Körülbelül 20 ember látható a sötétben egy transzparenssel, amelyen az áll: "Zsidók a fasizmus ellen - mindenütt". Izraeli aktivisták tüntetnek az új Netanjahu-kormány ellen a Külügyminisztérium előtt Berlinben 2022. december 8-án. Fotó: Matan Radin.

Éppen Benjamin (Bibi) Netanjahu hatodik kormányának 2022. december 29-i eskütétele előtt Olaf Scholz meleg szavakkal gratulált a régi-új miniszterelnöknek: "Az előttünk álló feladatokhoz jó sikert, boldog kezet és sok sikert kívánok" - írta a kancellár, jól ismerve az új kormány által a koalíciós szerződésben meghatározott "előttünk álló feladatokat". Már az első bekezdésben egyértelműen kimondta, hogy mi a legfőbb prioritása: "A zsidó népnek kizárólagos és vitathatatlan joga van Izrael földjének minden részéhez. A kormány előmozdítja és fejleszti a letelepedést Izrael földjének minden részén, Galileában, a Negev-ben, a Golán-fennsíkon, valamint Júdeában és Szamáriában".

Soha nem volt még ilyen egyértelmű elutasítása a palesztinok önrendelkezési jogának egy jeruzsálemi kormány részéről - ebben a Jordántól a Földközi-tengerig terjedő, propagált Nagy-Izraelben a palesztinok csak jogok nélküli alattvalóként élhetnek, ha nem akarják teljesen kiűzetni magukat az országból. A második lehetőség - azaz a "totális háború" és Izrael ellenségeinek "áttelepítése" a szomszédos arab országokba -, szerepel az Otzma Jehudit (Zsidó Hatalom) párt választási programjában, amely az új kormányban helyet foglal, és messzemenő jogköröket biztosít az új rendőrminiszternek. Mindazonáltal a gratulációkon kívül semmi sem érkezett a német kormánytól, aki hivatalosan továbbra is elkötelezett a kétállami megoldás támogatása mellett. Ugyanezen a napon Németország ENSZ-képviselője 26 másik országgal együtt a palesztin területek helyzetének a Nemzetközi Bíróság általi jogi felülvizsgálata ellen szavazott. Németország számára Izrael egyértelműen a nemzetközi jog felett áll.

Minden marad a régiben?

Az európai politikusok hallgatása az új, izraeli rémségek kabinetjének összetételéről - amely messianisztikus fundamentalisták, a jobboldali terrorizmus támogatói és elítélt bűnözők keveréke - nem sok jót ígér. A megszállás prominens ellenzőinek reménye, hogy a konfliktus szabályozott megoldására irányuló homályos szájhősködésről való kifejezett lemondás végre tiltakozásra, esetleg szankciókra készteti a világközösséget, kezdetben csalódást okozott. Éppen ellenkezőleg, Izrael nemzetközi kapcsolatai soha nem voltak jobbak. Még Marokkó is azt tervezi, hogy hamarosan nagykövetséget nyit Tel-Avivban, és cserébe azt követeli, hogy Izrael ismerje el Nyugat-Szahara annektálását.

Az új kormánynak a saját megszállt területeinek de facto annektálására irányuló terve, amelyet a palesztin lakossággal szembeni növekvő elnyomás kísér, inkább folytonosságot, mint változást mutat. Az emberi jogi szervezetek kriminalizálása, a telepek építésének tömeges növekedése és az izraeli hadsereg halálos rajtaütései (a második intifáda 2005-ös vége óta nem öltek meg annyi palesztin civilt Ciszjordániában, mint az elmúlt évben) mind a legutóbbi Bibi-ellenes koalíció irányítása alatt történtek. Ami a megszállt területeken az apartheid valóságának megteremtését illeti, az izraeli jobboldal már győzött, Netanjahuval vagy nélküle. Ez azt jelenti, hogy minden marad a régiben?

Egyáltalán nem - mert míg a korábbi, mézesmadzag és kalapács politikát folytató koalíciók még a konfliktus úgynevezett kezelésére építettek, a jelenlegi kormány szélsőséges erői arra számítanak, hogy teljesen felhagynak a Palesztin Hatóság diktatórikus struktúráival való együttműködéssel, és eszkalációt idéznek elő, mindenekelőtt a Templom-hegyen elkövetett vallási provokációkkal. Ami még rosszabb, hogy a Ciszjordániában már most is uralkodó erőszakos és önkényes állapotokat Izrael központi területére is importálni akarják. A kahanisták (Meir Kahane rabbi követői, akinek pártját 1988-ban betiltották rasszista agitáció miatt) végső célja minden palesztin kiűzése - izraeli állampolgársággal vagy anélkül.

Ebben a tekintetben különösen aggasztóak a jobboldali terrorista ügyvéd és rendőrminiszter, Itamar Ben Gvir tervei, hogy zsidó milíciákat támogasson a szegény területeken, ahol zsidó izraeliek élnek a palesztinok mellett. A választási törvény módosítása emellett megtiltaná, hogy olyan pártok induljanak, amelyek megkérdőjelezik az állam zsidó jellegét - ami a palesztin kisebbség minden képviselőjének betiltását jelentené. A koalíciós megállapodásban még az arab diákok állami egyetemi tanfolyamokhoz való hozzáférésének korlátozása is szerepel.

