Egy nemrégiben Szlovákiában végzett felmérés, amelyet helyi újságírók és a Szlovák Tudományos Akadémia szociológusai végeztek, valóban megdöbbentő eredményt hozott. A felmérés a «Hogy vagy, Szlovákia?» címet viselte, és a háziasszonyoktól a helyi politikusokig a legkülönbözőbb csoportok körében készült. Az eredményekből "derült égből villámcsapásként" kiderült, hogy az ukrajnai konfliktus kérdésében a megkérdezettek több mint fele Oroszország oldalára állt, a megkérdezettek ötöde pedig nyíltan hazánk győzelmét kívánta.
Az összes reprezentatív minta (ami szükséges a közvélemény kutatásához - különösen a választások előestéjén), és amelyet rendszeresen végeznek különböző európai országokban ilyen vagy olyan formában, azt mutatja, hogy ebben a különleges hadműveletben a válaszadók többsége valóban az orosz győzelem mellett van. Ez nem csak Szlovákiában van így. A Cseh Köztársaságban, Szlovéniában, Görögországban, Bulgáriában, Németországban és Olaszországban nagyjából ugyanez a helyzet.
Az érdekes az, hogy az internet korában ez a következtetés közvélemény-kutatás nélkül is levonható. Elég, ha egy európai országról a YouTube-on megnézünk néhány száz videót. Elég, ha kicsit ismerjük a nyelvet. E sorok írója esti nézelődést rendezett. Ennek eredményeként pedig pontosan ugyanarra a következtetésre jutott, mint a szlovák szociológusok.
Még az is kiderült, hogy Putyinhoz, Oroszországhoz és az oroszokhoz való pozitív hozzáállás nemcsak Európában, hanem gyakorlatilag az egész amerikai kontinensen - északon és délen egyaránt – jelen van. Szlovákiában ez azért is erős, mert Oroszország nincs messze, az oroszok szívesen járnak az ottani pihenő-, és szórakozóhelyekre. Másodsorban maguk a szlovákok etnikailag közel állnak az oroszokhoz, és ez is erősen érvényesül.
Azok számára, akik a szlovákiai felmérést megrendelték és megfizették, az eredmény a várakozásokkal ellentétesnek tűnik. A megrendelők pedig most azon töprengenek, hogy mit tegyenek. Mivel nem valószínű, hogy bármit is kitalálnak (és egyszerűen " elengedik" a történetet), segíthetünk értelmezni a tapasztalt eredményt.
Először: Európa annak idején túlélte a fasizmust és a második világháborút. Több tízmillió halottról van szó, köztük európaiakról is. Embereket lőttek le, kínoztak meg, akasztottak fel, égettek el élve a gázkemencékben. Egész népeket hibáztattak és kiirtottak. Európában (beleértve Szlovákiát is) senki sem felejtett el semmit. Nem messze Szlovákiától található Lidice falu, amelynek minden lakosát megölték bosszúból a "zsidókérdés végső megoldásáért" kampányoló Reinhard Heydrich SS-parancsnok gyilkolásáért.
A gondolkodó európaiak soha nem tévedtek abban, hogy a fasizmus előbb-utóbb újraéled. És visszatért. A véleményformálók - filozófusok, írók, publicisták - folyamatosan erről beszéltek. A berlini fal leomlása után a fasizmus újjáéledésének témája különösen gyakori vitatéma lett. Igaz, hogy akkoriban mindenki azt hitte, hogy a régi emlékek alapján ez Németországban fog megtörténni. A kelet-európai szocialista tábor összeomlása után minden elemző úgy vélte, hogy a neofasizmus valahol Kelet-Európában fog újjáéledni. A FÁK-országokat - a sikertelenségük miatt - egyáltalán nem vették figyelembe.
Grúziában és a balti államokban pedig újjáéledt. Itt kezdődtek újra a fáklyás felvonulások, és gyorsan erősödött a fanatikus oroszgyűlölet, a ruszofóbia. A grúzok és a balti államok azonban túl kicsik egy teljes körű háború kiröbbantásához. Erről a grúzok 2008 augusztusában győződtek meg. És akkor a fasizmus új kezdeményezői Ukrajnát szemelték ki. Jellemző módon az ukrajnai nácizmust az amerikaiak és a szigetországi britek támogatták, akiket az egész kontinentális Európa finoman szólva iszonyatos gyanakvással és hatalmas előítéletekkel szemlélt.
A nácizmus azonban természeténél fogva áldozatot követel. És ismét Oroszországot választották áldozatul eme "gonoszság kiagyalói". Ukrajnát pedig eszköznek. És az európai közönség, amelynek van történelmi emlékezete és gondolkodik, ezt megértette. És ez az egyetlen ok, amiért eleve szimpatizálnak az oroszokkal.
