Nelson, Rachel és Linda, három "PAP" (Project Affected People, - a Projekt Érintettjei) a nyugat-ugandai Kijumba közösségből, műanyag székeken ülnek egy fa árnyékában, és elmondják a történetüket. A TotalEnergies energia- és olajvállalat képviselői 2018-ban jártak először a faluban. Sült csirkét és üdítőket hoztak, és egy csővezetékről meséltek a közösségnek, amely gazdagságot és infrastruktúrát hozna a térségbe. Az EACOP vezeték a falun keresztül haladna, és az útjába eső néhány földet fel kellene számolni. De a tulajdonosok megfelelő kártérítést kapnának, mondták.
2019-ben a tisztviselők ismét eljöttek, hogy felmérjék az építkezéshez kisajátítandó földterület értékét. Olyan szerződéseket hirdettek ki, amelyek aláírásáig azonban a tulajdonosok már nem használhatták a földet. Évek teltek el. A járvány által megnehezített életkörülmények arra kényszerítettek néhány gazdát, hogy illegálisan művelje a földjét. 2022 májusában végre aláírták az első szerződéseket. Az ígért összegeket azonban lefelé módosították, még a földek eladási értékét sem fedezték. Akik nem voltak hajlandók aláírni, azokat meggyőzték, lökdösték vagy kinevették. "Mit fogsz csinálni? Nem mehetsz a bíróságra. Tanulatlanok vagytok, és azt sem tudjátok, hol van a bíróság" - mondták Rachelnek. "A földet így is, úgy is elvesszük. Vagy kapsz érte pénzt, vagy nem" - mondták a szomszédjának.
Rachel helyzete különösen bizarr: nem csak az EACOP futna az ő földjén, hanem egy második, Ugandán belüli vezeték is, egy másik cégtől. A két vállalat eltérően értékelte a földjét, a Total csak feleannyit ajánlott érte. Emellett csak azért a 30 méterért fizetnek nekik kártérítést, amelyet a vezetékek egyenként 30 méteres szélessége elfoglal. A két csővezeték közötti földterületért, amely szintén használhatatlanná válik, nem kapnak kártérítést.
A CSŐVEZETÉK MÖGÖTTI struktúrák
2006-ban az ugandai "Hardman Petroleum Africa" olajvállalat nagy olajlelőhelyeket fedezett fel az Alberta-tó alatt Uganda nyugati részén, a Kongói Demokratikus Köztársasággal határos területen. Ezek nagyrészt a tó alatt, valamint a Murchison-vízesés és az Erzsébet királynő Nemzeti Parkban találhatók. Hamarosan elhatározták, hogy az olajat exportcikként a tengerpartra szállítják.
A francia Total olajipari óriásvállalat és a China National Offshore Oil Corporation (CNOOC) a projekt fő finanszírozói, számos bank és biztosítótársaságuk támogatja őket. Politikai támogatást kapnak az ugandai és a tanzániai kormánytól. A nyereségen az állam és a részvényesek osztoznak. Uganda kormánya azt reméli, hogy ez gyors pénzt hoz nekik.
A csővezeték az Albert-tótól délre, a Viktória-tó körül halad majd a tanzániai Tanga kikötőjéig. A vezeték hossza 1443 kilométer lesz. A csővezetéket fűteni kell, ami valószínűsíti a dugulások és szivárgások kialakulását. Mivel az olajmezőkről a kikötőbe vezető úton több nemzeti parkon halad keresztül, komoly kockázatot jelent a környezetre és a régió vízellátására. Ha elkészül, az EACOP évi 34 millió tonna CO2 -ért lesz felelős.
VÁLTOZATOS ELLENÁLLÁS
Az, hogy a csővezeték így éghajlati bombát jelent, nem jelent nagy problémát a vidéki Kijumba-ban. "Azzal vádolnak minket, hogy aláásunk egy kormányzati projektet. De ez egyáltalán nem igaz. A célunk csupán az, hogy az építkezés társadalmilag minél igazságosabb legyen" - mondja Rachel. A Total és a kormány fél az ellenállástól, sok pénz forog kockán. Azok a lakosok, akik aktívan ellenállnak a kitelepítésnek, veszélyes helyzetben vannak. "Még kémkedtek is utánam" - mondja Nelson, az egyik kijumbai PAP tag. Néhányan a faluban végül engedtek a nyomásnak, és aláírták a szerződéseket.
