Novoszibirszk polgármestere, az Orosz Föderáció Kommunista Pártja Központi Bizottságának Novoszibirszki területi első titkára az OFKP KB Területi Bizottságának 5. plénumán mondott ünnepi beszédet a pártszervezet feladatairól az OFKP KB legutóbbi plénuma határozatainak végrehajtásában.

A beszédet oroszul, itt lehet meghallgatni: https://www.youtube.com/watch?v=QHsNOoJHXvs

Анатолий Локоть: Мир бесповоротно изменился (Доклад на V Пленуме ЦК КПРФ)

Ivan Stagis tudósító, kprfnsk.ru
2022-07-19 08:56

- Az OFKP KB legutóbbi plenáris ülésének napirendje nem csupán egy mellékes, hanem nagyon is fontos napirend. Ha lefordítjuk egyszerű nyelvre, akkor a párt helyéről szól a mai rendkívül nehéz körülmények között. Most egy szakadás zajlik - voltak már ilyen fordulópontok pártunk történetében. Ez volt a helyzet 1917-ben, amikor Vlagyimir Iljics egy zárt ülésen azonnali fegyveres felkelést szorgalmazott, és még a Központi Bizottságnak sem minden tagja támogatta őt. Ott voltak az 1918. júliusi események, amikor a breszti békeszerződésről tárgyaltak, és megszüntették a többpártrendszeres államvezetést. Ott volt a NEP-re való átállás. Szándékosan fordulok a történelemhez, hogy mindannyian érezzük a meghozott döntések jelentőségét.

Mi vagyunk az egyetlen párt, amely ideológiai alapon egységes, erőnk a szilárd ideológiai alapban rejlik. De lássuk be: amikor a különleges katonai művelet megkezdődött, egyes bajtársaink zavarban voltak, nem mindenki támogatta azonnal az abban a pillanatban szükséges döntéseket. A plénumnak tehát az volt a fontos feladata, hogy élesítse a politikai eszközöket a jelenlegi helyzet elemzéséhez, hogy a kommunistákat felvértezze ezekkel a nézetekkel.

A pusztítás krónikája: Kravcsuktól Zelenszkijig

Az ukrajnai politikai változások, amelyek nacionalista, fasiszta csoportokat juttattak hatalomra, és ezeket pedig a nagytőke - mind az ukrán, mind a nyugati - finanszírozott, a szovjet állam, hazánk, a Szovjetunió szándékos megsemmisítése után következtek be. 1991-ben szabaddá vált az út a legsötétebb náci eszmék és erők számára, hogy felléphessenek a politikai színpadra. Újságcikkekben és helyi rádióállomásokon keresztül terjesztett ötletekkel kezdődött. Helyénvaló lenne ismét felidézni közelmúltbeli történelmünket, és megemlíteni néhány nevet, akik szerepet játszottak nemcsak az állam, hanem a nemzetek évszázados barátságának megsemmisítésében is. Oroszországban Jelcin volt az, Fehéroroszországban Suskevics, Ukrajnában pedig Leonyid Kravcsuk indította el a folyamatot.

Kravcsuk nemcsak a Szovjetunió megsemmisítését jelentette, hanem a szovjet hadsereg, az akkor még egyetlen és közös fekete-tengeri flotta, egy gigantikus katonai arzenál felosztását. Az ottani csoportosulás nagymértékben megerősödött, miután csapataink kivonultak Kelet-Európából. Most ezek a fegyverek tüzelnek ránk.

Ezzel kapcsolatosan Leonyid Kucsmát is meg kell említeni. Egyrészt rakétarendszerek tervezője volt, Bajkonurban dolgozott, a Juzsmas^[i] pártvezetője és e nagyvállalat igazgatója volt. Amikor az első elnökválasztáson elindult, mi Oroszországban reményeket fűztünk hozzá. De emlékszem egy beszélgetésre, amelyet az egyik legtapasztaltabb ukrán kommunistával, Georgij Kornyejevics Krjucskovval (aki nem Vlagyimir Alexandrovics Krjucskov a KGB elnöke 1988-91-ig –a fordító) folytattam, amikor Kuznyecov utasítására   Ukrajnába látogatott, és találkozott az akkori kommunista párt vezetőségével. Azt mondta: „Becsaptak benneteket Kucsmával kapcsolatban, tévesek a reményeitek, ő nacionalista és az európai integráció útjára lépett”. Ez akkoriban furcsán hangzott, de Kucsma második ciklusának végén megjelent egy könyv «Ukrajna nem Oroszország» címmel, és ennek a könyvnek ő volt a szerzője. Ez volt az első állami szintű kísérlet Ukrajna Oroszországtól való elszakadásának igazolására.

