A jelenlegi német külügyminiszter, Annalena Baerbock (Bündnis 90/DieGrünen) szerint a jelenlegi ukrajnai háború "a szabadságról, az emberi méltóságról és a demokráciáról" szól - Oroszország ezeket fenyegeti, Ukrajna pedig ezeket az értékeket védi.

Az elmúlt tíz hónap számtalan talk-showjában sokszor hallhattuk, az újságokban pedig újra és újra olvashattuk a nemzetközi jogot sértő orosz agressziós háború kezdete óta, hogy Ukrajna "virágzó demokrácia", amely "sikeres Oroszország határain". Ha azonban megnézzük az EU-hoz csatlakozott Ukrajna társadalmi-gazdasági adatait, hiába keressük ezt az állítólagos sikertörténetet.

A 2014. februári államcsíny után a radikális neoliberális Arszenyij Jacenyuk vezetésével a gazdasági liberális keményvonalasok és a Haza Párt és a Szvoboda párt neofasisztái vették át a hatalmat Kijevben.

A Forbes amerikai magazin akkoriban azt írta, hogy Jacenyuk olyan, "mint Mario Monti (olasz miniszterelnök), aki 2011 és 2013 között volt hivatalban: nem választották meg, és hajlandó mindazt tenni, amit a Nemzetközi Valutaalap akar". A puccs után kiírt államfői voksolást a dél-ukrajnai budzsák oligarcha, Petro Porosenko nyerte.

Jacenyuk puccskormányát Petro Porosenko liberális-konzervatív tömbjének, Jacenyuk neoliberális Népi Frontjának és a szélsőjobboldali Radikális Pártnak a koalíciója követte a kormány élén az ugyanezen év októberi választások után (utóbbi párt azonban egy év után kilépett a kormányszövetségből).

A Porosenko által kinevezett különböző kormányok alatt Ukrajna és az Európai Unió közötti társulási megállapodás 2016. január 1-jén lépett teljes egészében hatályba - egyes részei már korábban is hatályban voltak.

Miután Porosenko végleg kiesett a hatalomból, az addig tévés komikusként ismert Volodimir Zelenszkij békejelöltként megnyerte a 2019-es elnökválasztást, pártja pedig a nem sokkal később kiírt parlamenti választásokat.

Bár akkoriban a donbasszi polgárháború befejezése és egy másfajta külpolitika mellett állt ki - különösen Oroszországgal szemben -, Zelenszkij elkötelezte magát a Nemzetközi Valutaalap (IMF) mellett, amely több mint három évtizede neoliberális sokkterápiákat alkalmaz a globális dél országaiban. Zelenszkij nem akart teljes szakítást elődjével, inkább a folytonosságot választotta gazdasági kérdésekben. 2014 februárja és 2022 februárja között egyetlen kormány sem szakított az IMF-fel és annak gazdasági liberális irányelveivel - a Zelenszkij alatti kormányok még a Porosenko alattiaknál is kevesebb ellenállást tanúsítottak.

Az IMF iránymutatásai szerint például csökkentették az ukrán tarifákat, befagyasztották a nyugdíjakat, csökkentették a gázár-támogatásokat, és engedélyezték a termőföld miatt különösen értékes földek privatizációját.

Ukrajna évekig tartó neoliberális drasztikus kúrája pusztító hatással volt az országra. Miközben néhány nemzetközi nagyvállalat profitált, és a helyi oligarchák megpróbáltak megbékélni az új rendszerrel, a lakosság széles tömegei példátlan társadalmi-gazdasági hanyatláson mentek keresztül.

Az alacsony vámok és a földrajzi közelség miatt az EU-ból származó termékek elárasztották Ukrajnát, és az ország az EU-val való társulása miatt drámai ipartalnításon ment keresztül. 2013 és 2017 között az export 31 százalékkal csökkent. Ez különösen súlyosan érintette az ipari ágazatot: az acélfeldolgozó ipar exportjának értéke például 21,2 milliárd dollárról 12,7 milliárd dollárra esett vissza.

