A határokon átnyúló palesztin és izraeli kezdeményezések mellett a Medico ragaszkodik ahhoz, hogy a tisztességes életkörülményekhez és egészséghez való jog mindenkit megillet a Földközi-tenger és Jordánia között.

Tizenegy halottja van a nábluszi katonai műveletnek, merénylet két halottal Huwarában, zavargások és egy újabb halott. Az erőszak története a legújabb ciszjordániai eszkaláció mögött.

Amikor 2012 és 2015 között Izrael és a megszállt palesztin területek a medico-irodáját vezettem, izraeli rendszámú autóval jártam át Huwarán, a családommal együtt is. A hely nem a kirándulóhelyeiről ismert, és első pillantásra semmi sem utal arra, hogy a hely már évszázadokkal ezelőtt ismert volt.

A kisvároson egy többnyire poros, garázsokkal, autómosókkal és boltokkal szegélyezett út vezet keresztül. De ez nem akármilyen falusi utca, hanem a történelmi 60-as kereskedelmi és közlekedési útvonal, amely Izrael államalapítása előtt a Palesztinai Mandátumon, előtte pedig az Oszmán Birodalom e vidékén haladt keresztül északról délre. A Vörös-tengerről a Levante felé vezető kereskedelmi útvonalak része volt. Az út az izraeli Názáretből indulva Ciszjordániában az északi Dzsenintől a déli Hebronig, majd - szintén a zöld vonal izraeli oldalán - Bir Sab'a/Beersheváig tart.

A második intifáda idejéig az út Náblusz, Rámalláh, Betlehem és Hebron palesztin városokon is áthaladt. A palesztin és izraeli zsidó használatot elválasztó elkerülő utak tervei és megvalósításuk kezdete sokkal régebbi, de megvalósításuk csak a 2000-es évek elején indult be igazán. Ma már az izraeli telepeseknek nem kell áthaladniuk a palesztin városok központjain.

Huwarában azonban ez az elválasztás nem valósult meg. A telepesek ma is használják a városon átvezető főutat. Annak idején gyakran láttak a környező településekről származó izraelieket, akik autóikat Huwarában mosták vagy javíttatták. Kihasználták az ilyen szolgáltatások palesztinok jóval olcsóbb árait. Néha vásároltak is a palesztin boltokban, amelyek szintén olcsóbbak, mint Izraelben vagy a településeken.

A felszínen rutin, alatta erőszak

Nagyon kevés incidenstől eltekintve, a terepen töltött éveim alatt Huwarában, de más helyeken is, mint például a Jeruzsálemtől nem messze, Pizgat Zeev település közvetlen közelében fekvő Hizmehben, az embernek az a benyomása támadt, hogy a kölcsönös gazdasági előnyök felismerésén alapuló rutin, jól begyakorolt eljárás zajlik. Benjamin Netanjahu többször dicsérte ezt az állapotot külföldön a terror és a biztonsági kockázatok elleni csodaszerként, a konfliktus megoldásának víziójaként: egy pax oeconomica a palesztinok politikai és polgári jogai nélkül - mintha az emberek elfelejtenék az ellopott földet csak azért, mert a fiuknak Izraelben van munkavállalási engedélye, vagy a telepes a nagybátyjuknál javíttatja az autóját.

Akik jobban odafigyeltek, azokat nem nyugtathatta meg ezeknek az éveknek a megtévesztő eseménytelensége. Az a tény, hogy a kölcsönös elutasítás a faluban ritkán nyilvánult meg erőszakban, nem tudta elfedni e kapcsolatok tisztán instrumentális jellegét. Az izraeliek és a palesztinok közötti gazdasági kapcsolatok rutinja Huwarában és másutt sem volt képes feledtetni az utóbbiakkal mindennapos jogfosztottságukat. A felszín alatt ugyanis mindig ott volt az erőszaknak ez a másik formája, a telepesek kiváltsága a gyarmatosítottak megkülönböztetésével szemben.

Fókuszpont Huwara

A palesztin közösség erőszakkal kapcsolatos tapasztalatai messzebbre nyúlnak vissza. A 2000-es évek Al-Aksza Intifádája idején Huwarában is öltek meg embereket, vagy haltak meg az azonos nevű ellenőrzőpontnál. De mindenekelőtt Náblusz külvárosaként a falu többször is célpont volt, amikor az izraeli hadsereg kollektív büntetéseket hajtott végre a szomszédos város lakossága ellen, és elzárta azt a külvilágtól. Akkor gyakran hetekig kijárási tilalom volt Huwarában, és nehéz volt , nemhogy járművel de egyáltalán elhagyni is a várost. De ez már nagyon régen volt, különösen a fiatalabb generáció számára.

A huwarai rutinban a repedések egy évvel ezelőtt vagy valamivel korábban jelentek meg. A telepesek már 2022 januárjában is randalíroztak ott, "megünnepelve" egy, a radikális Yitzhar településről származó zsidó szélsőséges izraeli őrizetből való szabadulását. A növekvő feszültségek tavaly májusban váltak ismét nyilvánvalóvá, amikor az izraeli hadsereg kíséretében és védelme alatt álló telepesek a "zászlóvita" során Huwarába érkeztek, palesztinokat támadtak meg az utcán, kávézóikban vagy üzleteikben, és palesztin zászlókat távolítottak el házakról és lámpaoszlopokról.

Időközben Izraelben betiltották a palesztin zászló kitűzését nyilvános helyeken. Akkor még viták voltak erről, és a telepesek felbátorodva érezték magukat, hogy Huwarában - vagyis egy kis, palesztin közösségben a megszállt területen, amely szintén Ciszjordánia B területein található, vagyis tényleges palesztin közigazgatás alatt - érvényesítsék saját zászlótilalmukat. Ennyit az úgynevezett "autonómia" értékéről.

