Szerző: Günter Rexilius[1], 2022. június 27.
Miért kellene radikálisabbnak lennie a békemozgalomnak, miért kell feloszlatni a NATO-t és a Bundeswehrt is – és miért volt igaza Max Horkheimer-nek.
Június végén a Bundesausschuss Friedensratschlag (Béketanácsadás Szövetségi Bizottsága) közzétett állásfoglalásáról egy dokumentumot[2], amelyben a békemozgalom egyes részeinek álláspontját részletesen összefoglalják és megindokolják, kombinálva a szövetségi kormánnyal szembeni követelésekkel.
A dokumentum szilárd alapot biztosítana a háború, az újrafegyverkezés és a fegyverszállítások ellen való fellépés lehetőségeihez, ha nem kísérelné meg a neoliberális-kapitalista kör reménytelen négyszögesítését. És így végül paradoxonba, azaz zsákutcába torkollott a békepolitikában.
A dokumentumból hiányzik a történelmi dimenzió és az elemző bátorság, ennek következtében a szerzők a rendszer szerves részét képezik, amint azt a következő megfontolások is mutatják.
Nyugat-európai életkörülményeink alapjai, beleértve a háborúra adott reakciókat és annak kritikáját, ötszáz év alatt jöttek létre: egész kontinensek gyarmatosító leigázása, az emberek és a természet túlzott kapitalista kizsákmányolása a világ déli és keleti részén, imperialista rablás világszerte, amelyet áthatott a rasszizmus.[3]
Őseink a Föld bolygó számos területén pusztítást hagytak maguk után, népeket gyilkoltak meg és olyan gazdagságot loptak el, amelyek évezredek óta vagy egyszerűen természetes módon másokéi voltak. Ez az obszcén embertelen barbárság az európai és észak-amerikai jólét alapját képezi, vagyis azt, amely egész életünket formálja és fenntartja.
Valószínűleg ennek a barbár rendszernek a legszörnyűbb megnyilvánulása a fasizmus a különböző megjelenési formáiban. Max Horkheimer 1939-ben így foglalta össze a kapcsolatot: „De, aki nem akar a kapitalizmusról beszélni, annak a fasizmusról is hallgatnia kell."[4]
Az összefüggés lényegi, minden olyan kísérlet, amely arra törekszik, hogy a folyamatban lévő kapitalista uralmat a parlamenti demokráciának nevezett lyukas fedő segítségével megkülönböztesse a fasiszta vagy a fasiszta jellegű túlkapásoktól, ideológiailag motiváltak, arra szolgálnak - még ha egyedi esetekben mást is akartak elérni, hogy hamis tudatosságot alakítsanak ki a valós társadalmi feltételekről[5], amelyek csaknem kétszáz éve emberevő és természetpusztító kapitalista alapokkal rendelkeznek.
Az idegen népek anyagi, kulturális, történelmi kincseinek a gyarmatosítás eszközeivel való megszerzésének formális elítélése és a fasizmus felett 1945-ben aratott győzelem papírtigrisnek bizonyult a kapitalista erőszak, az igazságtalanság és a megszállás ellen. A neokolonialista rajtaütések továbbra biztosítják Észak uralmát Dél felett, anyagi alapot képeznek az élet minden területének neoliberális szennyezésére, behálózzák gondolkodásunkat, érzelmeinket és cselekedeteinket – és biztosítják fényűző életünket.
Nem beszélve arról, hogy a háború utáni Németországot a társadalom számos területén volt nácik alakították és, hogy a fasisztákat kiszolgáló vállalatok megtapasztalhatták újabb reneszánszukat. A szociális piacgazdaság köntösében a CDU Ahlen-programjában szereplő szocialista gondolatot meghiúsította a túlnyomórészt US-amerikai hegemón hatalomigénybe való gazdasági, politikai és katonai beágyazódás.
