Európa követi az Egyesült Államokat, és egyre inkább konfrontálódik Pekinggel. Ez végzetes lépés. Miért végződhet a Kínával vívott gazdasági háború Európa bukásával?

Az EU és Kína kapcsolatai válaszúthoz érkeztek. Ezt a tényt még Li Csiang kínai miniszterelnök fogadása és a német-kínai kormányzati konzultációk június 20-i berlini folytatása sem tudja elfedni. Ami Kínát illeti, Brüsszel és Berlin is úgy tűnik, mintha egy visszhangos kamrában követné a washingtoni döntéseket.

Egy független európai kül- és kereskedelempolitika, bármennyire is szeretné Peking, nincs a láthatáron. Ami pedig a Kínával szembeni konfrontatív politika irányultságát illeti, úgy tűnik, hogy az Európai Unió még úttörőként is pozícionálni akarja magát. A tét azonban nagy.

Kína az EU legnagyobb kereskedelmi partnere, megelőzve az USA-t. Az Ursula von der Leyen, az Európai Bizottság elnöke által a "gazdasági biztonság" címszó alatt követett "ellenőrzött szétválasztás" munkahelyek millióit veszélyeztetné Európában. Európa gazdaságilag pusztító önelszigetelődése az európai jóléti modell végleges végét jelentené, és az EU lakosságának egyre nagyobb részének további tömeges elszegényedését.

Németország - Tönkrement állam és hanyatló infrastruktúra

Németország már most gyakorlatilag a szakadék szélén áll, és a rothadó kapitalizmus minden jelét magán viseli. A csontig megtakarított állam, amely hatalmas összegeket költ fegyverkezésre és a NATOukrajnai proxy-háborújába való befektetésekre is, hagyja, hogy az infrastruktúrája leromoljon. Németország, mint az EU gazdaságának szíve, egyre inkább lemarad a kutatásba, fejlesztésbe, valamint a szakképzett munkaerő oktatásába és képzésébe történő beruházások terén is.

Ugyanakkor nemcsak az állam, hanem a vállalatok sem fektetnek be a termelékenység növelésébe, amely Németországban 2012 óta gyakorlatilag stagnál, a növekedés 0,3 százalékos.

A Berliner Zeitung 2023. június 18-án közölte:

A problémát az is okozza, hogy a vállalatok túl keveset fektetnek be. A Dax-ban jegyzett 40 nagyvállalat idén várhatóan minden eddiginél magasabb osztalékot fizet ki. A részvényesek mintegy 75 milliárd euróra számíthatnak, becsüli a Deutsche Schutzvereinigung für Wertpapierbesitz.

A Német Szakszervezeti Szövetség hiába mutat rá az egyre növekvő beruházási hiányra, amely a leromlott infrastruktúrában nyilvánul meg.

A további eszkalációról szóló vita pedig gyorsan lendületet vesz. A most elfogadott 11. Oroszország elleni uniós szankciócsomagban először szerepel három, a kínai Hongkongban székhellyel rendelkező vállalat is.

A Kínával folytatott gazdasági háború elsősorban Európát érintheti

Az előzetese lezajlott belső viták azonban olyanok voltak, mintha az EU Tanácsában az illetékesek félnének a szankcióspiráltól. Egy Kína elleni gazdasági háborúra még nem készültek fel.

Túl nagy az aggodalom, hogy a dolgok még erösebben önsorsrontóvá válhatnak, mint az Oroszország elleni szankciók esetében. Mert míg Németország a gazdasági háború és a magas energia- és élelmiszer-infláció miatt recesszióba tántorog, addig Oroszország 2023-ban két százalék feletti gazdasági növekedéssel számol.

A gazdasági háború valóságos bumeráng lett. Kína esetében ezt mindenképpen el kell kerülni. Csak így magyarázhatók az USA diplomáciai udvarlásai, mint például Blinken amerikai külügyminiszter nemrégiben tett kínai látogatása. A 2024-es amerikai elnökválasztás előtt nincs szükség gazdasági konfliktusra Pekinggel, amely a végén az amerikai munkavállalóknak ártana és recesszióba taszítaná az országot.

Ennek a stratégiának a része, hogy az európaiakat tűzbe küldjék, hogy gazdasági háborút szítsanak Kínával, jól tudva, hogy ez mit jelent az európai szövetségesek számára, és hogy Joe Biden amerikai elnök személyében olyan játékos ül a parancsnoki hídon, akinek nem mindig van hatalma a szavaihoz. "Diktátor" megjegyzéseivel, alig két nappal Blinken látogatása után, lerombolta azt a diplomáciai álcát, amelyet a külügyminiszter megpróbált felépíteni.

