Forrás: https://www.heise.de/tp/features/Vernunft-in-Zeiten-der-ultima-irratio-6540598.html
Szerző: Joachim Schappert[1], 2022. március 7.
Ne veszítsük el az eszünket a béke keresése közben
Kép[2]: Yan Boechat/VOA/wikipwdia commins
“A háború már nem az ultima ratio, hanem az ultima irratio.”
Tekintettel az orosz hadsereg támadó háborújára, amelyet egyszerűen szervezett tömeggyilkosságnak nevezhetünk, a keményvonalasok megerősítést nyernek: Putyin elnöksége egész ideje alatt végig a Szovjetunió helyreállításán dolgozott. Minden szép beszéd[4] a Bundestagban és másutt - gátlástalan nagyhatalmi terveit leplezte.
És ahelyett, hogy Ukrajna NATO-ba való integrálásával megakadályoztuk volna a régóta tervezett inváziót, halálra spóroltuk hadseregeinket.
A Krím 2014-es orosz annektálása után egy teljesen más frakció szólalt meg, amely nagyon jól tudta, miről beszél. Elemzéseikre azonban jelenleg ritkán emlékezünk. Két példa:
„Az Egyesült Államoktól és az EU-tól csak az Oroszország elleni szankciókról hallani. Teljesen elment az eszed? (...) Aki elveszti a fejét ebben a felforrósodott légkörben, az nem éli túl a következő éveket.“
Mihail Gorbacsov (2015.02.03.)[5]
Helmut Schmidt (...) leszámol az EU külpolitikájával az ukrajnai válságban. A volt kancellár egy harmadik világháború veszélyére figyelmeztet. (...) Legutóbbi példa erre az EU-bizottság kísérlete Ukrajna annektálására (...). – „Ez megalománia, nincs ott semmi keresnivalónk.”
Helmut Schmidt, Spiegel, 2014. május 16[6]
A megapáncélos költségvetés kielégíti a lelket és megsérti az elmét
Most a szövetségi kormány egy keményvonalas követelést vállalt, és példátlan mértékű emelést tervez a védelmi költségvetésben. A finanszírozás lehetővé tétele érdekében az Alaptörvényt módosítani kell.[7]
A Bundestagban állva tapsoltak a bejelentés után – ez a vastaps sokkal inkább hasonlított az öngratulációra a kollektív érzelemkitörésben[8], nem pedig egy keserű, racionális döntés józan jóváhagyására.
Ha már a józan észnél tartunk, hogyan lehet a pénz a végső megoldás, amikor a NATO katonai kiadásai már évi 1100 milliárd dollárt tesznek ki, míg Oroszország 61 milliárd dollárt költ?
Csak Nagy-Britannia, Franciaország, Németország és Olaszország együttes katonai költségvetése 190 milliárd dollár.[9]
Forrás: https://www.handelsblatt.com/politik/ukraine-konflikt-diese-laender-haben-2022-die-groessten-und-teuersten-armeen-der-welt/27058176.html
Ezeket a számokat tekintve nem tűnik meggyőzőnek az az elképzelés, hogy még nagyobb védelmi költségvetéssel meg lehetne előzni a háborúkat. Ez olyan, mint amikor az orvos, aki nem tudott jobbat kitalálni, mint állandóan növelni a gyógyszeradagot, idiótának számít, amikor a gyógyszer nem válik be.
Az viszont egyértelmű, hogy a gigantikus fegyverkiadás mindazoknak az érdeke, akik ezzel pénzt keresnek.
Bebizonyosodott, hogy a katonai elrettentés átmenetileg működhet a fegyverzetkorlátozási egyezmények és a békés együttműködés fejlesztése kapcsán. Willy Brandt sikeres keleti politikája is erre épült. Ám az orosz-ukrán háborút megelőző időszakban a világ legerősebb hadseregének főparancsnoka hirtelen csökkentette az elrettentésre szolgáló arzenál méreteit.
Biden nyugtalanító üzenete
2021. december 8-án Biden amerikai elnök beszámolt orosz kollégájával pár nappal korábban folytatott telefonbeszélgetésükről. Putyin Ukrajna NATO-csatlakozási kérelmének elutasítását követelte, és cserébe megígérte, hogy Oroszország eltekint a katonai beavatkozástól.
Ő, Biden, nem fogadta el ezt az orosz javaslatot. Invázió esetén viszont „nem kerülne terítékre”[10] az amerikai csapatok telepítése Ukrajnába.
Micsoda pusztító jel! Lefordítva ez azt jelenti, hogy az USA nem hajlandó lemondani Ukrajna NATO-tagságáról, még akkor sem, ha ezzel megakadályozhatná a háborút. De ha Oroszország támad, nem kell félnie az amerikai katonai beavatkozástól.
