Háromszázegykét napja tart ez az izé, melyet Putyin különleges hadműveletnek, Zelenszkíj agressziónak, a nép egyszerű gyermeke háborúnak, a Pápa harmadik világháborúnak nevez, és a maga módján mindannyijuknak igaza van.
Ez egy valódi hibrid háború, mely az élet minden területén folyik.
A hadviselő feleket viszont nem ismeri fel mindenki, mert azok egy részét elfedi a média zaja és füstje, így aztán sokan csak a két bajnokot látják, a mögöttük álló erőkről nemigen vesznek tudomást.
A világ híhetetlen gyorsasággal változik, az ember nem képes ezt hasonló gyorsasággal követni, ezért aztán a mai világ proxy-háborúja úgy él a tudatában, mint a hajdani páncélos lovagok harca, annak minden szépségével.
Tegyük hozzá: már az a kép sem volt igaz, a lovag ott is, akkor is vérben gázolt, ölt, rabolt, fosztogatott.
Ja igen, és megerőszakolta a szépséges Ginevrát, merthogy a harcosok számára ez a győzelem betetőzése, az ellenség végső és teljes megalázása, lett légyen Ginevra bármily randa is úgy egyébként, akit békeidőben a lovag dárdanyéllel sem piszkált volna.
Sokszor az az ember érzése, hogy ez a háború a hazudozásokról szól, és ebben a felek gátlástalansága nem ismer határokat.
Első lépésként elzárták az ellenfél információs csatornáit.
Így aztán nem lehet megtudni, hogy mi az ellenfél véleménye arról, hogy az orosz katonák számára kiosztották a kéjgázdemizsonokat, abból szippantanak, mielőtt meggyakják az ellenség szüzeinek kismacskáit (elkeseredett nyávogásuk Kijevig hallik...) , vagy, hogy az ukrán egyenruhának elengedhetetlen tartozéka a Waffen-SS karjelzés, és hogy a krivoj-rogi orosz zsidó komikus gázsiját a krími híd felgyújtása után duplájára emelték.
Mindenki a saját közönségének játszik, és az, hogy az ukránok többet hazudnak, csak annak köszönhető, hogy többet kommunikálnak, így aztán érdekes dolgokat tudhatunk meg.
Például azt, hogy háromszáz nap alatt pont háromezer orosz harckocsit lőttek ki, napi tízet, egyel se kevesebbet.
Putyin olyan, mint az állatorvosin az üvegló, melyen a ló összes betegsége tanulmányozható, a tetejébe minap még össze is szarta magát, mert otthon leesett a lépcsőn.
Ezt bizonyára a házvezetőnője pletykálta el a piacon, így szokott ez kiderülni világhatalmak vezetőiről, mint tudjuk.
Tizenkét dublőr segíti a munkáját, ebből tizenegy a politikai beszédeit mondja, míg ő egy betonbunker mélyén lapul, egy meg a barátnőjének csinál eltitkolt gyerekeket.
Tulajdonképpen már meg is halt, csak a holttestét minden reggel kiültetik egy trónszékben a Kreml elé, hogy emelje a harci morált, mely az orosz hadseregben egyébiránt nem létezik.
Iván a zsoldkönyvében Zelenszkíj képét hordozza, meg az útmutatót, hogy hogyan adja meg magát Ihornak, ha majd találkoznak a Majdanon.
De azért a legtöbbet és legprimitívebb módon a brit titkosszolgálat hazudik, - igaz, a hazugságait a bennszülötteknek szánja, akiknek - modern idők - rézdrót és üveggyöngyök helyett szavlejárt lőszereket ad ajándékba, így segítve elő az orosz hadiipari fejlesztéseket és az orosz hadiipar modernizálását.
