Vitahlij Makhinko az Európai Galícia civil szervezet elnöke. Szociális és szakszervezeti aktivista, aki hosszú múltra tekint vissza a külföldön élő ukránok jogainak védelmében.

Ön szerint Ukrajna felosztása már megtörtént? Oroszország nem hátrál meg eltökélt, hogy elfoglalja és - katonái és kormánya szavaival élve - "felszabadítsa" azokat  a területeket, ahol tavaly népszavazást rendezett. Jogosan merül fel a kérdés, hogy hol húzódik majd az új felosztás demarkációs vonala, és ez a téma kétségtelenül nagyon hamar központi kérdéssé válik.

Ukrajnát 2014-ben osztották fel, amikor orosz csapatok bevonultak a Krímbe, majd Kijev az amerikai "ajánlások" alapján utasította csapatait, hogy ne álljanak ellen. Aztán ott volt a DNR (Donyecki Népköztársaság) és az LNR (Luhanszki Nepköztársaság), amelyek a donyecki és luhanszki régiók részét képezték, amelyeket Ukrajna az oligarchák és politikusok kapzsisága és bosszúvágya miatt veszített el. Ez a harmadik felosztás Ukrajna modern történelmében.

Ukrajna polgárai reménytelen helyzetben vannak. Az egyik oldalon Oroszország áll, amely, mint mondta, egy centit sem fog engedni - mert mindketten tudjuk, hogy a háborús vereség mit jelent Putyin számára. A másik oldalon ott van Zelenszkij, aki nem tud meghátrálni vagy békéről tárgyalni, mert az ukránok már sok fájdalmas kérdést tettek fel neki. Mint például a háborús előkészületek teljes kudarcáról, a barátok kinevezéséről fontos kormányzati vezetői pozíciókba, és még számos másról. Továbbá egész Ukrajna emlékszik Zelenszkijre, aki azt mondta, hogy nincs ok pánikra, nem lesz háború, és hogy a hatóságok teljes mértékben uralják a helyzetet és a határokat. Zelenszkijnek akkor kell majd felelnie, amikor a háborúnak vége lesz. A felelősségre vonást csak úgy kerülheti el, ha győz. A tűzszünet témája tiltott Ukrajnában, és aki szóba hozza, azt azonnal árulással vádolják és üldözik.

Ennek következtében mindkét fél kénytelen úgy cselekedni, ahogy a régi szovjet dalban énekelték: "Kell ez a győzelem, nem számít az ár". Ebben a tekintetben a Kijev által naponta fizetett árról szóló információk szigorúan titkosak. Nem hivatalos információk szerint több százezer ukrán katona életéről van szó.

A Nyugat hatással lesz arra, hogy hol húzódik a demarkációs vonal. Bár az amerikai kormányzat azt állítja, hogy Kijev maga hozza meg a döntéseit, Ukrajna minden vezetője elismerte, hogy az ország teljes mértékben a Nyugatra van utalva. Sok ország reménykedik abban, hogy idén valamilyen előrelépés történik. Mindenki várja Ukrajna tavaszi offenzíváját, amely a fegyver- és lőszerhiány miatt késik. Ez azt jelenti, hogy Ukrajna lehetőségei bezárulnak, mivel a jövőben rendkívül nehéz lesz segítséget kapni a szövetségesektől egy újabb kísérlethez.

Az elmúlt napokban láthattuk, hogy a Fehér Ház nyomást gyakorol Ukrajnára, hogy indítson offenzívát. Ugyanakkor egyre több ukrán szakértő mondja ki nyíltan, hogy Ukrajna támogatása közvetlenül összefügg az amerikai választásokkal.

Ha nem sikerül megoldást találni, és nem növelik a fegyver- és lőszerellátást, akkor nagyon is valószínű az a forgatókönyv, hogy a demarkációs vonal a Zbruch folyó mentén halad, elválasztva Nyugat-Ukrajnát Kelet-Ukrajnától. Ráadásul egy ilyen forgatókönyv már a háború kezdetén is felmerült, amikor a központi hatóságokat sürgősen Nyugat-Ukrajnába evakuálták.

