Magányos búcsú – szerző: Mr.Fish

Princeton, New Jersey – Miközben ezt írom, a Nap egy ködös, vöröses narancssárga gömb. Az égbolt tintás sárgásszürke. A levegőnek fanyar bűze van, és enyhe fémes ízt hagy a számban. 20 perc kint után fájni kezd a fejem, ég az orrom, viszket a szemem és a légzésem is nehezedik. Kihaltak az utcák. Eltűntek a mindenütt jelenlévő pázsitszolgáltató cégek gépi fűnyíróikkal és nyafogó gázüzemű lombfúvóikkal, a gyalogosokkal, kerékpárosokkal és kocogókkal együtt. Azok, akik sétáltatják a kutyájukat, rövid időre kimennek, majd visszasétálnak. Az N95-ös maszkok – akárcsak a világjárvány kezdeti napjaiban – elfogytak, a légtisztítókkal együtt. A Newark és Philadelphia nemzetközi repülőterek gépeiknek töröltek járatokat.

Úgy érzem magam, mintha egy szellemvárosban lennék. Az ablakok bezárva. Légkondicionálók teljes erővel mennek. A levegőminőségi index (AQI) ellenőrzése és újraellenőrzése megtörtént. 300 körül mozogunk. A világ legszennyezettebb városaiban feleannyi az arány. Dubai (168). Delhi (164). Minden, ami 300 felett van, veszélyesnek minősül.

Mikor lesz több száz erdőtüz tőlünk északra? Kanadában már égnek a tüzek – amelyek már 10,9 millió hektárt emésztettek fel, és 120 000 embert űztek ki otthonából –, vajon eloltják? Mit jelent ez? Az erdőtüzek szezonja még csak most kezdődik. Mikor tisztul ki a levegő? Néhány nap? Pár hét?

Mit mondasz egy enyhülést kereső, végstádiumban lévő betegnek? Igen, ez a szorongásos időszak elmúlhat, de még nincs vége. Rosszabb lesz. Lesznek még csúcsok és mélypontok, majd többnyire mélypontok, majd a halál. De senki sem akar ennyire előre tekinteni. Pillanatról pillanatra élünk, illúziótól illúzióig. És amikor kitisztul az ég, úgy teszünk, mintha visszatérne a normalitás. Kivéve, hogy nem fog. A klímatudomány egyértelmű. Évtizedek óta így van. Az előrejelzések és grafikonok, az óceánok és a légkör felmelegedése, a sarki jégtakarók és gleccserek olvadása, a tengerszint emelkedése, aszályok, erdőtüzek és szörnyhurrikánok máris rettenetes és egyre növekvő dühhel sújtják fajunkat és a többi fajt, az emberi faj hübriszsége és ostobasága miatt.

Minél rosszabb lesz, annál inkább visszahúzódunk a fantáziába. A törvény megoldja. A piac majd megoldja. A technológia majd megoldja. Majd alkalmazkodunk. Azok számára, akik a valóságon alapuló hitrendszer tagadásában találnak vigaszt, az éghajlati válság nem létezik. A föld mindig is ilyen volt. Ráadásul Jézus meg fog menteni minket. Azokat, akik a közelgő tömeges kihalásra figyelmeztetnek, hisztérikusnak, kasszandráknak, pesszimistának tartják. Nem lehet olyan katasztrofális.

Minden általam érintett háború kezdetén a legtöbb ember képtelen volt megbirkózni a rémálommal, amely hamarosan elnyeli őket. A szétesés jelei vették körül őket. Lövések. Emberrablások. A polarizált szélsőségek antagonista fegyveres csoportokká vagy milíciákká válása. Gyűlöletbeszéd. Politikai bénultság. Apokaliptikus retorika. A szociális szolgáltatások lebontása. Élelmiszerhiány. Korlátozott napi lét. De a társadalom törékenysége a legtöbbünk számára érzelmileg túlságosan megterhelő ahhoz, hogy elfogadjuk. A körülöttünk lévő intézményeket és struktúrákat örök állandósággal ruházzuk fel.

„Olyan dolgok nem létezhetnek, amelyek léte erkölcsileg nem felfogható” – jegyezte meg Primo Levi, aki túlélte az auschwitzi koncentrációs tábort.