Az USA több mint 1,1 billió dolláros gigantikus fegyverkezési programjával, európai és csendes-óceáni szövetségeseivel karöltve próbálja kihívni Kínát. Különösen szembetűnő az a maró kettős mérce, amellyel ezt teszik.

Kína gyarmati szemlélete

Míg Kína közvetlen szomszédságában egyre több új amerikai katonai támaszpont épül, például Japánban és a Fülöp-szigeteken, addig a kubai kínai katonai támaszpontokat az USA közelsége miatt elutasítják.

A Josep Borrell uniós külügyi biztos és az Unió diplomáciai szolgálata (EKSZ) által kidolgozott, majd 2023 májusában az összes uniós főváros által jóváhagyott Kína elleni uniós stratégia középpontjában nemcsak a népköztársaság elleni kezdődő gazdasági háború panorámája áll, hanem Európa kvázi gyarmati szemlélete is. A realitások furcsa félreismerésével Kínát egy bizonyos külpolitikára szólítják fel Oroszországgal szemben.

Miközben az EU az orwelli "békeeszköz" révén tömegesen felfegyverzi Ukrajnát, és a Nato proxy-háborúját az ukrán hatóságok folyamatos milliárdos finanszírozásával támogatja, aközben Pekingnek meg kell mondani, hogy mit tegyen és mit ne tegyen a külpolitikában. Brüsszel még mindig nem akarja elfogadni a nyugati hegemónia végét, és az európai gyarmatosítók álmát álmodja egy olyan világról, ahol másoknak meg lehet mondani, hogy mit tegyenek és mit ne tegyenek.

A többpólusú világ valóság

Európa nem hajlandó elismerni, hogy a világ többpólusúvá válik. Hozzá kell tenni sajnos - saját vesztének büntetése árán. Az EU-Kína stratégiáról beszélő önhittség nemcsak a gyarmati múltból táplálkozik, hanem az USA-hoz való vazallusi viszonyban gyökerezik, abban a feltétlen hitben, hogy a hegemón USA-ra mindig lehet támaszkodni. Mindezt abban a téves meggyőződésben, hogy vannak egyező érdekek, és hogy az USA nem követné a saját érdekeit az európai emberek kárára is.

Hasonlóan, ahogy egy kutya a gazdája pórázán nagyobbnak és erősebbnek érzi magát, EU vezetők úgy gondolják, hogy megtaníthatják Kínának az erkölcsöt. Nyilvánvalóan ennek a hatalmi stratégiának a cinizmusához tartozik, hogy ugyanakkor Nyugaton a szabadságot lábbal tiporják, és valakit, mint Julian Assange újságírót, megkínoznak és megpróbálnak élve eltemetni, mert nyilvánosságra hozta az amerikai háborús bűnöket.

Úgy tűnik, hogy az EU egésze példát vett volna Tony Blair és Boris Johnson Nagy-Britanniájáról, és jövőjét kizárólag az Egyesült Államok iránti hűségben látja. Kormányaik az amerikai vállalatokkemény érdekpolitikáját támogatják, még akkor is, ha ez hatalmas károkat okoz saját lakosságuknak, és pusztító részvételhez vezet az egyre újabb amerikai háborúkban és gazdasági háborúkban.

Másrészt az EU lakosságának létfontosságú érdeke, hogy véget vessen a korábbi gazdasági háborúknak, és ne kerüljön bele semmiféle újabb szankcióspirálba. Mert most már világossá válik, hogy itt Európa társadalmi és gazdasági jövőjét veszéßelyeztetik hanyagul.

Az EU lakósságának létfontosságú érdeke, hogy ne hagyjuk, hogy a társadalmi erőforrások egy gigantikus újrafegyverkezésben égjenek el. A nyugati munkások jó élethez fűződő érdekeinek érvényesítéséhez szövetségre van szükség a globális Délre, párbeszédre, együttműködésre és a demokratikus szuverenitás tiszteletben tartására.

Sevim Dagdelen a német Bundestag külügyi bizottságának tagja.

Forrás: https://www.telepolis.de/features/Die-EU-Strategie-gegen-China-Zwischen-kolonialem-Blick-und-Hybris-9197752.html?seite=all 2023. június 26    

Fordította: Naetar-Bakcsi Ildikó