Kínát mindenfélével vádolják, a szomszédaira és a világra jelentett nyílt katonai fenyegetéstől kezdve egészen addig, hogy eleve szükségtelen infrastrukturális projektekkel adósságcsapdába ejti a különböző nemzeteket. Legalábbis a mindig hiteles és mértékadó atlanti érdekszféra szerint.

A Nyugat szavakkal folytatott háborúja azonban nem állja meg a valóság próbáját. Ezt mi sem bizonyítja jobban, mint a Kína-Laosz-Thaiföld nagysebességű vasútvonalon elért eredmények.

Az atlanti érdekeket szolgalelkűen kiszolgáló fősodratú nyugati média cikkei szerint Peking az építkezésnél felmerülő adósságokra és „befolyásra” törekszik a vasút finanszírozásával és építésével. A kommentárokból azonban rendszerint hiányzik annak megemlítése, hogy az Egyesült Államok mit tett a saját kedvező lehetőségeivel a 2. világháború vége és a századforduló közötti időszakban, amikor jelentős befolyást gyakorolt a régióra.

Ahelyett, hogy Laosz és más délkelet-ázsiai országok számára létfontosságú infrastruktúrát épített volna, USA évtizedekig háborúval és politikai instabilitással telítette a régiót. Laosz az Egyesült Államok Vietnám elleni háborúja során nagyobb bombázásnak volt kitéve, mint bármely más ország a történelem során, és az amerikai harci gépek által ledobott fel nem robbant lőszerek mind a mai napig megnyomorítják és megölik az embereket Laoszban.

Emiatt a Kína-Laosz vasútvonal kivitelezése során az útvonal mentén található amerikai robbanószerkezetek eltakarítását is el kellett végezni. A Xinhua egy 2017-es cikkében erről így számolt be:

A Kína-Laosz vasútvonal és két kis állomása, a Boten bevándorlási ellenőrzőpont és a laoszi északi Luang Namtha tartományban található Natuay rakodóállomás mentén kijelölt földterületekről a fel nem robbant hadianyagok (UXO) eltávolítása csaknem befejeződött - jelentette csütörtökön a KPL laoszi állami hírügynökség.

Van némi irónia abban, hogy miközben USA kritizálja a Délkelet-Ázsiában folyamatban lévő kínai infrastrukturális beruházásokat, Kína egy modern fejlesztési projekt keretében eltakarítja Washington múltbéli romboló terrorhadjáratainak mocskát.

Ígéretes kezdet

A Kína-Laosz szakasz építése 2016-ban kezdődött és 2021-ben fejeződött be. A vonal tavaly decemberben kezdte meg működését, és készen állt a Kína és a laoszi főváros, Vientián közötti személy- és áruszállításra.

Alig öt hónapja üzemel, de máris több, mint nyilvánvalóak a nagyszabású infrastrukturális projekt előnyei nemcsak Kína és Laosz, hanem Thaiföld számára is, amelynek saját vasúti szakasza – a tervek szerint Bangkokot és Kunmingot összekötő szakasz – még építés alatt áll.

Az olyan cikkek, mint a Bangkok Post „Fókuszban a laoszi-kínai vasútvonal a gyümölcsexport reményeinek fényében” című írása jól szemlélteti, hogy Thaiföld hogyan próbálja kiaknázni az új vasútvonal nyújtotta lehetőségeket. A cikk megjegyzi:

Thaiföld tárgyalásokat kíván folytatni a laoszi és a kínai kormánnyal a szorosabb logisztikai és áruszállítási együttműködésről a laoszi-kínai nagysebességű vasúti projekt kapcsán, annak reményében, hogy ez fellendíti a friss gyümölcsök exportját.

A Kínába irányuló gyümölcsexport mellett Thaiföld a vasútban rejlő összes lehetőséget ki szeretné használni a turizmus fellendítésére az ország északkeleti részén, amely régiót gyakran nem kapcsolják össze a turistahálózattal, mivel meglehetősen elszigetelt és távoli. Mindez nemcsak a laoszi-kínai vasút megnyitásával változik meg, hanem amiatt is, hogy a vasút thaiföldi szakasza Thaiföld északkeleti régióján fog áthaladni.

A The Nation Thailand „Thaiföld a kínai vasút turistáit az Isaan-i látnivalókkal csalogatja” című cikkében számol be erről:

Három északkeleti tartományt jelentős belföldi és nemzetközi célpontként fognak népszerűsíteni, a hangsúlyt a kínai látogatók becsábítására helyezve a Kína-Laosz vasútvonalon keresztül.