Aztán Viktor Juscsenko került hatalomra. Szándékosan nem mondom, hogy «megválasztották» vagy «megnyerte a választásokat», mert akkoriban Ukrajnában voltam az Állami Duma megfigyelőjeként, és láttam a «pomerániai forradalom^[ii]» vagy más néven „narancsos forradalom” kezdetét. Amikor egy olyan jelöltet választottak meg, aki a második fordulóban nem elégítette ki az Egyesült Államokat, mindent megtettek egy «harmadik forduló» biztosítása érdekében, amelyről az ország alkotmánya nem rendelkezett. Juscsenkót, a favorit jelöltet keresztülnyomták - megkezdődött az alkotmányellenes államcsíny. 2005 januárja óta teljes lendülettel folyik az UNA-UNSO^[iii] «ukránosítása», európai integrációja és rehabilitációja, amit mi «Bandera illegalitásnak» nevezünk. A Majdan 2014 után pedig végképp értelmetlenné vált különbséget tenni az ukrán politikusok között - Porosenko és Zelenszkij egyaránt bábukként működtek és működnek.

Sajnos hazánk vezetése «elszalasztotta» ezt a pillanatot, lemaradtunk róla. Ukrajna évről évre egyre távolabb sodródott. A Majdan a korábbi események logikus következménye volt. A munkások szegénységbe süllyedtek, és az életszínvonal zuhant. Még egy köztisztviselő fizetése sem volt elég egy háromtagú család egyhavi eltartására. A Kommunista Pártot betiltották: először kiszorították, majd letartóztatták aktivistáit, most pedig teljesen betiltották. A szovjet emlékműveket, Lenin és a Nagy Honvédő Háború hőseinek emlékműveit lebontották, és a szovjet szimbólumokat törvényesen betiltották. Ukrajnában egy vörös zászlót tartó embert vagy letartóztatnak, vagy bírósági eljárás nélkül meglincselnek.

Természetesen a Krím megmenekült - a népszavazásnak köszönhetően. A proletár Donbassz nyolc éven át kitartóan küzdött, ami persze óriási anyagi-, és emberveszteségekkel járt. Az itteniek az orosz jellem szívósságának szimbólumai. Februárban pedig elfogadták az OFKP javaslatát. A párt támogatta a neonáci erők által rabszolgasorba taszított ukrán nép felszabadítására irányuló különleges katonai műveletet. 

A világ megváltozott

Napjainkban különböző szinteken, beleértve a kapitalista országok vezetőit is, arról beszélnek, hogy a kapitalizmus zsákutcába jutott. Ezt az Orosz Föderáció elnöke is kijelentette egyik beszédében.
A világ valóban visszavonhatatlanul megváltozott. A klisék, a közhelyek, amelyekkel ezekben az években éltünk, már nem helyénvalóak. A környezet gyorsan változik, az események új tempót, új minőséget, új hangzást kapnak. Az Egyesült Államok és a NATO megpróbálta a világközösséget Oroszország ellen egyesíteni – hullámokban, szankciók sorozatát jelentették be. Elértek néhány eredményt, de aligha számoltak azzal, hogy a társadalmunk mozgósítani fog, hogy olyan döntéseket hoznak, amelyek a szuverenitásunk, a monetáris rendszerünk megerősítéséhez vezetnek.

Ha azt nézzük, hogy mire támaszkodhat Oroszország, látjuk, hogy 150 ország utasította el a szankciókban való részvételt, ez a világ népességének 60%-a. Nem véletlen, hogy Gennagyij Andrejevics ( Zjugánov az OFKP elnöke -fordító) jelentésében megjegyezte, hogy a most zajló folyamatok a gyarmati rendszer összeomlásához hasonlíthatók.

