Forrás: https://lowerclassmag.com/2022/07/09/die-linke-und-die-ukraine-dem-krieg-den-krieg-erklaeren/ 2022. július9.
Szerző: Peter Schaber[1]
Az ukrajnai háború Németországban egy ideológiailag lefegyverzett baloldallal találkozik. Nagyon kevés embernek adatik meg a világnézet luxusa; a legtöbb ember eseti alapon dönti el, hogy mit tart felháborítónak és mit jónak. Ennek megfelelően mindenféle álláspontot meg lehet találni: a saját állam kebelébe való visszatérést erkölcsi kötelességnek álcázva; az osztálysemleges pacifizmust; Oroszország antifasiszta intervenciós hatalommá való átalakítását.
Mi van a különböző pozíciókkal? Hol vannak az erősségeik, hol a gyengeségeik? És a fentiekkel szemben hogyan néz ki egy olyan szemlélet, amely a marxizmus klasszikusaihoz kötődik?
Először: Javelins for Democracy (Javelin – „gerelyek” - a demokráciáért)
Képaláírás: Air Force Magazine
Ahogy csökken az amerikai „gerelyek” száma, Biden több finanszírozást szorgalmaz a készletek feltöltésére – Air Force Magazine
Forrás: https://www.airforcemag.com/as-number-of-us-javelins-dwindle-biden-pushes-for-more-funding-to-replenish-stockpiles/
Szerző: Thomas Alvarez, Credit: Idaho Army National Guard
Szerzői jog: Public Domain
A baloldali pártkongresszus sztárja, Sofia Fellinger már nem érti a világot. Ukrajnát Putyin megtámadta, és pártja megtagadta a fegyverszállítást. "Az ukránok ölelkezzenek az orosz tankokkal?" - kérdezi a baloldali Sofia Fellinger a Der Spiegel[2]-ben. Majd kérdésére így válaszol: "Ha az emberek egy baloldali, felszabadult társadalomért harcolnak, mint Kurdisztánban vagy Rojavaban - természetesen adok nekik fegyvert!".
Bodo Ramelow[3] ugyanezt az álláspontot képviseli. A "Béke építése fegyverek nélkül" szlogen alapvetően helyes, de ez inkább békeidőre vonatkozik. Háború idején meg kell nézni, hogy kit támadnak meg, majd a nemzetközi jog szerint el kell dönteni, hogy kinek van joga az önvédelemhez. És azoknak, akiknek joguk van az önvédelemhez, jelen esetben Ukrajnának, természetesen meg kell adni a lehetőséget, hogy nehézfegyvereket vásároljanak külföldön. Ez az álláspont némileg eltér a Zöldekétől. Ők is szankciókat akarnak, csak célozottabbakat, ők is fegyvereket akarnak szállítani, csak több lelkiismereti konfliktussal. És legalábbis kimondatlanul, gyakran egészen nyíltan úgy vélik, hogy a "nyugati demokráciák" valahogy emberségesebbek, mint Oroszország.
Érzelmileg természetesen érthető ez a "szolidaritásra" való felhívás. Az orosz háború egy háború, és mint ilyen, brutális és embertelen. Az a hajlam, hogy "tenni akarunk valamit", minden bizonnyal érthetőbb, mint az, hogy egyáltalán nem érzünk ellenszenvet a gyilkossággal szemben.
Ennek az álláspontnak azonban az a gyenge pontja, hogy számtalan félreértésen alapul a NATO természetével, az államok természetével általában és a kapitalizmus alatti háborúkkal kapcsolatban, és valójában csak az ellenfelekre gyakorolt erkölcsi nyomásra támaszkodhat. Végig gondolva ez olyan következményekhez vezet, amelyeket a baloldal képviselői aligha akarhatnak. És: nem is "segít", még abban az értelemben sem, ahogyan azt a nézet képviselői remélik.