Éjszaka visszatérnék a koszovói Pristina-ba, miután a fővárostól néhány mérföldre megállítottak a Koszovói Felszabadító Hadsereg (KLA) lázadói. De amikor leírtam tapasztalataimat koszovói albán barátaimnak – akik magasan képzettek és több nyelven beszélnek –, elutasították őket. „Ezek a szerbek lázadónak öltöznek, hogy igazolják a szerb elnyomást” – válaszolták. Addig nem fogták fel, hogy háborúban állnak, amíg a szerb félkatonai erők fegyverrel fenyegetve össze nem gyűjtötték őket, vagonokba nem terelték és Macedóniába nem szállították őket.

Az összetett civilizációk végül elpusztítják önmagukat. Joseph Tainter a „ The Collapse of ComplexSocieties”-ben, Charles L. Redman az „ Human ImpactonAncientEnvironments” -ben, Jared Diamond a „ Colapse: HowSocietiesChoosetoFailorSuccee” és Ronald Wright az „ A ShortHistory of Progress” c. részletezi az ismert mintákat, amelyek katasztrofális összeomláshoz vezetnek. Mi sem vagyunk mások, bár ezúttal mindannyian együtt fogunk elbukni. Az egész bolygó. Először a globális délen élők fognak szenvedni, akik a legkevésbé felelősek a klímavészhelyzetért. Már egzisztenciális csatákat vívnak a túlélésért. Aztán ránk kerül a sor. Mi a globális északon egy kicsit tovább kitarthatunk, de csak egy kicsit. A milliárdos osztály szökésre készül.

Hogyan tervezik a technológia leggazdagabbjai, hogy megmentsék magukat az apokalipszis után

Forrás: https://www.theguardian.com/technology/2018/jul/23/tech-industry-wealth-futurism-transhumanism-singularity

Minél rosszabb lesz, annál erősebb lesz a kísértésünk, hogy megtagadjuk a ránk váró valóságot, és szidalmazzuk az éghajlati menekülteket, ami már most is megtörténik Európában és a mexikói határunk mentén, mintha ők lennének a gondok.

Wright, aki az ipari társadalmat „öngyilkos gépezetnek” nevezi, ezt írja :

A civilizáció egy kísérlet, egy nagyon új életforma az emberiség történetében, és megvan az a szokása, hogy belesétál az általam haladás csapdáinak nevezett csapdákba. Jó ötlet egy kis falu jó földön, egy folyó mellett; de amikor a falu várossá nő, és kikövezi a jó földet, rossz ötlet lesz.Bár a megelőzés egyszerű lehetett, a gyógyítás lehetetlen: egy várost nem lehet könnyen elmozdítani. Ez az emberi képtelenség, hogy előre lássuk - vagy odafigyeljünk - a hosszú távú következményekre, talán a fajtánk velejárója, amit az évmilliók alakítottak ki, amikor vadásztunk és gyűjtögettünk. Az is lehet, hogy ez alig több, mint a tehetetlenség, a kapzsiság és az ostobaság keveréke, amelyet a társadalmi piramis formája ösztönöz. A hatalomnak a nagyméretű társadalmak csúcsán való koncentrációja az elit érdekeit a status quo-ban tartja; akik még jóval azután is boldogulnak a sötét időkben, hogy a környezet és a lakosság elkezdett szenvedni.

Kétségbeesetten építünk majd éghajlati erődöket, mint a nagy falakkal körülvett városok szélén, mint a bronzkor végén, annak társadalmi összeomlása előtt, amely olyan súlyos összeomlás volt, hogy nemcsak ezek a városok dőltek romba, de az írás maga is sok helyen eltűnt. Talán néhány fajunk megmarad egy darabig. Vagy talán a patkányok átveszik az uralmat a bolygón, és új életformákká fejlődnek. Egy dolog biztos. A bolygó túléli. Korábban is tapasztalt tömeges kihalást. Ez csak azért egyedülálló, mert a mi fajunk alkotta meg. Az intelligens élet nem olyan intelligens. Talán ez az oka annak, hogy a sok milliárd bolygó mellett nem fedeztünk fel egy fejlett fajt. Talán az evolúció beépítette saját halálbüntetését.

