.
A New York Times gazdasági rovatvezetője, Paul Krugman megdöbbenéssel állapítja meg, hogy a Biden-kormány nem készült fel a republikánusokkal való nyilvánvaló leszámolásra:
Amint a republikánusok tavaly novemberben átvették az irányítást a képviselőházban, nyilvánvaló volt, hogy megpróbálják majd túszul ejteni a gazdaságot azzal, hogy nem hajlandók emelni a szövetségi adósságlimitet. Elvégre 2011-ben is ezt tették - és bármennyire is nehéz elhinni, a Tea Party republikánusai józanok voltak és józanok maradtak a MAGA-bandához képest. Így az is nyilvánvaló volt, hogy a Biden-kormányzatnak stratégiára volt szüksége a fenyegető válság elhárítására. Egyre inkább úgy tűnik azonban, hogy a vágyálmokon túl soha nem is volt stratégia.
Jelenleg beteges érzésem van ettől az egésztől. mire gondoltak? Hogyan kaphatta el őket ennyire félreérthetetlenül valami, amit mindenki, aki odafigyelt, látta, hogy jön?
Engem ez az egész szórakoztat. Úgy tűnik, Krugman elhitte Biden választási kampánybeszédét arról, hogy "progresszív" vagy "baloldali". Joe Biden távol állt és áll ettől. Én a magam részéről centristaként jellemezném őt, erős jobboldali hajlammal.
Az adósságplafon körüli harc önkényes, de a republikánusok számára lehetőséget ad arra, hogy némi károkozással fenyegetőzzenek. A félelmet aztán arra használják fel, hogy belpolitikai engedményeket követeljenek:
Azoknak, akiknek ez valahogy újdonság, az Egyesült Államokban van egy furcsa és diszfunkcionális rendszer, amelyben a kongresszus törvényeket fogad el, amelyek meghatározzák a szövetségi kiadásokat és bevételeket, de aztán, ha ez a törvényhozás költségvetési hiányt eredményez, másodszor is meg kell szavazni, hogy engedélyezzék a hitelfelvételt a hiány fedezésére. Ha a kongresszusnak akár csak az egyik háza is megtagadja az adósságlimit emelését, az amerikai kormány fizetésképtelenné válik, aminek katasztrofális pénzügyi és gazdasági következményei lehetnek.
A költségvetési tervezésnek ez a furcsa aspektusa lehetővé teszi egy olyan párt számára, amely kellően kegyetlen, és kellően közömbös a pusztítás iránt, amit okozhat, hogy zsarolással olyan politikát próbáljon meg erőltetni, amelyet a normális jogalkotási folyamat során soha nem tudna keresztülvinni.
Egy pillanatig sem hiszem, hogy Biden elégedetlen lenne ezzel.
Az 1990-es években és a 2000-es évek elején Biden támogatta a csődreformot, amely megnehezítette - különösen a szegények számára - az adósságtól való megszabadulást:
[Biden] 2000-ben és 2001-ben két korábbi csődreformtörvényt szorgalmazott, amelyek mindkettő megbukott. De 2005-ben a BAPCPA átment, sikeresen felállítva mindenféle akadályokat az adóssággal küzdő amerikaiak számára, és mindezt éppen a 2008-as pénzügyi válság előtt. A BAPCPA elfogadása óta a 13. fejezetben foglalt kérelmek az összes csődbejelentés mindössze 24 százalékáról 2017-ben 39 százalékra emelkedtek.
Ezt megelőzően Biden a társadalombiztosítás csökkentésére szólított fel:
1984-ben azt javasolta, hogy fagyasszák be a társadalombiztosítási juttatásokat - azaz szüntessék meg az inflációval lépést tartó, az életszínvonal-emelkedésnek megfelelő kiigazításokat. 1995 januárjában beszédet mondott, amelyben támogatta a kiegyensúlyozott költségvetés módosítását (ez egy teljesen őrült politika), és dicsekedett azzal, hogy korábban azt javasolta, hogy "fagyasszuk be a kormány minden egyes programját, amelyhez a kormánynak köze van, hogy egy fillérrel se költsünk többet, még az inflációt sem számítva, mint az előző évben". 1995 novemberében ismét ezt tette, és azzal dicsekedett, hogy "a 80-as években Grassley szenátorral együtt megpróbáltuk befagyasztani az összes kormányzati kiadást, beleértve a társadalombiztosítást, beleértve mindent".
Vannak más nem progresszív törvények és még több háború, amelyeket Biden viszont támogatott. Az adósságplafon körüli jelenlegi harcban a republikánusok több jóléti törvényjavaslat csökkentését követelik. Bizonyára nem nyilvánvaló, hogy Biden ezeket ellenzi. Könnyen lehet, hogy az adósságplafonért folytatott harcot arra használja fel, hogy olyan politikát erőltessen, amelyet ő támogat, de amelyet a demokraták többsége egyébként ellenezne.
A Fehér Házban tárgyalásokat folytattak a szenátus és a képviselőház többségi és kisebbségi vezetőivel. Komoly eredmény nem született, mert Chuck Schumer, a szenátus demokrata többségű vezetője visszatartotta Bident attól, hogy engedményeket tegyen Kevin McCarthy republikánus házelnöknek:
A kaliforniai republikánus néhány órával a találkozó előtt megszellőztette kollégáinak, hogy a tárgyalások jelenlegi formája - mind a négy pártvezető egy szobában ül az elnökkel - nem gyümölcsöző. McCarthy kedd reggel a konferenciájához szólva azt mondta, hogy a múlt heti első találkozójukon öten keveset értek el, és azzal érvelt, hogy Schumer megakadályozta, hogy Biden teljes mértékben elkötelezze magát a házelnök és McConnell-felé - két, az eseményt ismerő személy szerint. Valahányszor Biden úgy tűnt, hogy egyetért a republikánusokkal, McCarthy szerint Schumer megpróbálta őt félbeszakítani.
