Michael Brie szerint sok vezető pozícióba jutott baloldali emberből hiányzik az imperializmuskritikus marxista elemzés.

PROF. MICHAEL BRIE

Prof. Michael Brie 1954-ben született, filozófiát tanult és különböző tudományos intézményekben dolgozott. 1999 óta dolgozik a Rosa Luxemburg  Alapítványnál; az alapítvány tudományos tanácsadó testületének elnöke. Az itt közölt szöveg egy előadás, amelyet Brie december közepén tartott a „Hogyan fejlesszünk marxista alapú szocialista politikát?” című tanácskozáson Frankfurt am Main-ban.

Nemrégiben a Baloldali Párt (Die LINKE) végrehajtó bizottságának egyik tagja elmagyarázta nekem a párt jelenlegi stratégiáját. A fő cél a párt egyben tartása, a veszteségek minimalizálása a különböző irányokban, és a saját álláspontok kiigazítása az ukrajnai háborúval kapcsolatban, a lakosság hangulatának változásának függvényében. Elmondta, hogy szándékosan a szociális kérdéseket helyezték a középpontba, mert itt nagy konszenzus van, ellentétben a háború kérdésével.

Az én fülemnek ez rendkívül értelmesen hangzana, ha a Baloldali Párt hajója nyugodt tengeren lenne, és csak egyes, akár heves széllökéseknek kellene ellenállnia. Az ember hagyhatná magát sodródni a széllel, és nem kellene döntenie. "De a körülmények nem ilyenek" - írta Bertolt Brecht.

A Karl Liebknecht-ház bejáratánál, a pártvezetőség székhelyén Karl Liebknecht idézete olvasható. Tehát bárki és mindenki, aki belép ebbe a házba, hogy részt vegyen a Die Linke, a Baloldali Párt elnökségi ülésein, olvashatja: "Igaz, csak a lelkesedés képes nagy műveket véghez vinni; meggyőződés és bizalom szükséges; az út és a cél tisztasága". Mindez hiányzik a baloldali pártból.

Viharos időkben nem lehet elkerülni a világos álláspontokat. Nem lehet hátrafelé trappolni, hanem előre kell menni abban a meggyőződésben, hogy mások követni fognak. Nem próbálhatod minimalizálni a támogatók elvesztését, de mindenekelőtt magadnak kell erős vonzási ponttá válnod ahhoz, hogy megnyerd a támogatókat, világos nyelvezettel és meggyőző álláspontokkal kell inspirálod őket. A kevésből sok lehet, ha a megfelelő üzeneteket megbízható és fenntartható módon, a megfelelő megbízható politikákkal kombinálva képviseljük.

Szembeszökő ellentmondás van a társadalomban a baloldali politikai erők lehetőségei és a Baloldali Párt, de a Rosa Luxemburg Alapítvány által elért eredmények között. Ha ez  a potenciál országosan 20 vagy 30 százalék, sőt keleten még többen el tudják képzelni, hogy Sahra Wagenknecht arculatú pártra szavaznak, de maga a Baloldali Párt öt százalék alatt van a szavazáson, akkor mindent meg kell tennünk, abszolút mindent, hogy ezt az ellentmondást szolidárisan és közösen kezeljük és 15 százalékot kapjunk együtt, hogy ismét hatékony baloldali párt legyünk. A végtelen Wagenknecht-csatározás elfedi a párt saját problémáját, a karizma hiányát. De miért hiányzik ez a karizma?

Ha az ember elolvassa a baloldal szövetségi és tartományi szintű ügyvezető és parlamenti frakcióinak vezetői által a közelmúltban kiadott lipcsei nyilatkozatot, akkor kísértésbe esik, hogy valahogy mindennel egyetértsen. De ennek a kísértésnek ellen kell állni. A Baloldali Párt problémája nem az, hogy nem sok helyes álláspontot képvisel, hanem az, hogy néhány kérdésben rossz vagy teljesen tisztázatlan álláspontot képvisel. És sajnos ezt nem lehet matematikailag egymás ellenében elszámolni. A polgárok, a hétköznapi emberek mindenekelőtt azt kérdezik: mi az álláspontotok azokról a kérdésekről, amelyek számunkra égetően aktuálisak? Hogyan helyezkedtek el a nyugtalan tengeren, ahol nem enyhe szellő fúj, hanem viharos? Miért vagy ennyire határozatlan és profil-hiányos, amikor hurrikán ellen kell irányt találni? Mit képviselsz, amikor minden kockán forog?

Az első vihar 2015-ben jött, amikor megtörtént az első szakítás sok bérmunkással, köztük szakszervezeti tagokkal is. Azért lett vihar, mert a baloldal 2015 őszén, a migrációval kapcsolatban azt a benyomást keltette, hogy a nyitott határok jelentik a megoldást. Miközben az alsó középosztályban elterjedt a félelem az erős konkurenciától, a rovásukra történő újraelosztástól, sőt az erőszaktól. Védelmet követeltek, miközben a baloldalon sok minden hiányzott a marxista elemzésből: a tőke uralma a bérmunkások versenyén alapul. Oszd meg és uralkodj! Ezt a versenyt és megosztást, valamint az ezzel kapcsolatos aggályokat nem lehet elhallgatni. Divide et impera! Már csak az a küzdelem marad hátra, hogy szolidárisan szabályozzuk őket.

A migráció önmagában nem jó és nem előkelő. Az emberjogi politika nem absztrakt, hanem az uralkodó körülmények által teremtett ellentmondások feldolgozását követeli meg. A baloldal álláspontját nem lehetett komolyan venni azok szempontjából, akik a munkaerő- és lakáspiacon, valamint a szociális juttatásokért versenyeznek. Egyszerűen hiányzott a tisztelet, a szolidaritás azokkal, akik a háború és a nyomor elől új hazát keresnek, és azokkal, akik már itthon vannak.

