Kép: Párizs, márc. 23. "Mi más a megoldás, mint egységben az általános sztrájk?"

A jelenet március 29-én reggel játszódik a Nemzetgyűlésben. A főváros falai még mindig visszhangoznak a több ezer tüntetőtől, akik előző nap - immár tizedik alkalommal kiáltják a követelésüket, hogy vonják vissza a nyugdíjreformot.

Március 29-én délelőtt 9 óra, amikor a macronista képviselő Plassard bemutatta a pénzügyi bizottságnak "tájékoztató jelentését a hadigazdaságról". Emlékeztetett arra, hogy " a Köztársaság elnöke kezdeményezte a hadigazdaságba való belépést: most kell "felkészüljünk egy nagyobb konfrontáció hipotézisére".

Lehetetlen idézni a jelentés összes ajánlását. Megjegyezzük, a következő egy "új jogi mechanizmus" létrehozása, amely lehetővé teszi, hogy "a civil vállalatokat felkérjék arra, "termelési kapacitásukat és emberi erőforrásaikat a katonai felszerelések gyártásának szolgálatába  állítsák.". Valamint kötelezettséget "azon normák meghatározására (...), amelyek nélkülözhetőek a válság idején (közbeszerzés, munkajog)".

Említsük meg a "munkaidő-növelés" előírásának lehetőségét és a "felhasználást olyan eszközök használatára, amelyek eltérnek a kollektív szerződés által megengedettektől (vasárnapi munka, sőt

rekvirálás)".

Természetesen a jelentés üdvözli az "SNU (Általános Nemzeti Szolgálat) általánossá tételét".

Üdvözölve a 413 milliárdos katonai programozási törvényt is a fegyveripar számára, javasolja egy "bankpool" létrehozását a "hadigazdaságnak" nyújtott hitelek biztosítására, különösen "a "háborús gazdaság" számára, az államilag garantált hitelek mintájára a Covid-korszakban.

De ez nem lesz elég: "szintén mozgósítani kell a magánmegtakarításokat a védelmi ipar számára", vagy akár "átirányítani a megtakarítási számlák összegét".

És így tovább és így tovább.

Hadigazdaság, a közpénzek háborúra való fosztogatása, a munkások jogainak megkérdőjelezése, a fiatalok toborzása, az SNU általánossá tétele, a népi megtakarítások átirányítása a háború szükségleteire.

A nyugdíjak reformja logikusan a "hadigazdaság" része, hiszen ez a Macron-Borne kormány a háború elejétől a végéig ezt képviseli.

Külső és a belső háború a dolgozó emberek ellen.

Megjegyezzük még a reakció szélsőséges közhelyességét: Coquerel, a pénzügyi bizottság elnöke (LFI), aki azt kifogásolja, hogy mi "még csak nem is termelünk lövedékeket", de üdvözli azt a tényt, hogy a jelentés megpróbálja javítani "a nemzeti szuverenitáson a katonai felszerelések és fegyverzet kérdésében". Saintoul pedig az LFI parlamenti képviselőcsoportja nevében felszólalva reklamàl "egy valódi tervezést, szinte a régi módon, amely biztosítja a finanszírozást és az utánpótlás biztosítását".

A nyugdíjreform ellen mozgósítottak, a munkavállalók és a fiatalok, akik közül sokan az általános sztrájk mellett állnak ki, hogy visszavonását kikényszeríték, nem akarják a "hadigazdaságot".

A szakítás Macronnal, a háborús politikájával és az ő militarista és antidemokratikus ötödik Köztársaságával mindenkinek kötelessége, aki azt állítja magáról, hogy a munkásosztály érdekeit védi.

(La Tribune des travailleurs szerkesztőségi cikke)