Bev. kp: Ukrán légvédelem az amerikai Patriot rakétákkal, 2023. április 20. Kép: АрміяInform.
George Orwell írta az "1984"-ben: "Aki a múltat irányítja, az irányítja a jövőt; aki a jelent irányítja, az irányítja a múltat".
A kormányok fáradhatatlanul dolgoznak azon, hogy eltorzítsák a múltról alkotott közfelfogást. Ami az ukrajnai háborút illeti, a Biden-kormányzat ismételten és hamisan azt állította, hogy az ukrajnai háború Oroszország 2022. február 24-i, Ukrajna elleni, provokálatlan támadásával kezdődött.
Jeffrey D. Sachs a Columbia Egyetem professzora. Az ENSZ három főtitkárának adott tanácsot.
Valójában a háborút az USA provokálta ki oly módon, amit vezető amerikai diplomaták már évtizedek óta előre láttak a háborút megelőzően, ami azt jelenti, hogy a háborút el lehetett volna kerülni, és most tárgyalások útján kellene befejezni.
Az a felismerés, hogy a háborút provokálták, segít megérteni, hogyan kell befejezni. Ez azonban nem igazolja Oroszország invázióját. Oroszország számára sokkal jobb megközelítés lett volna, ha fokozza a diplomáciát Európával és a nem nyugati világgal, hogy felveti az USA militarizmusának és egyoldalúságának kérdését és szembeszáll vele.
A NATO bővítésére irányuló könyörtelen amerikai nyomást világszerte széles körben ellenzik, így a háború helyett valószínűleg hatékonyabb lett volna az orosz diplomácia.
A Biden-csapat szüntelenül használja a "provokálatlan" szót, legutóbb Biden nagy beszédében a háború első évfordulóján, egy nemrégiben kiadott NATO nyilatkozatban és a G7-ek nemrégiben kiadott nyilatkozatában. A Biden-barát mainstream média egyszerűen követi a Fehér Házat.
A New York Times a fő bűnös: nem kevesebb, mint 26 alkalommal nevezte az inváziót "provokálatlannak", öt vezércikkben, 14 NYT-írói véleménycikkben és hét vendégcikkben!
A valóságban két fő amerikai provokáció volt. Az első az USA azon szándéka volt, hogy a NATO-t kiterjessze Ukrajnára és Grúziára, hogy Oroszországot bekerítse a NATO-országok fekete-tengeri térségében (Ukrajna, Románia, Bulgária, Törökország és Grúzia, az óramutató járásával ellentétesen).
A második az Egyesült Államok szerepe volt egy russzofób rezsim ukrajnai beiktatásában Viktor Janukovics oroszbarát ukrajnai elnök 2014 februári erőszakos megdöntésével. Az ukrajnai lövöldözős háború Janukovics megdöntésével kezdődött kilenc éve, nem pedig 2022 februárjában, amikor az Egyesült Államok kormánya, a NATO és a G7 vezetői elhitetik velünk..
Az ukrajnai béke kulcsa az Ukrajna semlegességén és a NATO nem bővítésén alapuló tárgyalásokban rejlik.
Biden és külpolitikai csapata nem hajlandó tárgyalni a háború gyökereiről. Ezek elismerése háromféleképpen érintené az amerikai kormányzatot. Először is, feltárná azt a tényt, hogy a háborút el lehetett volna kerülni vagy időben le lehetett volna állítani, megkímélve Ukrajnát a jelenlegi pusztítástól és az USA több mint 100 milliárd dolláros eddigi költségeitől.
Másodszor, leleplezné Biden elnök személyes szerepét ebben a háborúban, mivel részt vett Janukovics megbuktatásában, előtte pedig a katonai-ipari komplexum elkötelezett támogatója és a NATO bővítésének egyik legkorábbi támogatója volt.
Harmadszor, ez Bident a tárgyalóasztalhoz kényszerítené, és aláásná a kormányzat folyamatos törekvését a NATO bővítésére.
Az archívumok cáfolhatatlanul bizonyítják, hogy az amerikai és a német kormány többször megígérte Mihail Gorbacsov szovjet elnöknek, hogy a NATO egy centit sem mozdul kelet felé, ha a Szovjetunió felbontja a Varsói Szerződés katonai szövetségét.
Michail Gorbacsov a német egyesítésről tárgyal Hans-Dietrich Genscherrel és Helmut Kohllal Oroszországban, 1990. július 15. Fotó: Bundesbildstelle / Presseund Informationsamt der Bundesregierung.
