.

NE FIZESS! EGYMILLIÓ BRIT BOJKOTTÁLJA AZ ÁRAMSZÁMLÁJÁT

Az Egyesült Királyságban 130 000 ember már október elsejétől nem akarja fizetni az energiaszámlákat. Feltételezve, hogy összesen egymillió ember csatlakozik a kezdeményezéshez. A mosaik szerkesztője, Lisa Mittendrein beszámol arról, hogy mit akar elérni a "Ne fizess" kampány, és hogyan fog működni.

Egyszerűen ne fizesse tovább az energiaszámlát a magas árak miatt? Az új brit "Ne fizess" kampány sok embert erre buzdít. És egymillió embert meggyőzni erről elsőre nagyon ambiciózusan hangzik. De van esélyük arra, hogy valóban tömeges polgári engedetlenséget valósítsanak meg egy fizetési bojkott formájában?

Mert 4000 euró energiaköltség elviselhetetlen.

Ausztriához, Németországhoz és sok más országhoz hasonlóan Nagy-Britanniában is súlyos megélhetési válság van. Az élelmiszerárak, a bérleti díjak és az energiaköltségek robbanásszerűen emelkednek. Miközben az ország alig importál orosz gázt, a konszernek pedig rekordnyereséget termelnek: a következő két évben a brit energiavállalatok a becslések szerint 170 milliárd font (197 milliárd euró) profitra tesznek szert.

Most ősszel az energiaárak ismét meredeken emelkedni fognak. Bár az állam szabályozza az energiaárak felső határát, októbertől 82 százalékkal emelik - ez már a harmadik áremelés másfél év alatt. Egy átlagos háztartás várhatóan évente 3300 fontot (3900 eurót) költ energiaszámlákra. A Don't Pay kampányolók attól tartanak, hogy karácsonyra minden harmadik háztartás nem lesz képes fűteni az otthonát.

"Rajtunk kívül senki sem fogja megtenni azt, amire szükség van"

A Don't Pay aktivistái azt mondják: "az energiavállalatok nem fogják jótékonyságból csökkenteni az áraikat". És mivel a kormány nem tesz elegendő intézkedést, nem számíthatnak arra, hogy rajtuk kívül bárki más "megteszi, ami szükséges".

A kampány célja, hogy egymillió ember kinyilvánítsa bojkottálási szándékát. A kezdeményezők csak ezután szólítják fel az embereket arra, hogy ne fizessék ki a számlákat. Mert a tömegben van biztonság: ha az energiaszolgáltatók le akarják állítani a bojkottálók ellátását, akkor több ezer és ezer ügyféllel kell felvenniük a kapcsolatot. Határidőket kell kitűzniük, fizetési terveket kell javasolniuk, bírósági hatásköröket kell kérniük. "Ez megbénítja őket, és hónapokig tartó ügyintézést okoz" - érvel a Don't Pay. Ugyanakkor - és ezt a kampány nyíltan elismeri - kockázatokat is rejt magában, mivel senki sem tudja, hogyan reagálnak majd az energiacégek a tömeges bojkottra. A lényeg az, hogy a bojkottnak arra kell kényszerítenie a kormányt, hogy tárgyaljon az energiaszolgáltatókkal, és méltányos szintre csökkentse az árakat.

Tisztességes árak, drága luxusfogyasztás és a többletnyereség adója

A kampánynak jelenleg csak három egyszerű követelése van: Először is, az energiaárakat a 2021. áprilisi szintre kell csökkenteni. Ez könnyen megvalósítható, mivel az Egyesült Királyságban a magánszolgáltatók áraira is vannak állami felső határok. Másodszor, nem szabadna többé magas költségű prepaid szerződéseket (előre kifizetett) kötni. Ez azért van így, mert éppen a legszegényebbek azok, akiknek a legdrágább a tarifájuk, és akiknek azonnal lekapcsolják az áramot vagy a fűtést, amikor elfogy az előre kifizetett keretük. Harmadszor pedig olcsó szociális tarifákat kell bevezetni, és meg kell drágítani a luxusfogyasztást.

Mindezt az energiavállalatok obszcén magas nyereségére kivetett többletnyereségadóból kellene finanszírozni. E rövid távú válságintézkedéseken túl a kampány ősztől közösen akarja átgondolni, hogyan kell megváltoztatni az energiarendszert, hogy mindenki számára méltányos árak legyenek.