Természetesen továbbra is kérdéses, hogy Putyin betartotta volna-e ígéretét, hogy lemond az erőszakról – ahogyan az is, hogy az USA végül háborúba indul-e. De miért hangsúlyozza ezen a ponton Biden az Egyesült Államok katonai visszafogottságát – a legnagyobb elrettentő potenciállal rendelkező katonai hatalom részéről? Nem lehetett volna egyszerűen hallgatni erről?
Biden indítékai ismeretlenek. De lehet, hogy elővett egy stratégiát, amelyet az Egyesült Államok kormánya állítólag korábban sikeresen alkalmazott Oroszország ellen.
Brzeziński leleplezései
Amikor a szovjet hadsereg 1979-ben beavatkozott az afgán polgárháborúba, annak robbanásszerű története volt. Az akkori biztonsági tanácsadó, Zbigniew Brzeziński 12 évvel később először beszélt erről nyilvánosan egy francia újságnak (a szerző fordítása)[11]:
Zbigniew Brzezinski:
A történelem hivatalos változata szerint a mudzsahedinnek támogatása a CIA részéről 1980 folyamán kezdődött, miután a szovjet hadsereg 1979. december 24-én megszállta Afganisztánt.
A titokban tartott valóság azonban egészen más: Valójában már 1979. július 3-án Carter elnök aláírta az első irányelvet a kabuli szovjetbarát rezsim ellenfeleinek titkos támogatásáról. Én aznap feljegyzést írtam az elnöknek, amelyben elmagyaráztam, hogy úgy gondolom, hogy az ilyen segítségnyújtás szovjet katonai beavatkozást von maga után.
Le Nouvel Observer:
A kockázat ellenére Ön ennek a titkos akciónak a híve volt. De talán még a szovjetek háborúba való belépését is kívánta, és megpróbálta azt kiprovokálni?
Z.B.:
Ez nem teljesen helyes. Nem gyakoroltunk nyomást az oroszokra, hogy közbelépjenek, de szándékosan növeltük annak valószínűségét, hogy beavatkoznak.
LNO:
Amikor a szovjetek azzal indokolták beavatkozásukat, hogy meg akarják akadályozni az USA beavatkozását Afganisztánba, senki sem hitt nekik. A háttérben azonban ott volt az igazság magja. Ma nem bánja már?
Z.B.:
Mit kellene megbánnom? A titkos művelet kiváló ötlet volt. A titkos művelettel elértük, hogy az oroszokat az afgán csapdába becsábítottuk. Ezt kellene sajnálnom? Azon a napon, amikor a szovjetek hivatalosan átlépték a határt, írtam Carter elnöknek: "Most lehetőségünk van „megajándékozni” a Szovjetuniót a vietnami háborúért." Valójában csaknem tíz évig Moszkvának elviselhetetlen háborút kellett viselnie a rezsimért, amely konfliktus a szovjet birodalom demoralizálódásához és végső összeomlásához vezetett.
Századszor is "a politika folytatása más eszközökkel"
Brzeziński kijelentéseit hivatalosan soha nem erősítették meg – ezt kifejezetten hangsúlyozni kell. A kijelentéseknek a jelenlegi helyzettel való összekapcsolása magában foglalja azt a felháborító lehetőséget, hogy az USA nyitott szemmel és tudatosan nagyon keveset tett az ukrajnai orosz invázió megakadályozásáért.
Ennek a gondolatnak a vitában való elhelyezése sértheti a politikai korrektség jelenlegi szabályait. Ám a jelenlegi katasztrófa lehetséges megoldásainak keresése világos, illúziómentes képet igényel arról a világról, amelyben évtizedek óta élünk.
A háború döntő szerepet játszik az érdekérvényesítésben, mint a politika más eszközökkel történő folytatása. A második világháború óta több mint 100 háború volt, amelyekben több mint 60 millió ember halt meg[12]. E háborúk többsége több évig elhúzódott.
A kizárólag az USA által vezetett „terrorellenes háború”, amely nagymértékben sérti a nemzetközi jogot, 1,3 millió ember életébe került, és több bukott államot hagyott maga mögött. Ráadásul a közvetett halálesetek száma az elesettek elismert számának sokszorosa[13].
Legkésőbb Belgrád 1999-es bombázása óta a NATO pusztán védekező katonai szövetségként való önábrázolása hatalmas töréseket szenvedett – nem is beszélve az egyes NATO-tagállamok lépéseiről.
Német szemmel nézve az a nagy különbség a jelenlegi háborúban, hogy ha nem történik meglepő fordulat, ezúttal nemcsak másoknak, hanem nekünk magunknak is sokáig ismeretlen mértékben viselnünk kell a pusztító következményeket - aminek a közvetlensége és intenzitása még nem látható teljesen.
