A 24 OECD-országban átlagosan öt generációra lenne szükség. (E rövid ismertetés 2018. június 15-re datálódik, de ma is aktuális)
A szociális háló a fejlett országokban is szétesett, és ez alól Franciaország sem kivétel. Sőt. Franciaországban hat generációra, azaz "180 évre" lenne szükség ahhoz, hogy egy nagyon szerény család (a legszegényebb 10%) leszármazottja elérje az átlagjövedelmet - becsülte az OECD. Mindez rosszabb, mint az átlag (öt generáció).
"A jövedelem, a foglalkozás és az oktatás nemzedékről nemzedékre öröklődik" - foglalta össze Gabriela Ramos, az OECD főtitkárának különleges tanácsadója, amikor a jelentést bemutatta a sajtónak.
A mobilitás a társadalmi ranglétra alján a legalacsonyabb, a tetején pedig a legmagasabb. A 16 OECD-országban átlagosan a szerényebb körülmények között élő gyermekek mindössze 17%-ának sikerül felnőttként feljebb lépnie a jövedelmi ranglétrán, míg a jómódú családokból származó gyermekek 42%-ának sikerül ott maradnia. Franciaországban az adatok nagyon közel vannak ehhez az átlaghoz, de az Egyesült Államokban és Németországban a különbség még nagyobb. Másrészt Spanyolországban, Görögországban és Portugáliában, ahol nagy előrelépés történt az oktatáshoz való hozzáférés terén, valamint Dániában ez kevésbé hangsúlyos.
Esélyegyenlőtlenségek minden szinten
Az esélyegyenlőtlenség nemcsak a munkából származó jövedelem, hanem a foglalkozás, az oktatás és az egészségi állapot kérdése is. A menedzserek gyermekei kétszer nagyobb valószínűséggel válnak menedzserré, mint a fizikai dolgozók gyermekei: Franciaországban az utóbbiak 27%-ának sikerül, ami közel van az OECD-átlaghoz.
Az alacsonyan képzett szülők gyermekeinek mindössze 17%-a (az OECD átlagosan 12%-a) tanul tovább felsőoktatásban, szemben a felsőfokú tanulmányokat folytató szülők gyermekeinek több mint 60%-ával.
Az OECD rámutat, hogy "azok az országok, amelyek már nagymértékben befektettek az oktatásba vagy az egészségügybe, általában nagyobb mobilitással rendelkeznek". Véleménye szerint azonban nem csupán "az elkülönített közforrások mennyisége" a fontos, hanem "a leghátrányosabb helyzetű népességcsoportok célcsoportjainak megcélzása". Az OECD emellett támogatja a területi egyenlőtlenségek kezelését, amelyek gyakran halmozódnak fel a kora gyermekkori oktatás, a foglalkoztatás, a szolgáltatások és a közlekedés, valamint a képzéshez való hozzáférés terén.
Az egyik tisztviselő méltatta, hogy Franciaország 2016-ban bevezette az aktivitási támogatást, amely az alacsony jövedelmű munkavállalók számára ösztönzőleg hat a munkába való visszatérésre.
