A múlt héten a Profil című hírmagazin a Luxor-műveletet "politikai és hivatali botránynak" nevezte. Farid Hafez számára, aki maga is a hatóságok célpontja volt a razzia során, az akció a tudomány kriminalizálását jelenti.
(Bev. fotó: Bundesheer)
Még 2020-ban az akkori belügyminiszter, Karl Nehammer az állítólagos muszlim testvérek elleni "Luxor-műveletet" a "terror támogatói" elleni csapásként ünnepelte. Időközben a művelet, amely 2020. november 9-én több mint 900 összehangolt erőt mozgósított egy tömeges rajtaütés során, rossz hírbe került. A Luxor-műveletet másfél éves "nyomozás" előzte meg. A jogi indoklás szerint a vádlottak egy terrorszervezet, valamint egy bűnszervezet, egy államellenes szervezet tagjai voltak. Ebben a nagyon személyes hozzászólásomban a művelet egy nagyrészt ismeretlen aspektusára reflektálok.
AZ ÖVP ISZLÁMPOLITIKÁJA
A türkízkék Osztrák Néppárt (ÖVP) iszlámpolitikája a kezdetektől fogva különböző diskurzusokat tartalmazott. Egyrészt arról szólt, hogy "háziasítsák" a muszlimokat Ausztriában, azaz az olyan intézményeket, mint az Iszlám Vallási Közösség, engedékennyé tegyék. A 2015-ös új iszlámtörvény erre látszólag új lehetőségeket nyitott. Másrészt az Osztrák Néppárt (ÖVP) felvette a harcot a - szándékosan homályosan meghatározott - politikai iszlám ellen. Erre hivatkozva számos intézkedést és törvényt fogadtak el a muszlimok ellen. Ezek közé tartoztak a mecsetek bezárása és a fejkendőtilalmak, amelyeket később különböző bíróságok alkotmányellenesnek minősítettek.
Az iszlamofóbia-kutatás évkönyvének szerkesztőjeként és az európai iszlamofóbia-jelentés társszerkesztőjeként, valamint az Ausztria-rovat szerzőjeként mindig kritikusan szemléltem ezt az iszlámpolitikát. Kritikával illettem, mint olyan autoriter politikát, amely aláássa az egyenlőséget, a vallásszabadságot, az egyesülési szabadságot és általában az emberi jogokat. Közszereplőként naivan azt hittem, hogy véleménynyilvánítási szabadságomat ez nem érinti. Legalábbis nem úgy, ahogy akkor érintette.
Farid Hafez. Fotó: Marschalek
A LUXOR-MŰVELET: A RAJTAÜTÉS
2020. november 9-én hajnali öt órakor mintegy 30 rendőr rohamozta meg az otthonom. Átadtak egy házkutatási parancsot, amelyben azzal vádoltak, hogy világméretű kalifátust akarok létrehozni. Ez enyhén szólva több mint meglepő volt.
A következmények mélyrehatóak és messzemenőek voltak. A Cobra és a WEGA (bel)biztonsági erők brutális és pusztító behatolásának drasztikus traumatizáló élményén kívül ott volt még a folyamatos telefonos megfigyelés, a bankszámlám befagyasztása, valamint a lakhatásom több mint két évig tartó elkobzása. Míg a vádlottak többsége névtelen maradt, az én profilom, akkoriban a Salzburgi Egyetem politológusaként, a gyanúsítottak körének nyilvános arca lett.
GYANÚSÍTÁS: ISZLÁMELLENESSÉG-KUTATÁS
A házkutatási parancsban szereplő gyanúsítások kalandosak voltak. Különösen egy szempont volt benne: az iszlámellenesség kutatásának területén végzett tudományos munkámat a terrorizmus támogatására utaló jelnek vették. A Luxor-akció folyamatban lévő több tízezer oldalas aktái újra és újra az iszlámellenesség területére vonatkozó vendégkommentárjaimra, elemzéseimre és kutatásaimra támaszkodtak. Különösen azokra, amelyekben az iszlám "liberális" képviselőit bíráltam, akik "intellektuálisan" alátámasztották a türkízkék ÖVP iszlám politikát. A legvadabb összeesküvés-elméleteket szőtték. A Georgetown Egyetem iszlamofóbiával foglalkozó kutatási projektjének katolikus igazgatóját, akinek 2017 óta dolgozom, iszlamistaként állították be. Szelektíven értelmezték az szerepléseimet, hogy egy bizonyos politikai sarokba állítsanak.
Miközben a razziát 2021 júniusában törvénytelennek nyilvánították, a nyomozás gondtalanul tovább folytatódott. Karl Nehammer átadta a politikai felelősséget az új igazságügyi miniszternek, Alma Zadićnak (Zöldek).
A TARTOMÁNYI BÍRÓSÁG TÁMOGATJA A VIZSGÁLATOKAT
Miután indítványt nyújtottam be a nyomozások leállítására, a tartományi bíróság (amely elfogadta az ügyészség legtöbb lépését, például a tömeges razziát) elutasította azt. A következő indoklással:
"A vádlottnak az úgynevezett iszlamofóbia-jelentés elkészítésében és a Georgetown Egyetem Bridge Initiative nevű kezdeményezésével kapcsolatos tevékenységeinek célja az "iszlamofóbia" harci kifejezés terjesztése azzal a céllal, hogy ezáltal az iszlámmal mint vallással, és különösen a Muzulmán Testvériség által propagált iszlamista politikai ideológiával, az iszlám állam létrehozására irányuló minden kritikai foglalkozást rasszista magatartásként, a "muzulmánellenes rasszizmus" műszó értelmében, vagy az iszlámmal mint vallással szembeni masszív szorongásos rendellenesség értelmében kóros magatartásként ítéljenek el. [...] Az "iszlamofóbia" és a "politikai iszlám" kifejezések az iszlám párhuzamos állam létrehozására irányuló törekvésekkel összefüggésben kerülnek leírásra."
