Az USA által uralt régi egypólusú világrend a végéhez közeledik. Az USA és szövetségesei minden eszközzel megpróbálják megakadályozni ennek kifejlődését, egy nagy háború veszélyét figyelmen kívül hagyva fokozzák Ukrajnában az Oroszország elleni proxy-háborújukat, ugyanakkor a Csendes-óceánon Kína ellen irányuló katonai tevékenységeket és Tajvan körüli provokációkat indítanak el. A februártól kibővített gazdasági háború világszerte súlyosbítja az éhezést és a társadalmi egyenlőtlenségeket, és meghiúsítja az éghajlatváltozás elleni küzdelmet.

Az 1999-es századfordulótól az ukrajnai háborúig

A fordulópont, amelyre mostanában gyakran hivatkoznak, nem az ukrajnai orosz invázióval kezdődött, hanem már 1999 márciusában. A NATO jugoszláviai inváziója volt a nyitány a további nyugati háborúk és a nemzetközi jogot sértő beavatkozások előtt. Ezzel egy időben a NATO a volt Varsói Szerződésheztartozott országok első tagjainak felvételével megkezdte az Oroszország felé való közeledést - megszegve ezzel a Moszkvának tett kötelező érvényű ígéretet, miszerint a katonai szövetség "egy centimétert sem fog kelet felé" terjeszkedni.

Ez volt a vég kezdete, az európai béke rendmeggyengítése, amelyet az 1990-es évek elején többek között a Párizsi Chartával kezdeményeztek, és amely a 2+4-es szerződés részévé is vált. A szabad szövetségválasztás jogát összekötötték azzal a kötelezettséggel, hogy a saját katonai pozíciót nem szabad harmadik felek rovására erősíteni, hanem figyelembe kell venni más államok biztonsági érdekeit.

A NATO gátlástalanul figyelmen kívül hagyta ezt, és egyre tovább és tovább erőltette a konfrontációt csapatokkal és nagyszabású manőverekkel az orosz határokon, valamint Ukrajna megígért NATO-csatlakozásával. A 2014-es Majdan-puccsal, az azt követő fegyverkezéssel és Ukrajna sorozatos NATO-integrációjával Moszkva vörös vonalait végleg átlépték, és - az új amerikai közepes hatótávolságú rakéták küszöbön álló állomásoztatásával összefüggésben - a fenyegetettségi helyzet Oroszország szempontjából masszívan megnőtt. Az Oroszország által követelt biztonsági garanciákról szóló tárgyalásokat az USA és a NATO durván elutasította. Ezzel egyidejűleg Kijev fokozta a háborút a Donbassz-ban. Miután az ukrán kormány hét éven át megtagadta a nemzetközi jogilag kötelező érvényű minszki megállapodás végrehajtását, 2022 február közepén katonai offenzívát indított a donbásszi köztársaságok ellen. Ezt az egész hátteret nem lehet figyelmen kívül hagyni Oroszország nemzetközi joggal ellentétes inváziójának értékelésekor, és ez mutatja, hogy hol kell kezdeni a tárgyalásokat az ukrajnai háború befejezéséről.

Az USA és szövetségesei ugyanakkor megtorpedózták a március végén Isztambulban folytatott ígéretes tárgyalásokat, és kilenc hónap háború után is arra ösztönzik Kijevet, hogy semmilyen körülmények között ne mutasson komoly tárgyalási hajlandóságot. Egy elhúzódó háborúban lehetőséget látnak arra, hogy riválisukat döntően meggyengítsék, és egy példátlan gazdasági háborúval együtt "tönkretegyék" (Baerbock külügyminiszter). Azzal, hogy egyre nehezebb fegyverekkel, katonai tanácsadókkal, kiképzőkkel, ellenséges felderítéssel, hírszerzéssel és zsoldosokkal szálltak be a háborúba, , bár súlyos veszteségekkel, de hozzásegítették az ukrán csapatokat a sikerhez. Az orosz hadsereg az infrastruktúra elleni masszív támadásokkal válaszolt.

