A jövő hétvégén Bécsben rendezik meg a Powertothe People konferenciát. Aki a "Powertothe People"-ről a ritmikus tapsra, a 60-as évekre és John Lennonra asszociál, az téved. A konferencia a bécsi európai gázkonferencia ellenrendezvénye. Míg a gázkonferencián politikusok és vállalatvezetők Európa energiaellátásáról vitáznak, addig a Powertothe People konferencián a civil társadalom a demokratikus folyamatokkal, az éghajlatbarát világgal és a háborúk befejezésével foglalkozik.
A "Don't gas Africa" kampány képviselői, akik a fosszilis tüzelőanyagok Afrikában történő felhasználásának megszüntetéséért kampányolnak, szintén ott lesznek - amennyiben az osztrák állam jóváhagyja a vízumukat. A társszervezők, Lorraine Chiponda és Dean Bhebhe a konferenciát megelőzően Zimbabwéból és Dél-Afrikából videointerjút készítenek velünk, hogy beszéljenek a mozaiknak az afrikai energiavitáról, az "energiaapartheid" fogalmairól és az éghajlati igazságosságért folytatott globális együttműködésről.
MOZAIK: A DON'T GAS AFRICA KÜLÖNBÖZŐ FÓKUSZÚ CIVIL TÁRSADALMI MOZGALMAKBÓL ÁLL, AMELYEK AFRIKA MINDEN TÁJÁRÓL ÉRKEZNEK. HOGYAN JÖTTETEK ÖSSZE, HOGY EGYESÍTSÉTEK ERŐITEKET?
Lorraine Chiponda: 2021-ben még tele voltunk reménnyel. A COP 26, az ENSZ éghajlatváltozási konferenciája után sok ország elkötelezte magát a szén megszüntetése mellett - a zöld energia jövője elérhetőnek tűnt.
Dean Bhebhe: De aztán három kulcsfontosságú esemény vezetett a kampányunk elindításához. Először is volt egy Sefor All (Fenntarthatóságot mindenkinek) csúcstalálkozó, amely a gáz- és atomenergiát mint kiemelt energiaforrásokat támogatta Afrika számára. Nem sokkal ezután kezdődött az energiaválság Európában. Az Európai Unió megváltoztatta adószabályait, hogy a gáz- és atomenergia bizonyos esetekben zöld beruházásnak minősüljön. Aztán az Afrikai Unión belül is létrejött egy szövetség, hogy a COP 27-en közösen lépjenek fel a fosszilis energiaforrások mellett.
Abban a pillanatban rájöttünk, hogy Afrika most válaszúthoz érkezett. Az egyik oldalon az olaj- és gázipar, a külföldi kormányok és az afrikai elit ül, akik különböző intézményeken keresztül próbálják keresztülvinni a saját érdekeiket. A másik oldalon mi állunk. Az eseményeknek ezt a sűrűsödését lehetőségnek tekintettük.
Lorraine Chiponda: Az afrikai gázkitermelés nem csak a kibocsátás növeléséről szól. Hanem a megélhetés elvesztéséről, erőszakos kitelepítésekről, elszegényedésről, vízhiányról. A Don't Gas Africa a fosszilis tüzelőanyagokat különböző okokból ellenző különböző csoportok közös küzdelmévé vált.
A GÁZKITERMELÉS KÖVETKEZMÉNYEIT EMLÍTED. A WEBOLDALADON AZ AFRIKAI KLÍMAPOLITIKÁT "ENERGIA APARTHEIDNEK" NEVEZED. MIT ÉRT EZ ALATT?
Lorraine Chiponda: A kitermelt gáz nagy részét nem Afrikának szánják, hanem exportra. Az afrikai kontinens számos energiaprojektje ellenére szinte mindenhol energiaszegénység uralkodik. Az afrikai lakosságot kizárják a saját erőforrásaiból, és aztán rájuk hagyják az éghajlati károkat.
A gyarmatosítás és az apartheid jellemzői alatt többek között azt értjük, hogy az afrikai embereket kizárták a demokratikus folyamatokból, kitelepítették őket, és munkásként visszaéltek velük. Mindez még mind a mai napig megtörténik.
