KLARA WÄSCHER: MIÉRT TŰNIK OLYAN KÖNNYŰNEK AZ EURÓPAI GÁZLOBBI SZÁMÁRA, HOGY UNIÓS SZINTEN ÉRVÉNYESÍTSE ÉRDEKEIT?
Pascoe Sabido: A legnyilvánvalóbb ok a döntéshozókkal való szoros kapcsolatuk. Néhány évvel ezelőtt készítettünk egy tanulmányt, amely egyértelműen kimutatta, hogy a gázlobbi évente több mint 100 millió eurót költ lobbizásra, és több mint 1000 lobbistát foglalkoztat. Mi, civil szervezetek, korlátozott erőforrásainkkal nem tudunk ezzel lépést tartani. A pénzügyi oldal azonban csak a történet fele.
A másik fele a döntéshozók és a fosszilis tüzelőanyag-lobbi közötti kulturális és ideológiai közelség. Mert ami a gazdaság érdeke, az az EU döntéshozóinak is érdeke. Ezt már régóta látjuk: az 1990-es évek elején egy nagy ipari lobbi lefektette a belső piac és az energiavállalatok privatizációjának alapjait. Ennek centrális alkotórésze volt a gázlobby. Mert az energiabiztonság az európai termelékenység, a GDP, az egészségügy, az iskolák, a közlekedés alapja. Az energia a gazdaság éltető eleme. Ez az oka annak is, hogy a legtöbb ilyen vállalat korábban állami vállalat volt.
MILYEN KONKRÉT EREDMÉNYEI VANNAK ENNEK A LOBBIZÁSNAK?
2009-ben összeállították a harmadik uniós energiacsomagot. Ennek során megalakult az úgynevezett Európai Gázpiaci Szállítórendszer-üzemeltetők Hálózata (ENTSO-G), amelyben az összes jelentős gázipari vállalat képviselteti magát. Az osztrák tagok a TAG (fő részvényese az olasz Snam, a szerk. megjegyzése) és a GasConnect (korábban OMV, ma Verbund, a szerk. megjegyzése).
Ennek keretében megkérdezték a képviselt csoportokat, hogy becsüljék a gáz iránti európai keresletet a következő tíz évben. A 2010 és 2015 közötti években szándékosan túlbecsülték a keresletet. E feltételezések alapján ugyanezeket a vállalatokat ezután megkérdezték, hogy milyen ajánlásokat tennének infrastrukturális projektekre a saját számszerűsített igényeik kielégítése érdekében. Ismétlem, ezek a vállalatok építették ki az infrastruktúrát, amelyhez ők maguk biztosították a keresletet és az ajánlásokat. Ez természetesen egyértelmű összeférhetetlenség, és ez vezetett a jelenlegi súlyos gázcsapdához (lock-in).
ELTEKINTVE ETTŐL A CSAPDÁRÓL MILYEN SZEREPET JÁTSZIK A GÁZLOBBI A JELENLEGI ÁRVÁLSÁGBAN?
Elképesztő, hogy az Európai Bizottság elnöke, Ursula von der Leyen kitől kért tanácsot, amikor kitört az ukrajnai háború: az European Round Table of Industry-tól, az Európai Ipari Kerekasztaltól. Ezek tagjai a Total, a Shell, az Eni, a BP, a Vattenfall, az EON és mások cégek vezérigazgatói. Így a gázipari vállalatoknak még csak lobbizniuk sem kell. Az EU magától fordul hozzájuk.
Az ülések jegyzőkönyveiben azt látjuk, hogy e vállalatok vezérigazgatói főként azt mondják: "Ne avatkozzanak bele a piacba", ugyanakkor állami támogatásért kiáltanak. A közelmúltban tartott találkozókon a Shell, a Total és mások vezérigazgatói hosszú távú gázszerződéseket szorgalmaztak az Egyesült Államokkal. Így ahelyett, hogy az inflációs válság megoldására összpontosítanának, mint például a házak szigetelése, hőszivattyúk és napelemek telepítése, a gáz még nagyobb mértékű felhasználását szorgalmazzák olyan szerződésekkel, mint amilyen az USA-val kötött szerződés is.
