt 2015-ben ünnepelte legnagyobb sikerét, amikor a parlamenti választásokon 20,7 százalékot ért el. A 2016-os megismételt választásokon összefogott a régóta fennálló IzquierdaUnida (Egyesült Baloldal) párttal, amely maga is egy választási szövetség volt már, és a korábbi években a szavazatok öt és tíz százaléka között ingadozott. Az Unidos Podemos nevű bejegyzés 21,2 százalékot ért el.

Az esetleges kormányrészvételről folytatott tárgyalások azonban kudarcba fulladtak. Az Unidos Podemos csak 2019-ben, amikor kétmillió szavazattal kevesebbet kapott, mint 2016-ban, tudott koalíciót kötni a spanyol szociáldemokráciával - junior partnerként. A kezdeti energia elszállt, és a pártot meggyengítették az orientációjával kapcsolatos belső viták. A 2023-as regionális választásokon még néhány regionális parlamentből is kirepült. A "Sumar", egy másik baloldali szövetség, amelyet egy kommunista - a munkaügyi és szociális gazdasági miniszter, Yolanda Diaz - vezetett, és amelyhez a Podemos az utolsó pillanatban némileg akaratlanul csatlakozott, még az amúgy is viszonylag gyenge 2019-es eredményét sem tudta megtartani ezen a vasárnapon.

Míg a Podemosnál a mozgalom lett a párt, addig a görögországi Sziriza inkább pártként vált mozgalommá. A Sziriza mint baloldali pártok szövetsége már 2004 óta létezett. Az euróválsággal a párt erős támogatást kapott az EU és az IMF által előírt megszorító intézkedések elleni tiltakozó mozgalomtól. 2015-ben, jóval 30 százalék feletti választási eredménnyel sikerült miniszterelnökké kineveznie Alexis Tsiprast. A megszorítási diktátumról tartott népszavazáson a görög nép nemmel szavazott - de a Sziriza-kormány történelmi bizalomvesztéssel mégis végrehajtotta azt. Ezzel a görög megszorításellenes mozgalom vitorlájából is kivették a szelet. Ennek eredményeképpen 2019-ben elvesztették a kormányzati tisztségeket a konzervatív Nea Demokratia ellenében, és 2023-ban is csak 18 százalékot szereztek a szavazatokból.

EGY MOZGALOM SEM TART ÖRÖKKÉ

A Sziriza és a Podemos számos európai pártnak volt a mintája sikeres napjaiban, köztük a németországi Die Linke (a "Bewegungslinke" – Baloldali mozgalom áramlatával) és az osztrák KPÖ-nek. A fent leírt hanyatlás azonban megmutatja annak a baloldalnak az alapvető problémáját, amely hagyja, hogy a mozgalmak diktálják a politikai irányt: ha kezdetben sikerül is magába szívnia az utca spontán energiáját, utána erős pártstruktúrákat kell kiépítenie, és folyamatos alulról jövő munkát kell végeznie. Mert egyetlen mozgalom sem tart örökké - és sorsjáték a mindig új mozgalmakban reménykedni. Az euróválság és a megszorítások körüli tiltakozások hosszú idő óta a legnagyobb európai társadalmi-gazdasági mozgalom alapjait teremtették meg. Az éghajlati mozgalom nem pótolja ezt.

Ennek ellentmondhat, hogy Spanyolországban és Görögországban a baloldali pártok továbbra is erősebb választási eredményeket érnek el, mint az euróválság előtt. Társadalmi téren viszont semmi maradandót nem nyertek. Sem a baloldali-liberális pártblokk nem erősödött meg a jobboldali konzervatív blokkal szemben, sem a nem szavazókat nem sikerült releváns számban meggyőzni arról, hogy a baloldali pártra való szavazás valamit pozitívan változtathat az életükben.

A SIKER ÚJ RECEPTJE

Időközben a baloldali pártok más formái is sikeresek voltak Európában - méghozzá klasszikusabb receptekkel. Az egyik példa erre a belga Munkáspárt (PVDA/PTB) erőteljes növekedése. A párt a dolgozó emberek mindennapi problémáit közvetlenül kezelő, a marxizmushoz igazodó politikára összpontosít, amelyet évek óta folytatott önszerveződő szolidaritási projektek egészítenek ki. Strukturálisan a PVDA/PTB-t egy modernizált demokratikus centralizmus jellemzi. A KPÖ Stájerországban és Salzburgban hasonló formulákkal ért el tiszteletre méltó eredményeket.

Mielőtt egy párt együttműködik a mozgalmakkal, tudnia kell, hová akar eljutni, és milyen struktúrákkal rendelkezik. A Szovjetunió összeomlása óta csak néhány baloldali pártnak sikerült ezt megtennie Európában. Az európai baloldal évtizedekig állandó felfordulásban volt. Egy rövid ideig úgy tűnt, hogy a 2008 utáni pénzügyi válság biztosította egy bizonyos típusú baloldali mozgalmi párt létrejöttét. Ez a rövid korszak mostanra véget ért. Ezt tudomásul kell vennünk ahhoz, hogy levonhassuk a tanulságokat. Hogyan szervezhetjük meg pártjainkat és politikánkat, hogy folytonosságot teremtsünk a szocializmus és a felszabadult társadalom felé vezető úton?

AZ ILLÉKONY ENERGIÁT A STRUKTÚRÁKBA ÖNTVE

A központi pont: az átmeneti helyzetekből származó politikai sikereket gyorsan pártstruktúrákba kell önteni. A választási győzelmek rövid időre nagy figyelmet és népszerűséget biztosítanak egy pártnak. De ez nem eredményez olyan helyi vagy munkahelyi szintű csoportokat, amelyek sok embert tudnak bevonni; nem alakít ki az aktívvá váltakból olyan alkalmas vezetőket, akik a parlamentarizmust eszközként és nem célként fogják fel, és akik képesek a központi társadalmi kérdéseket érthetően kommunikálni; és nem indít el olyan projekteket a helyszínen, amelyek hozzáadott értéket jelentenek a lakosság számára; akkor a siker nem lesz tartós.

Végül a Sziriza példája is megmutatta: érdemes lehet lemondani a rövid távú kormányzati hatalomról a hosszú távú célokért. Egy erős baloldali párt, amely a lakosság bizalmát élvezi, évtizedes projekt, és megfelelő elkötelezettséget igényel a terepen végzett, hátszínnel járó munkához.

Forrás: https://mosaik-blog.at/bewegungsparteien-europa-niedergang/

 2023. július 27.

Max Veulliet a KPÖ PLUS Salzburg irodavezetője. Korábban a JungeLinke színeiben tevékenykedett.

Fordította: Naetar-Bakcsi Ildikó

(A PTB-ről már többször írtunk. Sikerének oka elsősorban pragmatizmusa (és bátor szakítása múltjával) - Balmix szerk.)