Elbocsátások a védelmi iparban: Észak-Korea is részesült belőlük

Az ukrán ipar évekig tartó összeomlása és az ebből következő kilátástalanság egyes szakmák esetében még Kelet-Ázsiáig is kihatott. A kelet-ukrajnai Dnyipro (korábban: Dnyipropetrovszk) város állami tulajdonú védelmi vállalata, a Juzsmasz a tartós gazdasági válság kezdete után több ezer alkalmazottat bocsátott el - a teljes alkalmazotti létszám mintegy egyhatodára csökkent.

Néhány elbocsátott tudós aztán eladta tudását észak-koreai ügynökségeknek, ami viszont hatalmas lökést adott az észak-koreai rakétaarzenál képességeinek. Egyfajta járulékos hatásként az ukrán gazdaságnak az uniós társulás következtében bekövetkezett összeomlása hozzájárult a 2017/2018-as észak-koreai válsághoz.

A gépiparban - a polgári szektorban például Ukrajna évtizedek óta saját mozdonyokat gyártott - az ukrán export 2013 és 2017 között a felére, 4,9 milliárd dollárra csökkent. Nemcsak a vasút, hanem a repülőgépgyártás is összeomlott: például az Antonovnál, amely addig az ukrán ipar zászlóshajója volt. 2015-től a kijevi székhelyű repülőgépgyártó vállalat már egyetlen repülőgépet sem gyártott. A vállalat csak az Antonov Airlines teherszállító cég repülési tevékenységén keresztül tudott fennmaradni.

2021-ben hosszú idő után először nyílt lehetőség arra, hogy az Antonov a jövőben ismét új repülőgépeket építsen - de kizárólag egy kínai gyárban. Szinte a repülőgép-üzemeltetés szimbolikus mélypontjaként az An-225 Mrija, a világ legnagyobb repülőgépe, az orosz agressziós háború kezdeti napjaiban az Antonov repülőtéren vívott csata során lángba borult.

A független Ukrajna történetében a mezőgazdasági termékek 2017-ben emelkedtek először az ország fő exportcikkévé. Ez Ukrajnát a perifériára taszította - hasonlóan a globális dél számos országához. A dezindusztrializációval együtt a külkereskedelem is átrendeződött. 2013-ig az ukrán export szinte egyenlően oszlott meg az EU, a posztszovjet államok és a globális dél között.

A 2014-es felfordulás után a keleti és déli kereskedelem drámaian visszaesett - az Európai Unió egyre inkább uralta a külkereskedelmet. Az ott piacra kerülő ukrán termékek azonban alapvetően különböztek azoktól a termékektől, amelyeket Ukrajna keletre és délre exportált.

Akkoriban főként a kevéssé vagy egyáltalán nem feldolgozott termékek jutottak el a kelet-európai országból az EU-ba. A legnagyobb növekedést 2013 és 2017 között az EU-ba irányuló ukrán zsír- és olajexportban regisztrálták - ez 195 százalékkal emelkedett. Az uniós társulás következtében Ukrajna egyre inkább mezőgazdasági országgá vált.

A gazdaság mellett az egészségügyi rendszer is összeomlott - még a koronajárvány előtt. 2017-ben az ukránok 90 százaléka mondta azt a felmérésekben, hogy nem engedheti meg magának az elvileg ingyenes egészségügyi ellátást. 2018-ban az európai kontinensen bejelentett új kanyarójárványok 65 százaléka Ukrajnában tört ki.

Az országot ráadásul a második legsúlyosabb AIDS-járvány sújtotta Európában: 2010 és 2016 között megduplázódott a HIV-fertőzöttek száma. A koronajárvány ugyanilyen katasztrofális volt az országban - 2021 végére az országban volt az egyik legalacsonyabb az oltottsági arány egész Európában.

A Világbank szerint 2020-ban Ukrajnában volt a legalacsonyabb a várható élettartam az európai kontinensen - még mindig Örményország és a Moldovai Köztársaság mögött. Ez körülbelül 71 év volt - ugyanannyi, mint Irakban, amelyet akkor már 17 éve háború és megszállás sújtott. Ez a fejlemény különösen tragikus, mivel még az 1960-as évek elején az akkori Ukrán SZSZK-ban az emberek várható élettartama magasabb volt, mint Nyugat-Európa nagy részén.

