Oroszország Ukrajna elleni agresszív háborúja mindannyiunkat sokkolt. Ismét emberek százezreinek kell menekülniük egy imperialista háború bombái elől. És mintha ez nem lenne elég rossz, a politikusok és kommentátorok az eszkaláció spirálját forgatják. 1989 óta először tűnik lehetségesnek egy nukleáris hatalmak közötti katonai összecsapás. A jelenlegi követelések némelyike úgy tűnik, mintha egyesek még kívánnák is ezt. Mindez azt mutatja: mélyreható változások és nagy politikai konfrontációk előtt állunk.

Ebben a felfokozott légkörben még fontosabb, hogy baloldali vitákat és álláspontokat fogalmazzunk meg, és ellenálljunk társadalmunk fenyegető militarizálódásának. Mi, a Mozaik szerkesztői megpróbáljuk kivenni részünket ebből. Itt olvashatják első értékelésünket a központi konfliktusterületekről, amelyekkel most kell foglalkoznunk.

ÚJRAFEGYVERKEZÉS: AZ ANTIMILITARIZMUS ÉS A SEMLEGESSÉG MELLETT

A szankciók mellett az orosz agressziós háborúra a válasz jelenleg a militarizálás. Az európai elitek nyíltan támogatják az újrafegyverkezést és így végső soron a háborút mint politikai eszközt. Nemcsak egyes országok, hanem az EU "békeprojektje" is fegyvereket szállít az ukrán államnak. Ugyanakkor gigantikus társadalmi erőforrásokat mozgósítanak a NATO- és az EU-országok hadseregeinek felfegyverzésére. Németország 100 milliárd eurót biztosít a Bundeswehrnek, és Ausztriában is növelik a hadsereg költségvetését. A már felpuhult semlegesség megkérdőjeleződik - és az első szereplők a NATO-hoz való közeledést követelik.

Az orosz állam agressziós háborúját mint olyat meg kell nevezni és el kell ítélni - ez a baloldali elemzések és stratégiák kiindulópontja. Ugyanakkor fontos, hogy szem előtt tartsuk a tágabb összefüggéseket. Ez azt is jelenti, hogy a háborút az imperialista hatalmak közötti geopolitikai konfliktusok által strukturált világ eredményeként értelmezzük. A jelenlegi háborús konfrontációban ezért emlékeznünk kell a hidegháború idejére. Az atomhatalmak konfrontációja idején a leszerelés volt a békemozgalom és az internacionalista baloldal központi követelése. Ez az álláspont most a fegyverkezés és a katonai akciók, valamint a hadviselő feleknek történő fegyverszállítások elutasítását jelenti. Minden újrafegyverkezés ugyanis tovább táplálja a militarizáció globális ördögi körét, és eltávolít minket a békeorientált megoldásoktól.

A fronttól távol mindig könnyebb demilitarizációról beszélni, mint amikor a birodalmi agresszió bombái fenyegetnek. Ukrán szempontból minden katonai támogatás üdvözlendő. A baloldaliaknak itt nincs könnyű helyzetük. Ezért még fontosabb, hogy a háborús kiáltásokhoz való csatlakozás helyett a nagy összefüggéseket és a nemzetközi politika ambivalenciáit tartsuk szem előtt. Ahelyett, hogy a birodalmak konfrontációjában állást foglalnánk, egy nemzetközi békemozgalom kiépítésén kell dolgoznunk.

ENERGIAÁTÁLLÁS: A FOSSZILIS TÜZELŐANYAGOK GYORS KIVEZETÉSÉÉRT

Putyin az Ukrajna elleni agressziós háborút nagyrészt a gáz- és olajexportból finanszírozza. Az ukrajnai háború azt éri el, amit számos klímakatasztrófa eddig nem tudott elérni: Vitát arról, hogy hogyan szüntessük meg a fosszilis tüzelőanyagoktól való függőségünket. Ugyanakkor a háború azzal fenyeget, hogy abszurd módon legitimálja a fosszilis infrastruktúra bővítését, és fosszilis visszalépést (backlashhatást) indít el.

Mostanában sokat hallani a megújuló energiaforrások elterjesztésének szükségességéről, de a retorika továbbra sem kötelező erejű. A tényleges politikai döntések más irányba mutatnak: Margarete Schramböck ÖVP-s gazdasági miniszter ragaszkodni akar az orosz gázhoz. Robert Habeck német zöldgazdasági miniszter még két új cseppfolyósított földgáz-terminál építését is szeretné elérni. Az USA-ból származó fracking-gázzal - és így egy másik birodalmi szuperhatalomtól való függőséggel - nem fogjuk tudni megfékezni a klímaválságot.