Mi a probléma azzal, hogy fegyvereket szállítunk a megtámadott nemzetnek? Először is, feltűnő, hogy a baloldalon aligha könyörgött valaki a német államnak fegyverekért, mondjuk a jemeni hutik, a különböző palesztin csoportok vagy Kadhafi hadserege számára. Miért is nem? Ha a támadás az egyetlen kritérium, akkor az említettek mindegyike megfelel ennek. Mi a különbség ezekhez képest Ukrajnában? Egyszerűen az, hogy a média hatalmas nyomása alatt azt a gondolatot erőltetik a társadalomra, hogy az Ukrajnát irányító politikai és gazdasági elit egyrészt az egész nemzet jóváhagyását élvezi, másrészt pedig valami jót és szépet tartogat a nép számára. Különösen a "baloldali" zöldek körében, de más baloldalibb szegmensekben is próbálják szépíteni a kijevi rezsim jellemét, mintha semmi rosszat nem szabadna mondani arról, akit megtámadtak. Azonban tényleg nehéz azt állítani, hogy Zelenskij és társai valami különösen progresszív dolgot tartanának szem előtt. Nagyjából minden ellenzéki párt betiltása[4], az SBU titkosszolgálat kínzóbörtönei[5], az oligarchák hatalma[6], a liberális establishmentben mélyen gyökerező Bandera-kultuszon alapuló nyugatbarát nacionalizmus[7] befolyása, az ukrán kormány és az USA által körüludvarolt náci milíciák[8] - mindez nem támasztja alá azt az illúziót, hogy Ukrajna vezetése egy "baloldali, felszabadult társadalomra törekszik, mint Rojava vagy Kurdisztán".
Az ukrán nemzet idealizálása, amely ezzel a mentalitással együtt jár, aztán olyan messzire megy, hogy az ember elfelejt egy másik apróságot a fegyverszállításokról: saját magának nincs fegyvere. Sem Fellinger, sem Ramelow, sem a fegyverszállítások más baloldali támogatói nem tudnak "természetesen fegyvert adni nekik". Ami megteheti, az a NATO-országok mindenkori uralkodó osztálya. Ez triviálisnak hangzik, de nagy különbség.
Baloldali emberként így érvelhetnénk: "Tisztában vagyok vele, hogy ez a kormány nem áldás az ukránok számára, de vannak baloldali csoportok, amelyek katonailag részt vesznek az orosz támadás elleni védekezésben, és támogatni akarom őket, hogy ők is hegemón helyzetbe kerüljenek az ukrán társadalomban, és megváltoztassák azt".
Röviden: ha (elméletileg) saját fegyverekkel rendelkezne, akkor nem neonáci ezredeknek szállítaná azokat, hanem azoknak, akikről úgy gondolja, hogy közel állnak a saját céljaihoz. Ha viszont valaki erkölcsi előnyt lát abban, hogy megtapsolja a német kormány fegyverszállításait, akkor valójában semmi mást nem tesz, mint saját érdekeinek érvényesítését követi.
Amiről itt végső soron szó van, az egyszerűen az, hogy jónak tartjuk-e és örülünk-e annak, ha a német vagy az amerikai kormány fegyvereket szállít? Ezt persze az érintettek is tudják, ezért kell lenyelniük a hivatalos állami indoklást is: az államok a megtámadottak "megsegítéséből", "szolidaritásból" szállítanak fegyvereket és szabnak ki szankciókat. Ezzel a feltételezett érdeknélküliséggel együtt jár az idealizmus szemfényvesztése: most valamiféle kimondhatatlan sértésnek kell minősíteni azt az értékelést, amely valójában minden materialista szemszögből teljesen nyilvánvaló, hogy a Nyugatot nem érdekli az ukrán munkásosztály jóléte, akiket szemrebbenés nélkül az utolsó emberig elégetne az ellenséges Oroszország feletti győzelemért.
Teljesen elveszett az az álláspont, hogy valójában kivel akarunk szolidaritást vállalni. "Ukrajnával" lesz a válasz, mintha nem lennének osztályok, különböző érdekek és álláspontok a háborúval kapcsolatban. Ez végső soron a nemzetállamok logikájához vezet, mert az orosz fél nem tesz mást, mint szolidaritást vállal„az ukránokkal”, - de csak azokkal, akiket érdekei érvényesítésére kiválasztott, és akik még mindig nézik az orosz TV adókat, üdvözölik a csapatokat Liszichanszkban, amint fürdőznek a "felszabadult" Mariupol tengerpartján vagy a népköztársaságok csapatainak soraiban menetelnek. „Ez egészen más”– mondanak ellent a nyugatbarát álláspont hívei. De ezen a ponton ez csak egy hit.
