Miért marad hű az elveihez egy ukrán pacifista az orosz invázió után is, és miért bírálja élesen a fegyverszállításokat - valamint gondolatok a konfliktuskezelésről és a Német Könyvkereskedelem Békedíjáról.
A Berlin-Wedding-i légoltalmi óvóhelyen tegnap tapintani lehetett az aggodalmat. Szerencsére gyorsan el lehetett hagyni a barátságtalan helyet. A látogatás a Berlini Háborúellenes Múzeumban tartott tárlatvezetés része, amely a Berlin-Wedding-ben található épületben kapott helyet. A világ első háborúellenes múzeumát 1926-ban nyitotta meg a pacifista Ernst Friedrich, majd a nácik bezárták. 1982-ben Friedrich unokája, Tommy Spree folytatta a hagyományt, és újra megnyitotta a múzeumot.
Azóta ő és önkéntesekből álló csoportja túrákat tart a házban, és elmagyarázza a ház történetét. Október 24-én Ruszlan Kotsaba, az egyik legismertebb ukrán pacifista részt vett a háborúellenes múzeum megtekintésén. Kotsabát már jóval az orosz hadsereg ukrajnai bevonulása előtt üldözték, mert nem volt hajlandó fegyvert fogni, börtönben ült, az ukrajnai szélsőjobboldal támadta.
Miután Kotsaba ellen további vádakat készítettek elő, elhagyta az országot. "Az Ukrán Pacifista Mozgalom a háború alatt illegális, és csak konspiratív módon működhet. A háború előtt fasiszták megtámadtak és megsebesítették a szememet, de ezért senkit sem vontak felelősségre" - számol be Kotsaba.
A jelenlegi háborús helyzetben azonban a rá és a szervezet mintegy 100 tagjára leselkedő veszély óriási mértékben megnőtt. A háború előtt az ultrajobboldalt még az ukrán hatóságok és titkosszolgálatok irányították. Ez az ellenőrzés már nem létezik, ami rendkívül veszélyessé teszi az életet a hozzá hasonló emberek számára. Ezért nem akarja, hogy egyelőre kiderüljön a jelenlegi tartózkodási helye. Németország - más uniós országokhoz hasonlóan - elutasította menedékkérelmét.
Széleskörű érdektelenség
Ez azonban már nem lepi meg Kotsabát. Már régen észrevette, hogy Németországban kevéssé érdeklődnek az ukrán pacifisták értékelései és tapasztalatai iránt. Különösen fájdalmasnak tartja, hogy mindenekelőtt a baloldali liberálisok és különösen a zöldek nem vesznek tudomást az ukrán pacifistákról, még akkor sem, ha az ukrán állam üldözi őket, és a jobboldaliak támadják őket.
Kotsaba ezt különösen meglepőnek találja egy olyan párt esetében, amely egykor világszerte a pacifizmus híve volt, és még mindig azt állítja, hogy kiáll az emberi jogok megsértése ellen világszerte. A Zöldek nem álltak ki az olyan emberek mellett, mint Kotsaba, mert nem illenek bele abba a narratívába, hogy az ukrán nép egyhangúlag fegyverrel harcol az orosz megszállás ellen. De őt ez nem ingatja meg.
Meggyőződéses pacifista lett 2014-ben, amikor újságíróként a Donbaszba küldték, és a front mindkét oldalán zajló eseményekről tudósíthatott. "Sok emberrel készítettem interjút, és a szemükbe néztem. Ezután háborúba küldték őket, és meghaltak. Akkor már világos volt számomra, hogy nem nyúlok fegyverhez" - mondja Kotsaba. Kotsaba a vallásával indokolja pacifizmusát; a görögkeleti felekezethez tartozik.
Érdeklődik az anarchista teoretikusok, például Kropotkin iránt is, de Kotsaba kritikusan viszonyul az anarchista körökben igen népszerű Machno mozgalomhoz, amely közel 100 évvel ezelőtt egy ideig Ukrajna nagy területeit uralta. Azt kifogásolja velük kapcsolatban, hogy fegyverrel a kezükben harcoltak, és végül egyfajta társadalmi banditákká váltak.
Kotsaba: Csak az USA és Oroszország állíthatja meg a háborút
Kotsaba meg van győződve arról, hogy a háborúnak csak akkor lesz vége, ha Oroszország és az USA elnöke megegyezik. Ugyanis már régóta világos, hogy Ukrajna területén Nyugat és Oroszország közötti geopolitikai konfliktus zajlik, amelyre még Zelenszkij ukrán elnöknek is kevés befolyása van.
Ez hónapokkal ezelőtt is bebizonyosodott, amikor Boris Johnson akkori brit miniszterelnök nyomására törölték az Oroszország és Ukrajna között Isztambulban megtárgyalt megállapodást. Ez biztosította volna Ukrajna semlegességét. De pontosan ez az, amibe a nyugati államok, amelyek most oly hangosan hirdetik, hogy Ukrajna barátai, egyáltalán nem akarnak belemenni.