Ahelyett, hogy a megújuló energiákra való társadalmilag elfogadható átállással kikapcsolnánk a háború finanszírozását, minden az újrafegyverkezésbe áramlik. Ebben a helyzetben a baloldalnak és a klímamozgalomnak nemcsak a fosszilis tüzelőanyagokhoz való visszatérésnek kell ellenállnia, hanem radikális energiafordulatért, az energiaigényes iparágak korlátozásáért és a magánszektor energiafogyasztásának csökkentését célzó társadalmilag biztosított intézkedésekért kell harcolnia. A Greenpeace és a Fridays For Future a GasExit vészcsomagjában megmutatja, hogy ez lehetséges. A fosszilis tüzelőanyagoktól való függőség ugyanis elősegíti a birodalmi geopolitika pusztító logikáját, és Rijádtól Moszkváig finanszírozza az autoriter rezsimeket.

INFORMÁCIÓ: A KRITIKUS MÉDIAFOGYASZTÁSÉRT

Az ukrajnai háború egyben információs háború is. Információk tömegei árasztják el a netet, de nem mindenki ugyanazt a képet látja. Oroszország 2014 óta "hibrid háborút" folytat Ukrajnában, amely a propaganda számos formáját magában foglalja. Ez a hamis videofelvételektől kezdve a cenzúrán át az ukrajnai címzetteknek küldött álhír sms-üzenetekig terjed. De az ukránbarát fiókokból származó információkat és videókat is nehéz besorolni. Ügyesen színpadra állítják a "Dávid Góliát ellen" narratívát, és hozzájárulnak a háború dicsőítéséhez. Hogy mi a valóság, azt gyakran olyan nehéz megkülönböztetni, hogy még a jó hírű újságírók is könnyen bedőlnek a félretájékoztatásnak a háború őrületében.

Ebben a helyzetben kihívást jelent megtalálni az utat. De legkésőbb a 2011-es arab tavasz, az úgynevezett Facebook-forradalom óta világossá vált, hogy az online aktivizmus milyen központi szerepet tölt be. A baloldal számára ez egyrészt azt jelenti, hogy nem szabad engedni a bugyuta nyilatkozatok és a könnyű válaszok iránti vágynak. Ez azt is magában foglalja, hogy elhatárolódunk a rendkívül problematikus NS-(nemzetiszocialista) összehasonlításoktól. (Putyint gyakran Hitlerrel hasonlítják össze, megj. fordító) Másfelől pedig arra vagyunk hivatottak, hogy különösen kritikusan és óvatosan bánjunk az információkkal. Ezt sokan támogatják. A tényellenőrző ügynökségek folyamatosan értékelik az adatokat, és fogadnak tippeket és kérdéseket. Az OSINT-hálózatok értékelik a szabadon hozzáférhető forrásokból származó információkat, és tájékoztatnak a háborús övezet aktuális eseményeiről. A Snowflake program telepítésével pedig a cenzúrázott területeken élő emberek ellenőrzés nélkül használhatják az internetet.

NATO: AZ "EURÓPAI ÉRTÉKEK" NEM JELENTENEK VÁLASZT PUTYINNAK

Úgy tűnik, mindenki egyetért: az Ukrajna elleni támadás "Európa" és a "nyugati értékek" elleni támadás. Ezeket most meg kell védeni. Az Ukrajna elleni támadó háború miatti érthető megdöbbenéssel szemben a világot olyan egyszerű kategóriákra osztják, mint a "jó" és a "rossz".

Nem szabad bevennünk a nyugati értékek és a NATO védelmének narratíváját. A nyugati értékekre való hivatkozás olyan közösséget idéz, amely nem létezik Európa rasszista és patriarchális osztálytársadalmaiban. Ugyanakkor elrejti azt a gyarmati és imperialista erőszakot, amely elválaszthatatlanul kapcsolódik "Európához" és a "Nyugathoz".

A történelmi példák már most megmutatják, hogy a NATO mennyire nem a béke és a szabadság garanciája. A Gladio hadművelettel például a NATO jobboldali szélsőséges hálózatokat épített ki, hogy aláássa az olaszországi szocialista törekvéseket - és nem riadt vissza a terrortámadásoktól vagy a fasisztákkal való együttműködéstől sem. Az USA és szövetségesei 2003-ban a nemzetközi jogot megsértve lerohanták Irakot. Az iraki tömegpusztító fegyverek, amelyekre a háború okaként hivatkoztak, nem léteztek. A NATO-tag Törökország 2018 óta háborút folytat a rojávai kurd önkormányzat ellen. Mindezek miatt a baloldalnak határozottan ki kell állnia Ausztria NATO-csatlakozása ellen, és a katonai szövetséget mint olyat állandó kritikának kell alávetnie.

Nekünk, baloldaliaknak az a feladatunk, hogy a világ imperialista táborokra való felosztásán túlmutató álláspontot mutassunk fel. Egy olyan álláspontot, amely a szolidaritást, a demokráciát és a békét valóban egyetemes értékekként értelmezi, amelyeket Putyinnal szemben éppúgy érvényesítenünk kell, mint az EU-val és az USA-val szemben.