Ha egyszer, minden tény ellenére, bebizonyosodott, hogy egy homogén nemzet egy demokratikus vagy más módon „jónak” jelölt cél eléréséért küzd, és a Nyugat szolidárisan segít ebben a küzdelemben, akkor a dolgok a szakadékba zuhannak. Csak a következetlenség árán lehet támogatni a demoralizált katonákat, akik nem hajlandók engedelmeskedni a parancsoknak, a dezertáló dezertőröket, vagy azt a (kevés) baloldalit, akik megtagadták a nemzetbe való beilleszkedést. Tulajdonképpen ebben a világnézetben árulónak kell tekinteni őket.
Ha általánosítjuk ezt az álláspontot, akkor térdig gázolunk Joe Biden és Annalena Baerbock "szabályokon alapuló" nemzetközi rendjében, amelynek Stinger-t és Javelin-t (fegyverek) kell exportálnia a világ utolsó sarkaiba is. Miért nem küldünk preventív módon egyre több és több csapatot keletre, Litvániába, Észtországba, Lengyelországba, bárhová, ahol az agresszor az ajtóban áll? Nem kellene hadihajókat küldenünk Tajvanra, ahol a szabad világ egy másik ellenségének közelgő agressziója fenyeget?
Második: Antifasizmus a T-14-es tankban
Mivel nemcsak a Nyugatnak van háborús propagandája, hanem Oroszországnak is, természetesen a lövészárkok túloldalán folyó menetelésnek is vannak baloldali hívei.Itt, a fentebb vázolt Nyugat-barát elmélettel ellentétben, az invázió előtörténetét - a nyugati kormányok hatalomátvétele a Majdan nyomán, az oroszbarát tüntetések elfojtása Donyeckben és Luhanszkban, a NATO keleti terjeszkedése - nem felejtik ki. Eddig minden rendben.Ezt az álláspontot el kell fogadni, legalábbis azért, hogy ne kövessük el a nyugatbarátok hibáját, és ne dőljünk be saját imperializmusunknak. A nyugatbarátokkal ellentétben azonban hiányzik belőle az empátia a megszállt ország és népe iránt. Az állami politika értékelésének hibája pedig fordítva ismétlődikmeg.
Oroszországot a Nyugat imperialista versenytársi pozíciójából idealista indítékok által vezérelt megmentővé stilizálják. Putyin itt úgyszólván a lóháton ülő világlélek, akinek történelmi küldetése a nácizmus legyőzése és a világ felszabadítása az USA igája alól. Ukrajna oroszajkú részeinek teljes megsemmisítése egy tüzérségi háborúban csekély ár, amelyet messziről könnyű megfizetni.
Az angol nyelvterületen elterjedtebb ez a nézet, amely Németországban csak az abszolút esélytelenek között található meg. Diether Dehm ebbe az irányba megy; az interneten népszerű, de egyébként nem létező "Antiimperialista akció[9]" nyíltan támogatja ezt.
Forrás: https://www.facebook.com/antiimperialistische.aktion/
A DKP-ban (Német Kommunista Párt) bizonytalanság van, irányvita van. De legalábbis néhány regionális csoportúgy véli, hogy Oroszország "nem imperialista"[10]. Ez kissé furcsán hangzik. A DKP darmstadti csoportjának, az ukrajnai invázió előtt írt szövegében ez így hangzik: "Egyesek Lenin imperializmus-elméletét vették mintául és megvalósították: Valahogy ezek a kritériumok mind megfelelnek Oroszországnak. Oroszország külpolitikája nem idegen országok és régiók meghódítására irányul, hanem saját szuverenitásának megvédésére, aminek katonai összetevője is van, mint például Szíriában." Jobb lett volna Lenin sablonjánál maradni.
Felirat: Békét Oroszországgal! A NATO – agresszióját és a német katonai beavatkozást meg kell állítani! DKP.