Oroszország történelmi kihívás előtt áll: lenni, vagy nem lenni. Ez egy több fronton vívott – ideológiai és gazdasági háború. Ahhoz, hogy megnyerjük ezt a háborút, belső mozgósításra van szükségünk.
A liberális reformok, a liberális hozzáállás kora lejárt. Ahhoz, hogy az ellenséget a csatában legyőzhessék, az orosz katonát modern fegyverekkel kell felfegyverezni, etetni és ruházni szükséges. Ez a formula a polgárháború óta érvényben van, ez egy lenini formula. Őseink jelmondata a „Mindent a frontért, mindent a győzelemért” volt. Hősies munkájuknak köszönhetően Novoszibirszk ma méltán viseli a «Munka hős városa» címet. Ma sok minden történik, de sok minden kimaradt, sok mindent be kell majd pótolni.

A plenáris ülés döntéseinek végrehajtása

A plénum a modern információs technológia elsajátítását és saját programunk előmozdítását tűzte ki feladatul. Idén van a Szovjetunió, az egységes államunk megalapításának 100. évfordulója. A szovjet szimbólumok és a vörös zászló népszerűsége az ukrán felszabadított területeken rendkívül nagy. A Győzelmi Zászló a testvériségünk helyreállításának szimbólumává válik - ma már ez lobog a harckocsikon és a felszabadított városok és települések közigazgatási épületei fölött. Ez, ha úgy tetszik, egyúttal dorgálást is jelent azok számára, akik elhagyták a szovjet szimbólumokat és a történelmüket.

Idén ünnepeltük az Úttörőnap 100. évfordulóját, a Gorkij Kulturális Központban a komszomol tagjaink nagy aktivistagyülekezettel felnyitották az „időkapszulát”, és piros nyakkendőt kötöttek a 300-ik úttörőnek. A múlt úttörőinek üzenete mindannyiunk számára szemrehányás, akik nem tudtunk megfelelni azoknak a reményeknek, törekvéseknek és terveknek, amelyeket a csodálatos szovjet emberek 50 évvel ezelőtt tápláltak.

Novoszibirszkben ünnepeljük a Győzelem napját - a felvonulás szalutál és tiszteleg a Lenin-emlékmű előtt. A mi emelvényünk vörös színű, a felvonulás után vonul egy nehéz retró felszerelés, és a Győzelmi zászló nyomában a szovjet köztársaságok zászlóit viszik, testvériségünk, barátságunk jelképét - nincs ehhez fogható sehol máshol. Idén a Dicsőség emlékművén lévő „1-es őrhelyünk” fiataljai június 22-én Bresztbe utaztak - és hiszem, hogy soha nem fertőződnek meg a náci propagandával, az oroszellenes nézetekkel, és hazánk igazi hazafiaivá válnak.

 A párt a baloldali erők konszolidációjáról beszél - itthon és külföldön egyaránt. Ebben az összefüggésben szeretném megemlíteni Oleg Horzsán nevét, a Dnyeszteren túli Kommunista Párt titkáráét, aki évek óta börtönben sínylődik. Ő az, aki döntő szerepet játszott a Novoszibirszk és Tiraszpol közötti testvérvárosi kapcsolat létrehozásában. 

A Luhanszki Népköztársaság Belovodszkij kerületét jelölték ki számunkra. Úgy vélem, hogy a mi pártszervezetünknek kapcsolatot kell teremtenie a kerület kommunistáival - függetlenül attól, hogy hányan vannak. Ezen túlmenően javaslatot teszek arra, hogy hívjuk meg Novoszibirszk területére a Donyecki és a Luganszki Népköztársaságok Kommunista Pártjának vezetőit.