A békemozgalomnak szembe kell néznie a történelmi valósággal
Az elmúlt több mint hét évtizedben az emberiséget ténylegesen megmentő szociáldemokrácia eszméjével visszaéltek, hogy elfedjék a szociáldemokrácia eszméjének alapvető mintáit, amely így a legtöbb ember számára a kíméletlen és keveseknek jövedelmező, frazeológiailag és gyakorlatilag önmagát is kibelező hatalom dinamikájának részévé vált.
A békepolitikai tevékenységeknek nem sok értelme van, ha nem nézünk szembe ezzel a történelmi valósággal: Európa – és Észak-Amerika – fenntart és táplál egy olyan rendszert, amelynek éltető eleme a nyersanyagok ellopása, az emberek kizsákmányolása és a gyilkosságok.
Az emberek és a természet elleni erőszak ennek a rendszernek a lényegéhez és fiziognómiájához tartozik, a háború pedig az egyik meghatározó jellemzője. Egy kapitalista-neoliberális-gyarmatosító-rasszista rendszer finomítása, azaz békés, igazságos és liberális rendszerré alakítása, ahogy az elején mondtam, kísérlet a kör négyzetesítésére.[6]
Ezen a megfontolások alapján legalább három aggály merül fel a Bundesausschuss Friedensratschlag (Béketanácsadás Szövetségi Bizottság) állásfoglalásával kapcsolatban:
Abszurd, amikor kritizáljuk az ukrajnai háborúra adott reakciókat anélkül, hogy rámutatnánk arra, hogy a háború a hegemón, kizsákmányoló és ragadozó politika minden formájának rendszerszintű fontos jellemzője.
A szerzők mögöttes feltételezése, hogy létezhetne egy békés, neoliberális „emberarcú” kapitalizmus, keletkezése pillanatától kezdve önámításnak bizonyul.
Még ha a jelenlegi ukrajnai háború egykor fegyverszünettel és európai békekoncepcióval véget is ér, és tíz év múlva is itt kell majd élnünk Közép-Európában, számolnunk kell azzal, hogy új háborúk lesznek, tekintettel a nyugati országok nyersanyaghiányára. Ez a perspektíva több mint tíz éve rögzült a védelempolitikai irányelvekben.
Az állásfoglalás a háború kritikájára összpontosít, de elhanyagol három, kétségtelenül fenyegető veszélyt, amelyek szorosan kapcsolódnak hozzá: először is egy új világháborút – amelyet az amerikai keményvonalasok régóta akarnak –, másodszor egy nukleáris infernót, amely halálos következményekkel jár az emberiség nagy részére és a talán túlélők megélhetésére nézve, harmadszor és mindenekelőtt a klímakatasztrófát:
Az emberiségre, köztük ránk, Közép-Európára és Ukrajnára leselkedő legnagyobb fenyegetést az éghajlatváltozás jelenti. Bárkinek, akinek ma legalább egy szikrányi esze van, annak abszolút prioritást kell adnia az éghajlat változás következményeinek a politikai napirendben. A német és az európai Ukrajna-politika kritikája szempontjából ez a létfontosságú tény azt jelenti, hogy a nehézfegyver-ellátás vagy az általuk elkövetett háborús zűrzavar öngyilkos potenciállal rendelkezik.
Mire Oroszország vereséget szenvedne, addigra minden olyan kísérlet elveszti értelmét, amely a globális felmelegedést olyan szintre korlátozza, amely esélyt adna az emberi fajnak a túlélésre. Az egyetlen járható út az ellenségeskedések azonnali beszüntetése, bármilyen körülmények között, annak érdekében, hogy célzottan és gyorsított módon meg tudjunk birkózni a valódi korszakos feladattal, amelyet Oroszország nélkül nem lehet megoldani – nem is beszélve a gránátok és bombák jégesőjében bekövetkezett kimondhatatlan mértékű halálról.
