Bár már az épületek jellege, a városrész szerkezete is gyanús lehet, de annyira nem is kell kutakodni, hiszen ez egy eléggé közismert fotó. A Royal Air Force egy felderítőgépéről készült 1943. július 28-án, pár órával azután, hogy a RAF és az amerikai légierő egységei a "Gomorrah" hadművelet keretében egy hétig tartó, váltott éjszakai-nappali szőnyegbombázással lerombolták Hamburg számos részét, több lakónegyedét. A fotó nem pusztán dokumentációs célból készült: tudósok (mérnökök, vegyészek, építészek, aviatikusok) kapták meg, hogy kidolgozhassák a lakónegyedek elleni szőnyegbombázások mind hatékonyabb módszereit, megmérték a "tűzvihar" sebességét (240 kilométer per órás forró léglökéseket sikerült elérni, ezt azután Drezdában még fokozni tudták, végül mindent kimaxolt Hirosima), kidolgozták, hogy mely épületeket kell először hagyományos bombákkal lerombolni az áramlásokhoz, hogy a pincéket és óvóhelyeket kumulatív gránátokkal célszerű megsemmisíteni, majd gyújtóbombákkal létrehozni a "tűzvihar" üzemanyagát.

 

Bár az ilyen szőnyegbombázások, a lakosság megfélemlítése nem volt új (egyik oldalról sem, a nácik stratégiájának egyik alapja volt a terrorbombázás), és a szövetségesek egy darabig kissé húzódoztak is az efféle akcióktól, de a hamburgi bombázás kiemelkedően pusztítónak bizonyult. A stratégiai cél, úgymond, "a német morál" megtörése volt. Hogy ez sikerült-e, kétséges (a náci propaganda inkább profitált a dologból), de sok tízezerre rúgott a halottak száma, akiknek a túlnyomó része egyszerű német civil volt, nem Hitler iszonyú rendszerének katonája vagy építőköve (vagy éppen szövetséges hadifogoly, mint Drezdában - tessék csak Vonnegutot olvasni, ő ott volt, erről írta Az ötös számú vágóhidat).

 

A háború szörnyű dolog. Alighanem a legszörnyűbb, amit az emberi társadalom valaha is kiizzadt magából. Nincs szép oldala, nincs benne semmi hősiesség. Pusztítás van és halál és profit. Gyilkosok és áldozatok (és sokszor a gyilkosok is áldozattá lesznek, és az áldozatok is gyilkossá).

 

Azt viszont egyszerűen nem értem, hogy miért gondolja valaki jó ötletnek, hasznosnak, konstruktívnak (stb.), hogy ezt a képet hamis felirattal ma így kitegye. Nem eléggé borzalmas neki az aktuális valóság? Valami még durvábbat akar?

Ez így, legalábbis szerintem, az áldozatok (az akkori hamburgi áldozatok és a mai ukrajnai áldozatok) szimbolikus arcul köpése. Az efféle hamisítások csak egyvalamire jók: hogy valami pozitívnak feltételezett álarc mögé rejtsék a vérszomjat, a hősiesség kultuszát, minden háború hazug pátoszát.

És erre a pátoszra azután persze újabb és újabb háborúkat lehet alapozni.