Szerző: Michael Sappir 2022. február 12.
Michael Sappir izraeli újságíró, Lipcsében él, filozófiát tanul. A Die Linke.SDS[1] és a Jewish-Israeli Dissens[2] munkájában vesz részt (JID Leipzig).
Biztonsági akadály vagy elválasztó fal ("Apartheid") Izrael és Ciszjordánia között Foto: Erik Törner
https://www.flickr.com/photos/eriktorner/12552492244 (fotosorozat)
Németországban Palesztináról/Izraelről való beszélgetés egyik legnagyobb nehézsége a terminológiában rejlik. A Németországban szocializálódott emberek gyakran megdöbbennek[3] azon, hogy mi, akik abból az országból jövünk, alkalmanként lazán „a zsidókról” és „az arabokról” beszélünk – „izraeli és palesztin” helyett. De ez a mindennapi szóhasználat a helyszínen, mind a héber, mind az arab nyelven. Ez a fogalmi besorolás egy valós felosztáson alapul: az embereket főként e két kategóriába sorolják be, és eltérően kezelik őket.
Más modern nemzetállamokkal ellentétben Izrael állam nem tekinti magát minden polgára államának – ezt a kifejezést baloldali szélsőséges provokációnak tartják[4] Izraelben. Izrael még csak nem is zsidó polgárai államának tekinti magát, hanem egyáltalán a zsidó nép államának. Ennek megfelelően a zsidónak minősített nem- izraeli állampolgárok hivatalosan olyan jogokat élveznek[5], amelyekkel a nem zsidónak minősített izraeli állampolgárok sem rendelkeznek.
Az izraeli állampolgárok között a legnagyobb nem-zsidó kisebbség az állam által „izraeli araboknak” minősített kisebbség 20 százalékkal. Túlnyomó többségük palesztinnak vallja magát. Ehhez jön még a megszállás alatt élő mintegy 4,5 millió palesztin, akik szintén külön nem-törvényes rezsim alatt élnek. Az izraeli mindennapi életben ez a megkülönböztetés egyben térfelosztás is: vannak „arab városok”, „zsidó városok” és „vegyes városok”, amelyeknek külön kerületeik vannak. Ritkán költöznek be emberek mások területére; a szétválást az állam következetesen támogatja[6]. A „zsidók” és „arabok” ilyen szisztematikus, intézményesített szétválasztása hátterében egy újabb vita bontakozik ki a fogalmakról: nevezhetjük ezt „apartheidnek”? Az Amnesty International új jelentése[7] egyértelmű választ ad: igen, nevezhetjük[8]. Az izraeli kormány tisztviselőinek reflexszerű védekező reakciói már a jelentés közzététele előtt hangosak voltak[9]. Németországban sokan el akarják fojtani[10] ezt a vitát[11], mielőtt még elkezdődne: a fogalom izraeli kontextusban való használatát kezdettől fogva elutasítják, mint antiszemita. Így elkerülhető, hogy a súlyos vádak indoklásával foglalkozzanak.
PALESZTINEK ARÁNYA IZRAELBEN
Izrael palesztin állampolgárai a lakosság mintegy 21%-át teszik ki.
A KORMÁNY KORONA-HELYREÁLLÍTÁSI CSOMAGJA
A kormány koronavírus-ösztönző csomagjának mindössze 1,7%-a jutott a palesztin helyi hatóságokhoz.
KELET-JERUZSÁLEMBEN A PALESZTINOK FÖLDJÉT KISAJÁTÍTJÁK
Kelet-Jeruzsálemben a palesztin földek 38%-át sajátította ki az izraeli állam 1967 és 2017 között.
Forrás: https://www.amnesty.at/news-events/amnesty-bericht-zu-israel-zeigt-ausmass-der-apartheid-gegen-palaestinenser-innen/
Az apartheid rendszer Palesztinában.
