Forrás: https://www.heise.de/tp/features/Wie-Deutschland-gefuehlt-zum-Teil-der-Anti-Hitler-Koalition-2-0-wurde-6655430.html?seite=all
Szerző: Johannes Schillo, 2022. március 29.
Képfelirat: Putyin az új Hitler. Putyin a 3. Világháborút akarja. Kép: Cory Doctorow, CC BY-SA 2.0
Az Ukrajna elleni támadás óta Putyin az új gonoszt testesíti meg. Ez fordulópontot jelez. Hozzászólások a németek ön- és ellenségképéhez.
Az ukrajnai háborúval a német külpolitika új szakaszba lép, magát vezető hatalomként, az EU-t pedig „független katonai erőtényezőként”[1] kívánja pozícionálni. Egyúttal megfelelő befejezéshez közeledik a német múltfeldolgozás, amely a nemzetiszocializmusra hivatkozik, és ékesszólóan a "múlt terhére" esküszik.
Bizonyos szempontból azt is mondhatnánk – amiről már nem sokkal a háború kezdete előtt szó volt a Telepolisnál –, hogy Németország hű marad önmagához, és az új ellenség a régi: Oroszország!
Annalena Baerbock (Bündnis 90/Die Grünen) külügyminiszter is tett „emlékezetpolitikai” utalást, természetesen más hangsúllyal, a nemzetbiztonsági stratégia meghirdetésekor, és emlékeztetett „hazánk történelmére”, „a mi német felelősségünkre”:
Itt nagyon világosan elmondom: Igen: történelmünkből, a német háborús és népirtási bűnökből egy különleges felelősség fakad számunkra, sőt számomra: az a kötelesség, hogy kiálljunk azok mellett, akiknek az élete, a szabadsága, és akiknek a jogai veszélyben vannak.
A szövetségi kancellár által meghirdetett fordulat értelmében ez a fellépés ma, a keleti fenyegetés leküzdésére, szövetségben történik, és nem - mint 1941-ben - egyedül, bár a német kezdeményezést természetesen nem szabad elhallgatni. Baerback:
„Az Európai Unió most először fogalmaz meg minden eddiginél részletesebb biztonságpolitikai stratégiát. Ezt Németország már régen kezdeményezte. Ennek a stratégiai iránytűnek, amely most terítéken van, és természetesen újra ki kell igazítani, figyelembe kell vennie kontinensünk új valóságát.”
Figyelemreméltó ebben a kijelentésben az is, hogy ez a militarista igény már azelőtt megjelent, "mielőtt Putyin visszatért volna a militáns politikához" (Herfried Münkler, swr.de, 22.02.25), tehát nem puszta reakcióként a közelmúlt történéseire.
Szolidaritási tüntetés Hamburgban március 3-án Ukrajna mellett. Kép: C.Suthorn / CC-BY-SA-4.0
Németország magabiztos nemzetként tekint az előtte álló feladatokra - az európai újrafegyverkezés, a vezető katonai hatalom szerepe -, és nem tekint vissza bűntudattal. Pontosabban, az ember ránéz Oroszországra, lát egy elnököt, "aki egyre inkább náci zsargont használ" (General-Anzeiger[2], 2022. március 21.), és ezzel a saját német múltját is látja.
Mert: Putyin az új Hitler, minden idők talán legnagyobb háborús bűnöse, és ebben az országban alig éri kritika Zelenszkij diagnózisát, miszerint az orosz vezetés az ukrán kérdés "végső megoldását"(“Endlösung”[3] – hírhedt német fasiszta kifejezés) keresi.
Persze ez sem teljesen újdonság. Baerbock elődje, Fischer zöld külügyminiszter már 1999-ben bemutatta a Szerbia elleni támadás során, hogyan lehetséges háborúval megnadályozni a holokausztot. De most természetesen az ellenség más kaliberű, és a feladatnak globális politikai dimenziói vannak.
Orosz fasizmus?
A Die Zeit (12/22. számában) ezért mélyebbre fúrta a "Putyin = Hitler" egyenletet, és Timothy Snyder amerikai történész segítségével valami figyelemreméltó dolgot hozott napvilágra a jelenlegi orosz fasizmus keletkezéséről. A központi figura Ivan Iljin (1883-1954) orosz filozófus, a megrögzött antikommunista, aki az akkori ortodox egyházat és a fasizmust dicsőítette.
"Ma Ivan Iljin inspirálja Vlagyimir Putyin gondolatait és tetteit... Az orosz elnök 2005 óta hivatkozik rá beszédeiben. A Krím annektálása Putyin előtt Iljin Feladataink című esszékötetével látta el tisztségviselőit."