Ehelyett egyre több veszélyes fegyvert küldenek Ukrajnába, amit Kotsaba hevesen bírál. A civil társadalom a konfliktus mindkét oldalán a 2014 óta tartó konfliktus áldozatává válik - mutat rá Kotsaba. Számára a donbásszi fegyveres konfliktus az őstörténet része.
Álláspontja szerint nagy előrelépés lenne, ha Németországban is több kritika érné az Ukrajnába irányuló fegyverszállításokat. Az a benyomása azonban, hogy még a baloldali csoportok sem akarnak egyértelműen állást foglalni ebben a kérdésben. Néhányan közülük még az országba irányuló fegyverszállítások elkötelezett támogatói, ugyanakkor Ukrajnával való szolidaritásról beszélnek.
Kotsaba azonban cinikusnak tartja, amikor a főként a civil lakosságot megölő vagy megsebesítő fegyverek szállítását az Ukrajnával való szolidaritásként adják el. "Elkötelezett vagyok amellett, hogy a polgári lakosság ne szenvedje meg a háború következményeit. Ez különösen fontos egy olyan időszakban, amikor a polgári lakosság szenved, mert Oroszország lerombolja az infrastruktúrát."
Kotsaba értékelése szerint ez a háború évtizedekre visszavetette az Oroszország, Fehéroroszország és Ukrajna közötti polgári együttműködést. A Németországban keringő orosz összeomlásról szóló forgatókönyveket is vágyálomnak tartja, amelyek főként baloldali-liberális körökben keringenek.
Szerinte ez figyelmen kívül hagyja azt a tényt, hogy Oroszország több mint 48 millió sorkatonát tudna mozgósítani Ukrajna ellen. Az oroszországi, fehéroroszországi és ukrajnai pacifisták hivatalos támogatása biztosítaná, hogy "annyi ember vonja ki magát a katonai szolgálat alól, hogy a háborút többé ne lehessen folytatni" – olvasható Kotsaba jövőre vonatkozó optimista forgatókönyvében. Attól tart azonban, hogy a háború, amelyet mindkét oldal propagandája táplál, még évekig folytatódni fog, majd egy bizonyos ponton befagyasztják, anélkül, hogy a konfliktus megoldódna. Ez egy olyan elhúzódó konfliktussá válhat, amely szétzilálhatja az Európai Uniót. A fő haszonélvező az USA lenne.
Díj a gyűlölet prédikátorának
Kotsaba számára sokat elmond a baloldali-liberálisok háború iránti lelkesedéséről, amikor egy olyan ukrán nacionalista gyűlöletprédikátor, mint Szerhij Zhedan író, aki az elmúlt évszázadok egész orosz kultúráját a jelenlegi háborúskodással hozza összefüggésbe, és az oroszokat "disznóknak" és "szemétnek" tartja, megkapja a német könyvkereskedelem békedíját, amit a liberális média nagy része éljenez.
Kotsaba személyesen ismeri Zhedant. Liberálisként kezdte, akit elsősorban a pártok érdekeltek, mielőtt ukrán nacionalistává vált. "Miért kapja meg ezért a Német Könyvszakma Békedíját, amikor Julian Assange sokkal jobban megérdemli?" - tűnődik Kotsaba. Julian Assange-t is el kellett volna ismerni a 2019-es németországi Aachen-békedíjjal.
Miután egy 2011-es beszédének egy antiszemitaként értelmezhető mondatára bukkantak, végül lemondott a díjról. Kotsaba sajnálja ma az akkori megfogalmazását. A díjról való lemondással azonban el akarta kerülni, hogy a Die Linke elleni politikai kampányban eszközként használják fel.
Valójában feltűnő, hogy sokan azok közül, akik annak idején joggal ítélték el Kotsaba beszédének vonatkozó passzusait, most egy kritikus szót sem szólnak arról, hogy Ukrajnában szobrokat állítanak az antiszemita nacionalista Banderának, és az Azov-ezred jobboldali bajtársait az orosz nacionalizmus elleni harcosokként ünneplik.
Így aztán tényleg sokat elárul egy ország hangulatáról, amikor egy olyan üldöztetéssel fenyegetett pacifistát, mint Kotsaba, a legjobb esetben is figyelmen kívül hagynak, és egy olyan ultranacionalistának, mint Zhedan, udvarolnak.
Fordította: Naetar-Bakcsi Ildikó
Forrás: https://www.heise.de/tp/features/Kann-nur-ein-Abkommen-zwischen-Putin-und-Biden-den-Krieg-beenden-7319411.html?seite=all 2022. október 25.
Fotó: Mykola Vasylechko / CC-BY-SA-4.0