A küzdelem azonban folytatódik. Egy ideje az ugandai Africa Institute for Energy Governance (AFIEGO) szervezet nyújt támogatást. A "helyszíni ügynökök", azaz az érintettekkel együtt dolgozó munkatársak elsősorban felvilágosító munkát végeznek. A helyi lakosság csak a Total-tól, annak alvállalkozóitól vagy a kormánytól kap tájékoztatást. Ezek az információk természetüknél fogva egyoldalúak, és gazdagságot és infrastruktúrát ígérnek a régiónak. Az AFIEGO tájékoztatja az érintetteket a jogaikról, és önszerveződési képzést is nyújt.
Dickens Kamugisha, az AFIEGO vezérigazgatója nem egy műanyag széken, hanem egy nagy irodai székben ül a fővárosban, Kampalában. Az irodai csapat nagy nemzetközi civil szervezetekkel dolgozik együtt az információk összegyűjtésén és feldolgozásán. Jelentéseket ír, lobbizik és médiamunkát végez. "Az itteni munkánk veszélyes is" - mondja Dickens. "Kéz a kézben kell dolgoznunk az európai kollégáinkkal.
Az EACOP-pal szemben az olyan alulról szerveződő mozgalmak is ellenállást tanúsítanak, mint a Fridays for Future Uganda. Az elnyomás miatt az aktív tiltakozás nagyon veszélyes, alig van tüntetés. Sok aktivista azonban táblákkal fotózkodik a Total benzinkutak előtt, és posztolja őket a közösségi médiában, vagy ismeretterjesztő videókat tesz közzé. A nemzetközi rendezvényeken való közreműködésükkel ők, különösen Hilda Nakabuye, a világ elé viszik aggodalmukat.
"A globális északi vezetők kapzsisága veszélyt jelent az emberiségre és az élővilágra." Afrika a C02 kevesebb, mint 4%-át bocsátja ki, de a legnagyobb terhet viseli. Uganda a 12. legsebezhetőbb ország az éghajlatváltozással szemben, és most követeli a #ClimateJustice-t.
Forrás: https://twitter.com/i/status/1539302217752231936
NEMZETKÖZI EGYÜTTMŰKÖDÉS
Ahol a helyi aktivisták keze az elnyomás miatt meg van kötve, ott a nemzetközi kollégák lépnek közbe. Franciaországban és más európai országokban évek óta folynak kampányok a projekt finanszírozásának megszüntetése érdekében. A közvélemény nyomására a bankok és a biztosítók többször is visszalépnek, ami már eddig is több éves késedelmet okozott az építkezésben.
2022 őszén hat diákot letartóztattak, mert felszólították a kormányt, hogy vegye komolyan a gázvezeték elleni uniós határozatot, és értékelje újra a projektet. A franciaországi szolidaritási gyűlések hatására a Total ezután felszólította az elnököt, hogy hagyja abba az elnyomást. A Total és a projekt megítélése veszélybe kerülne, ha az emberi jogok megsértéséről szóló jelentések nyilvánosságra kerülnének. Az elnök ezután nyilatkozatot adott ki, amelyben részben megvédte a klímaaktivistákat.
A gázvezeték elleni tiltakozások különböző szinteken és nemzetközi szinten zajlanak. A leginkább érintettek igényeihez való igazodás kiemelt prioritás. A különböző akciókat a platform tartja össze stopeacop.
EGY PILLANTÁS A JÖVŐBE
Nelson, Rachel és Linda már tapasztalt előadók. Ők hárman azon kevés PAP közül, akik nyilvánosan beszélnek a történetükről. Nevük és fotóik használata nem jelent problémát, mondják, mivel számos médiabeszámolóban szerepeltek már. A búcsúztatón Nelson figyelmeztetést intéz az ugandai kormányhoz: Figyelemmel kell tekintenie a jövőre, és tanulnia kell más afrikai országok hibáiból az olajlázban. Ott ugyanis a lakosságról megfeledkeztek. Ha Uganda ugyanezt tenné, gyermekei és unokái radikalizálódhatnak.
Visszatérve a fővárosba, a célok még ambiciózusabbak: Dickens, az AFIEGO vezérigazgatója úgy véli, hogy még mindig meg tudják akadályozni a csővezetéket. Ha minden fronton marad a nagy nyomás, ha a potenciális finanszírozók továbbra is visszalépnek, akkor az évek óta tartó késlekedés leállássá válhat. Ehelyett hasonlóan nagy összegeket kellene befektetni a megújuló energiák fejlesztésébe.
Lina és Nelson, a nyugat-ugandai Kijumba közösség két PAP-ja (Project Affected People)
Fotók: Laura Grossmann
Forrás:https://mosaik-blog.at/eacop-widerstand-gegen-pipeline/?fbclid=IwAR0DBu51VfgAVHHdf4Pj9WAUZUb4gMzSC5VTmASZN2F9uXCxfnSUlTC0pt0
Fordította: Naetar-Bakcsi Ildikó
