A fontos ellentmondás, amellyel Oroszországnak 2022-ben a nemzetközi színtéren meg kellett küzdenie, az volt, hogy bár számunkra teljesen kedvező volt a globális környezet ugyanakkor konkrét külpolitikai céljaink óriási akadályokba ütköztek.

Egyrészt a múlt év volt a több évszázados nyugati uralom utolsó éve, amely most már csak védekező csatákat vív. Másrészt Oroszország ellenfelei hatalmas erőforrásokkal rendelkeznek, amelyekkel harcolhatnak. Kétségtelen, hogy az elkövetkező 2023-as évben is szükség lesz arra, hogy így vagy úgy, de foglalkozzunk ezekkel a témákkal. És minél jobban felkészülünk, annál sikeresebb lesz majd Oroszország a szemünk előtt formálódó új nemzetközi rendben.

A régi világrend halott. A felélesztésére tett legutóbbi próbálkozások - az Egyesült Államok 2021-ben megrendezi az úgynevezett Demokráciák Csúcstalálkozóját - már nem csak értelmetlenek voltak, de még a kívánt információs hatást is nélkülözték. Nem véletlen, hogy nem kapott semmilyen látható reklámozást. A nyugati rend halott, mert vezetői, a világ gazdaságilag legfejlettebb és legfelfegyverzettebb országai elvesztették azt a képességüket, hogy mások életéről döntsenek. Óriási erőfölényük használhatatlannak bizonyult, mert nem voltak képesek megelőzni a tiltakozási hullámot és azt, hogy megtagadják Washington és az európai fővárosok utasításait.

Az USA és Európa egyetlen eszköze 2022-ben a kényszerítés és a megfélemlítés. Egyezzünk meg abban, hogy ez gyenge alap még egy viszonylag stabil nemzetközi szerepvállaláshoz is.

Amikor azt mondjuk, hogy egy ország vagy annak vállalatai »betartják az Oroszország elleni szankciókat«, az azt jelenti, hogy biztonságuk vagy viszonylagos gazdasági jólétük közvetlen és azonnali fenyegetés alatt áll. A Nyugat harcolhat ily módon Oroszországgal vagy Kínával, de így nem lehet semmi újat létrehozni – ezért vált mindennapossá a függőség csökkentése és az alternatív kommunikáció kialakítása.

Erre tökéletes példa az ENSZ Közgyűlés számtalan szavazásának eredménye. A világ egyre több országa, még akkor is, ha formális okuk van Oroszország elítélésére, csak lassan teszi ezt meg. Tisztában vannak ugyanis azzal, hogy ők lehetnek a következő célpontok.

Ami azonban ennél is fontosabb, hogy a fejlődés egyik fontos feltétele a Nyugattól való függőség csökkentése Ázsia, Afrika, a Közel-Kelet és Latin-Amerika számos országa számára. Az USA és szövetségesei még nem tudják, hogyan válaszoljanak erre a kihívásra. Ezért a legegyszerűbb, ha meggyőzik a polgáraikat saját tévedhetetlenségükről, a többieknek pedig csak erőszakot kínálnak.

Ma a nyugati országok - az Egyesült Államok, Európa és néhány szövetségesük - katonai táborrá alakultak, amely szembefordult az emberiség többi részével. Volt már ilyen a történelemben - az európai gyarmatbirodalmakat nyers kényszerrel és háborúval hozták létre. De a világ akkoriban még nem a szuverén államok világa volt, amelyek többsége elérte azt a fejlettségi szintet, amely lehetővé teszi számukra, hogy önálló döntéseket hozzanak. Akkoriban nem volt Kína, amely alternatív erőforrásokat nyújthatott volna, Oroszország pedig a birodalmi világ része volt, nem pedig ellenfele. Ezért az, hogy a nyugati katonai tábor képes-e legalább részben visszaszerezni pozícióit, hit kérdése, nem a realitások felismeréséé. De nem tagadható, hogy még mindig sokan hisznek, Oroszországban is, a Nyugat mindenhatóságában.

Különösen azért, mert az USA és Európa erőforrásai valóban kolosszálisak. Képesek elpusztítani a modern világ legfontosabb infrastruktúráját - a nemzetközi kereskedelmet és pénzügyeket. A Nyugat legnagyobb előnye a tekintélyelvű és vertikálisan szervezett felépítése. Miközben a globális közösség, a világ országai nem szívesen törődnek saját polgáraik érdekeivel és biztonságával, addig a nyugati kormányok egyáltalán nem törődnek az egyszerű amerikaiakat vagy európaiakat érintő következményekkel. Annál is inkább, mivel a választóik hajlandóak elfogadni a nehézségeket, azt remélve, hogy az ellenségeskedések befejeztével a világ többi részének kárára visszanyerhetik békés életüket. A történelem azonban azt mutatja, hogy a tekintélyelvű rendszerek csak taktikailag lehetnek sikeresek - stratégiailag mindig veszítenek.