A TUDOMÁNY KRIMINALIZÁLÁSA
Ez a logika nem a semmiből jött. És eredete nem a (bel)biztonsági erőknél keresendő. Az ausztriai Muzulmán Testvériségről szóló jelentés "intellektuális" mesterkéltségére támaszkodott, amelyet a Ballhausplatz-projektben Sebastian Kurz párt- és kormányfői hatalomátvételére terveztek. Ezt végül az adófizetők pénzéből az Osztrák Integrációs Alap (80 000 euró) és a Szövetségi Alkotmányvédelmi és Terrorelhárítási Hivatal (10 000 euró) finanszírozta. Lorenzo Vidino, a tanulmány szerzője, aki a jobboldali konzervatív médiában megjelenő "éber iszlamizmusra" figyelmeztet, ebben a jelentésben azzal érvelt, hogy az iszlamofóbia a politikai iszlám egyik módszere az áldozati narratíva táplálására. Őt magát is kétszer kellett tanúként beidézni a Luxor-művelet perében.Amikor a Frankfurter Allemeinen Zeitung-ban megkérdezték tőle, hogy a "militáns dzsihadizmus" vagy a "politikai iszlám" a veszélyesebb, azt mondta, hogy az utóbbi.Ez illeszkedik annak a (többnyire állam közeli) terrorizmuskutatásnak a diskurzusába, amely a szélsőségmegelőzés fogalmát kiterjesztette az erőszakos szélsőségek elleni küzdelemről az erőszakmentes szélsőségek elleni küzdelemre. A Luxor-hadművelet változatában ez azt jelentette, hogy a rendőrségnek a terrorizmusra hivatkozva meg kell nyilvánulnia.
STOPP A FELSŐBB TARTOMÁNYI BÍRÓSÁGNÁL
Ennek szellemében az egyetem rektorát és a tanszékvezetőmet az Alkotmányvédelmi Hivatal tisztjei kihallgatták. Utóbbit arról kérdezték, hogy tisztában van-e azzal, hogy a hallgatók mellett a személyzetet is befolyásolhatom. Ez azután történt, hogy kivándoroltam az USA-ba, amely már az osztrák vallásszabadság helyzetéről szóló éves jelentésében vizsgálta a Luxor-műveletet.
Végül a grazi felsőbb tartományi bíróság (OLG) vetett véget ennek: "A társadalmi diskurzusban való ilyen részvétel során - még ha olyan kifejezéseket használnak is, mint "muszlimellenes rasszizmus" vagy "az iszlámmal szembeni félelemkeltés", az ilyen kritika lehet pontos, lehet túlzó vagy akár polemikus is, lehet vagy nem lehet mások által a muszlimok áldozattá válásának ünnepléseként felfogni, és lehet vagy nem lehet más tudósok által iszlamofóbiaként értékelni - a fellebbviteli bíróság nem talált bizonyítékot terrorista vagy államellenes tendenciára, terrorista vagy államellenes szervezethez való tartozásra, vagy ilyen szervezetek és azok terrorista tevékenységeinek propagálására. " Az OLG Graz tehát következetesen követte a Luxor Művelet ügyében kialakult ítélkezési gyakorlatot.
EGYETEMI SZOLIDARITÁS
A január 4-i ítélet véget vetett a büntetőeljárásomnak. A több mint 100 vádlott közül még mindig mintegy 70-en vannak az igazságszolgáltatás karmai között. Bár a vége a láthatáron van, sok kérdés még mindig fennáll. A Salzburgi Egyetem világosan és egyértelműen kiállt mellettem. Egy régi, jól ismert kollégákból álló támogató bizottság, valamint a nemzetközi támogatás segített átvészelni ezt a nehéz időszakot.
Míg azonban külföldön készségesen kiállnak az akadémiai szabadság mellett, és az egyetemek joggal vállalnak szolidaritást a jogilag üldözött akadémikusokkal, addig Ausztriában a felháborodás rendkívül korlátozott maradt. A széles körű és mindenekelőtt intézményi szolidaritás, például az érdekképviseletek részéről, elmaradt. Pedig a történelem megtanít bennünket arra, hogy milyen fontos küzdeni az autoriter politika ellen, amely mindig a legkiszolgáltatottabbakkal kezdi és apránként halad előre.
Illúzió azt hinni, hogy egy esetleges jobboldali koalíció - amely jelenleg a láthatáron van - nem folytatná a Sebastian Kurz és H. C. Strache alatt megkezdett autoriter irányt. Annál több okunk van a szolidaritásra, különösen azokon a tudományterületeken, amelyek elkötelezettek a hatalmi viszonyok kritikai reflexiója mellett.
Az akkori belügyminiszter Karl Nehammer egy razziánál
Forrás: https://www.profil.at/oesterreich/operation-luxor-nehammers-debakel/402385727
Forrás: https://mosaik-blog.at/operation-luxor-kriminalisierung-rassismusforschung/#:~:text=OPERATION%20LUXOR%3A-,KRIMINALISIERUNG,-VON%20RASSISMUSFORSCHUNG
Fordította: Naetar-Bakcsi Ildikó