Forrás: https://www.dkp-darmstadt.de/frieden/russland-ist-nicht-imperialistisch.html
A problémák ezzel a megközelítéssel nyilvánvalóak. Ennek a felfogásnak szakítania kell Lenin imperializmus-elemzésével (még az olyan, valamivel kifinomultabb változatokkal is, mint Andreas Wehr[11]-é, mert nem túl meggyőzőek, és észre lehet venni, hogy előre világos volt, mit kell bizonyítani).És ezentúl idealista indítékokból vezeti le ennek a már nem ilyen pontosan meghatározható nemzetnek állami cselekvését.Igy a Wagner zsoldosok[12] egy antifasiszta felszabadító háború élcsapatává válnak, egy oligarchák által uralt ország a gyarmatosításellenes felszabadítás adminisztrátorává válik, és a marxista szempontból tulajdonképpen jól elemezhető motívumokat, mint a globális energiapiaci verseny, teljesen figyelmen kívül hagyják[13]. A vita egy nemzetközi szinten folytatott véleménykülönbséget tükröz: az Orosz Föderáció Kommunista Pártja (KPRF) és a Görög Kommunista Párt (KKE) között.[14]
For Peace: on the imperialist war in Ukraine - A békéért: az ukrajnai imperialista háborúról. Video – csak erős idegzetűeknek (ford.)
<iframe width="853" height="480" src="https://www.youtube.com/embed/ZqVDLK1ROSk" title="For Peace: on the imperialist war in Ukraine" frameborder="0" allow="accelerometer; autoplay; clipboard-write; encrypted-media; gyroscope; picture-in-picture" allowfullscreen></iframe>
Forrás: A KKE (Görög Kommunista Párt) Nemzetközi Kapcsolatok Szekciójának cikke: Az ukrajnai imperialista háborúról és a az Orosz Föderáció Kommunista Pártja (KPRF) közötti heves vitáról
Képaláírás:
"Küzdelem a piacokért és a szabadságért, hogy kifoszthassák a külföldi országokat,
proletariátus forradalmi mozgalmának elnyomására való törekvés
és a demokrácia az egyes országokban,
megtévesztési vágy,
szétszakítani, és lemészárolni minden ország proletárjait
egy nemzet bérrabszolgáinak beállításával
másokéival szemben, hogy a burzsoázia javára váljanak;
ezek a háború egyetlen valódi tartalma és jelentősége.”
V.I. Lenin: A forradalmi szociáldemokrácia feladatai az európai háborúban,Összegyűjtött művek, 26. évf., 1. o
Idézet a cikkből
„A fenti jellemzők mindegyike, amit az októberi forradalom több mint egy évszázaddal ezelőtti vezetője hangsúlyozott, teljesen igaz az ukrajnai háborúra vonatkozóan. A mai napig számos cikk emelte ki a piacok, nyersanyagok és áruszállítási útvonalakért vívott harc szempontjait.
A KKE a Nemzetközi Kommunista Mozgalom keretében is határozott álláspontot képvisel. Sajnos egyes Kommunista Pártok, például az Orosz Föderáció Kommunista Pártja (KPRF) olyan álláspontot fogalmaznak meg, amelyet hevesen ellenzünk.”
Mivel az orosz állameszmébe beolvadt "kommunisták" a KPRF-ben szükségszerűen figyelmen kívül hagyják nemcsak az osztálykérdéseket, hanem államuk jellegének minden elemzését is, a nemzetközi szintű konfliktus az imperializmusok közötti harcból kulturális harcba fordul át. A KKE megfogalmazása szerint: "A KKE az orosz és kínai monopóliumok oldalán áll a nyugati monopóliumokkal folytatott versenyben. Mindkettő együtt Ukrajnát "boksz-zsákká" változtatta." A KPRF, az imperialista harcokat "civilizációk összecsapásává" írja át, amelyben egy osztálysemleges "orosz világot" kell megvédeni.