Nézzük meg a szenegáli Saint-Louis-t. A BP olajvállalat a gázkitermelés érdekében elveszi az emberek megélhetését és tereit. Figyelmen kívül hagyja a helyi közösség kívánságait, ehelyett a kormánnyal kötött megállapodásokra hivatkozik. Éppen a múlt héten kaptunk jelentéseket arról, hogy a BP tönkretette a helyi lakosok halászhajóit. A halászok megpróbálták visszaszerezni a halászterületeiket - a BP telephelye miatt elveszítették megélhetésüket.
Dean Bhebhe: A gázkitermelés politikai kérdés, a demokratikus ellenőrzés kérdése. Amikor az energiáról vitázunk, az afrikai embereknek kell a vita középpontjában állniuk. Ehhez az európai politikának is fel kell végre hagynia Afrika energiaforrásainak kizsákmányolásával. Ahhoz, hogy Afrika dekolonizálódjon, dekarbonizálódnia kell.
EZÉRT SZORGALMAZOD AZ "ENERGIADEMOKRÁCIÁT"?
Dean Bhebhe: Igen. Az energiademokrácia jelenleg nem létezik. Ezért van szükségünk energiaforradalomra. Egy olyan, az emberek által irányított folyamatra, amely gyors társadalmi, gazdasági és politikai változásokat hoz, hogy egész Afrikában megteremtsük az energiademokráciát.
KRITIZÁLJÁTOK, HOGY AZ AFRIKAI EMBEREK KÖZEL FELE NEM FÉR HOZZÁ A MODERN ENERGIAFORRÁSOKHOZ, MERT A FOSSZILIS TÜZELŐANYAGOKRA HELYEZIK A HANGSÚLYT. VALÓBAN MÁS LENNE A HELYZET, HA AFRIKA JOBBAN ÖSSZPONTOSÍTANA A MEGÚJULÓ ENERGIÁRA?
LorraineChiponda: Ez természetesen országonként változik, de az afrikai kontinensen az emberek nagy része vidéken él. Ezeket a területeket csak a megújuló energiaforrásokkal lehet elérni. Amikor ezeket megvalósítjuk, képessé teszik a közösségeket arra, hogy saját, helyi energiaforrásaikat sajátítsák el.
Ez a decentralizáció lehetővé teszi az emberek számára, hogy saját helyi energiabüdzséjüket maguk irányítsák.
Egy másik fontos pont, amelyet újra és újra hangsúlyozni kell, hogy Afrika tökéletesen alkalmas arra, hogy úttörő szerepet játsszon a megújuló energia területén. Afrika hatalmas erőforrásokkal rendelkezik, és nem csak "az éghajlatváltozás áldozata".
MOZGALMOTOK NYÍLT LEVELEKET ÍR. EGYRÉSZT AZ AFRIKAI MINISZTEREKNEK - ARRA KÉRVE ŐKET, HOGY TALÁLJANAK KÖZÖS ÁLLÁSPONTOT A FOSSZILIS TÜZELŐANYAGOKON TÚL -, MÁSRÉSZT AZ EURÓPAI BIZOTTSÁGNAK, ARRA KÉRVE ŐKET, HOGY ÁLLÍTSANAK LE MINDEN OLYAN ÜZLETET, AMELY NÖVELI A GÁZKITERMELÉST AFRIKÁBAN, ÉS HELYETTE FEKTESSENEK BE AFRIKÁVAL EGYÜTT A MEGÚJULÓ ENERGIÁBA. KAPTÁL ERRE VALAMILYEN REAKCIÓT?
Dean Bhebhe: Nem, sem írásban, sem szóban nem kaptunk választ.
LorraineChiponda: Volt egy kis győzelem a COP 27-en - az Afrikai Unió nem foglalt nyilvánosan állást a gázkitermelés növelése mellett, ahogyan azt eredetileg tervezték. Ugyanakkor azonban a gázprojektek száma az elmúlt években egyre nőtt, Szenegálban, Namíbiában, Zambiában...
OKTÓBERBEN MÁR MEGSZERVEZTÉTEK A TILTAKOZÁST A DÉL-AFRIKAI "AFRIKAI ENERGIAHÉT" ELLEN, AMELY AZ EURÓPAI GÁZCSÚCSHOZ HASONLÓ KONFERENCIA. HOL LÁTJÁTOK A HASONLÓSÁGOKAT ÉS A KÜLÖNBSÉGEKET?