Srí Lanka és Irán szintjére csökken

A reálszocialista rendszer 1970-es és 1980-as évekbeli stagnálásával ez az arány megfordult. Ukrajna kapitalizmusra való áttérése óta az olyan országok, mint Ukrajna és például Franciaország vagy Németország között a szakadékok tovább nőttek, és a kelet-európai ország EU-hoz való csatlakozása óta ez a szakadék még tovább nőtt.

Az ENSZ Fejlesztési Programjának (UNDP) emberi fejlettségi indexe (HDI) 2021-ben sem nézett ki jobban. Az index különböző értékeket foglal össze, például a várható élettartamot, az átlagos iskolai végzettséget és az egy főre jutó jövedelmet.

A HDI tekintetében a kelet-európai ország 0,773-as értékkel végzett, közvetlenül Srí Lanka (0,782) és Irán (0,774) mögött, két hellyel megelőzve a Kínai Népköztársaságot (0,768). Az UNDP részéről sem lehetett ukrán sikertörténetet találni.

A katasztrofális gazdasági helyzet, a politikai légkör és a társadalmi fejlemények miatt Ukrajnából egyre többen vándoroltak ki. Mint azt Pavlo Klimkin akkori külügyminiszter 2018-ban elismerte, évente mintegy egymillió ember hagyja el az országot. "A helyzet katasztrofális" - mondta a politikus a Nasztojaschaja Vremja (A mi időnk) ukrán tévécsatornának, és azt jósolta: "Ez a tendencia a következő években is folytatódni fog".

A német vállalatok esetében viszont egészen más véleménnyel találkozunk: ahogy Andreas Lier, a Német-Ukrán Ipari és Kereskedelmi Kamara elnöke 2018-ban fogalmazott, az EU-val társult Ukrajna "minden idők legjobb Ukrajnája".

Miközben a német vállalatok örültek ennek az Ukrajnának, a lakosság száma tovább csökkent. A várható élettartam csökkenése és a növekvő kivándorlás következtében Ukrajna népessége 1990 és 2021 között 51,8 millióról 41,2 millióra csökkent, ami több mint egyötödös csökkenést jelent. Miután Ukrajna lakossága a reálszocialista időszakban folyamatosan nőtt, a növekedés röviddel a kapitalizmusra való áttérés után véget ért.

Lassú hanyatlás kezdődött, amely az uniós társulás következtében még inkább felerősödött. Csak 2021-ben Ukrajna több mint 440 000 embert veszített az alacsony születésszám, a magas halálozási arány és a folyamatos kivándorlás miatt.

Az IMF megállapításai szerint Ukrajna 2018-ban először csúszott le Európa legszegényebb országává - lemaradva a sokáig legrosszabbul teljesítő szomszédos Moldovától. A neoliberális irányultságú Világbank adatai szerint a hivatalos  szegénységi küszöb alatt élők száma a 2014-es 15 százalékról 2018-ra 25 százalékra nőtt.

Ennek oka az általános ártrendek, az alacsony bérek és többek között az energiaárak alakulása volt:  a lakossági gázárak 2014 és 2022 között elképesztő mértékben, 650 százalékkal emelkedtek. Ukrajna a mai napig nem nyerte vissza az egy főre jutó GDP 1990-es szintjét. Éppen ellenkezőleg: a Világbank számításai szerint az egy főre jutó GDP ma még 20 százalékkal alacsonyabb.

Az EU-hoz igazodó és 2016 óta hivatalosan is társult Ukrajna története nem sikertörténet, hanem a folyamatos gazdasági hanyatlás, az egyre alacsonyabb várható élettartamú, fogyó népesség, az országból való egyre nagyobb mértékű elvándorlás és a széteső egészségügyi rendszer története.

Amikor a nyugat-európai politikusok azt mondják, hogy Ukrajna "a mi értékeinkért" harcol, akkor valójában nem a képviseleti demokráciára gondolnak, hanem az alig visszafogott neoliberalizmusra, amelyde facto társadalmi-gazdasági értelemben tönkretette az országot.

Forrás: https://www.heise.de/tp/features/Hardliner-Neoliberale-Oligarchen-Der-fragwuerdige-Erfolg-der-Ukraine-7445797.html?seite=all

Fordította: Naetar-Bakcsi Ildikó