Forrás: https://nsarchive.gwu.edu/briefing-book/russia-programs/2017-12-12/nato-expansion-what-gorbachev-heard-western-leaders-early
Ennek ellenére az USA már az 1990-es évek elején elkezdte tervezni a NATO bővítését, jóval azelőtt, hogy Vlagyimir Putyin orosz elnök lett. Zbigniew Brzezinski nemzetbiztonsági szakértő 1997-ben figyelemre méltó pontossággal határozta meg a NATO-bővítés menetrendjét.
Az amerikai diplomaták és az ukrán vezetés nagyon jól tudták, hogy a NATO bővítése háborúhoz vezethet. A nagy amerikai államférfi, George Kennan "végzetes hibának" nevezte a NATO bővítését, és a New York Timesban azt írta:
Egy ilyen döntés várhatóan felszítja a nacionalista, nyugatellenes és militarista tendenciákat az orosz közvéleményben, negatív hatással lesz az orosz demokrácia fejlődésére, visszaállítja a hidegháborús légkört a kelet-nyugati kapcsolatokban, és olyan irányba tereli az orosz külpolitikát, ami nekünk határozottan nem tetszik.
Bill Clinton elnök védelmi minisztere, William Perry fontolgatta, hogy a NATO-bővítés elleni tiltakozásul lemond. Az 1990-es évek közepén bekövetkezett sorsfordító pillanatot felidézve Perry 2016-ban a következőket mondta:
"Az első cselekedetünk, amely valóban rossz irányba vitt minket, az volt, hogy kibővítettük a NATO-t a kelet-európai államokkal, amelyek közül néhány Oroszországgal határos. Abban az időben szorosan együttműködtünk Oroszországgal, és ők kezdtek hozzászokni ahhoz az elképzeléshez, hogy a NATO inkább barát lehet, mint ellenség... de nagyon kényelmetlenül érezték magukat, hogy a NATO közvetlenül a határukon van, és sürgős kéréssel fordultak hozzánk, hogy ezt ne tegyük meg.
Bill Clinton balra, Vlagyimir Putyinnal. William Perry, Clinton egyik védelmi minisztere azt mondta, hogy a hidegháború utáni együttműködésből származó nyereséget „kezdetben inkább az Egyesült Államok, mint az oroszok akcióira pazarolták el”. Fénykép: Stephen Jaffe/EPA
Forrás: https://www.theguardian.com/world/2016/mar/09/russian-hostility-to-west-partly-caused-by-west
Az elefánt a szobában: a NATO bővítése
2008-ban William Burns, az USA akkori oroszországi nagykövete, a CIA jelenlegi igazgatója táviratban figyelmeztette Washingtont a NATO bővítésének komoly kockázataira:
Ukrajna és Grúzia NATO-törekvései nemcsak Oroszországban ütnek fájó pontot, hanem komoly aggodalmakat vetnek fel a régió stabilitására gyakorolt következményekkel kapcsolatban is. Oroszország nemcsak bekerítésnek és Oroszország befolyásának aláásására irányuló törekvésnek tekinti ezt a térségben, hanem olyan kiszámíthatatlan és ellenőrizhetetlen következményektől is tart, amelyek súlyosan érintik az orosz biztonsági érdekeket. Szakértők szerint Oroszországot különösen aggasztja, hogy az Ukrajnában a NATO-tagsággal kapcsolatos erős nézeteltérések - az orosz etnikumú közösség nagy része ellenzi a csatlakozást - jelentős szakadáshoz vezethetnek, amelyet erőszak vagy legrosszabb esetben polgárháború kísérhet. Ebben az esetben Oroszországnak döntenie kellene arról, hogy beavatkozik-e, és ezt a döntést Oroszország nem akarja meghozni.
Az ukrán vezetés jól tudta, hogy a NATO ukrán területre való terjeszkedésének szorgalmazása háborút jelentene. Olekszij Arestovics Zelenszkij volt tanácsadójaegy 2019-es interjúban kijelentette, hogy "a NATO csatlakozásunk ára egy nagy háború Oroszországgal".
2010 és 2013 között Janukovics megőrizte semlegességét, összhangban az ukrajnai közvéleménnyel. Victoria Nuland akkori külügyminiszter-helyettes és Geoffrey Pyatt amerikai nagykövet hangfelvétele szerint az Egyesült Államok burkoltan Janukovics megbuktatásán dolgozott, amikor hetekkel Janukovics erőszakos megbuktatása előtt az utódkormányt tervezik.