Igen, nemcsak az ukrán háborút ihlette ez a fasiszta nemzeti ideológus, hanem az ő filozófiájával a kezében Putyin mindenféle felforgató tevékenységet folytat az interneten és másutt. Így „a nyugati demokráciák válsága és a jobboldali szadopopulista mozgalmak" végső soron az orosz manipulációknak tulajdoníthatók. Akár Trump, akár a Brexit, akár a jobboldali populizmus általános erősödése a „szabad világban” – az oroszok állnak mindig mögötte!
Micha Brumlik egyetemi tanár viszont tudja, hogy a "Putyin mögötti filozófus" (taz, 2022. március 4.) Alekszandr Dugin: "Az ukrajnai háború hátterében legfőbb ideje, hogy Vlagyimir Putyint forradalmárnak tekintsék, a jobboldali szélsőséges Dugin szellemében."
Az sem lehet véletlen, hogy Dugin nemzeti ideológus a jobboldali radikálisok egyik úttörője lett Németországban, „végül is a politikai gondolkodás radikális megfordítását, a „fordulatot” szorgalmazza, ezért is utal folyamatosan a - szintén az Új Jobboldaliak által tisztelt - Martin Heidegger filozófusra."
Dugin 2011-ben jelentette meg Oroszországban a "Heidegger: Az orosz filozófia lehetősége" című könyvét, amely Brumlik szerint nemcsak Putyint, hanem német ideológusokat is befolyásolta: "Dugin révén Heidegger gondolkodása utat talált a német identitás ideológiájába."
Az orosz jobboldali szélsőségesség felfedezése is jól illeszkedik abba a képbe, amelyet a helyi média jelenleg az ukrajnai háborúról és nemzeti hőseiről fest. Azt már nem lehet teljesen eltitkolni, hogy például az Azov-ezredben[4] hazai és külföldi származású jobboldali szélsőségesek kavarnak.
Forrás: https://index.hu/kulfold/2022/03/17/azov-ezred-szelsosegesek-ukrajna-front-haboru-orosz-ukran-konfliktus-mariupol/
Rendíthetetlenül azt is híresztelik ebben az országban, hogy a fasiszta hős Stepan Bandera köré nemzeti kultusz szerveződik. A német sajtó (General-Anzeiger, 2022. március 2.) "Bandera turmixokról" ír, amelyekkel a népi ellenállás köszönti Putyin tankcsapatait. Melnyk ukrán nagykövet virágokat helyez el a fasiszta Bandera sírjánál stb. Ezt időközben kritizálták a háború elején megdöbbent német sajtóban (vö. FR, 22.3.22 és a Telepolis kommentárja[5]): hogyan beszélhet Putyin Ukrajna nácitlanításáról?
A német helyzetet tekintve a legmegdöbbentőbbek azonban Snyder vagy Brumlik kijelentései, akik felfedezték az orosz fasizmus táptalaját, ahonnan állítólag a helyi jobboldali követők kiemelkedtek. Az orosz Dugin a jobb szélen vezette be Heidegger gondolkodását a legújabb német ideológiába!? Ez az öreg náci filozófus ismeretlen volt ebben az országban? Nem hiányzik egy egész fejezet?
Német “szellem”
Úgy tűnik, Brumlik teljesen elfelejtette, amit tavaly, például a "Zentrum Liberale Moderne" [6] részeként publikált. Ott boncolgatta az új németországi jobboldali irányzatot, amely a háború utáni Nyugat-Németországban olyan nagyra értékelt régebbi gondolkodókhoz kötődik, mint Spengler vagy Heidegger.
Brumlik ezután a legjobb új német tradíció szerint megismételte Heidegger közismert elismerését, és tisztelgett az általa elért filozófiai magasságok előtt. Brumlik szerint Heidegger „jelentőségén a 20. század filozófiája szempontjából” semmit sem változtat „sem Hitler melletti kiállása, sem a közelmúltban félreérthetetlen antiszemita hozzáállása”.
Az egész erőfeszítés visszavezetett oda, ahol Adenauer államában voltunk: aki Heideggerhez hasonlóan „a nyugati filozófia ősi kérdéseit” teszi fel, annak még ma is sok mondanivalója van számunkra[7] – fasizmus ide vagy oda.
Mariupol, 436.569 lakossal. Kép: Oleksandr Malyon / CC-BY-SA-4.0
A fasiszta Heideggert nem csak Dugin, Putyin és társai tartják nagyra, hanem a német jobboldali szélsőségesek is, olyan professzorok, mint Brumlik vagy olyan politikus, mint Robert Habeck, akit fiatal akadémikusként lenyűgözött Heidegger, mert „az embereket a lét összességének részeként ábrázolja”, amely „mindig megelőzi az egyéni létezést”.
