Kép: Vladimir Savostyanov/ITAR-TASS/IMAGO

Az 1902. január 15-én Szalonikiben született Hikmet egy hanyatló társadalom és állam szemtanúja volt. Az Oszmán Birodalom agóniában, imperialista vérengzések söpörtek végig a nemzeteken. Hikmet elidőzhetett a régiben vagy leshette az újat, amelyre már első versei is utaltak. Ebben a helyzetben hatott rá az orosz októberi forradalom. Ebben látta a megváltást a kapitalista osztályrend barbárságából és a megoldást a békés jövőre. A Heybeli-sziget tengerészeti akadémiáján töltött tisztképzés alatt a marxizmus felé fordult.

Hikmet számára 1921 a kulcsfontosságú élmények éve lett. Mustafa Suphi, a Török Kommunista Párt (TKP) társalapítójának és 14 párttársának a török vezetés parancsára történt meggyilkolása megfosztotta őt a burzsoá osztály törekvéseivel kapcsolatos utolsó illúzióitól. Ezt követően az úgynevezett falusi irodalom nyomán, amelynek legjelesebb képviselői Yasar Kemal és Fakir Baykurt, utazásokat tett Anatóliába, ahol kommunista szervezetekkel kereste a kapcsolatot. A parasztokkal és munkásokkal való találkozásai során szerzett benyomásai egész életében anyagot szolgáltattak neki verseihez. A "Romantikusok" című önéletrajzi regényében felidézi egy Inebolu-i parasztasszony kezét, amint "a teher kötelét fogja: dühösen, mintha fejszét markolnának, türelmesen és szeretettel, mintha bölcsőt ringatnának".

Hikmet levonta a konzekvenciákat. Még ugyanabban az évben beiratkozott a moszkvai Universität der Werktätigen des Orients - Keleti Munkások Egyetemének hallgatójává. Itt ismerkedett meg a szocialista építkezés közepette a bolsevikokkal, és kapcsolatba került minden kontinensről származó forradalmárokkal és művészekkel. A tanulóévek 1924-ben értek véget, amikor belépett a betiltott TKP (Török Kommunista Párt) -ba. Ez volt Vlagyimir I. Lenin halálának éve, akinek a holttesténél Hikmet díszőrséget állt. Benne találta meg legnagyobb tanítóját: "Kézen fogva megfog / és magához húz".

Bár még a török köztársaság alapítója, Musztafa Kemal is tisztelte verseit, betiltották őket. Hikmetet meggyőződése és a versek egyértelmű politikai állásfoglalásai miatt többször bebörtönözték. 1938-ban, nem sokkal a második világháború kitörése előtt egy hadbíróság 28 év börtönbüntetésre ítélte, beleértve a publikálási tilalmat is. Ennek ellenére írt. A bursai börtöncellájában 1950-es szabadulásáig írta többek között a "Felszabadító háború eposzát", Leo Tolsztoj "Háború és béke" című művének török fordítását és az "Emberi tájak" című többkötetes, lírai művét, amely a modern török irodalom megalapítójává tette. Hogy elkerülje a katonai behívót, 1951-ben Moszkvába menekült. Ott is maradt.

Ami Hikmetet mint újítót megkülönbözteti, az a török költészet teljes felszabadítása az udvari divánköltészet béklyóitól és annak zsibbasztó hatásaitól. A szovjet futuristák és a szocialista realizmus által egyaránt inspirálva, a török népdal középkori formájára, a destan-ra támaszkodva az epikus költészet új formáját hozta létre. Ez lehetővé tette számára a műfajok közötti zökkenőmentes átmenetet, így a mindennapi élet szinte korlátlan témáit poétikusan kezelhette. A költészetté fordításnak semmi sem állhatott ellene. A metrikus vers szigorúságán törhetetlen bizonyossággal és asszociatív merészséggel tört át az élő valóság javára: »A formának alkalmazkodnia kell a tartalomhoz, egyszerű és átlátható. A legrugalmasabb, legegyszerűbb és leginkább testhezálló kesztyűk azok, amelyek annyira rugalmasak és jól kidolgozottak, hogy hibátlanul illeszkednek az ujjakhoz.”

A központi metafora, amelyhez újra és újra visszatér, költészetének valódi egyetemességét fejezi ki. Egy 1958-as versében így ír:

"Felhő legyek / vagy hajó / hal / vagy alga? / Sem az egyik, sem a másik. / Tengernek kell lenni, fiam, / felhőivel, hajóival, halaival, hínárjával.” Hikmet dala olyan mint a tenger: a folyók sem tudnak ellenállni neki.

Forrás: https://www.jungewelt.de/artikel/452004.literatur-ein-meer-sollte-man-sein.html

2023. június 3/4.

Fordította: Naetar-Bakcsi Ildikó