Nuland a telefonbeszélgetésben világossá teszi, hogy szorosan egyeztetett az akkori alelnökkel, Biden-nel és annak nemzetbiztonsági tanácsadójával, Jake Sullivan-nal, ugyanazzal a Biden, Nuland és Sullivan alkotta csapattal, amely most az USA Ukrajnával kapcsolatos politikájának középpontjában áll.
Janukovics bukása után háború tört ki a Donbasszban, miközben Oroszország igényt tartott a Krímre. Az új ukrán kormány NATO-tagságért folyamodott, az USA pedig felfegyverezte az ukrán hadsereget, és segített annak átszervezésében, hogy a NATO-val közösen működhessen. 2021-ben a NATO és a Biden-kormányzat határozottan kiállt Ukrajna jövője mellett a NATO-ban.
Közvetlenül az orosz inváziót megelőzően a hangsúly a NATO bővítésén volt. Putyin az Egyesült Államok és Oroszország közöttikapcsolatokról szóló egyezménytervezetében (2021. december 17.) NATO-bővítés leállítását követelte. Az orosz Nemzetbiztonsági Tanács 2022. február 21-i ülésén az orosz vezetés a háború okának a NATO-bővítést nevezte. Putyin aznap a nemzethez intézett beszédében a NATO-bővítést az invázió központi okának nyilvánította.
Geoffrey Roberts történész nemrég azt írta:
Megelőzhető lett volna-e a háború egy olyan orosz-nyugati megállapodással, amelyben a NATO terjeszkedését leállítják, és a semlegesített Ukrajna cserébe garanciákat kap az ukrán függetlenségre és szuverenitásra? Nagyon is lehetséges.
2022 márciusában Oroszország és Ukrajna arról számolt be, hogy Ukrajna semlegessége alapján tárgyalások útján előrelépés történt a háború gyors befejezése felé. Naftali Bennett volt izraeli miniszterelnök szerint, aki közvetítőként működött közre, a megállapodás karnyújtásnyira volt, mielőtt az USA, Nagy-Britannia és Franciaország megakadályozta volna azt.
Míg a Biden-kormányzat szerint az orosz inváziót nem provokálták, Oroszország 2021-ben diplomáciai lehetőségeket keresett a háború elkerülésére, de Biden elutasította a diplomáciát, és ragaszkodott ahhoz, hogy Oroszországnak nincs beleszólása a NATO-bővítés kérdésébe. 2022 márciusában Oroszország tárgyalásokat sürgetett, miközben a Biden-csapat ismét blokkolta a háború diplomáciai befejezését.
Ha felismerjük, hogy a háború középpontjában a NATO bővítésének kérdése áll, megértjük, hogy az amerikai fegyverek miért nem fogják befejezni ezt a háborút. Oroszország annyira fog eszkalálni, amennyire csak szükséges, hogy megakadályozza a NATO bővítését Ukrajnára.
Az ukrajnai béke kulcsa az Ukrajna semlegességén és a NATO terjeszkedésének elmaradásán alapuló tárgyalás. A Biden-kormányzat ragaszkodása a NATO Ukrajna körüli bővítéséhez Ukrajnát az USA téves és elérhetetlen katonai törekvéseinek áldozatává tette.
Itt az ideje, hogy a provokációknak véget vessenek, és hogy tárgyalásokkal helyreállítsák a békét Ukrajnában.
Ez a cikk a Common Dreams amerikai médiummal együttműködésben jelent meg. Fordítás angolból németre: David Goeßmann.
Jeffrey D. Sachs egyetemi tanár és a Columbia Egyetem Fenntartható Fejlődés Központjának igazgatója, ahol 2002 és 2016 között az Earth Institute-ot vezette. Emellett az ENSZ Fenntartható Fejlődési Megoldások Hálózatának elnöke és az ENSZ Széleskörű Fejlesztési Bizottságának biztosa. Három ENSZ-főtitkár tanácsadója volt, jelenleg pedig Antonio Guterres főtitkár SDG-megbízottja. Sachs az A New Foreign Policy: Beyond American Exceptionalism (2020) című könyv szerzője. További könyvei közé tartozik: "Building the New American Economy: Smart, Fair, and Sustainable"(2017) és "The Age of Sustainable Development- A fenntartható fejlődés kora" (2015), Ban Ki Mun-nal közösen.
Forrás: https://www.telepolis.de/features/Der-Ukraine-Krieg-wurde-provoziert-Warum-das-fuer-Frieden-zentral-ist-9066817.html?seite=all 2023. május 29.
Németből magyarra fordította: Naetar-Bakcsi Ildikó