A zöldek a történelem lépcsős viccévé[7] válnak
Ami most történik, az nemcsak értelmet és megértést nélkülöz, hanem fogalmilag is tegnapelőtti: az éghajlati kihívásokra való tekintettel ez a forró-hideg háború és annak keletkezése vak anakronizmus.
Az a tény, hogy a Zöldek minden eszközzel meghosszabbítják a háborút, és helyrehozhatatlanul súlyosbítják az éghajlati fenyegetéseket, a történelem lépcsős vicce vagy egy rosszindulatú hatalmi számítás leleplezése, amely azonban az ezredforduló óta gyorsan fejlődött a zöld politika tényleges hajtóerejévé.
A dokumentum elhanyagolja a demokratikus alapok csiszolását. Amikor a német Bundestag szinte minden tagja felállva ünnepli az ukrán elnököt, akinek legközelebbi bizalmasai jobboldali szélsőséges álláspontot képviselnek, aki választási ígéreteivel ellentétben zaklatja az ukrán lakosság orosz születésű és orosz ajkú részeit, aki a legutóbbi biztonsági konferencián az atomfegyverek iránti követelésével felelőtlen és komolytalan támadásig fokozta Oroszországgal szembeni fellépését.
Amikor Németországban az újrafegyverkezésről a Bundestag tagjainak elsöprő többsége dönt és ünnepli, azzal a céllal, hogy katonai hangsúlyt adjanak a német politikának; amikor a legtöbb nyomtatott és online média félreérti a szólásszabadságot és azt propagandisztikus egyoldalúságként és háborús lármaként értelmezi; ha május 8-án évekig egyáltalán nem hívták meg az orosz vendégeket a felszabadulási ünnepségre, és május 9-én a német fasizmus legjelentősebb felszabadítóit kerülték, mint a pestist - akkor a demokrácia valójában lerobbant. Nem az alkotmány, amely az élet alapja, amellyel igazságos, békés és szociális társadalmat hoznának létre, hanem annak végrehajtása egy lepusztult parlamenti forgatókönyv szerint.
A békepolitikának antikapitalistának, antirasszistának, gyarmatellenesnek kell lennie; egy olyan politikai-gazdasági-katonai rendszer eltörlésére kell irányulnia, amely mindannyiunkat fenyeget; és beszélnie kell azokról a bűncselekményekről, amelyeket a demokrácia és az emberi jogok nevében követtek el a német, európai, amerikai politikusok.[8]
A békemozgalomnak meg kell neveznie ha és de nélkül, hogy ki és mi akadályozza a békés világot. A helyzetdokumentum egy pontján megjelenik a "szabályalapú" attribútum, anélkül, hogy tényleges jelentését megkérdőjeleznénk vagy megneveznénk: ezek olyan szabályok, amelyeket néhány nagy hatalmú nyerészkedő diktál, különösen azok, akik az USA és az EU katonai-ipari komplexumainak – és mellesleg Ausztráliának és Japánnak – a gazdasági érdekeit szolgálják, amelyek védelme és bővítése a NATO valódi és egyetlen feladata.
Az Egyesült Államok és a NATO, és nyomukban Németország is a haderőre épülő szabályaival már régen búcsút intett az ENSZ Alapokmánya békekövetelményének, amely lényegében a nemzetközi jog "alaptörvénye". Az ENSZ struktúráinak és funkcióinak kritikája továbbra is kulcsfontosságú a békés világért folytatott küzdelemben. A béke és a szabályok a nyugati dominancia értelmében összeegyeztethetetlenek, a békén alapuló szabályrendszer ilyen értelemben contradictio in adjecto (ellentmondásos melléknév).