Ahogy az ukrán védelmi rakéták lengyelországi becsapódása megmutatta, a háború bármikor nagyobb méretűvé eszkalálódhat. Napról napra nő nemcsak a nukleáris fegyverek bevetésének kockázata, hanem a háborús övezetben lévő atomerőművek elleni támadások révén bekövetkező nukleáris katasztrófa kockázata is.

Követeljük a német kormánytól és az EU-tól, hogy ne szítsa tovább a háborút fegyverszállításokkal és propagandával, hanem komolyan törekedjen a tűzszünetre és az előfeltételek nélküli tárgyalásokra.

A piros-sárga-zöld koalíciós német kormány egyenesen a szakadékba tart. Uniós partnereivel együtt az Oroszországtól való minél teljesebb gazdasági elszakadásra való törekvéssel biztosítja az ellátási szűk keresztmetszeteket, az olaj- és gázárak robbanását, a megélhetési költségek emelkedését és a gazdaság előrelátható összeomlását.

Ugyanakkor gigantikus fegyverkezési projektekkel tovább akarja bővíteni Németország nagyhatalmi szerepét, és a Bundeswehrt Európa legerősebb hagyományos katonai erejévé kívánja tenni. A katonai kiadások tervezett, a bruttó hazai termék két százalékára történő emelésével a katonai kiadások néhány éven belül a duplájára, 100 milliárd euróra emelkedhetnek–olyan pénzből, amelyre sürgősen szükségünk van a szociális ügyek, az egészségügy, a környezetvédelem és az éghajlat területén jelentkező sürgető problémák megoldásához.

Követeljük, hogy a német kormány hagyjon fel ezzel a békét veszélyeztető és antiszociális kurzussal, és fegyverkezzen le!

Ellenezzük az olyan fegyverrendszereket, mint a hiperszonikus fegyverek, amelyek az USA és a NATO számára megnyitják a megsemmisítő csapás lehetőségét - mint a Pershing II az 1980-as években - Oroszország ellen.

A német kormány nem járulhat hozzá az amerikai hiperszonikus rakéták és más közepes hatótávolságú rakéták telepítéséhez. Csatlakoznia kell az ENSZ atomsorompó-szerződéséhez, és fel kell mondania a csapatok állomásoztatásáról szóló megállapodásokat!

A német kormány most a Bundeswehrrel akar csatlakozni a Kína katonai megfékezésére irányuló amerikai erőfeszítésekhez, amelyek több mint egy évtizede kezdődtek. A Nyugat fegyverkezési versenye a Kína-Oroszország tandem ellen olyan tévedés, amely az emberiség bukásával végződhet.

Az elkerülhetetlen ellentmondásokat a tárgyalóasztalnál kell feloldani. Az éghajlati katasztrófa, a globális éhínség és a világ népességének egyidejű növekedése idején az egyre nagyobb konfrontáció helyett sürgősen együttműködésre van szükség.

Ezért olyan békerend mellett szállunk síkra, amely a közös biztonságon alapul, olyan megállapodásokkal és struktúrákkal, amelyek figyelembe veszik az egyes államok biztonsági érdekeit. A fegyverkezésre és elrettentésre törekvő NATO helyett olyan ENSZ-re és EBESZ-re van szükségünk, amelyek – a nyugati dominancia alól felszabadulva - cselekvőképesebbé válnak.

Azon is dolgoznunk kell, hogy az új többpólusú világrend elkötelezett legyen a társadalmi igazságosság, a nemzetközi szolidaritás, a demokrácia és az ökológiai fenntarthatóság elvei mellett.

Forrás: https://friedensratschlag.de/2022/12/abschlusserklaerung/ 2022.december

Fordította: Naetar-Bakcsi Ildikó