A háborúk ellenőrizhetetlen érdekkonfliktusok
A világos kép megóv bennünket attól, hogy az aktuális események elsöprő ereje vak aktivizmusba taszítson bennünket. A háború, mint ultima irratio kizárja a békéhez való visszatérés lehetőségét racionális döntések meghozatala nélkül. És ez legyen a végső cél: a békés együttélés – vagy legalábbis a békés egymás mellett élés – helyreállítása.
Ez a cél elérhető-e azáltal, hogy
- fegyverszállításokkal tartjuk fenn Ukrajna katonai ellenállását és számítunk a győzelmükre?
- csillagászati magasságokba emeljük a NATO-országok fegyverkezési költségvetését?
- túlzottan bízunk abban, hogy az orosz nép és oligarchák megbuktatják Putyint a gazdasági szankciók hatására?
Valóban tisztában vagyunk azzal, hogy milyen nagy a tét, amikor a stratégiát ezekre a pontokra lebontjuk?
A háborúk ellenőrizhetetlen érdekkonfliktusok. Az irányítás visszaszerzése érdekében érdemes ezt a kiindulási pontot szem előtt tartani. Ésszerű-e az ellenségeskedés beszüntetésére vonatkozó orosz feltételeket teljesen tabuként kezelni?
Amikor a végső következmény a háború területi terjeszkedése és/vagy az atomfegyverek alkalmazása, akkor őrültség, hogy „az utolsó csepp vérig” megalkuvást nem ismerve akarjuk érvényesíteni saját álláspontjukat (amint azt az ukrán szóvivők többször is hangsúlyozzák). Nem kellene minden lehetőséget megvizsgálnunk, ami megállíthat egy vérontást, amelynek nagyságból eddig csupán „előhírnökeit”ismerhettük meg?
Putyin, aki nagy stratégának képzeli magát
Ha az Egyesült Államok kormánya azt fontolgatja, hogy hagyja, hogy Oroszország tönkreteszi magát egy ukrajnai háborúval, akkor ehhez Putyin pontosan a megfelelő partner:
Egy ember, akit a második csecsen háború óta ismerünk, aki hajlandó átmenni a holttestek hegyein, hogy elérje céljait.
Egy ember, aki nagy stratégiai gondolkodónak tartja magát, de akinek talán nincs is mása, csak a fiatalkori leningrádi utcai gengszter logikája: üss először és brutálisan, akkor van a legnagyobb esélyed a győzelemre[14].
A végén valószínűleg kiderül, hogy mindenki rosszul számolt. Minden oldalon az állami vezetők mindenkor azt hitték, hogy elég okosak ahhoz, hogy a háborút a hatalmi politika kiszámítható eszközeként tudják használni. De a háború kiszámíthatatlan, ultima irratio és az is marad. A leglenyűgözőbb példa erre az USA, amely Vietnamtól Afganisztánig minden katonai ereje ellenére semmit sem nyert – a virágzó fegyverkezési ipart leszámítva.
A háború bonyolult valóságában előbb-utóbb minden kicsúszik az ellenőrzés alól. Csak az eredmény mindig ugyanaz: nyomorúság, pusztulás és halál.
Fordította: Naetar-Bakcsi Ildikó
[1] https://www.heise.de/tp/autoren/?autor=Joachim+Schappert
[2] https://commons.wikimedia.org/wiki/File:Reporter%27s_Notebook_-_Confusion,_Chaos_as_Russia_Invades_Ukraine_02.jpg
[3] https://neue-entspannungspolitik.berlin/willy-brandt-krieg-ist-nicht-mehr-die-ultima-ratio-sondern-die-ultima-irratio/
[4] https://www.bundestag.de/parlament/geschichte/gastredner/putin/putin_wort-244966
[5] https://www.wsws.org/de/articles/2015/02/03/ukra-f03.html
[6] https://www.spiegel.de/politik/ausland/ukraine-krise-helmut-schmidt-wirft-eu-groessenwahn-vor-a-969773.html
[7] https://www.auswaertiges-amt.de/de/newsroom/regierungspressekonferenz/2514348
[8] https://www.youtube.com/watch?v=FIk67l9Zp2w&t=1095s
[9] https://www.handelsblatt.com/politik/ukraine-konflikt-diese-laender-haben-2022-die-groessten-und-teuersten-armeen-der-welt/27058176.html
[10] https://www.cnbc.com/2021/12/08/russia-ukraine-news-biden-says-us-wont-send-troops-unilaterally.html
[11] https://www.les-crises.fr/oui-la-cia-est-entree-en-afghanistan-avant-les-russes-par-zbigniew-brzezinski/
[12] https://de.wikipedia.org/wiki/Liste_von_Kriegen
[13] https://www.berliner-zeitung.de/open-source/wie-viele-menschen-starben-im-krieg-gegen-den-terror-li.183169
[14] https://www.youtube.com/supported_browsers?next_url=https%3A%2F%2Fwww.youtube.com%2Fwatch%3Ft%3D155&v=b451ukRp2CQ&feature=youtu.be