MENEKÜLÉS: A GYAKORLATI SZOLIDARITÁSÉRT ÉS A JOBB ÉLETKÖRÜLMÉNYEKÉRT MINDENKI SZÁMÁRA

A háború kezdete óta 1,5 millió ember hagyta el Ukrajnát, és menekül. A menekülők nemcsak az otthonukat veszítik el, hanem egy bizonytalan jövőbe is elindulnak. Az európai menekültügyi rendszerben ugyanis az ukrán háborús menekültek "ideiglenes védelemre szorulónak" minősülnek. Egy évre fogadják be őket, és tartózkodásuk legfeljebb két évvel hosszabbítható meg. Amint azonban a tartózkodási státuszuk rendeződik, az "átmeneti védelemre jogosultak" "munkavállalókká" válnak, akiknek bizonytalan körülmények között kell gondoskodniuk magukról és családjukról.

A baloldal számára ez most egyszerre jelenti a gyakorlati szolidaritás gyakorlását és a strukturális változásokért folytatott küzdelmet. Be akarjuk fogadni a menekülteket, kapcsolatokat akarunk teremteni, el akarjuk kísérni őket a hatóságokhoz, és támogatni akarjuk őket a nyelvtanulásban. Ugyanakkor politikailag harcolnunk kell a jobb élet- és munkakörülményekért mindenki számára, függetlenül attól, hogy az emberek mióta vannak itt. És szembe kell szállnunk a menekültekkel szembeni rasszista bánásmóddal Európában.

Az ukránok jelenleg egyik napról a másikra olcsón kizsákmányolt aratómunkásokból keresztény, fehér európaiakká válnak, "olyanokká, mint mi". Ugyanakkor a színes bőrűeket megakadályozzák abban, hogy elmeneküljenek Ukrajnából. Néhány hete pedig szíriaiak és más háborús menekültek ezreit verték vissza brutálisan a lengyel-fehérorosz határon állítólagos "támadókként". Még mindig a fülünkben cseng a tálib terrorrezsim által üldözött afganisztáni emberek befogadásával kapcsolatos negatív retorika Ausztriában. Baloldaliként egyetemesen meg kell védenünk a meneküléshez való jogot, és harcolnunk kell minden olyan kísérlet ellen, amely a menekülteket egymás ellen akarja kijátszani.

OROSZORSZÁG: PUTYIN OSZTÁLYBÁZISÁNAK MEGISMERÉSEÉS AZ OLIGARCHÁK ELLENI SZANKCIÓK KÖVETELÉSE

Az ukrajnai háborúnak a média által Putyin személyére való leszűkítése elleplezi politikai projektjének osztályalapját. Az orosz oligarchák képezik Putyin hatalmának alapját, és támogatják Oroszország autoriter átrendezését. Cserébe Putyin biztosítja az érdekeiket és védi obszcén vagyonukat. Mivel a személyi szankciók eddig csak Putyin legszűkebb körét érintették, csak kisebb szakadékot hoznak létre az oligarcha és a politikai elit között. A baloldalnak most átfogó szankciókat kell szorgalmaznia az összes orosz oligarcha ellen, hogy elkobozzák Kitzbühel-i házaikat, St. Tropez-i jachtjaikat és svájci pénzeszközeiket. Mert bár Oroszország gazdasági elitje Putyintól függ, globális érdekeltségeik és luxuséletmódjuk Putyin hatalmi bázisának Achilles-sarka.

A nyugati szankciók eddig elsősorban Oroszország széles lakosságát sújtották. Olyan emberek millióit taszítják szegénységbe, akik már így is szenvednek az orosz állam brutális elnyomása alatt. Ez részben azért van így, mert az orosz elit elleni hatékony szankciók a nyugati felsőbb osztályokat is sújtják. Féltik nyereséges orosz vállalkozásaikat és egy olyan nemzetközi pénzügyi nyilvántartás bevezetését, amely nemcsak az oligarchákat szankcionálná, hanem a nyugati gazdagokat is fizetésre kötelezné.

A baloldalnak elleneznie kell azokat a szankciókat, amelyek a széles lakosságot sújtják, és ehelyett az orosz oligarchákat kell támadniuk, hogy aláássák Putyin hatalmát. Ehhez a "saját" elitünkkel is keresnünk kell a konfrontációt. Ugyanakkor szolidaritást kell vállalnunk az ukrajnai és oroszországi demokratikus baloldali erőkkel, és támogatnunk kell őket küzdelmeikben.

Forrás: https://mosaik-blog.at/ukraine-krieg-linke-positionen/

Fordította: Naetar-Bakcsi Ildikó