A guantánamói bázis Kubában. Kép: Ozgurlife
A nyugati külpolitika következetlensége ezen a héten a világ két nagyon különböző pontján is megmutatkozik. Kubában felháborodást váltott ki, hogy egy atom-tengeralattjáró kikötött a szigetország keleti részén fekvő Guantánamo-öbölben lévő amerikai támaszponton. A területet az USA két évtizede tartja megszállva. Eközben a távoli Vilniusban az USA vezette NATO képviselői követelték Oroszország kivonulását Kelet-Ukrajnából.
A világ nagy részén, különösen a volt gyarmati államokban érzékelik ezt az ellentétet. Ugyanis az USA világszerte területeket foglal el, gyakran katonailag is felhasználja őket, és az érintett országok fenyegetésként érzékelik az USA jeleletét. A tömegpusztító nukleáris fegyverek jelenlétét a térségben önmagában provokációnak tekintik: Latin-Amerika a "béke övezetének" tekinti magát, a Rio Bravó-tól délre fekvő államok mindig is elutasították a nukleáris fegyverkezési versenyt.
A kubai hatóságok kedden hozták nyilvánosságra az amerikai haditengerészet atom-tengeralattjárójának jelenlétét a Guantánamo-öbölben. A tengeralattjáró jelenléte "provokatív eszkaláció" volt. Washington néhány hete még azt állította, hogy a szigeten kínai kémbázis van.
"Egy nukleáris tengeralattjáró jelenléte ebben a pillanatban felveti a kérdést, hogy mi a katonai oka ennek az akciónak a világ e békés régiójában" - áll a kubai külügyminisztérium közleményében. Washington nem erősítette meg az atom-tengeralattjáró jelenlétét, és nem kommentálta az esetleges nukleáris fegyverzetet.
Kuba évek óta követeli a sziget keleti részén található 121 éves haditengerészeti támaszpont és a Washington által 2002-ben épített katonai börtön bezárását. A bázis területét egy százéves bérleti szerződés 2003-as lejárta óta de facto az Egyesült Államok tartja megszállva. Kuba visszaszolgáltatást és kártérítést követel.
A kérdés tehát az, hogy mennyire hiteles az USA és a NATO követelése, hogy Oroszország hagyja el Kelet-Ukrajnát. "Nemzetközi kötelezettségeivel összhangban felszólítjuk Oroszországot, hogy vonja ki a mindhárom országban állomásozó erőit" - jelentette ki a NATO 2018 közepén Ukrajnával, Grúziával és a Moldovai Köztársasággal kapcsolatban. Majd így folytatta: "Határozottan elítéljük a Krím Oroszország általi illegális és törvénytelen annektálását, amelyet nem ismerünk el és nem is fogunk elismerni".
És ők maguk? A Kubából, a Csendes-óceán nyugati részén lévő Guam szigetéről és más hasonló területekről való kivonulásra vonatkozó felhívások eljutnak az amerikai kormányokhoz. Ez legutóbb tavaly januárban vált világossá, Guantánamo két évtizede tartó amerikai megszállása miatt.
Tiltakozások Guantánamo 2022 ellen
Annak idején több németországi párt emberi jogi szakértői és politikusai az Egyesült Államok 20 éve működő guantánamói fogolytáborának bezárását követelték.
Az Amnesty International közleménye szerint két évtizede szisztematikusan megsértik az emberi jogokat. A tábor "az Egyesült Államok terrorizmus elleni harca brutális túlkapásainak szimbólumává vált" - áll a Bundestag több frakciójából érkező jó tucatnyi képviselő nyílt levelében.
Az akkori amerikai kormány 2002. január 11-én nyitotta meg a tábort. "Az azóta ott fogva tartott mintegy 780 ember közül sokan az emberi jogok súlyos megsértését - beleértve a kínzást és az erőszakos eltűnést - szenvedték el fogva tartásuk előtt vagy alatt" - állapította meg az Amnesty International. A guantánamói kínzást túlélőket a mai napig meghatározatlan ideig tartják fogva megfelelő orvosi ellátás, vádemelés vagy tisztességes bírósági eljárás nélkül.
A Bundestag SPD-s, zöldpárti és baloldali képviselői annak idején hasonló következtetésre jutottak Kamala Harris amerikai alelnöknek és Nancy Pelosi-nak, a képviselőház akkori elnökének címzett nyílt levélben. A levélben felszólították az amerikai elnököt, hogy teljesítse többszöri ígéretét a fogolytábor bezárására.
Végül is Guantánamo egy olyan létesítmény, amelyet - Barack Obama korábbi amerikai elnök szavaival élve - "soha nem lett volna szabad megnyitni". A Sevim Dagdelen baloldali képviselő által kezdeményezett, a jelenlegi amerikai elnöknek címzett levélben az áll:
Felszólítjuk Önt, hogy tartsa tiszteletben az összes fogvatartott jogait, és zárja be végre a kubai fogolytábort, ahogyan azt már az Amerikai Egyesült Államok alelnökeként megígérte a 2009-es müncheni biztonsági konferencián.