Habeck egy 2013-as interjújában kijelentette, hogy a Zöld Párt irányváltása szempontjából ez a filozófiai hagyományvonal a „zöld eszmetörténet egy fontos ágát” képviseli – egy olyan intellektuális történeti kapcsolatot, amely 2018-ban döntő liberális ellenállásba ütközött.
Heideggernek ez a megbecsülése összhangban van a nyugatnémet háború utáni hagyományokkal, amint azt Klaus-Peter Hufer „Filozófia a nemzetiszocializmusban” című új kiadványa világossá teszi („A „Volkes” és a „Führer” nevében).
1933-ban a német filozófusok szinte mindegyike – néhány marxista és zsidó emigráns kivételével – a náci táborba ment át. Hufer csak három kiemelkedő kivételt tud megnevezni, közülük a három „kiváló” egyike, Karl Jaspers filozófus döntő szerepet játszott Heidegger 1945 utáni rehabilitációjában - legjobb tudása ellenére.
Egy új tanulmányban (Gleichauf, Hannah Arendt és Karl Jaspers, 2021) Heidegger egykori partnerével, Hannah Arendttel együtt Jaspers megjegyzi, hogy „Heidegger való hűséges kapcsolata miatt kerülte el a szembenézést azzal az igazsággal, hogy Heidegger részt vett a náci rendszerben”.
Ez a tisztára mosás jelentősen hozzájárult egy magát fasisztának valló filozófus háború utáni hírnevéhez. Hufer is hangsúlyozza Heidegger szoros kapcsolatát a fasiszta programmal már 1933 előtt is, amikor is a létet feszegető „filozófus király” „Lét és idő” című opusával szenzációt keltett.
Heideggert már akkor is zavarta a tudomány "növekvő zsidósága" - és hű maradt a nemzeti ébredés és a heroikus realizmus igényéhez a zsidó-marxista modernitás dekadens jelenségeivel szemben még 1945 után is, legalábbis soha nem látta be bűnösségét.
Heidegger egy rövid, meglehetősen szimbolikus szünet után visszatérhetett egyetemi tevékenységéhez Adenauer államában, mellesleg szinte minden kollégájához hasonlóan, mert "csak kevesen voltak, akik nem tértek vissza méltóságteljesen", ahogy Hufer összegzi.
A fasiszta nemzeti ideológiának - kifinomult filozófiai formában, néhány nyilvánvaló náci utalástól megtisztítva - így garantált és zavartalan volt "a háború utáni hatása" (Hufer).
Ebből adódik a német szellemi élet szélessége és mélysége a mai napig, mert aligha vitatná valaki is a nemzeti rangú filozófusok közül azt, hogy az embernek alá kell rendelnie magát a nagy egésznek, egy magasabb sorsnak stb.
Ide tartozik a háborús események nemzeti-vallási kifinomítása is. Amikor az Oroszországgal vívott háborúról van szó, a németországi keresztény egyházi vezetők feladják a béke melletti kiállásukat, ahogy ezt a fegyverszállítások legutóbbi jóváhagyása, valamint az EKD és a Katolikus Püspöki Konferencia „békeetikájának”[8] újragondolása mutatja. Ahogy az ukrán ortodox egyház Zelenszkij mellett és az ortodoxia orosz feje, Cirill pátriárka Putyin mellett áll, aki a hazai fasiszta hagyomány segítségével jámbor aggodalommá finomítja antikommunizmusát.
Nemzeti hősiesség
Ha Putyin ezzel kapcsolatos megjegyzéseit a Gegenstandpunkt[9] „nemzetideológiai ostobaságnak”[10] minősíti, akkor most az egyszer nincs egyedül.
Még az utolsó nyugati szemlélő is észreveszi, hogy itt nacionalista fecsegés folyik. Csak egy dolog figyelemre méltó: amikor Putyin megfújja a nemzeti kürtöt, a Nyugat nem fedezi fel a hazafias lelkesedés általánosan elfogadott nézőpontját, még csak nem is - lásd a Dugin-ügyet - a nagyra becsült német szellemi hagyomány eredetét, hanem a külföldi szláv hatásokat fedezi fel, amely a szabad nyugat jobboldali trendjének igazi mozgatórugója.
Az ellenségkép tehát teljes: "Oroszországban túl sok emberben van túl mélyen a liberális Nyugat iránti megvetés" ahhoz, hogy belülről reménykedhessen a rendszerváltásban (General-Anzeiger, 2022. március 28.). Ez Putyin vezetőjük, az új Hitler munkája, aki felelős a jelenlegi ukrajnai holokausztért – a sztálini „holodomor”[11] folytatásaként.
