Szerző: Yanis Varoufakis^[1]

Forrás: https://www.freitag.de^[2]/autoren/der-freitag/yanis-varoufakis-ueber-wladimir-putin-keine-zeit-fuer-wetten            10/2022 szám, 2022. március 10.

https://www.freitag.de/autoren/der-freitag/yanis-varoufakis-ueber-wladimir-putin-keine-zeit-fuer-

2022. március: Civilek átkelnek egy folyón Kijev közelében. A folyó hídját felrobbantották.

Fotó: Aris Messinis/AFP/Getty Images

Amikor egy országot vagy régiót megtámadnak, kötelességünk azok mellett fellépnünk, akik katonákkal néznek szembe, akik azt a parancsot kapják, hogy bombázzák a környékeket és pusztítsák el az életeket – habozás és feltétel nélkül.

Támogatásunk azoknak a harkovi vagy kijevi civileknek szól, akik Molotov-koktélokkal akarják megvédeni otthonukat az előrenyomuló orosz tankok ellen. Ugyanakkor meg kell jegyeznünk, hogy ugyanazon a napon a megszállt palesztin területeken egy 15 éves gyerek kővel megdobta az izraeli hadsereg buldózerét, amely a házát akarta lerombolni, akit ezért a nyugati vezetők terroristának minősítettek. A kettős mérce kell, hogy ennek a háborúnak az első áldozata legyen, nem pedig az igazság és a szolidaritás.

Ma Ukrajna mellett állunk, feltétel nélkül. És hangosan kimondjuk: Vlagyimir Putyin háborús bűnös, akinek kampánya ugyanabba a kategóriába esik, mint Hitler és Sztálin lengyelországi inváziója vagy az Egyesült Államok 2003-as iraki inváziója. Egyetlen feladatunk van: segíteni az ukránok függetlenségét egy kíméletlen támadóval szemben.

Az ukránok erkölcsi segítéséhez ugyanazt az erkölcsi iránytűt kell használnunk. Nemrég a szaúd-arábiai légierő harminchétszer bombázta Jement. A jemeni áldozatok figyelmen kívül hagyása aláásná az ukránokkal való szolidaritásunkat és Putyin rezsimjének elítélését. Az inváziók áldozatai között nem lehet különbséget tenni – szolidaritást kell mutatnunk a megszálló hadseregek minden áldozatával. Putyint és hozzá hasonlókat semmi sem erősíti jobban, mint egy Nyugat, amely felfegyverzi a nyugatbarát betolakodókat, mint Szaúd-Arábia, hogy az olyan országokban, mint Jemen, azt tegyék, amit Putyin tesz Ukrajnában.

Az ukránok megsegítéséhez egyetlen kérdést kell feltennünk magunknak: hogyan érhetjük el az orosz csapatok kivonulását? Az összes többi kérdésre várni kell. Tudjuk, hogy a NATO nem avatkozik be. Ez úgy hangzik, mint az ukránok elárulása, de nem az. A háború eszkalációja az atomfegyverrel rendelkező harcosok egymás ellen Európa szívében való szembeállításával az emberiség megsemmisítésének biztos módja, jóval azelőtt, hogy az éghajlatváltozás azt befejezhetné.

Hogyan lehet megakadályozni, hogy Putyin elfoglalja Ukrajna nagy részét? Tekintettel arra, hogy a NATO nem fog beavatkozni, és a szankciók életbelépése nagyon hosszú időbe telik, ha egyáltalán lesz, az egyetlen lehetőség a diplomáciai megoldás marad. Másrészt, aki gyorsan le akarja váltani a Putyin-rendszert egy nyugatbarátra, annak számára nem az ukrajnai emberek közép- és hosszú távú jóléte a legfontosabb.

Mit tartalmazhatna egy elfogadható diplomáciai megoldás? Három dolgot: Először is azonnali fegyverszünetet, majd az orosz csapatok kivonását. Másodszor, Putyinnak lehetőséget kell adni arra, hogy egy ilyen megállapodást valamiféle győzelemként mutathasson be. Harmadszor, egy Washington és Moszkva által közösen garantált megállapodást a független és semleges Ukrajnáért kis lépésekben, valamint a feszültségek nagyarányú enyhítését a Baltikumban, Lengyelországban, a Fekete-tengeren és Európa-szerte. Van esély arra, hogy Putyin elfogadjon egy ilyesmit, miután hadserege ennyi területet meghódított? Azt hiszem, igen. Putyin könyörtelen, de nem bolond. Tudja, hogy nincs meg a katonai ereje ahhoz, hogy Ukrajnát sokáig megszállva tartsa. Mivel Oroszország gazdasága kisebb, mint Texasé, pénzt és tőkét veszít, rezsimje pedig egy esetleges belső lázadással néz szembe, ezért nem gondolhatja komolyan más országok megszállását.

Ennek fényében Putyint minden olyan megállapodás csábít, amelyet Washington támogat, és amely lehetővé teszi számára, hogy azt állítsa, hogy most leállította Amerika keleti terjeszkedését. Putyin meg van győződve arról, hogy Oroszország pontosan ezt az elismerést érdemli meg.

Eleinte mindenki elégedetlen lenne egy ilyen megállapodással. De esélyt adna az ukránoknak egy szabad, demokratikus és független ország újjáépítésére. A deeszkaláció kezdetével megindulhat a gyógyulási folyamat. Például, ha Washington és Moszkva közösen garantálja a demilitarizált zónát az orosz-ukrán határ mentén, a vitatott Donyeck-Luhanszk régiót az észak-írországi nagypénteki megállapodás^[3] szerint lehetne kezelni oly módon, hogy az védje az összes etnikai közösség jogait, Kijev, Moszkva és az Egyesült Királyság és az EU garantált felügyelete alatt.