Itt is, akárcsak a nyugatbarát álláspontban, vagy egyáltalán nincs osztályellentmondás, vagy alá van rendelve egy megdicsőült geopolitikai perspektívának. Eltekintve az olyan tartós torzulásoktól, mint „Oroszország biztonságát az Eufrátesznél kell megvédeni”, azok, akik ellenzik ezt az álláspontot, árulói is azoknak, akik szembe szállnak a nemzettel. Akik most kommunistaként szembe szállnak Putyinnal, az orosz csapatok katonáiként panaszkodnak, vagy éppen dezertálnak, azok az antifasiszta, gyarmatellenes harcot rontják.
Harmadszor: Tárgyalni a világbékéig
Az előző kettőn túl létezik a békemozgalom klasszikus álláspontja. Valószínűleg még mindig ez a legelterjedtebb, minden táborban. Előnye, hogy nem foglal állást, és nem téveszti szem elől a "saját" imperializmusának kritikáját, ugyanakkor nem kapcsolódik a nyilvánvaló agressziós háború zászlólengetéséhez. A legtágabb értelemben vett pacifista táborban a legkülönbözőbb világnézetek találhatók, a vallásosaktól a szocialistákig, a liberálisoktól a polgári-humanistákig, az anarchistáktól az ezoterikusokig, a konzervatívokig vagy a jobboldaliakig. A pacifista meggyőződés lényege: a háború rossz, ha már van, akkor rendezni kell, és ehhez tárgyalni kell, szerződéseket és megállapodásokat kell kötni. Békeidőben szükség van a leszerelésre, és a polgári konfliktusmegoldást kell fejleszteni, hogy ne legyen többé háború. Valamiért ezt az álláspontot annyira gyűlölik Ukrajna állítólagos barátai - benyomásom szerint különösen a baloldaliak és a zöldek -, hogy ma minden tárgyalásra való felhívásban a felhívó abszolút romlottságának bizonyítékát látják. Egyrészt egyértelmű, hogy ennek a háborúnak a legvalószínűbb kimenetele a tárgyalások lesznek. A kérdés csak az, hogy mikor és melyik fél milyen helyzetben lesz katonailag, gazdaságilag és politikailag.
A pacifizmus problémája az, hogy a kapitalizmusban nincs absztrakt törés a béke és a háború között. A háború csak folytatja az imperialista nemzetek versenyét, amely békében is létezik, és a béke megkötése, ahogy Lenin hangsúlyozta az I. világháborúban[15], nem más, mint "az imperialista zsákmány felosztása". Minden béke, amíg a kapitalizmus imperialista szakaszában van, nem több, mint fegyverszünet. A megkötött szerződések mindaddig érvényesek, amíg érvényességük meg nem szűnik. A legtöbb polgári állam tanácsadói sem látják ezt másképp. Ha végig játsszuk a forgatókönyveket (pl. itt[16], itt[17] vagy itt[18]), meglepődünk: egyikben sem található meg a végén a tartós, konfliktusmentes béke, hanem csak a következő konfliktus,függetlenül attól, hogy Oroszország veszít, nyer, vagy patthelyzet alakul ki.
Az imperialista blokkok folyamatos versenyhelyzetében, a kapitalizmus állandó, globális, többszörös válsághelyzetében az egyetlen lehetőség az erők átcsoportosítása (Kína kerül a középpontba), az ellenfél átmeneti visszavágása (Oroszországot a "helyére" küldik), a konfliktusok világháborúvá eszkalálódása vagy a konfliktus évtizedes kimerítő háborúvá fagyása, például a megszállás alatt álló Ukrajna gerillaháborúja keretében.
A pacifista mozgalom minden bizonnyal fontos szövetségese a kommunistáknak. De önmagában véve továbbra is a mókuskerékben marad, mert minden alkalommal, amikor a békés verseny háborúba torkollik, újra meg újra küzdenie kell az ideiglenes tűzszünetért.