Az LMBTQ jogok veszélyben

A nem zsidó lakosság szisztematikus jogfosztása mellett a kormány különösen az igazságszolgáltatás és más jogállami intézmények függetlenségét veszi célba. Netanjahu kísérlete, hogy az ellene vesztegetés, csalás és sikkasztás miatt indított eljárást elejtsék, csak részben magyarázza ezt. Szinte minden jogi szakértő úgy látja, hogy a tervezett reform a hatalmi ágak amúgy is törékeny szétválasztásának végét jelenti. Ez a reform előírja, hogy a parlamenti többség érvénytelenítheti a Legfelsőbb Bíróság határozatait, a politikusok nagyobb befolyást gyakorolhatnak a bírák kinevezésére, és a közigazgatási jogászok véleményét puszta ajánlássá degradálják. Mindezt egy olyan államban, amelynek még alkotmánya sincs.

A nem zsidó lakosság szisztematikus jogfosztása mellett a kormány az igazságszolgáltatás és más jogállami intézmények függetlenségét is célba veszi.

Az igazságszolgáltatás elleni támadás nemcsak a korrupciónak nyitja meg az utat a közszolgálatban, hanem veszélyezteti az elmúlt években bírósági döntésekkel kivívott polgári jogokat is. Ez mindenekelőtt a nemi és szexuális identitás védelmére és a nem ortodox zsidó közösségek jogaira vonatkozik. A különösen homofób Noam mikropárt kormányzati részvétele, amely ellenséges listákat terjesztett LMBTQ újságírókról, és most az iskolai oktatás egy részéért felelős, máris a queer aktivisták nagyszabású tiltakozásához vezetett. Netanjahu azzal próbálta őket lecsillapítani, hogy közeli támogatóját, Amir Ohanát, a Likud meleg tagját tette meg parlamenti elnöknek: Alice Weidel üdvözletét küldi.

Mindenekelőtt az ilyen antiliberális jogalkotási kezdeményezések azok, amelyek az ország európai születésű felső középosztályának tagjait a barikádokra viszik. Ők ezt a demokrácia végének tekintik. Az a tény, hogy ez az 55 éves katonai megszállás alatt álló "zsidó demokrácia" elsősorban "demokratikus volt a zsidókkal szemben és zsidó az arabokkal szemben", ahogyan Ahmad Tibi, a Knesszet tagja egyszer megfogalmazta, nem változtat azon a tényen, hogy az ennek ellenére létező demokratikus terek súlyos tűz alatt állnak. Az ellenzéki vezető, Yair Lapid, sok más politikussal együtt ezért országszerte tüntetésekre szólított fel az autópályahidaknál. A jobboldali vallási tábor parlamenti stabil többségével szemben az utca az egyetlen lehetőség az ellenállásra.

Ellenzék palesztinok nélkül

Közelebbről megvizsgálva azonban kiderül, hogy ez az újonnan alakult izraeli ellenzéki párt, az APO elsősorban egy palesztinok nélküli ellenzék. Lapid továbbra sem hajlandó találkozni a baloldali Hadash párttal a parlamentben. Még a 648 kulturális dolgozó és akadémikus által a fenyegető "demokrácia felszámolása" ellen benyújtott petícióban sem volt található egyetlen arab név sem. De ha Netanjahu ellenfelei valaha is hatalomra akarnak kerülni, akkor szükségük van a palesztin polgárok teljes támogatására. És kérdéses, hogy ez elég lenne-e. A zsidó-izraeli társadalom évről évre egyre jobboldalibbá válik, különösen a fiatalok szavaznak szélsőjobbra. A baloldali liberálisok és a világiak egyre inkább a kivándorlásról beszélnek.

A Hadash vezetője, Ayman Odeh pontosan erre a kérdésre tért ki a kormányváltás utáni első beszédében, amikor az ellenzékhez szólt: „Azokat az újságírókat, akik Shireen Abu Aqla újságíró meggyilkolását leplezték le, letartóztatták Tel-Avivban. Aki az (arabellenes) állampolgársági törvényt megfelelőnek tartotta, most megkapta a bírósági határozatok megsemmisítését (...). Mindaddig, amíg hidakon állsz, de figyelmen kívül hagyod a ciszjordániai ellenőrzőpontokat, elveszíted a jogot a hidakon való tiltakozásra, és továbbra is az ellenőrzőpontokra kell küldened a gyerekeidet".

De még a baloldali ellenzéknek sincs konkrét válasza a drasztikus jobbratolódásra. A kétállami megoldás reménytelenségét tudomásul vesszük, de ez még nem változtat a politikai gyakorlaton. A Jordán folyó és a Földközi-tenger között csak egy állam van, ugyanannyi palesztin él a térségben, mint zsidó, de nincs jövőkép, nemhogy olyan politikai szervezet, amely egyesítené a két népcsoportot.Az új kormány, amelynek tagjai nemcsak az apartheidet akarják bebetonozni az egész országban, hanem népirtással is fenyegetnek, a zsidó és a palesztin népcsoportok egyesítését tatalmazó jövőképet minden eddiginél szükségesebbé tesz.

Forrás: https://www.akweb.de/politik/rechtes-gruselkabinett-israels-neue-regierung/ , 2023. január 17.

A szerző, Yossi Bartal, Jeruzsálemben született, 16 éve Berlinben él.

Fordította: Naetar-Bakcsi Ildikó