Eközben Németország a Hitler-ellenes koalíció része – és hamarosan vezető hatalma is lehet. Mindössze annyit kell tennie, hogy újradefiniálja a „történelmi felelősség terhét”, mint felhatalmazást, hogy „Németország háborús bűnösségétől és népirtásától” (Baerbock) egy új, teljesen indokolt népirtás elleni háború felé haladjon.
A külügyminiszter pedig már megfogalmazta a nemzetstratégia – vezérelvét: „Életünk szabadságának biztonsága” – és kidolgozásának sarkalatos kérdéseit:
Mit jelent valójában szabadon élni? Újra ezt érezzük Ukrajnában: a hazát védő férfiak és nők bátorságában. Elszántságukban azt látjuk, amit ezek az emberek, ha kételkednek is, de életükkel védelmeznek: a demokráciát és azt a jogot, hogy maguk dönthessenek a szabadságban való életről.
Mielőtt a bátorságról beszélnénk, érdemes emlékezni arra, hogy Ukrajnában az első dolog, minden 18 és 60 év közötti férfi kényszersorozása, hogy részt vehessenek ebben a hősiességben. Mindenesetre ilyenkor nem maguk hoznak döntéseket.
És amit ilyenkor tesznek, az nem az életük védelmét célzó cselekvés. Nekik "kétség esetén az életükkel" kell fizetniük a szabadságban való életért, vagyis azért, hogy már nincsenek, viszont valami más marad fenn, mégpedig a nemzeti hatalom, közérthetően: az állami erőszak monopóliuma: amely aztán egy megtizedelt emberanyag felett rendelkezik.
Az államhatalom az emberi élet kíméletlen feláldozásával védekezik. Ez a nemzet nevében történik, amelybe azután a halottak hősként lépnek be, akik tovább élnek a háborús emlékműveken.
Ez minden háborúban így van. 1943-ban, Sztálingrád után a fuldai székesegyházban egy hadibeszéd hangzott el az egybegyűlt katolikus püspökök és több ezer hívő előtt: "Németországnak élnie kell, még ha meg is kell halnunk!" És az önfeláldozás valami nagyobbért – legyen az filozófiailag, vallásilag díszített, vagy magától értetődő nemzeti ügy – az, ami a fasisztákat és a demokratákat egyesíti a veszély órájában. És ezért történhet – amit a nyugati kommentátorok folyamatosan hangsúlyoznak –, hogy sok jobboldali szélsőséges és rasszista is harcol az orosz oldalon.
Mindenesetre ugyanaz a szövetség működik az ukrán oldalon is, ahogy ezt időről időre hallani. Zelenszkij tehát szemrebbenés vagy sértődés nélkül fejezhette be a német Bundestagban tartott lázító beszédét a régi fasiszta csatakiáltással: „Dicsőség Ukrajnának!”.
Forrás: https://www.heise.de/tp/features/Strategischer-Kompass-weist-den-Weg-zur-Militaermacht-EU-6635215.html A stratégiai iránytű utat mutat az EU katonai erejéhez.
Leopard 2, az EU-ban széles körben használt fő harckocsi. Archív kép (2012): United States Army/Public Domain
Fordította: Naetar-Bakcsi Ildikó
[1] https://www.heise.de/tp/features/Strategischer-Kompass-weist-den-Weg-zur-Militaermacht-EU-6635215.html
[2] https://de.wikipedia.org/wiki/General-Anzeiger_(Bonn)
[3] https://de.wikipedia.org/wiki/Endl%C3%B6sung_der_Judenfrage A zsidó kérdés végleges megoldása
[4] https://index.hu/kulfold/2022/03/17/azov-ezred-szelsosegesek-ukrajna-front-haboru-orosz-ukran-konfliktus-mariupol/
[5] https://www.heise.de/tp/features/Selenskyi-mahnt-haertere-Gangart-Deutschlands-gegenueber-Russland-an-6586402.html
[6] https://www.heise.de/tp/features/Adenauers-Geist-im-Dunstkreis-der-Gruenen-5054199.html
[7] https://www.heise.de/tp/features/Was-sein-muss-muss-sein-5005621.html Heidegger és a filozófia fasiszta konzekvenciái
[8] https://www.heise.de/tp/features/Helm-auf-zum-Gebet-6547516.html Békeetika
[9] https://de.gegenstandpunkt.com/impressum
[10] https://de.gegenstandpunkt.com/artikel/zeitenwende
[11] https://de.wikipedia.org/wiki/Holodomor Éhínség az 1930-as években Ukrajnában