A tárgyalások most a szenátus vezetése nélkül folytatódnak:
A vezetők megállapodtak abban, hogy a kétkamarás tárgyalást Kevin McCarthy házelnökre és Bidenre szűkítik, remélve, hogy kevesebb szereplővel eredményesebb lehet az adósságplafon emeléséről szóló kétpárti megállapodás elérése. Néhány szenátusi demokrata számára ez még így is kevésnek tűnik.
Ez a felállás lehetőséget ad Bidennek arra, hogy olyan "engedményeket" tegyen, amelyeket gazdag támogatói kedvelnek, de a rá szavazók többsége ellenez. Ezeket aztán úgy fogja eladni, hogy az egyetlen lehetséges lépésként mutatja be őket. Maggie Thatcher "Nincs alternatíva!"-szlogenje ismét sikerülni fog.
Az adósságplafonról szóló megállapodás jelenlegi határideje péntek:
A Fehér Ház a növekvő sürgősség érzetét tükrözve kedden bejelentette, hogy az elnök megszakítja ázsiai útját, és most vasárnapra tervezi visszatérését Washingtonba, hogy a lehető leghamarabb folytathassa a tárgyalásokat a republikánusokkal.
Biden szerdán indul japán útra, de már nem tesz megállót Pápua Új-Guineában és Ausztráliában, mielőtt visszatérne az államokba.
Japánban G-7 találkozót tartanak, amelyen Biden némi Kína-ellenes megfogalmazást fog erőltetni, de valószínűleg nem sok eredményt fog elérni. A lemondott ausztráliai Quad-találkozó szintén a Kína-ellenes napirendjét hivatott támogatni, akárcsak a tervezett pápua-új-guineai megálló, ahol az amerikai haditengerészet kiterjedt kikötői jogokat akar szerezni.
Biden külpolitikai programját rosszul érinti ezeknek az időpontoknak a lemondása. Hülyének nézi a pápua-guineai vezetést:
PNG News & Info @PngPles - 2:08 UTC - 2023. máj. 17.
Pápua Új-Guinea hétfőt munkaszüneti nappá nyilvánítja Port Moresbyben, mivel Joe Biden amerikai elnök történelmi látogatást tesz. Link
A látogatás lemondása a tervezett kikötői megállapodás végét jelentheti, mivel az ellenzéknek most lehetősége lesz megvizsgálni a kétes és titkos üzletet:
Az ellenzéki vezető szerint az utazás lemondása lehetőséget ad a miniszterelnöknek, hogy elmondja az országnak, miről szól ez a védelmi együttműködési szerződés.
Lelang úr szerint az Egyesült Államokkal kötött védelmi együttműködési szerződés tartalmáról szóló információk hiányosak, ezért sok zavart és nyugtalanságot kelt az országban, hogy mit jelent ez számunkra. Az ellenzék felszólítja a miniszterelnököt, hogy jöjjön ki és mondja el a nemzetnek a védelmi együttműködési szerződés részleteit.
Az ellenzéki vezető emlékeztette a kormányt, hogy külpolitikánk a "Mindenki barátja, senki ellensége", és PNG-nek szilárdan ki kell tartania ezen külpolitikai álláspontja mellett.
Lelang úr azt mondta, hogy nem szabad, hogy elvakítson bennünket a dollárjel, és hogy ne kényszerítsenek bennünket olyan megállapodások aláírására, amelyek hosszú távon hátrányosak lehetnek számunkra…
Eközben Peter O'Neil volt miniszterelnök és Ialibu Pangia parlamenti képviselője is aggodalmát fejezte ki amiatt, hogy úgy tűnik, csak a volt külügyminiszter, a miniszterelnök és a védelmi miniszter tud erről a biztonsági paktumról…
Azt mondták, hogy lesz egy biztonsági megállapodás, amelyet az USA és Pápua Új-Guinea között írnak alá, azonban ezt a bizonyos megállapodást soha nem hozták nyilvánosságra, soha nem vitatták meg a parlamentben, soha nem hagyta jóvá a parlament, így mindannyian vakon járunk, és néhány jelentés, amit kapunk, aggasztó."…
Az általunk összegyűjtött információk alapján a megállapodás szerint a paktumot nagyrészt az amerikai kormány dolgozta ki. Csak néhány saját PNG kormánytisztviselőnk és az akkori külügyminiszter látta ezt a dokumentumot, és ennek eredményeként a miniszterelnök és a tisztviselők elé terjesztették, hogy az amerikai elnök látogatásának napján írják alá a megállapodást" - mondta O'Neil úr.
Ez emlékeztet az AUKUS-üzletre, amelynek keretében Ausztrália hatalmas összegeket fizet olyan atom-tengeralattjárókért, amelyekre nincs szüksége. Azt az üzletet is titokban tárgyalták meg, és minden nyilvános vita nélkül állapodtak meg róla.
Ha a PNG-vel kötött Védelmi Együttműködési Szerződés meghiúsul, a Kínával való konfliktus esélye csökken, és a világ jobban jár. Ha egyesek az Egyesült Államokban elveszítik a kormányzati támogatást az adósságplafonról szóló megállapodás miatt, az rossz lesz számukra.
De összességében ez még mindig győzelem lenne.
Forrás: https://www.moonofalabama.org/2023/05/a-minus-and-plus-for-the-debt-ceiling-crisis.html#more 2023. május 17
Fordította: Naetar-Bakcsi Ildikó