A levelet többek között Bengt Bergt és Anke Hennig, az SPD parlamenti képviselői, valamint Susanne Menge, a Zöldek parlamenti képviselője is aláírta.
Guantánamót a bejelentések ellenére sem zárták be
Az amerikai haditengerészet kubai bázisán, a Guantánamo-öbölben található fogolytábort és kínzótábort a 2001. szeptember 11-i amerikai terrortámadások után hozták létre, az akkori republikánus elnök, George W. Bush vezetésével. A deklarált és önmagában is megkérdőjelezhető cél az iszlamista csoportok feltételezett terroristáinak bírósági eljárás nélküli, azaz a fennálló jogrendszeren kívüli fogva tartása volt.
Barack Obama Bush utódjaként be akarta zárni a tábort, de ezt az ígéretét nem teljesítette. Kormánya ezt az amerikai kongresszus ellenállásával indokolta.
Hivatalba lépése után a jelenlegi elnök, a szintén demokrata párti Joseph Biden is hangsúlyozta, hogy be akarja zárni a vitatott fogolytábort. Biden már 13 évvel ezelőtt, a müncheni biztonsági konferencián is ezt mondta:
Amerika nem fog kínozni. Megvédjük azoknak a jogait, akiket bíróság elé állítunk. És bezárjuk a guantánamói fogolytábort.
Joseph Biden
A narratívát, miszerint az amerikai demokraták a fogolytábor bezárását támogatják, míg Donald Trump és a republikánusok nyitva akarják tartani, az Amnesty tavaly az "USA: RighttheWrong" című jelentésében cáfolta. Döntés ideje Guantánamóról". Az amerikai kormányzatban 2002-től napjainkig felismerhető folytonosságok vannak:
A politika és a retorika változott, de három elnök és öt ciklus alatt az USA hazai peres ügyekben és az ENSZ szerződéses szerveihez intézett közleményekben védte az egyoldalú, torzító "hadijogi" keretrendszerét, hogy a nemzetközi emberi jogi elveket megkerülve tartsa fogva ezeket a fogvatartottakat. Egyik elnöknek sem sikerült közelebb vinnie az Egyesült Államokat a fogvatartottaknak a nemzetközi jog alapján elkövetett bűncselekményekkel kapcsolatos elszámoltathatósághoz. Nem tettek eleget az ENSZ szerződéses szervei és más ENSZ-szakértők többszöri felhívásának, hogy az USA tegyen eleget nemzetközi kötelezettségeinek.
Amnesty International
Guantánamo és a CIA fekete börtönei: a Nyugat másfelé néz
Ugyanez vonatkozik az európai államokra is, ahol soha nem vizsgálták ki az úgynevezett Black Sites, az USA titkos börtöneinek létezését, ahol terroristagyanús személyeket tartanak fogva. Ismét az Amnesty International nevű szervezet volt az, amely a kérdés kivizsgálása után arra a következtetésre jutott, hogy "a CIA a világ 20 pontján, többek között Thaiföldön, Lengyelországban, Romániában, Litvániában és Koszovóban tart fenn fekete börtönöket".
A tábor egyik leghevesebb kritikusa a brémai Murat Kurnaz, akit magát is Guantánamora deportáltak. A Die Zeit című lapnak adott 2013-as interjújában a sorsát feldolgozó filmről így nyilatkozott:
A valóság olyan brutális, hogy alig lehet megmutatni. (...) A könyvemben részletesen leírom, hogy mit éltem át - és nem tudtam mindent leírni, olyan szörnyű dolgokat éltem át. (...) Számomra az egyik legrosszabb élmény Guantánamón az volt, hogy végig kellett néznem, ahogy fiatal foglyokat brutálisan megvertek. Egy élmény mindig különösen eszembe jut: a börtönben sok mérgező állat volt. Amikor egy 14 éves fiút megharapott egy pók, súlyos sebet kapott, és már nem tudott felállni, az őrök ütésekkel próbálták erőltetni. Megverték, majd kirángatták a cellából. Ez egy különösen rossz pillanat volt.
Murat Kurnaz
A néhai Roger Willemsen író már 2009-ben megjegyezte a taz-nak, hogy a tábor fennmaradása azt mutatja, hogy a politika és a közvélemény nem tett eleget. Ez a megállapítás 13 évvel később is igaz, ahogyan Willemsen egy másik értékelése is:
Képzeljük el, mi történne, ha a muszlim államok 1000 nyugati és amerikai foglyot bírósági eljárás nélkül bezárnának egy táborba, hogy megkínoznák őket. Ez kínálná azt a potenciált, amiből egy harmadik világháború születhetne.
Ez a cikk egy 2022.01.11-i keltezésű, kiegészített és frissített szövegből tartalmaz részleteket.
2023. július 13.
Fordította: Naetar-Bakcsi Ildikó
