A kép: Helen Zeru. A cikk címlapképén az uniós határrendészet által megölt két ember emlékhelye látható. Illyes és Husszein 2021.12.2-én Hainburg közelében egy vonat halálra gázolta őket, miközben átlépték a szlovákiai határt Ausztriába. Az osztrák hatóságok push-back-jétöl tartva a síneken haladva Bécs felé mentek. Nyugodjanak erőben!
Karoline Edtstadler uniós miniszter falat akar építeni Európa köré. Ezzel csatlakozik a falak és kerítések migrációs politikai hagyományához - írja a Push-Back Alarm -Austria csoport.
Szinte úgy tűnik, mintha Karoline Edtstadler a politikusoknál nagyon ritka képességről tett volna tanúbizonyságot: az öniróniáról. Falat Európa köré - ezt a nyilvánvalóan értelmetlen javaslat csodálatra méltó tömörséggel foglalja össze az elmúlt évek osztrák menekült- és migrációs politikájának brutalitását, kíméletlenségét és eredménytelenségét.
Emlékezzünk például a spielfeldi kerítésre, amellyel az SPÖ-VPÖ kormány 2015 decemberében foglalkozott. Öt kilométer kerítésre 170 000 eurót költött. Akkoriban egyébként az osztrák parlamenti pártok valóban nyelvi szellemességről tettek tanúbizonyságot. A kerítés szóra rossz szemmel néztek. Ehelyett szó esett egy irányítórendszerről, egy szerkezeti intézkedésről vagy - ami a legkreatívabb - egy oldalsó ajtóról.
NEM FUNKCIONÁLIS AJTÓ OLDALSÓ PANELEKKEL
Ez a nagyon drága ajtó az oldalpanelekkel együtt kezdettől fogva nagyrészt funkciótlan maradt. Az akkori kül- és integrációs miniszter, Sebastian Kurz gyakori állításával ellentétben természetesen nem zárta le a balkáni útvonalat - a menekülési útvonalakat nem lehet kerítéssel, fallal vagy más intézkedésekkel lezárni -, hanem úgy helyezte át, hogy alig érkezett több menekült Spielfeld-be.
Kurz és az osztrák kormány más tagjai viszont 2015 óta olyan akadályokat emeltek, amelyek egyre életveszélyesebbé teszik a menekülést, a lakosság számára pedig egyre stresszesebbé az életet a menekülési útvonalak mentén. Ezek az akadályok hasonló hatást fejtenek ki, mint egy Európát körülvevő feltételezett fal. Ennek a stratégiának központi része az úgynevezett nyugat-balkáni együttműködés. Kezdettől fogva abból állt, hogy együttműködött a demokratikusan enyhén szólva is kétes demokratikus kormányokkal, és zsarolta az EU-hoz és a schengeni térséghez csatlakozni kívánó országokat.
AUSZTRIA ÉS A BALKÁNI ÁLLAMOK
Ezeket az intézkedéseket a 2016-ban kezdődő úgynevezett nyugat-balkáni konferenciákon tárgyaják meg. A tizenkettedik (és egyelőre utolsó) ilyen konferenciát idén december elején tartották Tiranában, és ismét az EU "határ- és migrációkezelésének" szentelték. Más szóval, falakat emelnek az EU köré elnyomó intézkedésekkel. A konferencia határozatai röviden összefoglalhatók: a menekülteket az EU-n kívül kell tartani, akár az EU külső határainál, akár az EU-n kívüli országokban, például Bosznia-Hercegovinában, és onnan kell visszatoloncolni őket származási országukba.
Ausztria úttörő szerepet vállal ezekben a konferenciákban. A fejlesztési munkával összefüggésben például az ország 2021-ben már egymillió eurót adott át a Nemzetközi Migrációs Szervezetnek (IOM) Bosznia-Hercegovinában. Egyéb finanszírozás is érkezett. A Belügyminisztérium egy parlamenti kérdésre adott válaszban azt állítja, hogy több mint 800 000 euró ment a lippai menekülttáborba. Ez is hozzájárulást jelent az Európa körüli falhoz. Lipa nehezen megközelíthetö, szigorúan örzött erdős területen található a boszniai hegyekben.
A Felső-Ausztriai Néppárt további 110 000 eurót tett hozzá a tábor felszerelésere, amelyet a hozzájuk közel álló helyi szervezet, a "Hilfswerk International" hajtott végre. Így akadályozzák meg, hogy a menekültek az EU-ba jöjjenek. Az is valószínűnek tűnik, hogy az embereknek hosszú távon az EU-n kívüli zárt táborokban kell majd várniuk a menekültügyi eljárásuk eredményére. Hasonló tervek már az ÖVP/FPÖ kormány idején is léteztek Szerbiával kapcsolatban.