Emellett aktívan lobbiznak az olyan intézkedések ellen, amelyek segítenének a számlák csökkentésében. Például a többletnyereségadóval kapcsolatban: most olyan adónk van, amely tele van kiskapukkal, és nem sok pénzt hoz. Az árplafonra vonatkozó javaslat is olyan nevetségesen magas, hogy még az idén nyáron tapasztalt rendkívül magas árak sem lennének korlátozva. A lobbizás tovább súlyosbítja a megélhetési válságot.
MIT TEHETÜNK, HOGY MEGÁLLÍTSUK?
Az inflációs válság akut: sürgősségi segélyre van szüksége mindenkinek, aki már nem tudja finanszírozni megélhetését. Ezért egyértelmű, hogy a válság haszonélvezőinek kellfizetniük. Ezek a haszonlesők nem csak az energiavállalatok. A vállalatok most minden ágazatban nyereséget termelnek. Az USA-ban a vállalati nyereség az infláció akár 50 százalékát is okozza. Az EU-ban a fosszilis tüzelőanyagok felelősek az infláció feléért.
Meg kell találnunk a módját annak, hogy a politikát és a lobbitevékenységet szétválasszuk. Több demokráciára is szükségünk van. Ez nem fog működni anélkül, hogy ne foglalkoznánk az EU alapjaival, amelyek a versenyre és a piacra épülnek fel. A döntéseket ki kell venni a brüsszeli bürokraták kezéből, és azokat a helyi kormányzatoknak kell meghozniuk. Csak így tudjuk biztosítani, hogy az érintettek beleszólhassanak, és érvényesíthessük az energiához való emberi jogot.
Ez nem lehetséges a profitorientált magánvállalatoknál. Mert ha a fosszilis tüzelőanyagok feletti döntési jogkör a vállalatoknál marad, akkor azok kitermelését soha nem lehet leállítani. Ezért kell ezeket a vállalatokat újra demokratizálni, államosítani és állami és társadalmi tulajdonba adni.
HOGYAN NÉZNE KI EGY ILYEN ÁLLAMOSÍTÁS?
Az államosítás manapság hatalmas vita tárgya. A 70-es évek szellemeit idézi fel, az érdekelt felek részvétele nélküli, felülről irányított államosítás szellemét. Ha államosítani akarunk, annak valóban a közérdeket kell szolgálnia. Az egyik probléma ma az, hogy az uniós jogszabályok és szerződések miatt még az állami vállalatokat is általában magáncégként irányítják.
Ezért kell újra fogalmaznunk a "nyilvánosság" fogalmát. Ez nem lehetséges a tulajdonjog kérdése nélkül. A tulajdonosi kérdés nemcsak a munkavállalókról szól, hanem a közösségi részvételről is. Franciaországban és Németországban, ahol az energiafogyasztók is részt vesznek az energia újbóli kommunalizációjában (közösségi rendelkezés alá helyezésében), nagyszerű példák vannak. Vagy Hollandiában, ahol minden víz- és energiavállalatot közérdekből kell működtetni.
MIN KELL ELŐSZÖR VÁLTOZTATNI: A RENDSZEREN VAGY A VÁLLALATOKON?
Ez egy tyúk-tojás probléma: bizonyos értelemben úgy gondolom, hogy fel kell vállalnunk ezt a konfliktust. Meg kell mutatnunk, hogy milyen nehéz a közérdekre összpontosító vállalkozást működtetni egy olyan rendszerben, amely versenyre kényszerít. De az egyik nem várhat a másikra. Meg kell próbálnunk mindkettőt egyszerre megváltoztatni.
Fotó: Benjamin Massello
Forrás: https://mosaik-blog.at/gas-lobby-inflation/?fbclid=IwAR2jjlt-cnv790J3MR14kZI8HP9T8Os-ws_Vh0RBhOqR1Shn9HEjr8EoolI 2022. december 9.
Fordította: Naetar-Bakcsi Ildikó