Rá is fér ez a modernizálás Oroszországra, mely köztudottan fából faragja rakétái alkatrészeit, mikrocsipjeikben a szilícium homok formájában található, míg nyugati megfelelőikbe az ötvenegyes körzetben rabláncon tartott földönkívüliek fúrják a fekete lyukakat, melyek egyszerűen elnyelik az ellent.
Azért valahol szörnyű, hogy a propaganda, mely komoly kutatásokkal alapozza meg munkáját, mennyire primitívnek ítéli meg célközönségét.
Ennél már csak az rettenetesebb, hogy nagyon úgy tűnik, igaza is van.
Közben megtekinthetjük Bident Zelenszkíj társaságában, az amerikai elnök azért hívhatta meg Washingtonba ukrán kollegáját, hogy meggyőződjön arról, hogy bár nyilvánvalóan tud állva szopni, de vajon megáll-e a söröskorsó a fején?
Ha igen, akkor hasznos eszköz, nem úgy, mint Nagyurunk, aki állandóan ficereg és hepciáskodik.
Ha már belpolitika, én szoros korrelációt vélek felfedezni szeretett népünk aktuális propagandához való viszonya és Nagyurunk végletes elpofátlanodása között, mellyel például a Honvédséget egyik beszállítója kezére adta, a kecske és a káposzta ősi viszonyát demonstrálva.
Így aztán most folyik az elrettentő erejű haderő kiépítése, már csak annak meghatározása várat magára, hogy kit is akarunk elrettenteni, hacsak nem a világ összes normális embere a célszemélyek csoportja.
Tipikus gyarmati viselkedés a mienk, elitünket meg a hajdani komprador-burzsoázia fogalmával tudjuk leírni.
A munkásosztály helyébe lépő hatmillió magyar gróf és grófnő pedig fabatkákért meg rézpitykékért barkácsolgatja a nyugati cégek profitját.
Közben Vezérünk stabil rezsiről delirál.
Nincs cukor, gyógyszerhiány van, nincs fűtés, az árak az egekben, az infláció a sztratoszférában, a Haza Görcse már mindenkivel összeveszett, már Putyinnal megélt szerelme sem a régi, még szerencse, hogy Graz stabil.
Daliás időket élünk.
:O)))
Ez egy valódi hibrid háború, mely az élet minden területén folyik.
A hadviselő feleket viszont nem ismeri fel mindenki, mert azok egy részét elfedi a média zaja és füstje, így aztán sokan csak a két bajnokot látják, a mögöttük álló erőkről nemigen vesznek tudomást.
A világ híhetetlen gyorsasággal változik, az ember nem képes ezt hasonló gyorsasággal követni, ezért aztán a mai világ proxy-háborúja úgy él a tudatában, mint a hajdani páncélos lovagok harca, annak minden szépségével.
Tegyük hozzá: már az a kép sem volt igaz, a lovag ott is, akkor is vérben gázolt, ölt, rabolt, fosztogatott.
Ja igen, és megerőszakolta a szépséges Ginevrát, merthogy a harcosok számára ez a győzelem betetőzése, az ellenség végső és teljes megalázása, lett légyen Ginevra bármily randa is úgy egyébként, akit békeidőben a lovag dárdanyéllel sem piszkált volna.
Sokszor az az ember érzése, hogy ez a háború a hazudozásokról szól, és ebben a felek gátlástalansága nem ismer határokat.
Első lépésként elzárták az ellenfél információs csatornáit.
Így aztán nem lehet megtudni, hogy mi az ellenfél véleménye arról, hogy az orosz katonák számára kiosztották a kéjgázdemizsonokat, abból szippantanak, mielőtt meggyakják az ellenség szüzeinek kismacskáit (elkeseredett nyávogásuk Kijevig hallik...) , vagy, hogy az ukrán egyenruhának elengedhetetlen tartozéka a Waffen-SS karjelzés, és hogy a krivoj-rogi orosz zsidó komikus gázsiját a krími híd felgyújtása után duplájára emelték.
