Két hete rettenetes iskolai gyilkosságsorozat történt Szerbiában, a szerb társadalom nem tud magához térni. A szerbiai gyilkosságsorozatnak sok oka van, de ezek között kiemelt jelentősége van annak, hogy a szerbiai oktatási rendszerben sem működik jól a diákok mentálhigiénés gondozása, nincs elég eszköz, szaktudás az iskolai prevencióra és a nevelésre. Az erőszak kultúráját politikailag szítják és fenntartják, és nincs kellő szakmai és civil ellenállás. Ezért jutott Szerbia oda, ahova. Rettenetes intő példa.
A romániai tanügyi sztrájk
- Részletek
Ha az oktatási rendszereinket nem erősítjük meg, nem tesszük élhetővé, biztonságossá a gyerekeink számára, akkor nem a jövőjükkel játszunk. Hanem az életükkel. Időzített bomba mindegyik elhanyagolt, alulfinanszírozott, közéleti elnyomásnak, feszültségnek kitett iskola. És ha ezek a bombák robbannak, az első áldozatok a gyerekeink lesznek. Ezekről a kérdésekről tehát ennek tudomásulvételével vitatkozzunk.
És most az innen-onnan elhangzó vádak. A szakmunkások, de akár a képesítetlen munkások is többet keresnek, mint az egyetemi diplomával dolgozó tanárok.
Felesleges, káros és hamis társadalmi csoportokat szembeállítani. A tanárok a közszférában dolgoznak, közfeladatot látnak el. A közszférában azt kell eldönteni, hogy a közfeladatok ellátása - gyerekeink biztonságos és minőségi nevelése - milyen költségvetési ráfordítást érdemel. Magasat, mert a gyerekeink élete a tét.
Ez nem jelenti azt, hogy a magánszférában, kiszolgáltatottan dolgozó munkások bére legyen alacsony, és ők éljenek szociálisan, jogilag kiszolgáltatottan. Ellenkezőleg! A magánszféra sem működik jól, ha a közszféra működésképtelen, és fordítva. Össze vagyunk kötve.
A minimálbérről folyó tárgyalások, az átlagbérről folyó alkuk, a kollektív munkaszerződések mind mind azt a célt szolgálják, hogy legyen egy élhető társadalmi minimum. Ma az áruházi árufeltöltő áll ki a kezdő tanárok fizetéséért, holnap pedig a tanárnak kell kiállnia az árufeltöltőkért, a szemetesekért, a vasúti dolgozókért, az egészségügyisekért. Legfőképpen ennek a tanárnak kell megtanítani a gyerkeinket az iskolában, melyek az alapvető jogaik, mi a jogérvényesítés, az állampolgári aktivizmus és részvétel. A román tanrendben van is ilyen óra: állampolgári ismeretek. Engedjétek a tanárokat, hogy védetté tegyék a gyerekeket és felvértezzék a megfelelő tudással.
Második vád: a tanárok keveset dolgoznak, hiszen téli, tavaszi, nyári és őszi szünetük is van. A tanári munka jelentős része láthatatlan a civilek számára. Az órákon kívüli készülés, a tanév lezárása, indítása, a vizsgarendszer működtetése, az iskolán kívüli tevékenységek megszervezése mind-mind a tanári munkaidőhöz tartozik. Fizikailag is, lelkileg is megterhelő az a munka, amit az iskolában eltöltenek. Élő emberekkel, legtöbbször életkori, vagy szociális helyzetük miatt válságban élő gyerekekkel, kamaszokkal dolgoznak. A tanárokon lévő megterhelés rendkívül magas. És ennek tükröződnie kell a bérezésben, a juttatásokban, és a rekreációra fordítható forrásokban is. Máskülönben nincs biztonságos oktatás.
Harmadik vád: a tanárok nem végeznek minőségi munkát, ezért kell a diákoknak magánórákra járnia, ezért buknak meg sokan a felvételin, érettségin. Valóban, rengeteg a jogos minőségi kifogás. Ennek jelentős oka a tanterv - ez Romániában pozitívan változott, de további pozitív változásokra van szükség. Másodssorban még mindig kevés a továbbképzési lehetőség, és rossz a minőségellenőrzési rendszer, a szupervízió, a tanári pálya gondozása. Ehhez pénzre, pénzre és pénzre van szükség. Nem egyszerűen béremelésre, hanem magasabb tanügyi költségvetésre. Idén, amikor a romániai had- és biztonságpolitikai kiadások költségvetését rendkívüli léptékben növelték, a tanügyét pedig drasztikusan csökkentették, alig szólalt fel valaki. Itt van az ideje.
A kisebbségi közoktatásban minden rizikó magasabb. Kiegészítő képzettségre van szüksége a pedagógusoknak, specializált mentálhigiénés ellátásra, nevelésre, figyelemre a diákoknak. A romániai tanügyi sztrájk a romániai magyarok ügye is. Kiemelten. Saját érdekünk miatt.
Szomorúan látom, és aggasztónak tartom, hogy sem az RMDSZ nem foglalt állást, nem állt a romániai magyar pedagógusok mellé. Sem a Romániai Magyar Pedagógus Szövetség.