Udon Thani, Nong Khai és Bueng Kan mint másodlagos turisztikai tartományok a Thaiföldi Turisztikai Hatóság (TAT) "Nakara-Thani" turisztikai útvonalán lesznek népszerűsítve, a TAT Udon Thani vezetője, Thanaporn Poolperm szerint.

A terv megvalósíthatóságát szemléltetendő, mielőtt a COVID-19 megfojtotta volna a globális turizmust, több turista érkezett Thaiföldre Kínából, mint az összes nyugati országból együttvéve, és ez volt Thaiföld legnagyobb idegenforgalmi forrása évente. Amint a mozgás az egész régióban visszatér a normális kerékvágásba, a Laosz-Kína vasútvonal, és hamarosan a Thaiföld-Laosz-Kína vasútvonal még több turistát fog Thaiföldre szállítani, valamint gazdaságilag fellendíti azokat a régiókat, amelyek még nem részesültek a turizmusból.

A már kialakulóban lévő kilátások mellett a Laosz-Kína vasútvonal már megkezdte a thaiföldi export északra, Kínába történő szállítását.

A Bangkok Post „Az első thaiföldi rizsszállítmány a Laosz-Kína vasúton keresztül” című cikkében az alábbiakról számolt be:

Az első szállítmány 1000 tonna thaiföldi rizst juttatott el a laoszi-kínai vasútvonalon Csungkingba, ami új fejezetet jelent a Kínába irányuló exportban – jelentette be csütörtökön a mezőgazdasági és szövetkezeti minisztérium.

Az új vasúti összeköttetést használó más mezőgazdasági termékek exportja is követni fogja, mondta Alongkorn Polabutr, a mezőgazdasági miniszter tanácsadója. Elmondta, hogy az első rizsszállítmányt 20 vagonban vitték, és már meg is érkezett Csungkingba. Továbbiak is követik majd.

A cikk azt is megjegyzi, hogy a Csungkingba irányuló szállításokat megkönnyítő vasútvonal mellett a jövőben más kínai tartományokba, valamint „Közép-Ázsiába, Kelet-Ázsiába, a Közel-Keletre, Oroszországba és Európába” vezető útvonalak is elérhetők lesznek, amelyek mind részei Kína egyre bővülő „Egy övezet, egy út” kezdeményezésének.

Nem Thaiföld lesz az első ország, amelynek árui ennek köszönhetően olyan távoli célállomásokra is eljutnak, mint Európa. Vietnám már most is profitál a Kína-Európa vasútvonal előnyeiből, hiszen Hanoiból már rendszeresen érkeznek szállítmányok a belgiumi Liege-be.

Retorika kontra valóság

Az impérium érdekeit heves nyelvcsapkodásokkal szolgáló nyugati fősodratú média megpróbálja fenntartani azt a mítoszt, hogy az „Egy övezet, egy út” a kínai világuralom elérésének pusztán egy számító, rideg eszköze. Az évek óta tartó hangzatos retorika ellenére Kína infrastrukturális projektjei pontosan azt teszik, amit Peking ígért: példátlan lehetőségeket biztosítanak a fejlődő országoknak arra, hogy összekapcsolódjanak egymással és a világ többi részével.

USA és szövetségesei a 20. századot és a 21. század nagy részét agresszív és kizsákmányoló külpolitikájukkal határozták meg, amely szörnyű háborúkkal, bénító gazdasági szankciókkal, politikai beavatkozással és a Világbank és a Nemzetközi Valutaalap (IMF) révén folytatott tényleges „adósságcsapda-diplomáciával” járt együtt. Az „Egy övezet, egy út” projekttel szembeni kollektív ellenállásuk nem a fejlődő országok iránti valódi aggodalomban gyökerezik, hanem a csökkenő befolyásuktól való félelmükben, valamint abban, hogy egyre kevésbé képesek sarokba szorítani, kényszeríteni és kizsákmányolni azon országokat, amelyek a Kína által kínált valódi alternatívák – és az ebből következő fejlődés – által megerősödnek.

A laoszi-kínai vasút már most is eredményesen működik, demonstrálva a beruházás értékét. Ez arra ösztönözheti az olyan országokat, mint Thaiföld, hogy fontolóra vegyék a Kínával együttműködésben épülő, folyamatban lévő projektek felgyorsítását, és hogy a közeljövőben további beruházásokat vegyenek tervbe. A Nyugat esetében csak az idő fogja megmutatni, hogy a Kínával való konstruktív versenyre való képtelensége arra csábítja-e, hogy visszatérjen ahhoz, amiben eddig is vitathatatlanul jeleskedett: a pusztításhoz.

Forrás:
New Atlas Report