A menő londoni coworking térben[1] nagy volt az izgalom. A start-up szcéna, amely drága pénzért vásárol vagy bérel ott munkaterületet, értetlenül állt egy nő előtt, aki mindig barátságosan sétálgatott a puccos épületben, és mindenkit karon ragadott, aki feléje jött, és megkérdezte: "Jól vagy?". A digitális középosztálybeli fiatalok közül sokan nem örültek a nőnek, aki "wellness-tanácsadóként" mutatkozott be, és úgy tett, mintha szolgáltatásával a munkahelyi légkör javításában akarna segíteni.
Valójában azonban Pilvi Takala[2] finn művésznő akciójáról van szó, aki kritikusan foglalkozik a digitális kapitalizmus szép új munka világával. Jelenleg három videója látható a Berlinische Galerie[3] programjában.
A "The Stroker"[4] mellett, amely bemutatja, hogy a karon fogás hogyan okoz vitát a coworking térben, ott látható a "Workers Forum"[5](Munkásfórum) is, amelyben egy erre szakosodott szolgálat munkatársainak chat-kommunikációját lehet megismerni,amelyik arra specializálódott, hogy a felhasználóknak sok pénzért küldözgetnek sms-eket állítólagos, valójában nem is létező barátoktól.
A videó tehát egy kapitalista társadalmat kommentál, amely egyre jobban lecsökkenti az emberek közötti valódi találkozásokat - például a munkahelyen -, ami elmagányosodáshoz vezet, így akár egy SMS-t vagy telefonos elérhetőséget is meg kell vásárolni.
A munkafolyamatok felgyorsítása
Hermann Buren[6] munkaszociológus a "Move Faster”[7] (Mozogj gyorsabban) című könyvében, amely nemrégiben jelent meg a Kellner-Verlag kiadónál, a munka új világának egy másik aspektusát vizsgálja. A könyvbenaz agilis irányítás módszereiről van szó.
A "Mozogj gyorsabban" címről ezt írja[8]:
Számos vállalat követi az SAP társalapítójának, Hasso Plattner-nek a csoport alkalmazottaihoz intézett felhívását. Agilis vezetési módszereket alkalmaznak vállalataik újraszervezésére és munkafolyamataik újratervezésére. A cél az alkalmazottak teljesítményének növelése és a munkafolyamatok felgyorsítása. A lehető legnagyobb mértékben valós időben kell reagálni az ügyfelekre és a piacokra - ez az agilis vállalatok vágya, ez az elvárások nyomása, amellyel az alkalmazottak szembesülnek.
Hermann Bueren
Érthető módon Bueren többször is kitér a menedzseri módszerek történetére, és arra a következtetésre jut, hogy a taylorista módszerek - ahogyan azokat már közel 100 évvel ezelőtt az USA-ban gyakorolták - és a náci rendszerben elterjedt módszerek között nem is volt olyan sok különbség.
A cél mindig az volt, hogy a lehető legtöbb hozzáadott értéket préseljük ki a dolgozókból. Ez akkor működik a legjobban, ha azt az érzést kelti a dolgozókban, hogy maguk akarják alkalmazni a módszereket. Közvetlen kényszert tehát csak akkor szabad alkalmazni, ha a munkavállalókat nem lehet meggyőzni arról, hogy ők maguk is a lehető legtöbb profitot akarják elérni. Ez azonban azt is jelenti, hogy a menedzser módszerek, bármennyire is személyre szabottak, nem nélkülözhetik ezt a kényszert.
Amikor a munkacsoportnak főnököt kell játszania
Az osztályharcos eszméknek és a bérből élők érdekei elkötelezett képviseletének természetesen nincs helye az agilis munka világában. Ha a munkahelyen problémák merülnek fel, azok egyénre szabottan jelentkeznek. Az értékelő interjúknak biztosítaniuk kell, hogy a dolgozók a vállalat érdekében működjenek – és érezzék, hogy ezzel a kollégáiknak tartoznak. Így ferdül el a szolidaritás gondolata.
Azok, akik - talán egészségügyi okokból - lassabban dolgoznak, nem szolidárisak. Az ilyen kollégákat aztán gyorsan alulteljesítőnek bélyegzik, akitől a vállalatnak meg kell válnia. De gyakran nem a főnök vagy a művezető az, aki ezt szorgalmazza, hanem a kollégák csapata, akik panaszkodnak, hogy mindannyiukat érinti, ha egy kolléga túl keveset dolgozik.
Bueren bemutatja, hogy milyen pszichológiai következményekkel jár ez azokra a munkavállalókra, akiket hirtelen úgy állítanak be, mint akik nem szolidárisak a kollégáikkal. Még betegebbek lesznek. Mindenekelőtt a munkavállalók közötti szolidaritás eszméjének nincs helye az agilis munka világában. De nem csak a szolidaritás eszméje az, amit a szép új menedzseri világban eltérítettek.
Az eredetileg baloldaliak által használt és itt eltérített fogalmak közé tartozik az önszerveződés fogalma: "A csapatoknak képesnek kell lenniük a szabad mozgásra és cserére, és önszerveződően hálózatba kell szerveződniük a vállalat más csapataival" - mondja Bueren, leírva, ahogy egy olyan fogalmat, amelyet évtizedek óta baloldali szakszervezeti körökben vitatnak, hogyan használnak ki a modern vezetők.