A FALAK ÉS KERÍTÉSEK HAGYOMÁNYA
A történelemben messzebbre is visszamehetünk, hogy bizonyítsuk Ausztria lelkesedését a fal építése iránt. Visszatérhetünk például a Salzburgi Fórum 2000-es megalakulásához, amely egy rendszeres informális találkozó Ausztria és (dél-)kelet-európai országok között a rendőri és határvédelmi együttműködésről szóló tárgyalások céljából. Vagy egészen az 1998-as osztrák tanácsi elnökség "Stratégiai dokumentum a bevándorlási és menekültpolitikáról" című dokumentumáig, amely már javasolta ezen ügyek részleges kiszervezését a szomszédos országokba. Vagy visszamehetünk akár az ICMPD (Nemzetközi Migrációs Politikafejlesztési Központ) 1993-as megalapításáig, egy olyan intézményig, amely a tudományos értékelés és előrejelzés köntösébe bújtatva támogatja az információs és határellenőrzési rendszerek bevezetését.
Jelenleg az osztrák rendőrök támogatják magyar kollégáikat a határokon. Ha hihetünk Karner belügyminiszter év eleji parlamenti kérdésre adott válaszának, az osztrák rendőrök nem vesznek részt a Magyarországról történő visszatoloncolásokban, csak a személyek és áruk ellenőrzésében. Az érintettek beszámolói ellentmondanak ennek a beszámolónak, és az emberi jogi szakértők szerint a magyar hatóságokkal való együttműködés a hatályos uniós jog határait súrolja. Az a tény, hogy Magyarországot az Európai Bíróság 2020 végén jogellenes visszalökések (push back) miatt elítélte, nem játszik semmilyen szerepet. Végül is, Ausztriát is már kétszer elítélték illegális push-back-ért az előző évben. Az illetékes bíró szerint az eljárás törvénytelen gyakorlatok szisztematikus alkalmazása volt.
A JOG KÖVETI A POLITIKÁT
Az osztrák kormányt azonban nem lehet azzal vádolni, hogy nem tesz erőfeszítéseket a politikai gyakorlat és a jog összehangolására. Ezt nem a jogi követelmények gyakorlati megvalósításával történik, hanem az ellenkező ut választásával: az alkotmányjog megváltoztatásával. Az SPÖ-ÖVP kormány már 1998-ban javaslatot tett a genfi egyezmény alapvető felülvizsgálatára. Alig egy évvel azelőtt, hogy az FPÖ megbotlott az ibizai ügyben, az akkori belügyminiszter, Herbert Kickl arról tájékoztatta a közvéleményt, hogy a jognak követnie kell a politikát. Az ÖVP csak a közelmúltban kezdett vitát arról, hogy az emberi jogi egyezmény még mindig aktuális-e. A legutóbbi tiranai Nyugat-Balkán-konferencia eredményei feltehetően csalódást okoztak Karner osztrák belügyminiszter számára. Végül is a találkozót megelőzően egy "Refoulement-irányelv" kidolgozását akarta elérni, azaz a kínzás tilalmát sértő állami intézkedések legalizálását.
AZ ÁLOM...
A menekültügy és a migráció területén Ausztria minden rendelkezésére álló eszközt felhasznál, hogy növelje befolyását az uniós politikára. Az ország ebben elég sikeres. Ez valószínűleg nem elsősorban a helyi önkormányzat diplomáciai képességeinek köszönhető, hanem annak, hogy az EU-ban széles körű egyetértés van a menekültügy és a migráció minden eszközzel történő korlátozására.
Ez embertelen, túlzott terhet ró Európa szegényebb államaira, ellentmond a hatályos jognak - és ráadásul figyelemre méltóan hatástalan. Az úgynevezett "spielfeldi várakozási zónában" felállított sátrakra vetett pillantás azt mutatja, hogy a menekültek nyilvánvalóan még mindig eljutnak Ausztriába. A határvédelemre fordított milliók töredékéért - vagy akár a Lipa-nak juttatott pénzért - a menekülteket el lehetne helyezni és humánusan el lehetne látni Ausztriában. De persze álmodhatunk egy Európát körülvevő falról is.
A Push-Back Alarm Austria segélyvonalat működtet azon személyek számára, akik Ausztria és a szomszédos országok határain tolakodást és a határ menti erőszak más formáit tapasztalják, dokumentálja az ilyen eseteket, és támogatja az ellenük benyújtott jogi panaszokat. A jelenlegi adománygyűjtő kampányt itt támogathatja.
Eltört a karja a marokkói férfinak, aki beszámolt arról, hogy a magyar rendőrök visszaszorították (push back) Szerbiába, miután Magyarországon kapott sebesülése miatt orvosi ellátást.
Forrás: https://klikaktiv.org/journal/violence-at-the-border-between-serbia-and-hungary-continues
Forrás: https://mosaik-blog.at/mauer-um-europa/ 2022. december 23.
Fordította: Naetar-Bakcsi Ildikó