Palesztínok által használható út – Izraeliek által használható út. Foto: mufeed abu hasnah
Ismert tények, robbanásveszélyes következmények
Az Amnesty International hivatkozott jelentése 280 oldalas, több mint négy év kollektív kutatómunka eredményeit mutatja be[12]. Kifejezetten azt a kérdést feszegeti, hogy Izrael palesztinokkal szembeni politikája eléri-e az apartheid bűncselekmény küszöbét vagy sem. A jelentés egyértelművé teszi, hogy itt nem a Dél-Afrikával való közvetlen összehasonlításról van szó, hanem az „apartheid” mint jogi fogalom jelentéséről a nemzetközi jogban: Az 1973-as apartheidellenes egyezmény II. cikke szerint[13] ez a bűncselekmény magában foglalja „azokat az embertelen cselekedeteket, amelyek egy faji csoport egy másik faji csoport feletti uralmának megteremtéséhez és fenntartásához, valamint annak szisztematikus elnyomásához vezetnek. A jelentésre adott agresszív reakciók nem csak abban gyökereznek, ahogy az Amnesty értékeli Izrael palesztinokkal szembeni politikáját és azt apartheidnek minősíti. Bár a jelentésben bemutatott bizonyítékok nagyrészt korábbi kutatásokból, például a Human Rights Watch[14] és a B'Tselem[15]-jelentéseiből származnak, a jelentés több szempontból is fontos előrelépést jelent.
Először is, az elemzés hatóköre szélesebb, mint a legtöbb nemzetközi jelentés: hasonlóan ahhoz, ami a palesztin narratívában már régóta előfordul, Izrael Állam teljes területét szisztematikus entitásként vizsgálják, beleértve a "magterületet" (ideértve az elcsatolt Golán-fennsíkot) és Kelet-Jeruzsálemet) és a megszállt palesztin területeket.
Figyelemre méltó, hogy szó esik a rendszer gyökereiről is, amelyek az 1948-as államalapítás idejére nyúlnak vissza; ugyanez vonatkozik a palesztin menekültekkel és leszármazottaikkal való bánásmódra is. Ez a kérdés központi jelentőségű a palesztin felszabadító mozgalomban, és fordítva, fontos az izraeli állam cselevésének megértéséhez.
Emellett a jelentés ajánlásai is robbanékonyak: a jelentés felszólítja Izrael Államot az apartheid rendszer felszámolására, valamint felszólít minden államot és az ENSZ-t, hogy használjanak fel minden politikai és diplomáciai eszközt annak biztosítására, hogy az izraeli hatóságok valóban eleget tegyenek ennek a követelésnek. Az Amnesty például nemzetközi bűnügyi nyomozást kér Izrael Állam és számos politikusa ellen. A jelentés arra is rámutat, hogy az apartheidellenes egyezményt aláíró államok kötelesek haladéktalanul vizsgálni a területükön apartheidgyanús bűnözőket, és szükség esetén átadni őket a nemzetközi igazságszolgáltatásnak. Ez a kötelezettség nem utolsósorban Németországra vonatkozik. Nem szabad figyelmen kívül hagyni, hogy az ajánlások (beleértve a fegyverembargót, a szankciókat, a vállalati befektetések átvilágítását és a megszállt területeken előállított termékeknek az izraeli kormány által kikényszerített bojkottját) a bojkott, az elidegenítés és a szankciók korlátozott formáit tartalmazzák.
Nem biztonság, hanem demográfia
Németországban a "baloldaliak" („Linke“) magát az apartheid vádját is elítélik, a tényektől függetlenül. Az izraeli baloldalon viszont más vita figyelhető meg: Ciszjordániában Izrael a ma már nyilvánvalónak ítélt apartheidet gyakorolja – a kérdés csak az, hogy a hivatalos államterületen belüli rendszert jogosan lehet-e így jellemezni.
A jelentést ez az oldal azzal vádolja, hogy figyelmen kívül hagyja a "zöld vonalat" - Izrael és az 1967 óta megszállt palesztin területek közötti egykori határt. Ezzel az állítással ellentétben a jelentés egyik legnagyobb érdeme, hogy a jogi pozíciók jogszerű szétválasztását a zöld vonal mentén integrálja az izraeli ellenőrzés átfogó rendszerébe. Hasonlóan az íróhoz, Nathan Thrall-hoz[16], ez a választóvonal nem két különböző rezsim közötti határt jelenti, hanem az egyetlen rezsimen belüli különböző részek közötti határt. Thrall szerint a külön rezsimek ürügye lehetővé teszi a liberális cionisták és a külföldi kormányok számára, hogy aktívan támogassák Izraelt, miközben hatástalanul elítélik a megszállást, így az apartheid és a földfoglalás zavartalanul zajlik.