Az egyetlen jó hír, amivel mostanában találkoztam, Oroszországból érkezett: az orosz szocialisták és kommunisták kiáltványa egy fényes reménysugár, amely áttör a háború és a propaganda felhőin:

„Azt mondják nekünk, hogy ennek a háborúnak az ellenfelei képmutatók, és nem a háború ellen, hanem a Nyugat mellett állnak. Ez hazugság. Soha nem voltunk az Egyesült Államok és imperialista politikájának támogatói. Amikor 2014-ben az ukrán csapatok Donyecket és Luhanszkot ágyúzták, nem hallgattunk. Most sem hallgatunk el, amikor Putyin és kamarillája parancsára Harkovot, Kijevet és Odesszát bombázzák.

Nagyon sok oka van a háború elleni küzdelemnek. Nekünk, a társadalmi igazságosság, egyenlőség és szabadság szószólóinak ezek különösen fontosak. Ez egy invázió. Ukrajna nem fenyegeti az orosz államot. Ez a háború felbecsülhetetlen katasztrófákat okoz népeink számára. Az ukránok és az oroszok is vérükkel fizetnek érte. Jóval az után, hogy a por leülepedett, a szegénység, az infláció és a munkanélküliség mindenkit érint…

Ez a háború Ukrajnát romokká, Oroszországot pedig börtönné változtatja. Oroszországban már bezárták az ellenzéki médiát. Az embereket rács mögé helyezik. Hamarosan az oroszoknak csak egy választásuk lesz: felkelni vagy börtönben végezni. Ez a háború megsokszorozza az országunkra leselkedő összes kockázatot és fenyegetést. Még azok az ukránok is harcolnak csapataink ellen, akik egy héttel ezelőtt még szimpatizáltak Oroszországgal. Végül, a békéért való küzdelem minden orosz hazafias kötelessége. Nemcsak azért, mert őrzői vagyunk a történelemben a nyugati háború emlékének – a második világháborúnak, amikor 20 millió orosz halt meg –, hanem azért is, mert ez a háború Oroszország integritását és létét veszélyezteti.

Putyin saját sorsát igyekszik összekapcsolni országunk sorsával. Ha sikerül, akkor elkerülhetetlen veresége az egész nemzet veresége lesz. Akkor valóban a háború utáni Németország sorsa vár ránk: megszállás, területi felosztás, a kollektív bűnösség kultusza. Csak egyféleképpen lehet megelőzni ezeket a katasztrófákat. Nekünk magunknak, Oroszország férfiainak és asszzonyainak meg kell állítaniuk ezt a háborút. Ez az ország a miénk, nem egy maroknyi elkeseredett öregemberé, palotákkal és jachtokkal. Ideje visszavenni. Ellenségeink nem Kijevben és Odesszában vannak, hanem Moszkvában. Ideje kirúgni őket.

A háború – nem Oroszország.

A háború – Putyin és rezsimje.

Ezért vagyunk mi, orosz szocialisták és kommunisták a bűnös háború ellen.

Meg akarjuk állítani a bűnös háborút, hogy megmentsük Oroszországot.

NEM-et a beavatkozásra

NEM-et a diktatúrára

NEM-et a szegénységre.”

Yanis Varoufakis ezt a szöveget a kiáltvánnyal együtt tette közzé a yanisvaroufakis.eu oldalon: https://www.yanisvaroufakis.eu/2022/03/05/what-we-must-in-the-face-of-putins-criminal-invasion-of-ukraine-a-personal-view-plus-a-heartwarming-manifesto-by-russian-comrades/   

https://i0.wp.com/www.yanisvaroufakis.eu/wp-content/uploads/2022/03/5577.jpeg?w=930&ssl=1

Fordította: Naetar-Bakcsi Ildikó

(Természetesen Putyin nem Hitler. A nagyszabású katonai beavatkozást nem egy ember vagy egy maroknyi vezető műve, ez csak hatalmas gazdasági, társadalmi és politikai erők munkája lehet, amelyeknek egy Putyin egy adott pillanatban csak az eszköze.S tegyük hozzá: nemcsak az orosz csapatok kivonását Ukrajnából kell követelni, hanem a NATO-tàmaszpontok felszámolását is, de magát a NATO megszüntetését is! Nemet a katonai kiadások emelésére, semmiféle egységet kormányainkkal! – Balmix szerk.)

^[1] https://de.wikipedia.org/wiki/Yanis_Varoufakis: Yanis Varoufakis görög közgazdász és politikus.

Aktív blogger és számos szakkönyv szerzője. A 2015. januári parlamenti választásokon a SYRIZA listáján először választották be a görög parlamentbe, és 2015. január 27-től július 6-ig az első Alekszisz Ciprasz-kabinet pénzügyminisztere volt. Több vele azonos álláspontot képviselő kollégájával 2016-ban megalapította a DiEM25 páneurópai pártot és mozgalmat. A 2019. május 26-i európai parlamenti választáson a „Demokrácia Európában” párt első számú jelöltje volt, amellyel azonban nem tudott az Európai Parlamentben mandátumot nyerni. A 2019. július 7-i görög parlamenti választásokon mozgalma görög ágával újra beválasztották a görög parlamentbe.

^[2] https://www.freitag.de/ueber A Freitag baloldali-liberális hetilap az évek óta győzi meg minőségével gyarapodó olvasóközönségét - háttér-információkat ad, szuverén, kifinomult és intelligens módon társadalmi párbeszédre, vitára hív fel, és ehhez hozzájárul kritikus és konstruktív véleményekkel.

^[3] https://hu.history-hub.com/mi-volt-nagypenteki-megallapodas