A második törést a világjárvány jelentette. Ma már tudjuk, hogy az óvodák és iskolák bezárása teljesen helytelen volt. Ismét a társadalom gyengébb tagjait sújtotta a legsúlyosabban. Az oltásokkal kapcsolatos jogos félelmekről is tudunk. A Baloldali Pártnak nem sikerült egyszerre mindkettő: komolyan venni a félelmeket és ellentmondásokat, és egyértelműen kiállni a szolidáris egészségügyi rendszer kiterjesztése mellett. Hiányzott a népszerű osztálypolitika. A baloldal ismét nem volt komoly alternatíva.

A harmadik aktuális törés az ukrajnai háborúval következett be 2022 elején. Ismét a profil-hiány volt a baloldal jele. A 2022 nyarán tartott pártkongresszus döntése, amely előtt mindenkinek meg kell hajolnia, rossz. Hiányzik belőle az imperializmuskritikus marxista elemzés. Ebben a háborúban két birodalom, egy erős és egy nagyon gyengetalálkozik, utóbbi fenyegetve érzi magát. A Lipcsei Nyilatkozat sem foglalkozik a háború előzményeivel. Ez az előtörténet ott kezdődik, ahol a NATO bővítésével átlépte Oroszország saját biztonsági érdekeinek védelmét szolgáló vörös vonalat. Az Oroszország által kirobbantott háború a szörnyű következmény. Mindenekelőtt az USA politikája teremtette meg ennek a háborúnak a feltételeit, ahogyan a Tajvanért folytatott háborút is egyre valószínűbbé teszi. Az USA és a NATO a békét a saját felsőbbrendűségükkel akarja megteremteni. Ez azonban egyre több és több új háborút fog kiváltani.

A Lipcsei Nyilatkozat ráadásul nem szólított fel az Ukrajnába irányuló egyre kiterjedtebb fegyverszállítások beszüntetésére, és nem ellenzi az Oroszország elleni gazdasági háborút, csak kiegészítésképpen bízik a tárgyalásokban. Ismét elkerüljük a valódi ellentmondásokat, mert elkerüljük az egyértelmű elemzést: ha a háború fő célja nyugati szempontból most Oroszország mint geopolitikai erő felszámolása, és ennek eszköze Ukrajna újrafelfegyverezése, akkor véleményem szerint a Baloldali Pátnak állást kell foglalnia ez ellen az újrafelfegyverezés ellen, az egyre nehezebb fegyverek további vég nélküli szállítása és a szankciók spirálja ellen, amelyek súlyosan sújtják az embereket Oroszországban és az Európai Unióban.Ha Ukrajna az Oroszország elleni harc segítője, akkor a kérdés, hogy milyen mértékben kell Ukrajnát támogatni, mindenekelőtt attól függ, hogy támogatjuk-e a nyugati háborús célokat vagy sem. A háború folytatása "minden eszközzel" a legrosszabb megoldás.

Ferdinand Lassalle számára minden forradalmi akció azzal kezdődött, hogy nyíltan és világosan kimondta, mi van: ebben a háborúban a Baloldali Párt nyilatkozataiban nem beszélt kezdettől fogva egyértelműen a háború előzményeiről, nem foglalt keményen állást az eszkaláció dinamikájával szemben, nem hangsúlyozta következetesen a tárgyalások prioritását, és azt sem mondta ki nyíltan, hogy a tárgyalások eredményeként nem tér vissza Ukrajna 2014 előtti határaihoz. Így a Baloldali Párt végső soron a mainstream függeléke lett.

Ne csapjuk be magunkat: ha ez a háború még sokáig folytatódik, akkor a bérből élők hatékony védelme, a társadalmi-ökológiai átalakulás, a gazdasági demokrácia és a rugalmas államberendezkedés csak üres frázisok maradnak. Ráadásul a nukleáris eszkaláció veszélye napról napra nő. A háború és a béke kérdése, valamint a szociális kérdés nem választható szét háború idején. Ezért a támadó fegyverek Ukrajnába szállítását és a gazdasági háború folytatását a Baloldalnak teljes egyértelműséggel és meggyőződéssel el kell ítélnie.

A Baloldali Párt vezetésében sokan félnek attól, hogy egyedül maradnak a jobboldallal és a fősodorral szemben. Az igazság pillanatában, a legélesebb politikai eszkaláció pillanatában hiányzik a dialektikus elemzés tisztasága, az egyedül való kiállás bátorsága. Ily módon azonban az ember az uralkodó blokk felesleges tartozékává válik - feleslegessé e blokk számára, feleslegessé a polgárok számára, feleslegessé még azok számára is, akik baloldalinak tartják magukat.

A baloldal magára maradottságának a nap központi kérdéseiben nem kell szektásodáshoz vezetnie, ha az adott pillanatban égető kérdésekre koncentrál. Ha szilárdan szem előtt tartja a bérmunkások felé történő orientáció iránytűjét, a szolidaritás közép-alsó szintű szövetségét. A baloldalt - különösen az ökológiát, a feminizmust, a demokráciát, a békét, az emberiességet és az emberi jogokat - a régi társadalmi kérdés, a "Kinek használ?" köti össze. Ennek a kérdésnek a középpontba helyezése biztosítja azt is, hogy ezeket ne használják fel a háborúk legitimálására.

Fotó: imago/VIADATA

Forrás: https://www.nd-aktuell.de/artikel/1169681.krise-der-linken-was-tun-in-zeiten-des-krieges.html

Fordította: Naetar-Bakcsi Ildikó