Dean Bhebhe: Az afrikai energiahéten számos politikus és vállalat képviseltette magát. A konferencia lényege - ahogy ők fogalmaztak - az volt, hogy közös álláspontot alakítsanak ki az európai energiaátállással szemben, és saját megoldást találjanak az energiaválságra. Olyan retorikát használtak, mintha a társadalmi igazságosságért szállnának síkra. Szerintük Afrikának szén-, olaj- és gázberuházásokra van szüksége.
Ez nem az afrikai emberek érdekében van. Ez nem a szenegáli Saint-Louis lakosainak érdeke, ahol az emberek 80 százaléka élelmezési gondokkal küzd. Nem ez áll a dél-afrikai Limpopo lakosságának érdekében, ahol sokakat áttelepítettek a fosszilis tüzelőanyagok kitermelése miatt. Nem ez az érdeke mozambiki elvtársainknak sem, akik nap mint nap meghalnak a gázkitermelés következményei miatt. Ez biztosan nem érdeke a Niger-delta lakóinak, akiknek ökoszisztémája a gázkitermelés miatt pusztult el. Nem áll a ghánai Keta körzet lakóinak érdekében sem, akik elvesztették megélhetésüket a tönkretett halászati területek miatt. Nem érdeke Malawi lakosságának, akiket jelenleg áradások sújtanak az éghajlati válság miatt. Ez az általuk támogatott energetikai átállás nem az "afrikai menetrend".
Az olyan konferenciák, mint az Afrikai Energiahét vagy az Európai Gázkonferencia az afrikai energiabiztonság elleni hadüzenet.
HOGYAN ZAJLOTTAK A CAP TOWN-I TÜNTETÉSEK?
Dean Bhebhe: Nos, a konferencia résztvevői nem törődtek velünk. Étellel kínáltak minket, ami nevetséges volt.
HOGY KÉPZELJÜK EZT EL?
Dean Bhebhe: A konferencia épületei előtt tüntettünk, és azt mondták a pincéreknek, hogy hozzanak nekünk tálcán szendvicseket, gyümölcslevet és vizet. Nem hívtak meg minket, hogy beszélgessünk velük. Nem fogadtuk el az ételt. Nem kérünk a piszkos pénzből.
MIÉRT DÖNTÖTTETEK MOST ÚGY, HOGY RÉSZT VESZTEK AZ EURÓPAI GÁZKONFERENCIA ELLENI TÜNTETÉSEKEN?
Dean Bhebhe: Afrika – nyersanyagokban gazdag kontinens, ezért mindenképpen téma lesz a gázkonferencián. Tehát megint Afrikáról beszélünk anélkül, hogy az embereket bevonnánk. Szeretnénk világossá tenni, hogy a csúcstalálkozón megvitatott intézkedések semmilyen módon nem fognak segíteni az afrikai kontinensen. És meg akarjuk mutatni Afrika lehetőségeit.
Lorraine Chiponda: Meg akarjuk mutatni, hogy mire van szüksége Afrikának és mire van szüksége a világnak. Szolidaritást várunk az európai csoportoktól, hogy közösen előre mozdíthassuk a méltányos energiafejlesztés narratíváját. A fosszilis energiaprogram nem az európai vagy az afrikai emberek, hanem az ebből profitáló vállalatok és elitek ügye.
Tisztában vagyunk azzal, hogy Európa válságon megy keresztül. De sok más fontos szempont is van, amelyekre szintén figyelmet kell fordítanunk.
HOGYAN KÉPZELITEK EL AZ AFRIKAI ÉS AZ EURÓPAI MEGÚJULÓ ENERGIÁÉRT FOLYTATOTT KÜZDELMEK KÖZÖTTI EGYÜTTMŰKÖDÉST?
Lorraine Chiponda: A közös küzdelem lenne a célunk. Európában már számos csoport küzd az energia igazságosságáért. Együtt sokkal többet tudnánk elérni, és alternatív megoldásokat tudnánk bemutatni. Van egy afrikai mondás: "Én vagyok - mert te vagy". Ezt a felfogást szeretnénk közelebb hozni európai társainkhoz.
Interjú: Koss: Sarah Yolanda Koss
Fotó: espinozr
A cikk forrása: https://mosaik-blog.at/dont-gas-africa-interview-gas-konferenz/?fbclid=IwAR1P1zhzl1u3fpJrDszwm40ges8rLJRhHIncwXH5z3uEymELIFj67ozO_p8
Fordította: Naetar-Bakcsi Ildikó