Mindenki a saját közönségének játszik, és az, hogy az ukránok többet hazudnak, csak annak köszönhető, hogy többet kommunikálnak, így aztán érdekes dolgokat tudhatunk meg.
Például azt, hogy háromszáz nap alatt pont háromezer orosz harckocsit lőttek ki, napi tízet, egyel se kevesebbet.
Putyin olyan, mint az állatorvosin az üvegló, melyen a ló összes betegsége tanulmányozható, a tetejébe minap még össze is szarta magát, mert otthon leesett a lépcsőn.
Ezt bizonyára a házvezetőnője pletykálta el a piacon, így szokott ez kiderülni világhatalmak vezetőiről, mint tudjuk.
Tizenkét dublőr segíti a munkáját, ebből tizenegy a politikai beszédeit mondja, míg ő egy betonbunker mélyén lapul, egy meg a barátnőjének csinál eltitkolt gyerekeket.
Tulajdonképpen már meg is halt, csak a holttestét minden reggel kiültetik egy trónszékben a Kreml elé, hogy emelje a harci morált, mely az orosz hadseregben egyébiránt nem létezik.
Iván a zsoldkönyvében Zelenszkíj képét hordozza, meg az útmutatót, hogy hogyan adja meg magát Ihornak, ha majd találkoznak a Majdanon.
De azért a legtöbbet és legprimitívebb módon a brit titkosszolgálat hazudik, - igaz, a hazugságait a bennszülötteknek szánja, akiknek - modern idők - rézdrót és üveggyöngyök helyett szavlejárt lőszereket ad ajándékba, így segítve elő az orosz hadiipari fejlesztéseket és az orosz hadiipar modernizálását.
Rá is fér ez a modernizálás Oroszországra, mely köztudottan fából faragja rakétái alkatrészeit, mikrocsipjeikben a szilícium homok formájában található, míg nyugati megfelelőikbe az ötvenegyes körzetben rabláncon tartott földönkívüliek fúrják a fekete lyukakat, melyek egyszerűen elnyelik az ellent.
Azért valahol szörnyű, hogy a propaganda, mely komoly kutatásokkal alapozza meg munkáját, mennyire primitívnek ítéli meg célközönségét.
Ennél már csak az rettenetesebb, hogy nagyon úgy tűnik, igaza is van.
Közben megtekinthetjük Bident Zelenszkíj társaságában, az amerikai elnök azért hívhatta meg Washingtonba ukrán kollegáját, hogy meggyőződjön arról, hogy bár nyilvánvalóan tud állva szopni, de vajon megáll-e a söröskorsó a fején?
Ha igen, akkor hasznos eszköz, nem úgy, mint Nagyurunk, aki állandóan ficereg és hepciáskodik.
Ha már belpolitika, én szoros korrelációt vélek felfedezni szeretett népünk aktuális propagandához való viszonya és Nagyurunk végletes elpofátlanodása között, mellyel például a Honvédséget egyik beszállítója kezére adta, a kecske és a káposzta ősi viszonyát demonstrálva.
Így aztán most folyik az elrettentő erejű haderő kiépítése, már csak annak meghatározása várat magára, hogy kit is akarunk elrettenteni, hacsak nem a világ összes normális embere a célszemélyek csoportja.
Tipikus gyarmati viselkedés a mienk, elitünket meg a hajdani komprador-burzsoázia fogalmával tudjuk leírni.
A munkásosztály helyébe lépő hatmillió magyar gróf és grófnő pedig fabatkákért meg rézpitykékért barkácsolgatja a nyugati cégek profitját.
Közben Vezérünk stabil rezsiről delirál.
Nincs cukor, gyógyszerhiány van, nincs fűtés, az árak az egekben, az infláció a sztratoszférában, a Haza Görcse már mindenkivel összeveszett, már Putyinnal megélt szerelme sem a régi, még szerencse, hogy Graz stabil.
Daliás időket élünk.
:O)))