Ezt intellektuálisan elfogadom. Érzelmileg nem fogadom el, ahogy a saját halálomat sem. Igen, tudom, hogy fajunk szinte biztosan pusztulásra van ítélve – de szinte azt mondom, hogy figyeld meg. Igen, tudom, hogy halandó vagyok. Életem nagy részét már leéltem. De a halált nehéz megemészteni a létezés végső pillanatáig, és még akkor sem tudnak vele szembenézni. Racionálisból és irracionálisból állunk. A rendkívüli szorongás pillanataiban a mágikus gondolkodásba öleljük magunkat. Könnyű prédájává válunk szélhámosoknak, kultuszvezetőknek, sarlatánoknak és demagógoknak, akik azt mondják nekünk, amit hallani akarunk.

A széteső társadalmak érzékenyek az aranykorba való visszatérést ígérő válságkultuszokra. A keresztény jobboldalnak számos olyan jellemzője van, mint a válságkultusz. A népirtás, a bivalycsordák lemészárlása, a földjük ellopása és a hadifogolytáborokba zárt amerikai őslakosok kétségbeesetten ragaszkodtak a Szellemtánchoz. A Ghost Dance megígérte, hogy elűzi a fehér betolakodókat, és feltámasztja a harcosokat és a bivalycsordákat. Ehelyett a követőket lekaszálta az amerikai hadsereg Hotchkiss MI875 hegyi fegyverekkel.

Mindent meg kell tennünk a szén-dioxid-kibocsátás megállítása érdekében. Szembe kell néznünk azzal az igazsággal, hogy az iparosodott világban uralkodó vállalati elit soha nem fog kivonni minket a fosszilis tüzelőanyagokból. Csak akkor tudjuk enyhíteni a legrosszabb helyzetet, ha ezeket a korporatívokat megdöntjük – amint azt olyan csoportok javasolták, mint például az ExtinctionRebellion –, és radikális és azonnali intézkedéseket teszünk a fosszilis tüzelőanyag-fogyasztás megszüntetésére, valamint az állattenyésztési ágazat visszaszorítására. Akkorképesek leszünk enyhíteni az ökocídium legrosszabb hatásait.De ezt nem tartom valószínűnek, különös tekintettel arra, hogy a globális oligarchák milyen kifinomult ellenőrzési és felügyeleti formákkal rendelkeznek.

A szörnyű igazság az, hogy még ha ma leállítanánk is az összes szén-dioxid-kibocsátást, akkora felmelegedés van bezárva az óceánok mély sáros talajába és a légkörbe , hogy a visszacsatolási hurkok biztosítják az éghajlati katasztrófát. Eltűnik a nyári sarkvidéki tengeri jég, amely a vele érintkező napsugárzás 90 százalékát visszaveri.  A Föld felszíne több sugárzást fog elnyelni. Az üvegházhatás felerősödik. A globális felmelegedés felgyorsul, megolvad a szibériai örök fagy, és szétesik a grönlandi jégtakaró.

A NASA és az Európai Űrügynökség által finanszírozott közelmúltbeli jelentése szerint az olvadó jég Grönlandon és az Antarktiszon „ötszörösére nőtt az 1990-es évek óta, és mára a tengerszint-emelkedés negyedéért felelős” . A tengerszint folyamatos emelkedése , amelynek üteme a Meteorológiai Világszervezet szerint három évtized alatt megduplázódott, elkerülhetetlen . A trópusi esőerdők égni fognak. A boreális erdők észak felé mozdulnak el. Ezek és más visszacsatolási hurkok már be vannak építve az ökoszisztémába. Nem tudjuk megállítani őket. Az éghajlati káosz, beleértve a magas hőmérsékletet is, évszázadokig tart.

A legnehezebb egzisztenciális válság, amellyel szembe kell néznünk, az, hogy egyszerre elfogadjuk ezt a sivár valóságot és ellenállunk. Az ellenállást nem azért lehet végrehajtani, mert sikerülni fog, hanem azért, mert erkölcsi kényszer, különösen nekünk, akiknek gyermekeik vannak. Lehet, hogy kudarcot vallunk, de ha nem harcolunk a tömeges kihalásunkat szervező erők ellen, akkor a halál apparátusának részévé válunk.

Extinction Rebellion A kihalás elleni lázadás

Forrás: https://therealnews.com/the-system-is-not-moving-fast-enough

A cikk forrása: https://chrishedges.substack.com/p/requiem-for-our-species?sd=pf 2023.06.11

Fordította: Naetar-Bakcsi Ildikó