Az elmúlt hónapokban, többé-kevésbé az év eleje óta, ukrán nyílt fórumokon és közösségi hálózatokon, a Telegram különböző csatornáin a Lviv vagy Lutszk régióból származó ukránok hangjait figyeltem meg, ahol olyan vélemények hangzottak el, mint "az oroszok vagdossák egymást", "ez orosz barbárság", "nekünk ehhez semmi közünk", "ez nem a mi háborúnk - öljék egymást az oroszok, ha akarják" stb. stb.

Ez valamiféle tudatváltás bizonyítéka? Meglepő ez? Vagy várható volt?

Oroszország és Ukrajna hosszú közös múltra tekint vissza az Orosz Birodalom és a Szovjetunió részeként. Még mindig történelmi, gazdasági és kulturális kötelékek kötnek össze bennünket. Sokan, akik a mai Ukrajna területén születtek, Oroszországban élnek. Ukrajna lakosságának több mint felének vannak rokonai Oroszországban.

Nem titok, hogy az ukrán katonák többsége orosz anyanyelvű. Ráadásul a DNR, az LNR és a Krím lakói - olyan területek, amelyeket Kijev továbbra is ukránnak tekint - Oroszország oldalán harcolnak. Oroszország mostanra mozgósított a megszállt területeken, és az orosz fegyveres erőkben már Herszon, Zaporozsje, Donyeck és Luhanszk megyék lakói is részt vesznek, amelyek a nagyszabású háború kitörése előtt Ukrajnához tartoztak. Ráadásul 2014-ben, a Krím elfoglalása után az ott állomásozó több mint 14 ezer ukrán katona csatlakozott az orosz hadsereghez.

Kijev, Ukrajna fővárosa továbbra is orosz nyelvű város. Ahogy más ukrán nagyvárosok is, például Harkov, Dnyepr, Odessza, Zaporozsje és Nyikolajev. Ez a helyzet nagyon irritálja a nyugat-ukrajnai lakosokat, akik szerint 9 éve tart a háború, és Kijevben még mindig oroszul, a megszállók nyelvén beszélnek. Ukrajna nagy részének más városaiban sem változik semmi. Ezért van az a helyzet, hogy emberek, akik ugyanazt a nyelvet beszélik, ugyanazt a vallást gyakorolják és közös a történelmük, mindkét oldalon harcolnak egymás ellen.

Lviv az egyetlen ukrán nyelvű város az első tízben.  Lemberg, Ivano-Frankivszk és Ternopil a történelmi Galícia területéhez tartozik, és lakói galíciainak nevezik magukat. Galícia, ellentétben Ukrajna többi részével, soha nem volt az Orosz Birodalom része. Sorsát szorosan összekötötte a nyugati világgal. Lengyelország első és harmadik felosztása során Kelet-Galícia (központja Lviv) az osztrák korona fennhatósága alá került. Ausztria-Magyarország összeomlása után Galícia elvesztette a függetlenségi harcot, és Lengyelországhoz került. Galícia és Ukrajna többi része csak 1939-ben vált egységes állammá. Ukrajna legtöbb lakosa nehezen értette meg, amit egy galíciai mond, különösen, ha az utóbbi gyorsan beszél. Ebben a tekintetben Galícia régiója és lakói mind történelmileg, mind vallási és kulturális szempontból jelentősen különböznek Ukrajna többi részétől.

Az ukránok közelebb állnak az oroszokhoz, mint a galíciaiakhoz. A mai ukrán társadalom elsősorban az orosz kultúra fogyasztója. Moszkva mellett pedig Ukrajna fővárosa, Kijev válik a nyugat-ukrajnai ruszifikáció élharcosává. És ez irritálja a galíciaiakat, akik leginkább Kijevvel kezdenek szembeszállni. A galíciaiak az ukrán nyelvi kultúra eleven hordozói. Régóta a nyugati világ részének érzik magukat, és osztják a nyugati alapértékeket.

Valóban akkora kulturális és társadalmi szakadék van Kelet- és Nyugat-Ukrajna között, hogy egy új államalakulat kizárólag az egyik terület lakosságára és népére épülne? Ez egyfajta történelmi kárpótlás ennek a közösségnek?

Galícia hosszú ideig különböző európai államok része volt; közigazgatásilag, politikailag, kulturálisan és civilizációs szempontból elkülönült Ukrajna többi részétől.