Ma, amikor a baloldali, szocialista eszmék népszerűsége növekszik, egyedülálló lehetőségek állnak előttünk, nagyon fontos számunkra, hogy ezeket az eszméket a fiatalok érzékeljék, felfogják. Napirenden van a szovjet történelem. Rengeteg tapasztalatunk van a szovjet állam, a szovjet nép építésében, nevelésében - Lenin és Sztálin tapasztalatai. Mögöttünk Kovpak^[iv]apó és az illegális mozgalmi regionális bizottság titkára, Fjodorov. Mögöttünk van Makar Mazai, egy mariupoli acélmunkás, Alekszej Sztahanov, egy donyecki bányász, Alekszandr Pokrizskin^[v] Novoszibirszkből és Ivan Kozsedub^[vi], aki a Csernyihivi területről származik, szibériai ezredek és hadosztályok, a krasznodoni illegálisok és az ifjú gárdisták. Az igazság a miénk és a győzelem a miénk!

Az eredeti orosz nyelvű publikáció az OFKP honlapján, az alábbi hivatkozáson található:

Анатолий Локоть: Мир бесповоротно изменился (kprf.ru)

(Fordította: Péter János)

^[i] A Makarov Gépgyár (Juzsmas) állami vállalat Dnyepropetrovszkban épült. Eredetileg gépkocsigyártásra specializálódott, de az idők folyamán hatalmas ipari konglomerátummá nőtte ki magát sok termelő üzemmel a Szovjetúnió sok városában. Jelenleg főleg rakéta- és űrberendezéseket, valamint más csúcstechnológiai termékeket gyártó ukrán nagyvállalat. Nevét Alekszandr Makszimovics Makarovról, az üzemet hosszú ideig vezető igazgatójáról kapta.

^[ii] A narancsos forradalom (ukránul Pomarancsivaya Revolyutsiya) békés tüntetések, gyűlések, sztrájkok és sztrájkok széles körű kampánya, amely 2004. november 22. és 2005. január 23. között zajlott számos ukrán városban.

^[iii] Ukrán Nemzetgyűlés - Ukrán Népi Önvédelem, UNA-UNSO (Ukrán Nemzetgyűlés - Ukrán Népi Önvédelem; UNA-UNSO) (1990-2014) jobboldali ukrán politikai párt, amelynek ideológiája az "integrális nacionalizmus" és az antiszemitizmus.

Az UNA a szervezet politikai szárnyaként működött 2014 márciusáig, amikor hivatalosan megszűnt önálló politikai pártként létezni, átnevezték, és a platformján létrehozott Jobboldali Szektor politikai párt részévé vált; az UNA továbbra is közjogi szervezetként működik. 2015. augusztus 20-án az UNA-UNSO-t független politikai pártként újra bejegyezték.

^[iv] Szidor Kovpak (1887-1967) - a nácik által megszállt Ukrajna partizánmozgalmának egyik szervezője és vezetője 1941-1944-ben, vezérőrnagy (1943), kétszeres Szovjetunió Hőse (1942, 1944); Kotelvában (ma Poltava terület, Ukrajna) született; részt vett az első világháborúban.

^[v] Alekszandr Ivanovics Pokriskin (1913. február 21., Novo-Nikolajevszk, Tomszk tartomány, Orosz Birodalom - 1985. november 13., Moszkva, Szovjetunió) - szovjet parancsnok, a repülés marsallja (1972), ászpilóta, első osztályú katonai pilóta (1951). A Szovjetunió első háromszoros hőse (1943.05.24., 1943.08.24., 1944.08.19.).

А. Pokriskin volt a második legsikeresebb vadászpilóta (Ivan Kozsedub után) a Hitler-ellenes koalíció pilótái között a második világháborúban.

^[vi] Ivan Kozsedub (1920. június 8., Obrazsevka, Gluhivka körzet, Csernyihiv megye, Szovjetunió - 1991. augusztus 8., Moszkva, Roszkoszmosz, Szovjetunió) - szovjet katonai parancsnok, a repülés marsallja (1985), ászpilóta. A Szovjetunió háromszoros hőse (1944, 1944, 1945). A Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsának helyettese (1946-1961). A Szovjetunió népi képviselője (1989-1991).

A Nagy Honvédő Háború vadászrepülője, a szövetséges repülés legeredményesebb vadászpilótája (64 győzelem).