Jevgenyij Prigozsin most veszélyesen él, mondják a szakértők. Oroszország elnöke meggyengült, mondják. Mi lesz most a Wagner-társulatból?

Az egykor a Kremlhez közel álló Jevgenyij Prigozsin oligarcha által vezetett katonai felkelés még mindig az első számú beszédtéma Oroszországban - és nem csak az. A Kommerszantcímű moszkvai lap beszámolója szerint a belföldi hírszerzés, az FSZB még mindig nyomoz Prigozsin után.

Tekintettel arra, hogy a Prigozsin és a Kreml közötti megállapodás szerint a vádat el kellett volna ejteni, ez meglepő. Az eljárás ugyanis még mindig folyamatban van. Az illetékes felügyeleti hatóság a lapnak elmondta, hogy az eljárás megindítására vonatkozó végzést hivatalosan még nem szüntették meg, és a vizsgálatot sem fejezték be.

A PMC Wagner jövője bizonytalan

A további ilyen lázadások megelőzése érdekében az orosz törvényhozók most lépéseket akarnak tenni. Ehhez most teremtik meg a jogi alapot - mondta Andrej Kartapolov, az orosz Állami Duma védelmi bizottságának elnöke a Vedomosztyicímű lapnak.

Amikor a Wagner PMC zsoldosvállalat jövőjéről kérdezték, amely nagyrészt az alapító lázadását követte, Kartapolov óvatos volt. A harcosokat egyénileg nem fenyegette büntetés, ők csak parancsot teljesítettek.

Azt azonban el kellene dönteni, hogy milyen mértékben maradjon fenn a haderő, és kinek legyen alárendelve. Mindenesetre a változások küszöbön állnak. Általánosságban várható, hogy az orosz önkéntes egységek mostantól inkább a védelmi minisztérium ellenőrzése alá kerülnek, és elveszítik önállóságukat. Erre már Prigozsin felkelése előtt is voltak kísérletek szerződésekkel, most pedig törvények is segíteni hivatottak.

Kartapolov azonban nagyrészt kizárta a Wagner-csoport általános feloszlatását. A lefegyverzés és a feloszlatás "ajándék lenne a Nato és az ukránok számára", tekintettel a zsoldosok harci erejére. Kérdéses, hogy a Wagner-csapat magjával szemben mennyire lehet új jogi szabályozást érvényesíteni, mivel állítólag Prigozsinnal együtt Fehéroroszországban tartózkodnak.

Miért kötött Lukasenko üzletet

Alekszandr Lukasenko fehérorosz uralkodónak nagy szerepe volt a Prigozsinnal való megegyezésről szóló tárgyalásokban, amelyek a katonai felkelés végéhez vezettek. Felajánlotta a zsoldosvezérnek és embereinek, hogy büntetlenül távozhatnak, cserébe azért, hogy leállítják a Moszkva elleni előrenyomulásukat, ami egész Dél-Oroszországot felfordulásba sodorta.

A Meduza című száműzött orosz online médium arra kíváncsi, hogyan fordulhatott elő, hogy egy baráti szomszédos ország államfője ilyen tárgyalásokat folytat az orosz kormány számára a Kreml-adminisztrációban lévő forrásaiból.

Kezdetben Prigozsin tárgyalásai az elnöki adminisztráció és a katonai vezetés alárendelt parlamenti képviselőivel kudarcba fulladtak, majd az összes regionális vezetőt is felszólították, hogy határolódjon el Prigozsintól.

A Kreml ekkor katonai megállót tervezett a zsoldosok számára az Oka folyó mentén, de ezt elutasította. Prigozsin ekkor követelte, hogy beszélhessen a legfelsőbb képviselőkkel, de maga Putyin erre nem volt hajlandó. Így esett a választás Lukasenkóra.

Putyin nem fog megbocsátani Prigozsinnak

A Kreml környezetéből származó Meduza-források biztosak abban, hogy maga Putyin sem fogja megbocsátani Prigozsinak ezt a tekintélyének aláásását. Éppen ezért az orosz védelmi minisztériumban csak a felkelés következményeként kapott "türelmi idő" lejárta után fognak fejek hullani.

A védelmi miniszter és több tábornok leváltása volt Prigozsin egyik követelése - és a Kreml nem akarta megadni neki azt az elégtételt, hogy eltávolítsa a vezető tisztségviselőket.

Ezenkívül Putyin régóta megszokta, hogy nyomás alatt sem változtat politikai irányvonalán - mondja Alekszandr Baunov, a Carnegie Center forRussia and Eurasiaorosz elemzője. Ennek megfelelően a rendszer képviselői jelenleg igyekeznek minél gyorsabban visszatérni a felszínes normalitáshoz. Több oroszországi régióban ismét feloldották a terrorellenes rendszert.

Baunov arra számít, hogy Putyin meggyengül Prigozsin lázadása miatt. "Az erőszak alkalmazása feletti monopólium elvesztése nem maradhat következmények nélkül az egykori monopolista számára. Egy erőltetett okokból indított háború általában visszatér a kezdeményezőihez" - véli a szakértő.

Baunov kollégájának, Andrej Percev orosz újságírónak és Kreml-szakértőnek az értékelése hasonló irányba mutat. Prigozsin megszegte azt az orosz tabut, amely szerint tilos Vlagyimir Putyinnal vitatkozni és ellentmondani neki.

Bár részben még mindig megvédte őt, hogy beosztottjai félrevezetik, összességében Putyin veszít jelentőségéből Prigozsin retorikájában. Egy létező összeesküvés-elmélettel ellentétben az egész felkelés nem a Kreml projektje volt.

Putyin nem győztes, és nem is úgy néz ki.

Nyikloaj Swanidze orosz történész, egykori televíziós újságíró-történész a felkelés különleges jelentőségét abban látja, hogy a rendszert egy olyan ember felkelése rázta meg, aki maga is a jelenlegi Oroszország terméke volt.

Ennek ellenére - és bár a kormányhoz hű katonák meghaltak Prigozsin megállítása közben - a lázadást furcsa módon, Putyin közreműködése nélkül sikerült megállítani. A mostani oroszországi idők stílusában tulajdonképpen egy "ketrec a lázadónak" megoldás lett volna a megfelelő. Ez nem történt meg, és Putyin "ebben a helyzetben nem nyertes, és nem is tűnik annak" - véli a történész.

Ezt az értékelést osztja Gerhard Mangott osztrák Oroszország-szakértővel. A Der Standard című bécsi lapnak adott interjújában Mangott azt mondja, hogy Putyin meg van ugyan ütve, de nem adja fel a harcot. A hétvégi események megalázóak a Kreml uralkodója számára, "mindenekelőtt azért, mert a lakosság egy részében elvesztette az ország mindenható, mindent irányító vezetőjének nimbuszát".

Ez a mindenre kiterjedő ellenőrzés mindig is egy legenda volt, amely Nyugaton is elterjedt volt. De az "Oroszország nagy, a cár messze van" mindig is egy régi mondás volt, amely most ismét bebizonyította létjogosultságát. (Bernhard Gulka)

Forrás: https://www.telepolis.de/features/Nach-Soeldner-Aufstand-Putin-ist-angeschlagen-aber-nicht-angezaehlt-9198471.html

2023. június 26.

Fordította: Naetar-Bakcsi Ildikó