A háború vége: szocialista antimilitarizmus
De mi más van? A forradalmi munkásmozgalom, amikor még volt ereje, azt a stratégiát követte, hogy felszólította a dolgozókat, hogy a háborúban a saját elnyomóik ellen fordítsák a kezükbe adott fegyvereket. Az első világháború idején Németországban különösen Rosa Luxemburg és Karl Liebknecht foglalt állást, akkor, amikor akkori pártjuk, az SPD hurráoptimizmussal hívott fegyverbe és küldött proletárokat a Verdun előtti gyilkos lövészárkokba. Rosa Luxemburg 1916-ban írta[19]: ” „A proletariátus békéjére van szükségünk, nem az imperializmusra, olyan békére, amely a munkásosztály beavatkozásával jön létre, nem diplomácia vagy ágyúk révén, amelyet nem Hindenburg, Krupp és Bethmann-Hollweg hoz, hanem amelyet a proletariátus éppen ellenük hoz létre. Ez egy olyan béke, amelynek kialakulását meghatározza, és amelynek megőrzését a cselekvőképes és tenni akaró tömegek ereje és akarata biztosítja. És csak az osztálytudatos proletariátus által garantált béke garantálja az állandóságot.”Az uralkodó osztályok "döntőbírósági szerződésekkel" megkötött békéje nem elégséges, sőt a háborúzó elitekhez intézett pacifista felhívás" veszélyes és káros, mert illúziókat ébreszt a kapitalista kormányok diplomáciai megállapodásainak lehetséges értelméről és hatékonyságáról, és tévhiteket ébreszt az imperializmus természetéről és hatalmáról. Veszélyes és káros, mert akadályozza és összezavarja a tömegek politikai tájékozódását, a fejlődés valódi összefüggéseinek és mozgatórugóinak belátását, mert elvonja a proletariátus figyelmét arról, ami csak a munkások számára fontos, a békéért folytatott harc egyetlen, kifejezetten proletár eszközéről. „
És ugyanolyan aktuális, mint valaha, ahogy folytatja: "Ebben a küzdelemben minden, de minden azon múlik, hogy a munkásosztály feladja a külső segítség minden reményét, önmagához forduljon, mint egyetlen megváltáshoz, kitűzze saját céljait, és saját társadalmi erejét fejlessze és használja fel ezek megvalósítására."
Karl Liebknecht híres beszéde a fő ellenségről[20] ugyanezt a vonalat követi: "A német nép fő ellensége Németországban van: a német imperializmus, a német háborús párt, a német titkos diplomácia. Ez az ellenség a saját hazájában az, aki ellen a német népnek harcolnia kell, harcolnia kell politikai harcban, együttműködve a többi ország proletariátusával, akiknek harca a saját, hazai imperialistáik ellen folyik."
Lenin volt az, aki kidolgozta ezeket a stratégiákat a népek közötti háborúnak az uralkodóik elleni polgárháborúvá alakítására. Nem dől be a „szent védelmi háború” egyetlen igazolásának sem saját hazájában, sem az ellenség hazájában: "Ennek a háborúnak a reakciós jellege, a minden ország burzsoáziájának szemtelen hazugsága, amely a "nemzeti" ideológia álarca mögé rejti rabló céljait" - írta már 1914/1915-ben[21]. A háború okozta elszegényedés a tömegek körében elkerülhetetlenül forradalmi hangulatot vált ki (szem előtt kell tartani: ezt előrelátóan írja egy olyan korban, amikor még minden országban elterjedt volt a hurráoptimizmus, de tudja, hogy ez nem tart sokáig). A szocialisták feladata az, hogy "tudatossá tegyék, elmélyítsék és formát adjanak ezeknek a hangulatoknak". A jelszó - mondta - "az imperialista háború polgárháborúvá való átalakítása, és minden következetes osztályharc a háború alatt, minden komolyan végrehajtott "tömegakció" taktikája elkerülhetetlenül ehhez kell, hogy vezessen".
Az álláspont nagyon egyszerű és igaz: a kapitalista nemzetek képtelenek a tartós békére. A háború barbárságában tehát a forradalmárok politikájának a kapitalizmus felszámolására kell törekedniük. Ez úgy történik, hogy a proletariátus, amely egyszerre a háború legnagyobb elszenvedője és a háborút megszüntetni képes erő, saját burzsoáziája és politikai irányítói ellen fordul.