Huwarában is terveznek egy elkerülő utat, ahogyan a legtöbb ciszjordániai palesztin falu és város körül is létezik. E tervek konkretizálódását a telepesek fokozott jelenléte, valamint a provokációk és támadások növekedése kísérte.

Az erőszak története

Már 2022 volt a leghalálosabb év a palesztinok számára Ciszjordániában azóta, hogy az ENSZ 2005-ben elkezdte szisztematikusan számolni a palesztin haláleseteket. Tavaly összesen 154 palesztint öltek meg ott, több mint egyharmadukat Dzsenin térségében, szorosan követve Nábluszt. Hónapokkal ezelőtt a szomszédos kis Huwara városában már olyan erőszakos cselekmények történtek, amilyeneket Náblusz már több mint egy évtizede nem látott, beleértve az éjszakai razziákat és a fényes nappal elkövetett merényleteket.

Az erőszak eszkalálódása ennek fényében következett be, teljesen előre láthatóan az izraeli hadsereg február 22-i nábluszi bevonulásával. Ez nem volt újdonság az új, szélsőjobboldali izraeli kormány alatt, hanem a radikalizálódott erőszak folyamatos gyakorlásának folytatása. Az egyik legnagyobb palesztin város forgalmas és sűrűn lakott kereskedelmi központjába - méghozzá fényes nappal - páncélozott járművekkel felszerelt, felfegyverzett katonai erők bevetésének eredménye előre látható volt: A megszálló erők tizenegy palesztint lőttek agyon és több mint 100 embert sebesítettek meg Nábluszban.

Aztán, alig négy nappal később, egy palesztin merénylő lecsapott Huwarában, megölve két testvért, mindketten a közeli Har Bracha településről. A médiajelentések szerint a lövöldöző az "Oroszlánbarlang" nevű militáns palesztin csoport jelképével ellátott ruhát viselt. Azokat a kijelentéseket, amelyek szerint a csoport tagja volt, véleményem szerint nem szabad félreérteni. A csoport szimbólumával ellátott pólókat, plakátokat, mobiltelefontokokat stb. sok helyen lehet kapni. De minden bizonnyal - és legalábbis - az egyik szimpatizánsuk volt.

Szemet szemért

Ez a támadás alig néhány héttel azután történt, hogy Kelet-Jeruzsálemben már hét embert ölt meg egy palesztin merénylő Neve Yaakov településen. Szintén azután történt, hogy az izraeli erők és telepesek januárban és februárban 65 palesztint lőttek le és öltek meg, így az idei év, ha folytatódik, még halálosabb lesz a palesztin lakosság számára, mint a tavalyi.

A támadást követő este erőszakos telepesek tucatjai özönlöttek Huwarába, hogy bosszút álljanak. Házakat és autókat gyújtottak fel, mintegy 100 palesztin lakost megsebesítettek és egy embert megöltek. Legalább egy házban a gyújtogatás idején még lakott egy család, de szerencsére időben evakuálták őket. Az izraeli hadsereg, amely általában nem akadályozza meg a telepesek erőszakosságát a palesztinokkal szemben, kénytelen volt kikísérni a palesztin családot az otthonukból, hogy megakadályozza a rosszabbat. Ellenkező esetben akár egy második Duma is bekövetkezhetett volna, ahol 2015 júliusában zsidó szélsőségesek felgyújtották a Dawabsheh család otthonát, halálra égetve a 18 hónapos Ahmedet. Szülei nem sokkal később belehaltak sérüléseikbe.

Eközben az izraeli kormány folytatta a palesztin terror és a palesztin erőszak elkövetői elleni intézkedéseket, amelyek elrettentő hatását a biztonsági körök a múltban teljesen hatástalannak minősítették. Ezek közé tartozik a meggyilkolt merénylők holttestének elkobzása, hogy a hozzátartozók ne temethessék el őket, valamint a házak lerombolása, amivel egész családokat tesznek egyetemlegesen felelőssé az egyének tetteiért.

Újdonság, hogy engedélyezik a házak fémlemezekkel való összehegesztését bírói engedély nélkül. Az izraeli útlevéllel vagy a megszállt Kelet-Jeruzsálemre szóló tartózkodási engedéllyel (az úgynevezett Jeruzsálemi igazolvány) rendelkező palesztin elkövetők esetében a repertoárban újdonságként szerepel a kényszerkitelepítés is. A biztonsági kabinet keresi a módját annak is, hogyan lehetne halálbüntetést kiszabni terrorista bűncselekményekért (nem zsidók által elkövetett bűncselekményekért, megjegyzem).

A helyzet feszültebb, mint hosszú ideje volt, nemcsak azért, mert a kahanisták most kulcsfontosságú kormányzati pozíciókban ülnek Izraelben, és további hatáskörökről tárgyaltak az általuk annyira gyűlölt palesztinok felett, hanem azért is, mert hamarosan nem marad mérséklő mechanizmus Izraelen belül. A Legfelsőbb Bíróság amúgy sem volt az arab kisebbségek vagy a megszállás alatt élők jogainak őre. De ha teljesen megfosztják hatáskörétől, és egy szélsőjobboldali kormány kerül a kormány élére, akkor félő, hogy a struktúra leggyengébb láncszemével, a katonai jog hatálya alá tartozó palesztinokkal való bánásmód sokkal keményebb és véresebb lesz. Az idei év első két hónapjában már láttuk az előjeleit annak, hogy mi fog történni: 66 palesztint öltek meg különböző helyeken, legutóbb Nabluszban és Huwarában.

Forrás: https://www.medico.de/blog/am-abgrund-18988

Fordította: Naetar-Bakcsi Ildikó