Immár a nyugati, sőt a magyar helyszíni beszámolók is növekvő káoszról beszélnek. Nincs benzin, a vonatok már nem menetrend szerint járnak, a főváros még megközelíthető, de civileknek nem tanácsolják már a bejutással való kísérletezést.

Mindeközben béketárgyalások zajlanak, aminek valószínűleg sok eredménye továbbra sem lesz. Putyin magabiztosan arról beszélt, hogy minden a tervek szerint halad.

Oroszországban nyugalom van, nyilván az emberek nem örülnek, de nincsenek tömegek az utcán és Putyin ellenzéke se viszi túlzásba az aktivitást. Zelenszkij kissé pökhendi stílusban ugyan, de kérte ma az orosz elnököt, hogy üljön le vele tárgyalni és Biden is üzent orosz kollégájának, hogy hát beszélhetnének, ha úgy adódik.

Szerintem most lélektani fordulópont van, ahogy nő a káosz, úgy erősödik majd sok ukránban a reménytelenség érzése és ezzel egyenes arányban nő meg az ukrán katonákkal szembeni türelmetlenség is. A katonák moráljára pedig az nem lesz jó hatással, hogy értesülnek arról, hogy a családtagok megérkeznek biztonságba a befogadó országokba és a kezdeti heroizmust felváltja a természetes vágy, hogy utánuk menjenek és új életet kezdjenek.

Azt nem tudom, hogy ezt mivel lehet ellensúlyozni, de az ukrán és a nyugati propaganda csak ideig-óráig tudja a lelkesedést emelt szinten tartani.

Ráadásul egyre több a bonyodalom is.

A civileknek kiosztott fegyverekkel már most baj van, több helyen menekülőket gyilkoltak, Kijevben ukrán katonai egységeket támadtak meg véletlenül és az orosz propagandában nagy tere van annak, hogy ezeket a fegyvereket elsősorban fosztogatásra használják.

Az se tűnik a legjobb ötletnek, hogy börtönbe zárt nácikat engedtek szabadon azzal a feltétellel, hogy harcolnak az oroszokkal. Ezek olyan embereket, akik olyan dolgokat műveltek 2014 után az orosz kisebbséggel, ami miatt még az ukránok is börtönbe kellett zárják őket. De van olyan is, akinek szóltak, hogy ne lökdösődjön a buszra várva és ő leszúrta azt, aki szólni mert. Egyébként a börtönből szabadult neonácik harci értékét nem sokra becsülik, fegyvertelen civilek ellen voltak csak bátrak a korábbi években, harcoló oroszokkal már nem szerettek szembeszállni.

Szintén problémás a külföldi önkéntesek országba való érkezése. Németországban áll a bál amiatt, hogy megfigyelt neonácik utaztak Ukrajnába harcolni, elsősorban azzal a céllal, hogy háborús tapasztalatokra tegyenek szert. A németek egyébként sem a legjobb katonai konfliktusba kapcsolódtak be, az oroszok erre való hivatkozással az Ukrajnát támogató Európai Uniót gyakran nemes egyszerűséggel Negyedik Birodalomnak nevezik.

Összességében azt gondolom, hogy a következő napokban jelentősen átalakulnak az erőviszonyok, az oroszok lebegtetni fogják Kijev ostromát, de nem hiszem, hogy ténylegesen terveznék ezt. Sokkal valószínűbb, hogy az ország keleti felét szállják meg, azt a részt, ahol jelentősebb máig az oroszok aránya. Azt, hogy van egy országon belüli törésvonal, mi sem bizonyítja jobban, mint az elmúlt évtizedek választásai. Ukrajna keleti része mindvégig inkább oroszbarát, a nyugati országrészre támaszkodó nacionalista politikát elutasító volt.

És persze ha már ilyen sokat írtam, akkor megírom, hogy hát igen Putyin nem azt csinálta, ami illik, de szándékosan megvárta azt a lélektani pillanatot, hogy azt mondhassa, nincs más választása. A nyugati-atlantista gyarmatosító politikának köszönhette már politikai létét is az orosz vezető. A Jelcin időszak miatti mély nemzeti sértettség kellett Putyinnak. És erre a nemzeti sértettségre épít most is, mert alig van olyan orosz ember, aki elfogadná az "ellenség" szomszédba költözését. Az oroszok azért máig képtelenek voltak elfelejteni a második világháború 20 milliós áldozatát, a lerombolt országot és bizony az USA és az EU Moszkva irányába való terjeszkedése visszahozza az orosz lélek mélyen megmaradt félelmeket. Putyin hatalmának pedig ez a félelem a legstabilabb alapja. Teccetek volna békén hagyni Oroszországot és akkor nem itt tartanánk. A legszomorúbb persze az egészben az, hogy Putyin megdöntését remélve a Nyugat fegyverekkel tömött tele egy közepes méretű és gyenge országot, mely ország emiatt rövid történelmének legnagyobb traumáját éli át és kizártnak tűnik, hogy ennek a háborúnak Ukrajna bármiféle módon győztese legyen. Értük még csak a harang sem szól.