Kapcsoljuk mindezt a mához: ennek a stratégiának a címzettjei most már valójában a munkások, a kiégett katonák, a civil lakosság, nem pedig a német, az amerikai, az orosz vagy az ukrán kormány. Ezzel a stratégiával szemben már nem állja meg a helyét a NATO-barátok által a pacifizmus ellen felhozott ellenvetés, miszerint a pacifisták az orosz területi nyereségek elismerését vagy Ukrajna feladását akarják. A szocialista antimilitarizmus ugyanis nem megadást, hanem a harc felvállalását követeli. Nem akar egyszerűen csak egy darab papírt, amely ideiglenes tűzszünetet ígér, majd áttér a kapitalista békeidő normális elnyomására, hanem a burzsoázia megdöntését akarja. A szocialista pacifizmus nem általában a fegyverek ellen van, hanem azt kérdezi, hogy milyen kezekben és milyen célra használják őket.
Az Ukrán Munkásfront[22] megfogalmazása szerint: "Lehetsz továbbra is ukrán nacionalista vagy orosz soviniszta; maradhatsz apolitikus, és mondhatod: "Mindez nem tartozik rám". De akkor nem szabad meglepődni és megdöbbenni, amikor a lakásunk ablakai betörnek egy gránátrobbanás miatt, vagy amikor a burzsoáziánk egy idegen ország megszállására küld bennünket. Részben az önök támogatása vagy közömbössége miatt alakultak így a dolgok, ezért önök is felelősek értük. De meg lehet próbálni mindezt megelőzni is. Magának a háborúnak is hadat üzenhetsz. De akkor szigorúan a saját érdekeitek, a munkásosztály érdekei mellett kell kiállnotok, és fel kell vennetek a harcot ezek életre hívásáért."
Mi következik konkrétan ebből a perspektívából? Németországban a szocialisták fő feladata, hogy saját uralkodó osztályuk ellen agitáljanak, hogy felvállalják és kiélezzék a háború költségei miatt már most is növekvő ellenérzést. Ugyanakkor azokat kell támogatni, akik ellenállnak a háború folytatásának - Ukrajnában és Oroszországban egyaránt: a dezertőröket, a progresszív ellenzéket, a béke hangjait. Ez az egyetlen olyan álláspont, amely osztályalapú cselekvési perspektívával rendelkezik. Az orosz előrenyomulások éljenzése vagy a nyugati szankciók és fegyverszállítások éljenzéséről szóló viták viszont kapituláció.
Az egyetlen dolog, amit mindig fel lehet használni ezzel az állásponttal szemben "baloldali" szemszögből, az, hogy "irreális". A belföldön kialakult szemlélet, amely a kapitalista látványosságon belül mindig a "kisebbik rosszat" dicsőíti, mint az egyetlen "reális" alternatívát, sikeresen átkerült a nemzetközi színtérre. Egyesek számára a gyilkos államok nyugati szövetsége a "kisebbik rossz", mások számára az orosz imperializmus a kisebbik gonosz, amely "biztonsági érdekből" gyilkolászik Ukrajnában. A "kisebbik gonosztól" a "kisebbik rosszig": senki nem fogja tagadni, hogy a világ tönkremegy. A baloldal számára ez ismét egy ürügy arra, hogy ne kezdjenek bele a valódi szocialista politikába, amelyhez túl kicsinek és túl gyengének tartják magukat, hanem hogy egy olyan szereplőnek kedveskedjenek, akitől azt remélik, hogy segít nekik saját érdekeik megvalósításában.
Itt az ideje, hogy szakítsunk a lehajtott fej opportunizmusával. Az első világháború idején Liebknecht, Luxemburg és Lenin a derék emberek abszolút kisebbségéhez tartoztak, akik a szinte teljes nacionalista elnémulás idején magasra tartották azt a vörös zászlót, amely mögött néhány évvel később emberek milliói gyülekeztek.
Felirat: Nem kell 100 milliárd a német háborúkra!
Offensive gegen Ausrüstung – Tiltakozó megmozdulás a felfegyverkezés ellen
Felirat: 100 milliárdot a szociális és gondozási feladatokra kell fordítani a háborúk és a fegyverek helyett!
Felirat: Osztályharcot a várkastélyok békéje helyett!
