"A feminizmus az egész társadalmi rendet válságba sodorja. És ez annyira igaz. Mi is ezt akarjuk!" Feminizmus, mi az? A kérdés megválaszolásához sok témát feldolgoznak: a társadalmi munkamegosztásról, az emberi tulajdonságok természetessé tételéről, a nőgyűlölő eszmetörténetről, a gyarmatosításról és a kromoszómakészletek összetettségéről van szó. A nyitómondatban megjelölt harcos igény azonban a film folyamán elvész, és legfeljebb szimbolikus szinten valósul meg.

A SZAKÉRTŐK IS MEGSZÓLALNAK

Katharina Mückstein 11 elismert szakértőt állít kamera elé a Feminizmus WTF című dokumentumfilmjében. Pontos válaszokat adnak a nemi sokszínűségről, a többszörös diszkriminációról, a munkamegosztásról, a kritikus maszkulinitás-kutatásról és még sok másról. Ehhez előzetes interjúk készültek.Ennek eredményeképpen az adott munkaterület (és annak a feminista uralomkritikája) összekapcsolható és mégis összetett ábrázolások születnek.

A 90 perces dokumentumfilm végén ezért az embernek az a benyomása, hogy a feminizmus elsősorban okos érvekből áll, amelyeket jól olvasott, telegén és karizmatikus emberek hangoztatnak (legtöbbjük professzori címmel rendelkezik). A felszólalások tudományágak szerint vannak elrendezve, ami már önmagában is egyértelművé teszi a film tudományos megközelítését. Az alacsony színvonalú szakértői vitákat zenei és táncos jelenetek váltogatják. Összességében azonban folyamatos érvelés folyik.

A POLITIKAI KÜZDELEM ÜRES TERE

A sok fontos és intelligens meglátás ellenére a film koncepcionálisan megmarad az idealizmus szintjén. A megértésről, az érvek és a hátterek megismeréséről szól. Szerkezetileg tehát a film a feminizmus liberális felfogását követi, amely antidiszkriminációt, szerepdiverzitást és számos más fontos dolgot követel. Ezzel szemben a patriarchális uralom politikai harcok révén történő leküzdésének nem szentel teret.

Ez annyiban problematikus, hogy a film nemcsak a szakértői státusz széles körben elterjedt akadémiai torzítását szolgálja ki, hanem elrejti az uralom feminista kritikájának egy lényeges mozzanatát is: a politikai (hétköznapi) küzdelmek sokszínűségét, amelyek gyakran presztízs nélküliek, gyakran láthatatlanok. A film egy ponton azt kérdezi, hogy milyen tudást tartanak meg, ezzel akaratlanul is felteszi a kérdést saját filmjének: "milyen tudást tart meg ez a film?".

Amit mindenképpen megtart, az egy többrétegű feminista társadalomelemzés és uralomkritika. Azt közvetíti a nézők felé, hogy miért és hogyan érvényesül ez a világ patriarchálisan. Az, hogy ugyanakkor a különböző politikai küzdelmek (és rejtett mindennapi küzdelmek) beavatkoznak a patriarchális uralmi viszonyokba, és felhívják a közvélemény figyelmét a mérgező maszkulinitás és az antifeminista kormányok társadalmi hatásaira, legfeljebb díszlet marad a szakértők érvelésében. E küzdelmek szervezői és szereplői nem jutnak szóhoz.

MEGKÖZELÍTÉSEK A FEMINISTA ÁTALAKULÁSI PROJEKTHEZ

Összességében a film számos kiindulópontot kínál a további vitákhoz. Például amikor Astrid Biele Mefebue úgy összegez, hogy "egyesek hatalmon vannak, mások nem". Ez a kizsákmányolás általános megértéséről árulkodik, egy olyan társadalmi viszonyról, amely alárendeli az embereket és korlátozza a fejlődési lehetőségeket. Hasonlóképpen Sigrid Schmitz megállapítása, miszerint a nemek a biztonság utolsó menedékét jelentik egy bizonytalan világban, érthetővé teszi a bináris nemi identitások keménységét, és olyan gondolkodásmódokat tesz lehetővé, amelyek túlmutatnak a diszkriminációellenes politikán. Vagy az az alapvető igény, hogy a személyeknek lehetővé kell tenniük, hogy azok lehessenek, akik lenni akarnak. A gondoskodó demokráciával ezek a gondolatok közös nevezőre jutnak az egyik hozzászólásban, és így egy implicit módon megtartott átalakulási projektet hoznak létre, amelyet a fejlődés és az emancipáció kollektív folyamatában lehet felhasználni.

URALOMKRITIKA SKANDINÁV SIKKBEN

A Feminizmus WTF egy olyan lecke a feminizmusból, ami jót tesz. Nemcsak Tony Renaissance zenéje, hanem az előadások tömör és sűrű tartalma is koherens összképet teremt. A politikai küzdelmek kizárása miatt azonban nem hiányzik a feminista társadalomkritika egy lényeges részé. A Feminism WTF tehát inkább a skandináv sikkhez igazodik: jól összeállított, rend van benne, nyugodt és laza, de nem is igazán árt. Ennek ellenére érdemes elmenni, mert a Scandinavian Chic is egy dolog: gazdagító és kellemes néznivaló.

 Kép: geyrhalterfilm

Trailer: https://www.wienerzeitung.at/nachrichten/kultur/film/2183253-Feminismus-und-der-rosa-Holzhammer.html

Filmplakát:

Forrás:https://mosaik-blog.at/feminism-wtf/

Fordította: Naetar-Bakcsi Ildikó