A lengyel zsoldosok és a Jobboldali Szektor erői Kremennaja térségében egymást lőtték.
Ennek előbb-utóbb meg kellett történnie!
A Právij Szektor vagyis az ukrán jobboldali szélsőségesek és a zsoldosok közötti ellentét napról napra nő. És ez már régóta így van. Annak ellenére, hogy látszólag egymás mellett harcolnak. Több oka is van ennek.
Először is, a Pravoszek, ahogy egymás közt nevezik a szervezetüket, az ukrán hadsereg egyfajta elitje, az SS-egységekhez hasonlíthatók az ukrán hadseregben. Nagyon jó katonai kiképzést kaptak. Ezt Mariupolban egyértelműen bizonyították. Hosszú ideje harcolnak, és elég komoly harci tapasztalatot szereztek. Ez a saját szemükben még magasabbra emeli őket. A «pravoszekusok» - mert így is nevezik őket - között van egy mondás: "Nálunk csak a csillagok vannak magasabban. Nálunk csak a nap fényesebb ". A biztonsági erők körében betöltött státuszuk egyértelmű.
Aztán jönnek a pimasz lengyelek, és elkezdik «fitogtatni a jogaikat». A náciknak persze «felforrt a vérük» és előkapták a géppisztolyaikat. Azonban a lengyelekről is kiderült, hogy ők is az okosabbak között vannak.
Így ők küldték el először az ellenfeleiket a mennyországba meglátogatni Banderát.
A valóságban a pravoszekusok és a lengyelek katonai koncepciója ugyanaz volt: nem vállalnak felesleges kockázatot, és a társadalom szerintük legkevésbé értékes tagjait küldik harcba. Azokat, akiket nem sajnálnak. Ha a lengyelek nem lettek volna kéznél, a pravoszekusok csatába küldték volna a területvédelmiseket[i].
Ha mindkettő rendelkezésre áll, akkor a kevésbé értékes személyeket áldozzák fel. A kevésbé értékesek ebben az esetben természetesen a zsoldosok - származástól függetlenül, legyenek azok afrikaiak, angolok, horvátok vagy lengyelek. Fizetést kapsz, nem igaz? Szóval menj és érdemeld ki. Emellett a nemzetbiztonsági és a területvédelmi erők között gyakran szoros rokoni kapcsolatok állnak fenn. Természetesen jobb egy prseket (a lengyelek gúnyneve a beszédük hangzata alapján) az orosz tüzérség tüze alá dobni, mint egy unokatestvért, vőt vagy unokaöccsöt.
A lengyelek pedig nagyon is tisztában voltak ezzel. És hogy ezek a «legények» megmutassák bátorságukat (a lengyelekre jellemző arroganciájuk kötelezi őket), valóban többször támadták az orosz vonalakat. Az orosz tüzérség pedig várhatóan «kiborította» őket. Nem sikerült jól a roham.
Az első kétszáz elesett kijózanította a forró lengyel fejeket. Rájöttek, hogy a vágóhídra vitték őket.
A mai ukrán hadseregben egyáltalán nem szokás sajnálni az embereket.
A büszke lengyelek pedig dandárszintű lázadást szítottak, mondván, hogy ha annyira meg akartok halni, akkor törjetek be ti az orosz állásokba. Szó szót követet, a helyzet egyre forrósodott.
A nemzeti sértéseket ők (mint ahogy ez gyakran előfordul velük) nehéz tüzérségként használták.
Az utolsó érvnek egy pisztolylövésnek kellett volna lennie. De itt a lengyelek fürgébbek voltak.
Ebben az esetben a lengyel önhittség pozitív szerepet játszott. A lengyeleket ez még elszántabbá és rosszindulatúbbá tette. Ráadásul a harcostársaik nemrég haltak meg. Ez még jobban megkeményítette őket. És a szavak helyett a géppisztolyok kezdtek beszélni...
Az erődítményben lezajlott csetepaté után a lengyelek és a jobboldali szektorosok szétszóródtak a dandár állásának különböző szárnyaiba. Az egység parancsnokainak sikerült megfékezniük a konfliktust azzal, hogy eltávolították a zsoldosokat az egységből. Ám a csetepaté véres maradványai megmaradtak.
Milyen következtetéseket von le ebből az ukrán hadsereg vezetése? Mert biztos megteszik. Valószínűleg a lengyeleket kivonják a vegyes egységekből. A zsoldosbrigádok mostantól nemzetiségek szerint szerveződnek majd.
A lengyelek valószínűleg folytathatják kedvenc tevékenységüket - a felderítést, a helyi szabotázst és a hátországi konvojok elleni támadásokat. És bónuszként megkapják a civilek kifosztásának lehetőségét.