Forrás: https://twitter.com/NoAufruestung/status/1535986893355204608
A Bundeswehr-nek szánt 100 milliárd euró és az ezzel összefüggő alaptörvény-módosítás ellen tegnap több városban is tüntetések zajlottak. További képek és linkek a #offensiveagainstrearmament honlapunkon találhatók
#Image source: Offensive Against Rearmament
Fordította: Naetar-Bakcsi Ildikó
[1]https://lowerclassmag.com/author/peter-schaber/
[2]https://www.spiegel.de/politik/deutschland/die-linke-sofia-fellinger-nennt-ukraine-haltung-ihrer-partei-als-heuchlerisch-und-dumm-interview-a-9034d381-15e0-49da-8f22-14267386838f
[3]https://www.mdr.de/nachrichten/thueringen/ramelow-waffen-panzer-ukraine-linke-100.html
[4]https://www.fr.de/politik/kritik-an-selenkyjs-verbot-unliebsamer-parteien-91457194.html
[5]https://en.wikipedia.org/wiki/Secret_detention_centers_of_SBU
[6]https://www.mdr.de/nachrichten/welt/osteuropa/ostblogger/ukraine-selenskyj-kolomojskyj-100.html
[7]https://www.academia.edu/2481420/_The_Return_of_the_Ukrainian_Far_Right_The_Case_of_VO_Svoboda_in_Ruth_Wodak_and_John_E_Richardson_eds_Analyzing_Fascist_Discourse_European_Fascism_in_Talk_and_Text_London_and_New_York_Routledge_2013_228_255
[8]https://lowerclassmag.com/2022/05/10/die-stunde-der-geschichtsrevisionisten-mit-der-wolfsangel-zur-zeitenwende/
[9]https://www.facebook.com/antiimperialistische.aktion/
[10]https://www.dkp-darmstadt.de/frieden/russland-ist-nicht-imperialistisch.html
[11]https://www.heise.de/tp/features/Russland-ein-imperialistisches-Land-7070732.html
[12]https://www.google.com/search?sxsrf=ALiCzsbmiCH8UfFo0DNk6mQ59cnMHVmiZA:1658411500440&q=Wagner-S%C3%B6ldner+Wikipedia&sa=X&ved=2ahUKEwjW3_-ikIr5AhVBgv0HHS A Wagner csoport egy orosz biztonsági és katonai magáncég (röviden PMC), amelynek zsoldos egységei rejtetten működnek. A Wagner-csoport tagjai 2014-ben kezdetben Ukrajna destabilizálására törekedtek az orosz-ukrán háborúban, majd a főhangsúly a szíriai polgárháborúra került. Műveleteket hajtanak végre a Közép-afrikai Köztársaságban, és Chalifa Haftar tábornok oldalán harcoltak a líbiai polgárháborúban. 2022-ben a zsoldosok egy részét kivonták Afrikából, hogy támogassák Ukrajna invázióját. A szíriai videofelvételek és a BND (Német Hírszerző Szolgálat) által Ukrajnában lehallgatott rádióüzenetek után a Wagner-csoport kínzások és kivégzések formájában emberi jogi sértéseket követett el műveletei során.
[13]https://www.youtube.com/watch?v=ZqVDLK1ROSk
[14]https://inter.kke.gr/en/articles/On-the-imperialist-war-in-Ukraine-and-the-stance-of-the-CPRF/
[15]https://sites.google.com/site/sozialistischeklassiker2punkt0/lenin/lenin-1917/wladimir-i-lenin-buergerlicher-und-sozialistischer-pazifismus
[16]https://www.institutmontaigne.org/en/blog/ukraine-five-scenarios-coming-months
[17]https://www.atlanticcouncil.org/blogs/new-atlanticist/three-possible-futures-for-a-frozen-conflict-in-ukraine/
[18]https://www.foreignaffairs.com/issue-packages/2022-04-20/ukraine-scenarios
[19]https://www.marxists.org/deutsch/archiv/luxemburg/1916/12/friedschied.htm
[20]http://www.mlwerke.de/kl/kl_001.htm A fő ellenség saját országunkban van!
[21]https://www.marxists.org/deutsch/archiv/lenin/1915/krieg/kap1.htm
[22]https://www.nowarleft.com/wfu2
