Az ÖVP mindenhatóságának megszűnésével Alsó-Ausztriát a demokratikus-politikai középkorból a jelenbe kell emelni. Nincs többé abszolút többség, mínusz tíz százalékpont és nincs többé egyedüli kormányzás: az ÖVP-nek most először nem sikerült show-politikával, választási propagandával és anyagi csatározásokkal elfednie rossz szereplését.

A marketing és a valóság mindig is különösen távol állt egymástól Alsó-Ausztriában. A választások előtt a regionális újságírók légiói mindig elindultak, hogy tudósítsanak az ÖVP-s képviselők alapkőletételi ünnepélyeiről, körforgalmak avatásáról és egyéb ünnepélyes alkalmakról. A pártok közül az ÖVP az a párt, amely megakadályozta az átfogó gyermekgondozáshoz való törvényes jogot, és amely az egyik legalacsonyabb gyermekgondozási ellátási aránnyal rendelkezik Ausztriában. Most, a választások előtt országszerte "Kinderösterreich" (Gyermekek Ausztriája) plakátokat helyezett ki.

HELYI KÖZPONTOK ÉS KISTERMELŐK FELÁLDOZÁSA

Amikor a színpadra állítás kék-sárga köde felszáll, az ember egy infrastrukturálisan kiüresedett tartományt lát: kihalt faluközpontokat és üres belvárosokat, ahol üzletek, kocsmák és bárok haldokolnak, de helyette a városok peremén lévő bevásárlóközpontok körül burjánzó betonparkoló-sivatagok vannak. Megfizethető, szociális lakások? Az állam itt is késedelembe esett. Inkább spekulált a lakásalapokkal a pénzügyi piacon - pusztító károkkal, amelyekért eddig senkit sem vontak felelősségre. Az ÖVP "vidéki orvosgaranciára" tett ígéretet 2018-ban. Jelenleg a betöltetlen praxisok száma a hétszeresére nőtt.

A ritkuló vidéki infrastruktúra - a postahivataloktól, rendőrőrsöktől és körzeti bíróságoktól kezdve a regionális vasutak leépítéséig - sok helyen rontja az életminőséget. Egyre több önkormányzat süllyed adósságba, és kénytelen az államtól könyörögni a különleges szükségletekre szánt juttatásokért.

Mindez egy évtizedek óta hatalmon lévő néppártnak tulajdonítható. A közvetlen személyi választásoknak (Alsó-Ausztriában a "személy a párt előtt" érvényes), az ország kevés médiumának (a Raiffeisen és a NÖN című egyházi lap, valamint az ORF NÖ, amely sokáig propagandamédium volt) udvari tudósításai révén, de a tökéletesen olajozott pártapparátusnak is köszönhetően az ÖVP megtartotta ezt a dominanciát.

De még Alsó-Ausztriában sem mentes az ÖVP az ellentmondásoktól. A hagyományos öltözetű gazdaszövetségi vezetők szeretnek a kisüzemi mezőgazdaság mellett megszólalni, miközben a nagybirtokos földtulajdon, a mezőgazdasági vállalatok és az arisztokrata birtokörökösök mellett foglalnak állást. Josef Krammer, a Szövetségi Hegyvidéki Mezőgazdasági Intézet régi igazgatója "elfogultsági mechanizmusnak" nevezi, ahogy a kisgazdákat a mezőgazdasági vállalatok érdekeinek alárendelik. A baloldalnak komolyabban kell vennie a mezőgazdaság kérdését is. Éghajlatvédelmi okokból sem lehet megkerülni a regionális forgalmazás irányába történő agrárpolitikai fordulatot.

A SZOCIÁLDEMOKRATÁK ÁLLANDÓ LETARGIÁJA

Az FPÖ és - kisebb nyereséggel - a Zöldek és a NEOS voltak az ÖVP összeomlásának fő haszonélvezői. Az SPÖ (szocdem. párt) a népszerűtlen szövetségi kormány és az infláció, a növekvő társadalmi egyenlőtlenségek és az egészségügy körüli jelentős problémák ellenére ismét választási kudarcot szenvedett. Mikl-Leitner szavai szerint a tét nagy: egyrészt az ÖVP mindenhatóságának vége hatalmas lehetőség. Az viszont világos, hogy ha a (szövetségi) SPÖ nem pozicionálja magát végre gyorsan újra, akkor egy Kickl-FPÖ kancellár jöhet - vagy ismét fekete-kék (ÖVP-FPÖ).

Az SPÖ vereségének egyik központi oka minden bizonnyal a 2017 óta tartó permanens letargia állapota. Sem a türkiz-kék koalíció társadalompolitikai bűntetteit, az Ibiza botrányt, a türkíz-kék bubipárt korrupciós ügyeit, sem a szerencsétlen Corona-vezetést nem tudta arra használni, hogy az ÖVP-kormány (akár kék, akár zöld függelékkel) komoly alternatívájaként pozicionálja magát. Amikor a legnagyobb ellenzéki párt hadüzenetére lett volna szükség (és az emberek már nagyon várták), az SPÖ először semmit sem talált ki. Aztán túl későn, túl tétován, nem elég ambiciózusan. Szenvedély nélkül.