Az, hogy Kijev képtelen egyedül felvenni a harcot Moszkvával, hogy teljesen az USA és NATO-szövetségesei "jóindulatára" támaszkodik, felvet egy egyszerű, de kritikus kérdést a racionálisan gondolkodó galíciaiak számára: van-e értelme most és a jövőben is fogadni az ingatag kijevi rezsimre, amely őszintén szólva elsősorban európai tőkeérdekeket képvisel, miközben nemzeti ukrán jelszavak mögé bújik? A Moszkva bűnös akciói által okozott válság, amikor 2022 februárjában szemérmetlenül és zavartalanul megszállta Ukrajnát, arra kényszeríti a galíciaiakat, hogy felismerjék történelmi küldetésüket, amelyet a modern Ukrajna keretein belül nem tudtak megvalósítani. Konkrétan vissza kellene térniük a független állam építéséhez, ahogyan azt az első világháború befejezése után tették. A Nyugat-Ukrán Népköztársaság 1918. november 1-jén jött létre, majd később Lengyelország foglalta el. Galícia visszatérése Európába a történelmi igazságosság helyreállítását jelentené. Sok lokálpatrióta úgy véli, hogy egy független Galícia sokkal sikeresebb lenne a reformok és az uniós integráció terén.

Amikor Nyugat-Ukrajna népének hangja végre meghallgatásra talál, gyanítom, hogy Oroszországban az ottani hatalomra és médiára jellemző módon fogják fogadni - Oroszország soha nem fogja elfogadni! "Mi döntjük el, hogy mit és hogyan akarunk!", "Lviv egy ősi orosz város!" stb.

Egy ilyen reakció véleményem szerint helytelen, intellektuálisan és politikailag inkoherens lenne. Elvégre ez a háború, illetve különleges katonai művelet azért kezdődött, mert megoldást kellett találni Donyeck, Luganszk, Zaporozsje, Harkov, Herszon, és ki tudja, talán hamarosan Odessza lakosságának. És a folyamat során számos utalás történt a "népek önrendelkezésére". Ennek eredményeképpen Oroszországnak most már egyértelműen el kellene ismernie a nyugat-ukrajnai népek önrendelkezési vágyát. Gondolja, hogy ezt Oroszországban bárki is megérti?

Moszkva képtelen felfogni Galícia önálló európai államként való újjászületését. Ráadásul Oroszországban a galíciaiakat az ukrán ultranacionalizmus letéteményeseinek tartják. Ők azok, akiket Moszkva Dél-Oroszország erőszakos ukránosításáért és az azt követő ukrán állam megalakulásáért hibáztat. Meg kell jegyezni, hogy Oroszország a háború fő céljának "Ukrajna teljes területének elfoglalását" és denacifikálását nyilvánította. Moszkva szerint egy ilyen intézkedés véget vetne az "ukrán kérdésnek".

Moszkva a donyecki, luhanszki, zaporozsjei, harkovi, herszoni és esetleg odesszai népek számára a közös történelmen és kulturális hagyományokon alapuló megoldás keresését dolgozta ki. Szeretném hangsúlyozni, hogy az orosz az anyanyelve azoknak az embereknek, akik ezekben a városokban élnek. Moszkva nem lát problémát abban, hogy bekebelezze Ukrajna összes keleti, déli és középső régióját.

Más a helyzet Galíciában, amely nem integrálható az orosz szférába, és az instabilitás forrásává válna. Galíciában mélyen gyökereznek az oroszellenes érzelmek. A galíciaiak más civilizációhoz tartoznak. Oroszországnak előbb-utóbb döntést kell hoznia a galíciai kérdésben. Moszkva természetesen megpróbál majd tanulni a múltban elkövetett hibáiból. Ennek eredményeképpen a galíciai kérdés nagyon fájdalmas jelenség lesz a modern orosz társadalom számára.

Úgy vélem, hogy a galíciaiak önrendelkezési jogának Oroszország általi elismerését, mint kis európai nemzetet, végső soron a Nyugat álláspontja fogja meghatározni.

Az osztrák Galícia 1772–1918 és piros vonallal a mai államhatárok

Ukrajna térképe jelenleg

Forrás: https://thebarricade.substack.com/p/what-is-the-solution-for-western?utm_source=post-email-title&publication_id=495506&post_id=115587399&isFreemail=true&utm_medium=email

Fordította: Naetar-Bakcsi Ildikó