Következtetések a békemozgalomról
A békemozgalomnak olyan stratégiára van szüksége, amelynek célja egy olyan társadalom, amely kizsákmányolás, a természet megsemmisítése, rasszizmus nélkül, a szegény többségre és a gazdag kisebbségre való globális felosztás nélkül, azaz az egyes államok vagy oligarchák kapitalista-neoliberális militarizált dominanciája nélkül működőképes – legalábbis, ha komolyan gondolja az összes ember békés egymás mellett élése iránti elkötelezettségét.
Egy stratégiai koncepció esetében ezek a megfontolások a békepolitikai menetrend számos olyan célját és feladatát eredményezik, amelyeket ki kell egészíteni, és amelyek mindegyikével szemben kérdéseket kell feltenni azok taktikai relevanciáját illetően. Azokon kívül, amelyek jelenleg elkerülhetetlenül az ukrajnai háborúra vonatkoznak, vannak olyanok is, amelyek nélkülözhetetlenek, ha itt és mindenhol a békéről van szó:
- Hatalmas nyomás nehezedik a német kormányra, hogy haladéktalanul vessen véget a háborúban való közvetett részvételének, és minden politikai lehetőséget használjon fel diplomáciai offenzívákra;
- Minden olyan szankciónak haladéktalan befejezése, amelyek hiábavalósága már régen bebizonyosodott, és amelynek következményei nem az orosz kormányt, hanem az éhezéstől szenvedő emberek millióit sújtják Afrikában és a már amúgy is bizonytalan helyzetben élő embereket Németországban, Európában, és amelyek súlyosan érintik az állam minden emberét és intézményét, beleértve azokat is, amelyek fontos béketeremtő feladatokat látnak el és béketeremtő jelentőséggel bírnak;
- A kulturális, oktatási és sportterületen az összes projekt újraindítása Oroszországgal, amelyek - amint azt minden tapasztalat mutatja - a nemzetközi megértést és ezáltal a békét szolgálják Európában és a világban.
- Az összes US-amerikai támaszpont és telephely bezárása – a Wikipédia szerint közel 40 van Németországban;
- Németország azonnali csatlakozása a nukleáris fegyverek betiltásáról szóló szerződéshez; a nukleáris részvétel végleges lemondása, azzal a célkitűzéssel, hogy az alaptörvényben rögzíttessék;
- A fegyvergyártás megszüntetése Németországban és a német fegyverexport megszüntetése politikai döntések alapján;
- Németország kilépése a NATO-ból, azzal a céllal, hogy feloszlassák a NATO-t, mint háborús generátort;
- Németország kilépése a G7-ek szövetségéből, amelynek célja és feladata a gazdag államok és csoportok globális dominanciájának biztosítása és kiterjesztése;
- Németország azon kötelezettsége, hogy teljes mértékben kötelezze el magát az ENSZ Alapokmányában rögzített nemzetközi joghoz.
- A 100 milliárd eurós különleges alap azonnali leállítása az alaptörvény 87a. módosításának visszavonásával és a Bundeswehr feloszlatásával – a békés egymás mellett éléshez nem fegyverekre vagy katonákra van szükség, hanem a civil konfliktusok megoldásának olyan mintájára, amely áthatja a társadalmat és már az általános iskolában kezdődik;
- Az örökösödési adó 100 százalékra emelése, a vagyonadó újbóli bevezetése és a jövedelemadó tömeges emelése egy most még meg nem határozott jövedelmi korláttól annak érdekében, hogy lehetővé váljon minden ember igazságos és így békés együttélése Németországban.