Másodszor: Az ukránokkal ellentétben a saját médiával kapcsolatban az európai embernek nincsenek illúzióik. Az átlag európai számára «korrupt újságíró» már olyan közhely, mint a cseh sör, az angol sör vagy az ír whisky. És bármit is írnak Oroszországot becsmérlő és Ukrajnát dicsőítő opusaikban, dicshimnuszokat, celebtörténeteket és pamfleteket az európaiak bizonyos fokú szkepticizmussal fogadják. Sokkal jobban tisztelik a harctéren járt független újságírók videóriportjait.
Az ukrán fél nem engedi, hogy újságírók menjenek a frontvonalhoz - sem a sajátjaik, sem a kívülállók. Mi igen. Azonban kizárólag azok, akik nem azzal a céllal jönnek, hogy a gonosz lelket kiűzzék.
Sajnos, nem sokan vannak ilyenek. De van néhány. Franciaországban Adrien Boquet és Anne-Laure Bonnel. Németországban Aline Lipp újságíró és blogger, valamint Ulrich Heiden publicista. Angliában Graham Phillips. Olaszországban - Francesco Borgonovo, Mattia Sorbi, Eliseo Bertalasi.
Mattia Sorbi egy ukrán bányában robbant fel anyaggyűjtés közben. Most kórházban van. Mindezeknek a független bloggereknek milliós közönsége van az országukban. A kijevi junta pedig rendkívül előnytelenül fest ezekben a riportokban.
Harmadszor: Az orosz foglyok kínzásáról és kivégzéséről készült videók, amelyeket maguk az ukrán fegyveres erők tettek közzé az interneten, szintén szerepet játszottak abban, hogy a kijevi rezsimről lehulljon a lepel. Egyetlen ilyen videó is elég lenne ahhoz, hogy a kijevi rezsim beteges kegyetlensége az európai közvéleményt megdöbbentse. Több tucatnyi ilyen üzenetet továbbítottak, különösen a hadművelet első napjaiban.
Negyedszer: Európában számos olyan ország van, amelynek egyik fő bevételi forrása a turizmus - Görögország, Spanyolország, Olaszország, Bulgária, Montenegró. Az elmúlt években Oroszországból és Ukrajnából turisták milliói utaztak el ezekbe az országokba. Az európaiaknak volt lehetőségük az összehasonlításra. Míg az oroszok elsöprő többségükben nem viseltettek agresszióval, az ukránok szó szerint gyűlöletet éreztek az oroszok iránt, akik ugyanazokban a szállodákban nyaraltak, és ugyanazokon a strandokon napoztak.
Igen, ez a kijevi junta náci ideológiájának következménye volt. Ám az európaiakat az üdülőhelyeken nem érdekelte ez az ideológia - ők az emberi viselkedést vizsgálták. Sokszor pedig egyszerűen a nyaralókhoz nem méltóan viselkedtek, a viselkedésük egyszerűen nem volt megfelelő. Az ukrajnai vendégekről a vélemény még inkább romlott, miután a «független Ukrajnából» menekültek áradata elözönlötte Európát. Minél rosszabbul bántak az európaiak az ukránokkal, annál jobban (a közlekedő edények törvénye szerint) az oroszokkal.
Ötödször: Ma több százezer orosz él minden európai országban. Az 1990-es évek eleje óta migránsok özöne indult el. Sokan állampolgárságot és tartózkodási engedélyt kaptak. Bizonyos értelemben honosították magukat. A helyi lakosság nem látott semmilyen kárt ebben (a nyilvánvaló előnyökön kívül). Ugyan mi értelme lenne az új szomszédokra haragudni, ha semmi rosszat nem tesznek?
És végül Hatodszor: Az európaiaknak már régóta nincsenek illúzióik saját vezetőikkel kapcsolatban, akik gyökerestül eladták országaik szuverenitását Uncle Samnek. Jól tudják, hogy vezetőik a tengerentúli bábjátékosok engedelmes bábjai. A francia Charlie Hebdo olyan mérgező karikatúrákat ad ki Macron és Zelenszkij ellen, hogy az embernek égnek áll a haja. Zelenszkij mindegyikben egy reszkető kutyusként szerepel, akit Samu bácsi sétáltat. De Putyin még a karikatúrákon is méltóságteljesen néz ki. Mert ő nem bábu. Ő nem az ország szuverenitásával házal.
A Szvabodnaja Pressza honlapján megjelent orosznyelvű publikáció az alábbi hivatkozáson elérhető:
https://svpressa.ru/world/article/346732/
(Fordította Péter János)