AZ IRÁNY MÁR RÉGÓTA NEM A MEGFELELŐ

Az ibiza botrányt nemhogy nem használták ki - az SPÖ még vesztett is. A 2019-es nemzetgyűlési választásokon története legrosszabb eredményét érte el 21 százalékkal, 16 százalékponttal lemaradva az ÖVP mögött (!). Ahelyett, hogy levonta volna a konzekvenciákat e botrányos eredmény után, a választás vesztese közölte: "Az irány jó!". Arra a kérdésre, hogy mit képviselnek valójában a szociáldemokraták, a pártelnöknő, Pamela Rendi - Wagner nem sokkal a választási vereség után az ORF egyik riportjában azt válaszolta, hogy ezt most fogják kidolgozni - jellemző. Még a valóban a pártvezetőnőre szabott koronajárvány programot sem tudta kihasználni. És most a párt egy klasszikus elosztási kérdésben is kudarcot vall: az infláció és az egyre növekvő egyenlőtlenség elleni küzdelemben.

Messze földön semmi jele annak, hogy komolyan készülnének a hatalom átvételére. Hol van a vörös árnyékkabinet? Mikor dolgozzák ki a koncepciókat szakértőkkel, és mikor mondják el a tömegeknek? Hol van a pártapparátus strukturális megújítása? Évek óta ugyanaz a probléma: a gyenge pártvezetők hűséges követőkkel veszik körül magukat, bunkerbe húzódnak és alagútvíziót alakítanak ki. A személyes és az illetékes elvtársak részéről érkező kritikát versengésnek és veszélynek tekintik. Ez "negatív szelekcióhoz" vezet - a személyzeti kontingens ennek eredménye. Még rosszabb, mint az, hogy a pártvezetés nem ismeri fel a problémát, és a pártban maradó, beleszólási joggal rendelkező szereplők tétlenek. Úgy tűnik, mintha beletörődtek volna a (valójában könnyen elhárítható) végzetükbe.

NÖ-VÁLASZTÁS GYŐZTESE FPÖ

Azok, akik maguk is passzivitással tündökölnek, átadják a terepet egy FPÖ-vezetőnek, aki nagyon ügyesen mutatja be magát a rendszer alternatívájaként. Herbert Kickl már a Corona-járvány idején is tudta, hogyan pozicionálja magát a szövetségi kormány ellenpólusaként. Összehívja az elégedetlenkedőket, és az "anti-establishmentet" képviseli. A pártnak, amelynek parlamenti klubja hemzseg a jól szituált közjegyzőktől, ismét sikerült magát az "egyszerű emberek" alulmaradó és tiltakozó pártjaként feltüntetnie. Azok, akik a kormányt és a "mainstreamet" akarják megütni, tiltakozásul kékre szavaznak - nem pirosra.

A koronavírus-politikát tekintve az FPÖ-nek sikerült felkarolnia a (végül elvetélt) kötelező védőoltással szembeni jelentős ellenállást, különösen a vidéki közösségekben. Különösen ott, ahol az oltási arány alacsony volt, az ÖVP különösen nagyot veszített az FPÖ-vel szemben. Egyes esetekben 20 százalékpont (például Waidhofen/Ybbs és a nyugati Mostviertel különböző vidéki településein). Az oroszországi szankciók elutasításával az FPÖ olyan álláspontot foglal el, amely valószínűleg a lakosság és az SPÖ szavazói körében is többségben van. Kickl sikeresen mímeli a "polgárterrort" a távolságtartónak tekintett elittel szemben; ő a polgári-liberális-zöld mainstream ellenpólusa. A szövetségi elnök szavai, miszerint soha nem jelölné Kicklt kancellárnak, csak Kickl malmára hajtja a vizet.

AZ EGÉSZSÉGES HARAG AZ EGYÉNI ELŐRELÉPÉSI ÍGÉRETEK HELYETT.

A szociáldemokráciának évek óta egyre kevésbé sikerül elérnie azokat az embereket, akik számára valójában alapították: A dolgozók, a társadalmi-gazdasági szempontból nem privilegizáltak, azok, akiknek keményen kell dolgozniuk, hogy megéljenek. Különösen az SPÖ fellegváraiban maradnak otthon a szavazók. Az osztrák állampolgárság hiánya miatt nem is jogosultak szavazni, vagy az FPÖ felé vándorolnak. Rendi-Wagner művelt polgári diskurzusa az iskolai felemelkedésről szintén hozzájárul ehhez a tényleges választói bázistól való növekvő elidegenedéshez. Ahelyett, hogy elosztási politikát folytatna, egészséges dühöt közvetítene a fennálló viszonyok miatt, és orvosolná a rendszerszintű sérelmeket, a társadalmi problémákat individualizálja. Nem szándékosan, de mégis megvetést mutat mindazok iránt, akik nem "boldogulnak".

Az, hogy mi történik Alsó-Ausztriában és a szövetségi kormányban, attól függ, hogy az SPÖ és az FPÖ hogyan használja ki az ÖVP gyengeségét, amely évtizedek óta a konzervatív hatalom epicentruma volt a tartományban. Ennek már az új tartományi kormányról szóló tárgyalások során sikerülnie kell. Az SPÖ-nek és az FPÖ-nek el kellene csábítania az ÖVP-től a meghatározó pénzügyi tárcát, az együttműködés feltételéül kellene szabnia a vidéki infrastruktúrát érintő beruházási csomagokat (kulcsszavak: gyermekétkeztetés, regionális vasutak), és harcolnia kellene a "valódi" tárcafelelősségekért. Ellenkező esetben történelmi lehetőséget szalasztanak el.

Az SPÖ számára egyértelmű feladat: Ahhoz, hogy megtörjék az ÖVP hatalmát és valódi alternatívát kínáljanak az FPÖ-vel szemben, a tartományi és szövetségi szintű személyi változások legfeljebb óvatos első lépést jelentenek.

Forrás: https://mosaik-blog.at/noe-wahl-analyse/

Fordította: Naetar-Bakcsi Ildikó