Mindezek a célok – és mások, amelyeket minden bizonnyal ki kell majd egészíteni – többé-kevésbé reálisak, de elengedhetetlenek a tartós béke eléréséhez Németországban és a világban. A Mahatma Gandhi következetességének, kitartásának és állhatatosságának reménykeltő iránymutatásként kell szolgálnia egy olyan békemozgalom számára, amely meg van győződve annak ügyéről.[9]
A békemozgalom aktivistáit arra kell késztetni, hogy rádöbbenjenek: nem a saját soraikból származó képviselőik, hanem az egyházak képviselői beszélnek világosan.[10]
Felirat: Spóroljatok már végre a fegyverkezésen! www.friedensratschlag.de
Fordította: Naetar-Bakcsi Ildikó
Forrás: https://www.heise.de/tp/features/Die-Ursachen-des-Unfriedens-ausraeumen-7154939.html
[1]https://www.heise.de/tp/autoren/?autor=G%C3%BCnter+Rexilius
[2]https://friedensratschlag.de/2022/06/baf-positionspapier-ukrainekrieg/
[3]Az a nyugalom és széles körben elterjedt közöny, amellyel egyrészt a világ más részeiről érkező ukrán és túlnyomórészt fekete színű menekültekkel szembeni obszcén egyenlőtlen bánásmódot, másrészt az Oroszország elleni szankciópolitika következtében az afrikai országokban tapasztalható éhezést elfogadják és társadalmilag értékelik, sok tulajdonsággal lehet illetni, amelyek közül a "rasszista" minden bizonnyal az egyik legmegfelelőbb.
[4]Die Juden und Europa. In: Studies in Philosophy and Social Science, Band 8. The Institute of social research, New York 1939, S. 115.
[5]http://www.nrhz.de/flyer/beitrag.php?id=24178
[6]Tízezrek tüntettek Madridban 2022. június 26-án az ott zajló NATO-csúcs ellen – és ambivalens érzéseket és gondolatokat váltottak ki. A remény jele, amikor oly sokan kivonulnak az utcára, és demonstrálják, hogy nem hajlandóak továbbra is egy agresszív, háborús szövetség fenyegetését elfogadni; de még mindig túl kevéssé kerül a figyelem középpontjába az a tény, hogy a NATO végső soron egy fekély, amely mögött a neoliberális kapitalizmus betegsége áll, amelyet le kell küzdeni.
[7]https://de.wikipedia.org/wiki/TreppenwitzA lépcsős vicc – a vicc eredeti értelmében – egy szellemes gondolat, amely valakiben egy pillanattal később ("kifelé menet a lépcsőn") jut eszébe, és amely ezért az aktuális körben, beszélgetésben már nem kerülhet szóba. Friedrich Nietzsche a helyzetet az általa kitalált lépcsőn elért szerencsével hasonlítja össze: "Hogy egyesek viccei nem tartanak lépést a lehetőséggel, így a lehetőség már az ajtón túl van, miközben a vicc még a lépcsőn van."
[8]A "mi" politikusaink legalább 25 ezer gyermekért, nőért és férfiért felelősek, akik a Földközi-tengerbe fulladtak, nem beszélve azokról, akik az európai határokon, a kerítések előtt halnak meg, és azokról, akik a líbiai táborokban halnak meg és erőszakolják meg őket.
[9]Bernhard Nolz-nak (békenevelők) köszönöm azt az elképzelést, hogy az emberek, népek és államok közötti globális békés kapcsolatokra aktívan törekvő békemozgalom kialakíthatna "békezónákat": olyan területeket, ahol a békekoncepciók kipróbálhatók. Lásd Johan Galtungetal.: New WaystoPeace, Minden 2003, FederationforSocialDefense (BSV).
[10]Aligha figyelmeztet valaki olyan sürgetően a kapitalista világrend következményeire, és beszél olyan egyértelműen róla, mint a katolikus egyház feje. A június 23-i "Péntek"-ben pedig Karsten Krampitz cikke található, amelyben Heino Falcke teológus példáját használja annak bemutatására, hogy az olyan elnyomó tapasztalatok, mint amilyenek az NDK-ban voltak, hűvös elmét és tiszta látást igényeltek, de mégsem homályosították el a reményteljes szocialista eszmét: https://www.freitag.de/autoren/karsten-krampitz/der-theologe-heino-falcke-will-1972-keine-billige-totalkritik-am-sozialismus.