Szokatlan szövetségesek

A felmérések szerint a kampány a lakosság többségét is maga mellé állította. A felmérés szerint a megkérdezettek 55 százaléka szerint indokolt az energiaszámlák bojkottálása a megélhetési költségek emelkedése miatt. A 35-44 évesek körében ez az arány eléri a 70 százalékot.

A megélhetési költségek emelkedése miatt indokolt lenne az energiaszámlák bojkottja?

Indokolt: 55 %; indokolatlan: 35 %; nem tudja: 10 %

És: a támogatottság nemcsak a munkáspárti szavazók, hanem a konzervatív toryk körében is erős. Az olyan fontos tory tanácsadók, mint Dominic Cummings^[1] és az olyan konzervatív értelmiségiek, mint James Frayne^[2], komoly okot látnak az aggodalomra. Úgy tűnik, jó okuk van rá. A "Ne fizess!" egy alulról szerveződő mozgalom és az érintettek közül sokan nem tipikus aktivisták. A The Times című brit lap például nemrégiben bemutatta Mo Budd fiatal papnőt, aki szerint az anglikán egyház tagjai hagyományosan nem arról híresek, hogy politikai vagy társadalmi válságok esetén közvetlenül lépnének fel. Nagyobb valószínűséggel találhatók meg önkéntes munkában az éllemiszerosztásnál vagy a menedékhelyeken. "A megélhetési válság mértéke azonban más választ követel" - mondja Budd.

A tanártól a plébánosig azt mondják az embereknek, hogy ne fizessék az energia számlájukat

A konzervatív szavazók és az anyák is eljönnek a Don't Pay találkozókra. Ash Sarkar, a Novara Media médiaszervezet munkatársa szerint ez "azt mutatja, hogy növekszik a támogatás a politikai spektrum és a civil társadalom részéről, akik egyébként nem részei a legújabb baloldali projektnek". A követelések és a bojkottfelhívás túlmutatnak a szokásos szubkulturális és pártpolitikai hovatartozáson.

A Don't Pay szervezeti felépítése decentralizált. Az aktivisták önállóan adnak fel hirdetéseket a helyi újságokban, balhéznak a Tory-rendezvényeken és információs asztalokat állítanak fel közösségeikben. A 130 000 sztrájkoló mellett 30 000 ember szeretne maga is aktívan részt venni a kampányban. Az elkövetkező hetekben országszerte rendezvényeket, találkozókat és tiltakozásokat szerveznek.

Egy tiltakozó a fotósok elé ugrott egy plakáttal, a „Ne fizess” kampányt hirdetve miközben Truss asszony (feltehetően Nagy-Britannia következő minisztelnöknője) a színpadon előadást tartott

Példakép: Margret Thatcher meghátrálása

A Don't Pay egyik mintája az 1980-as és 90-es évek igazságtalan "poll tax"^[3](„fejadó”) elleni kampánya - a poll tax minden britre egyformán vonatkozott, jövedelemtől és vagyontól függetlenül. A neoliberális reformok évei után ez az igazságtalan új adó volt azutolsó csepp a pohárban. 17 millió ember nem volt hajlandó fizetni, tömeges tiltakozások és széles körű helyi szerveződések voltak. A mozgalom győzött, az adót eltörölték, Thatcher távozott. A britek tehát jó modellel rendelkeznek a bojkotthoz. Martin Lewis brit pénzügyi újságíró máris arról beszél, hogy a kormány számára egy újabb pol-tax esemény lehetősége áll fenn.

Izgalmas, hogy mi lesz a Don't Pay mozgalommal. És még ha az Egyesült Királyságban más is a helyzet, a kampány világossá teszi: az infláció és az energiaválság a lakosság nagy részét súlyosan érinti, és konkrét, kollektív fellépéssel megnyerhetjük őket a szolidaritáson alapuló válaszoknak.

Felirat: Ezen a télen senki sem fázik vagy éhezik. Sztrájk: DONTPAY.UK

Forrás:

https://twitter.com/dontpayuk?ref_src=twsrc%5Etfw%7Ctwcamp%5Etweetembed%7Ctwterm%5E1561311841065771008%7Ctwgr%5E9f40e1dd612dbf41abbe1823d4fa25f8d41a6f8e%7Ctwcon%5Es1_&ref_url=https%3A%2F%2Fwww.euronews.com%2Fgreen%2F2022%2F09%2F02%2Fdont-pay-why-are-brits-boycotting-energy-payments-and-what-are-the-consequences

Fordította: Naetar-Bakcsi Ildikó