Oroszország elismerte Ukrajna szakadár népköztársaságait, és békefenntartó csapatokat küldött a területre.
Hogy ez kissé cinikus megnevezése egy megszállásnak, az kétségtelen, de hát a legrandább nők is szeretik sminkelni magukat, nem szólva arról, hogy én is reménytelen kísérletet teszek a hasam behúzására, ha csinos nővel társalgok.

Ami azt illeti, a NATO csinos nőnek éppenséggel nem mondható, így aztán igazán elismerésre méltó az a visszafogottság, mellyel Putyin és tábornokai egyelőre eltekintettek Ukrajna megszállásától, és csak oda mentek, ahol már egyébként is ott voltak.  
Figyelmeztetés ez, és nem lenne hátrányos, ha a Nyugat és a NATO is ennek kezelné.
Lehet ugyanis a világszabadságról meg demokráciáról papolni, de a geopolitika meg a katonapolitika a kőkemény realitásokról szól, ennek kapcsán pedig az érdekekről.
Oroszországnak pedig elemi érdeke távol tartani határaitól a vele szembenálló katonai tömböt, és ha ránézünk a térképre, megszámláljuk az Oroszországot körülvevő amerikai támaszpontokat, akkor bizony nehéz azt mondani, hogy az oroszok érzékenysége ezen a területen indokolatlan.

A Szovjetunió felbomlása után a szuperhatalmi lét romjain még elképzelhető volt egy katonai erőn alapuló fellépés Oroszország ellen, élt is ezzel a Nyugat bőségesen, közelebb tolta a NATO határait ellenfeléhez, tagjai közé léptette a volt szocialista országok többségét, de maradtak további szép tervei is, csak menet közben kifutott az időből. 
A mai Oroszország nem azonos azzal az állammal, mely Jelcin magas színvonalú munkálkodása eredményeképpen megörökölte a néhai Szovjetunió katonai erejét, gazdasági struktúráját.

Ez már egy másik minőség, egy másik ország, mely megáll a saját lábán, talán még stabilabban is, mint szeretett miniszterelnökünk kedvenc lánya.
Lehet elkedélyeskedni azon, hogy Oroszország egy túlméretezett olajkút és nem több, de a tény ettől még tény marad: Európa meghatározó katonai ereje itt összpontosul, és aki ezt katonai erővel próbálja megváltoztatni, az a harmadik világháborút kockáztatja.

Putyin világosan meghúzta azt a vörös vonalat, melyet nem léphet át egyetlen hatalom sem büntetlenül, de ha mégis, akkor Oroszország a végsőkig elszánt érdekei védelmében.

Érdemes lenne ezt komolyan venni.

 

 

Európa jelenlegi állapotában gyenge, és aki ezt a gyengeséget nem érti, az keresse fel bátran a májusi libalegelőt, megtalálhatja az illusztrációt a megállapításhoz.

Most persze egy darabig toporzékolni fognak a nyugati hatalmak, de hát valamivel nekik is el kell foglalniuk magukat, viszont most talán már értik, hogy a székely ember se mond mindig hülyeségeket, a medve valóban nem játék.

Ez az egész cirkusz az angolszászok birodalmi gőgjéről szól, elhatározták, hogy megnyerik az első világháborút, kiradírozzák a huszadik századot a történelemből.

Megnyerik a vietnami és az afganisztáni háborút, mint ahogy mára már a második világháborút is megnyerték, természetesen velünk együtt.
Mert mi is szeretünk győzni, ennek szép példája, hogy mára már olyan csatában is győztünk, melynek nincs nyoma a történelemben.

Európa nagy lehetne, de csak Oroszországgal együtt, mert Oroszország nélkül csak Ázsia egyik szép történelmi múlttal rendelkező félszigete, mint láthatjuk ezt a térképen.

 

A NATO nem európai szervezet, hanem az Amerikai Egyesült Államok érdekérvényesítésének bunkósbotja.
Az USA érdeke pedig palagázának értékesítése, fegyvergyárai számára piac biztosítása, szóval a klasszikus gyarmati sor fenntartása mai eszközökkel.
Nem mintha Oroszország másra törekedne, de míg az USA számára a kényszerítés kézenfekvő eljárás, addig Oroszország számára csak egy végső lehetőség.

De lehetőség, kétségkívül.
Reménykedjünk, hogy a történet ezzel be is fejeződik, az amerikai nép megnyugszik, hogy bátor elnöke nem egy demens vénember, hanem tökös legény, habár ennek ellentmond, hogy nyolc évig alelnöke volt Obamának.
Hogy mire lehet menni a második emberekkel, arra a magyar rendszerváltás - az osztályvezető-helyettesek forradalma - a legszebb példa, sokra mentünk velük.
Tönkre.
Putyin szerencsére higgadt reálpolitikus, reménykedjünk, hogy nem bolondul meg vénségére.

 

Most néhány napig tombol majd a hiszti, aztán megy tovább minden a maga útján.

Annyi mindent túléltünk már...

 

:O)))