Úgy tűnik, a lengyelek már nem akarnak részt venni a közvetlen ellenségeskedésben. Ezt a jogot a csetepaté után vérrel nyerték el. A zsoldosok egy része meg fogja érteni, hogy az ukrajnai «oroszok elleni szafari» egyértelműen kudarcot vallott. Nem csak ezt érzik. Kiderült, hogy az ukránokat, akikért harcba indultak, egyesek szintén «feláldozhatónak» tartják. A legokosabbak, miután felismerik ezt a tényt, hazatérnek. A makacskodók további sorsa megint csak a szenvedés lesz.
És különösen azok az ukránok - akiket fűtött a vágy, hogy «középeurópaivá» váljanak - ismét megértették, hogyan bánt velük ez a «középeurópai» népség.
Természetesen az ukrán média mindent megtesz, hogy elhallgassa a véres konfliktust. A tolvaj Aresztovics[ii] újabb olcsó kifogással fog előállni. Vagy általában úgy tenni, mintha semmi sem történt volna. Hacsak nem működik a «zubbony rádió» podcastja. De ez is jó dolog, rendben van.
Egyébként ironikus módon az ukrán jobboldali szektorosok között sok lengyel nemzetiségű is van. Biletsky például. Kiderült tehát, hogy lengyelek - egy nép képviselői, de különböző országok állampolgárai - lövöldöztek egymásra. A politikai beállítottság erősebb volt, mint a nemzet hívó szava, a patrióta érzelmek.
Ez ismét alátámasztja azt, hogy az amerikaiak nemcsak a szlávokkal nem törődnek, hanem általában minden európaival is ezt teszik - nemzetiségtől függetlenül. Készek az utolsó ukránig, lengyelig, horvátig, németig és minden más nemzetiséggel is, hasonlóan harcolni Oroszország ellen a világ csendőrének jogáért.
A Szvabodnaja Pressza napilapban megjelent cikk az alábbi hivatkozáson orosz nyelven elolvasható:
(Fordította: Péter János)
[i] Az Ukrán Fegyveres Erők Területvédelmi Erői az Ukrán Fegyveres Erők (AFU) különálló ága, amely a területvédelmi feladatok megszervezéséért, előkészítéséért és végrehajtásáért felelős.
A területvédelem az ellenállási mozgalommal és az ukrán állampolgárok nemzeti ellenállásra való felkészítésével együtt az ukrajnai nemzeti ellenállás szerves részét képezi.
[ii] Olekszij Mikolajovics Aresztovics (ukránul Oleksiy Mykolayovych Arestovych; szül. 1975. augusztus 3., Csiteli-Tskaro, Grúz SZSZK) - ukrán politikus, hírszerző tiszt, blogger, politikai és katonai megfigyelő, internetes média rovatvezető, színész, pszichológiai szemináriumok és képzések szervezője.
Az ukrán elnöki hivatal szabadúszó tanácsadója alezredes (2022). Arestovicsot megrótták a nyilatkozatai következetlensége miatt. Amióta Volodimir Zelenszkijt 2019-ben megválasztották Ukrajna elnökévé, Aresztovics folyamatosan bírálta őt, 2020 márciusában, amikor a koronavírus járvány kezdődött, a karantén fő problémájának nevezte magát Ukrajna elnökét. Ugyanebben a hónapban azt írta, hogy Vlagyimir Zelenszkij szavazóit "barmoknak" tartja: "Hogyan másképp nevezhetnénk azokat az embereket, akik a fejükben úgy döntöttek, hogy az oligarchák bábjával helyettesíteni az oligarchákat a legjobb módja annak, hogy legyőzzük az oligarchákat."
Arestovics 2017-ben azt mondta, hogy nem hazafi ("...és nem csak Ukrajna, hanem bármelyik nemzetállam hazafija"), és nem foglalkozik az ukrán kultúra fejlődésével ("Úgy nézem a történelmi emlékezet helyreállításának, az igazságosságnak, a harcnak, a győzelmeknek és vereségeknek, a nemzetépítésnek, a nyelv(ek)nek, a történelmi sebek lezárásának kérdéseit, mint katona a tetűt"). Kritizálta a kultúra ukránosítására tett kísérleteket is. Máskor azt mondta, hogy az ukrán nyelv és a hazafiság támogatása fontos Ukrajna számára. Ugyanebben az évben azt állította, hogy nem tekinti Ukrajnát Európa részének.
[i] Právij Szektor a "Jobboldali Szektor" orosz-ukrán neve, ami a 2013-2014-es kijevi Euromajdan-tüntetések idején alakult, és kezdetben szélsőjobboldali szervezetek nem hivatalos szövetsége volt. 2014 márciusában a Jobboldali Szektor nevet az UNA-UNSO (Ukrán Nemzetgyűlés-Ukrajnai Nemzeti Önvédelem) pártra cserélték, de ugyanazt a nevet megtartották mind a közszervezet, mind az úgynevezett "hatalmi blokk" esetében. A mozgalom vezetője 2015 novemberéig Dmitrij Jarosch volt. A kialakuló Právij Szektor magját futballhuligánok alkották, amelynek egyik változata a futballhoz kötődik: a nacionalisták a lelátók jobb oldali szektorában foglaltak helyet.