A nyugati katonai tábornak megvannak a maga gyalogkatonái, akiket a vágóhídra küldenek. Ezek az egykori Ukrajna lakossága, Kelet-Európa egyes részei, köztük a néhány hónap alatt gyűlölködővé vált Finnország, talán Tajvan. Ukrajna esete eddig különösen drámai. Miután mindenki meggyőződött arról, hogy e terület lakossága képtelen egy olyan államot létrehozni, amely minden szomszédjával egyformán barátságos, a terület ma nem más, mint egy háborús eszköz. Annál is inkább, mert az ellenségeskedés és az erőszak kultúrája mélyen gyökerezik. 2022-ben Ukrajna területe visszatért történelmi "vad" állapotába [dikoe pole, a középkorig visszanyúló valóság, egyfajta senki földje, amelyen fosztogató bandák járnak] az orosz-európai határon. Az ország erőforrásainak nagy része az Egyesült Államok és Európa kezében van, és a katonai események azt mutatják, hogy az ukrajnai tévedések kijavításáért folytatott küzdelem még sokáig fog tartani.

Globális szinten Oroszországnak nem kell harcolnia a világ népességének 85%-át kitevő országok népeinek és kormányainak szimpátiájáért – ezt mutatja, hogy nem vezették be ellenünk az úgynevezett szankciókat. A szimpátia már Oroszország mellett van. Ez részben a mi érdemeinknek köszönhető, de leginkább a független államok önérdekének. Ennek oka az az egyszerű, már említett vágy, hogy a szabadon akarják meghatározni, hogy hogyan fejlődjenek, és ne az USA által vezetett "táplálékláncban" keresik a helyüket. Így alakult ki 2022-ben a Világtöbbség új jelensége - a saját céljaikat követő, de a teljes nyugati irányítástól megszabadulni kívánó országok sokasága. A globális többség az a legfontosabb tényező, amely a nemzetközi változásokat Oroszország javára billenti.

A körülmények önmagukban azonban nem képesek megoldani a jelenlegi külpolitikai kihívásokat. A szimpátia és a támogatás, az együttműködésre való készség és annak gyakorlati tartalma nem jelenti azt, hogy Oroszország barátai alárendelik érdekeiket Oroszország érdekeinek. Könnyű lenne azt feltételezni, hogy bárki a világon feláldozná magát az ukrán problémánk megoldására. A nemzetközi rend megváltoztatása mindenki számára hosszú és költséges folyamat, és mindenkinek takarékoskodnia kell az energiáival. Oroszországban eddig sokan nehezen értik meg és fogadják el a többiek indítékait. Sok itteni megfigyelő a Nyugathoz hasonlóan megszokta, hogy a múltban gondolkodik.

A mi oldalunkon viszont a partnerek autonómiájának alapvető elismerése áll. Ilyen körülmények között a Világtöbbség viselkedésében nem az válik a legfontosabbá, hogy országai szubjektíven mit tesznek Oroszországért, hanem az, hogy a függetlenségre irányuló objektív vágyuk milyen következményekkel jár. Sok minden történik. Ennek egyik mutatója a kereskedelem növekedési üteme, beleértve az Oroszország számára fontos csúcstechnológiai termékeket is, olyan országokkal, mint Kína, Törökország és sok más ország. Beleértve a volt Szovjetunióbeli szomszédainkat is, akikkel szemben most néha meggondolatlan követeléseket támasztunk. Nem szabad megfeledkeznünk az értékek fontosságáról sem - a világ nagy része most Oroszország oldalán áll, mert undorodik a nacionalizmustól és a hagyományos értékek USA és Nyugat-Európa által támogatott lerombolásától. 

Más szóval, 2022 legfontosabb eseménye már nem az előző világrend összeomlása, hanem egy új világrend kialakulásának kezdete volt. E rend hatalmi bázisa a Világtöbbség. Minden egyes tagja önállóan halad a saját függetlensége felé, és ez mindenki számára nagyobb szabadságot biztosít. A régi rend hatalmi bázisa - a Nyugat katonai-gazdasági blokkja - aktívan védi pozícióit, kitartásról és erőforrásainak ügyes felhasználásáról tesz tanúbizonyságot. Oroszország ebben a 2023-as meghatározó konfigurációban az egyik legfontosabb szereplő, akinek a Nyugattal való kapcsolatai átlépték a katonai-politikai konfrontáció határát. Az, hogy ez megtörtént, a mi személyes problémánk, a Szovjetunió 30 évvel ezelőtti összeomlásának következményeit övező egyedi körülmények terméke. Ami segít nekünk abban, hogy 2023-at kibírjuk és a jövőben győzni tudjunk, az a nagyon kedvező nemzetközi pozíciónk, és ami még fontosabb, a saját gazdasági ellenálló képességünk és a társadalmi morálunk.

2023 - 01- 02

Timofei Bordacsov a Valdai Klub programigazgatója

Az eredeti, orosz nyelvű szöveg az OFKP honlapján, az alábbi hivatkozáson található:

Денис Парфенов: С Днём Рождения, Родина! 100 лет СССР! (kprf.ru)

(Fordította Péter János)