A nemrég elhunyt amerikai professzor, Fritjof Bergmann[9] ezoterikus "Új munka" koncepciója szintén régóta része a menedzserkultúrának. Nem szükséges itt eltérítésről beszélni, Bergmann nem tekintette magát antikapitalistának.
Bueren könyvének olvasása ismét világossá teszi, hogy mindig szkeptikusnak kell lennünk, amikor a munkavállalók iránti tiszteletet penetránsan követelik. Ilyenkor általában nincs többé szó kizsákmányolásról, és nincs többé szó arról, hogy a munkásoknak maguknak kell küzdeniük a jogaikért és a felszabadulásukért.
Védőbeszéd a foglalkoztatás és a termelés új szervezése mellett
A könyv külön pluszpontja, hogy Bueren nemcsak a modern menedzsment módszereit tárja fel, hanem világossá teszi az ellenállást is. Megmutatja, hogy a dolgozók ellenállását és a munkahelyi ellenérzéseket még a modern menedzseri módszerekkel sem lehet megtörni. Ez a remény forrása.
Ahogyan a munkaszervezésben is van normális működés, úgy a tőkés munkaszervezés történetén is végigvonul az alkalmazottak küzdelme a munka más formáiért és szervezéséért. Ezekben a küzdelmekben az ellenállás és az egészséges makacsság mellett felismerhetővé válik a nyitottság és az érdeklődés egy intelligensebb, humánusabb, erőforrás-takarékosabb munka iránt.
A munkavállalók a kapitalista munkaszervezéssel szemben a szolidáris-kooperatív munkaszervezés más formáit állítják fel, amelyekben képességeik jobban kihasználhatók.
Hermann Bueren
A "másképp dolgozni" iránti érdeklődés fontos példájaként Bueren a Lucas Aerospace brit fegyvergyártó vállalat technikusait, alkalmazottait és mérnökeit említi. 1975-ben a Lucas vezetőség bezárási terveinek alternatívájaként a dolgozók számos új terméket fejlesztettek ki az ökológiai és szociális javak előállítására[10].
Bueren szerint a termékjavaslatok kidolgozásához alkalmazott megközelítésük párhuzamot mutat az informatikai és szoftveriparban az "agilis" projektmunka kulcsszava alatt gyakorolt mai projektmunka formáival. Hogy mennyire elterjedt volt a meglévő munka- és termelési feltételek kritikája és a "másképp dolgozni" iránti vágy, és hogy ez a vita mennyire aktuális ma is, azt Thomas Adler, az üzemi tanács egykori tagja írja le "Visszatekintés a jövőbe"című hozzászólásában. „Auto, Umwelt, Verkehr - Produktionskonversion revisited"[11] ("Autó, környezet, forgalom – gyártásátalakítás újra áttekintve").
Bueren itt megmutatja, hogy az agilis menedzseri módszerek kritikája pontosan nem jelenti azt, hogy visszatekintünk a taylorizmus tekintélyelvű menedzseri módszereihez, ahogyan azt sok szociáldemokrata szakszervezeti aktivista teszi. Sokkal inkább az válik világossá, hogy az agilis menedzseri módszerekkel, ahogy másutt is a neoliberalizmusban, a munkavállalók szabadság és önszerveződés iránti vágyát a tőke céljaira használják ki.
Egy modern baloldal számára az lenne a feladat, hogy az önmenedzselést és az önszerveződést az osztályharc részeként értelmezze, az agilis kapitalizmus modern menedzseri módszerei ellen is. Bueren könyve ehhez ad fontos ötleteket.
Fordította: Naetar-Bakcsi Ildikó
Forrás: https://www.heise.de/tp/features/Schoene-neue-Arbeitswelt-Selbstorganisierte-Teams-gegen-Minderleister-7238448.html
[1]https://de.wikipedia.org/wiki/Coworking A coworkinget fejlődésnek tekintik az „új munkaformák” területén. A szabadúszók, a kisebb induló vállalkozások vagy a digitális nomádok többnyire nagyobb, viszonylag nyitott terekben dolgoznak, és így profitálhatnak egymásból. Vagy önállóan dolgoznak különböző cégeknél és projektekben, vagy más munkatársakkal együtt dolgoznak ki projekteket. Elméletileg közösségi szempontot feltételeznek.
[3]https://berlinischegalerie.de/ausstellung/pilvi-takala/
[4]https://pilvitakala.com/the-stroker
[5]https://pilvitakala.com/workers-forum
[6]https://www.isw-muenchen.de/guest-author/hermann_bueren/
[7]https://www.kellnerverlag.de/bewegt-euch-schneller.html
[8]https://www.labournet.de/politik/wipo/wipo-deb/kapitalismuskritik/hermann-bueren-bewegt-euch-schneller-zur-kritik-moderner-managementmethoden/
[9]https://newwork-newculture.dev/
[10]https://lucasplan.org.uk/story-of-the-lucas-plan/
[11]https://www.labournet.de/branchen/auto/auto-brd-allgemein/blick-zurueck-nach-vorn-auto-umwelt-verkehr-produktionskonversion-revisited/