Az Amnesty-jelentés kifejezetten támadja a szétválás és a földfoglalás közös legitimitását. A jelentés szerint „biztonsági szükségletek” indokolhatják ezen intézkedések egy részét, de semmiképpen sem mindegyiket. Ide tartozik például a lakóterületek már említett elkülönítése és a családi élet korlátozása, például, hogy az izraeli állampolgárokkal házasodó palesztinok nem költözhetnek hozzájuk[17] a zöld vonalon keresztül. A „biztonsági szükségletek” fátyla mögött a jelentés kiemeli az izraeli rezsim legfontosabb szervezeti elveit: a demográfiai és a területi ellenőrzést. Szintén a cionista propagandisták népszerű érve – Vannak arabok a Parlamentben! – is a helyére és kontextusba kerül: a palesztin politikai részvételt minden izraeli szuverén területen korlátozzák, bár nem mindenhol egyformán.
Még az "arab-izraeli", azaz a palesztin képviselők sem kérdőjelezhetik meg az állam "zsidó államként" való meghatározását, és ennek megfelelően nem kritizálhatják azt a 65 törvényt[18], amelyek legitimálják a palesztinok marginalizálódását és az egyenlőtlen bánásmódot velük. A ciszjordániai palesztinok szinte semmiféle gyülekezési jogot nem élveznek, miközben az agresszív rendőrség és ügyészség szisztematikusan korlátozza a palesztin állampolgárokat Izrael hivatalos területén.
A telepes gyarmatosítás[19] mélyszerkezete
A palesztin felszabadításért folytatott szolidaritási mozgalomban a jelentést dicsérik az apartheid, mint olyan felismeréséért, de joggal kritizálják[20], amiért nem ismerik el az apartheid gyökerét: a telepes-gyarmatosítást. Ennek a gyengeségnek nemcsak a palesztinokat és minket, a mellettük álló szocialistákat kell feldühítenie, hanem mindazokat is, akik őszintén aggódnak az ilyen állításokkal való antiszemita visszaélés miatt; mert az okok megnevezése nélkül továbbra is rejtély marad, hogy Izrael miért hajt végre ilyen kegyetlen politikát.
Egy materialista elemzés, amely az elemzése bevonja a (telepes-) gyarmatosítás dinamikáját, demisztifikálja egy ilyen rendszer kialakulását, és világossá teszi: az apartheid a telepes-gyarmatosítás egyik változata, amely Patrick Wolfe[21] szerint „nem esemény, hanem egy struktúra”, amely mindenütt a „bennszülöttek kiiktatását célul kitűző logika” különböző formáiban jelenik meg. Ugyanis, amikor emberek egy országba menekülnek, hogy ott új társadalmat alapítsanak, a telepes-gyarmatosítás dinamikája érvényre jut. Izrael megszállott törődése a kontroll és a demográfia szabályozásával, terjeszkedési késztetése a telepes-gyarmatosítás kontextusban nem kivétel, hanem szabály. Ki kell iktatni azokat az őslakosokat, akik nem hajolnak meg a telepesek céljai előtt. Észak-Amerikában az európaiak ezt elsősorban népirtással érték el; Izraelben az etnikai tisztogatás[22] nem mehetett olyan messzire 1948 óta, ehelyett a megmaradt bennszülötteket kellett térben korlátozni és ellenőrizni. Ahhoz, hogy őket és elkerülhetetlen ellenállásukat állandó ellenőrzés alatt tartsák, elkülönülési és elnyomási rendszerre van szükség – egyszóval: apartheidre.
Dekolonizáció[23] - gyarmati rendszert felszámolni - most!
A kutatások és a jelentések eddig különféleképpen értelmezték a palesztinok elnyomását; most ennek megszüntetéséről van szó. Ehhez járulhat hozzá az Amnesty-jelentés. Nagyon világos képet ad a probléma struktúrájáról, hatalmas mennyiségű bizonyítékot foglal egy jogilag meghatározott és ellenőrzött keretbe. Hasznos eszköz a figyelemfelkeltő küzdelmek, a peres eljárások és a diplomácia számára. De annak követelése, hogy Izrael állam bontsa le az apartheid rendszerét, az értelmetlenség határát súrolja. A jelentésben bemutatott diagnózis egyértelművé teszi, hogy az izraeli apartheid elválaszthatatlan az izraeli államtól. Ha komolyan vesszük ezeket a megállapításokat, rá kell jönnünk, hogy itt a dekolonizációról[24] van szó. És ez a palesztin felszabadító mozgalom követelése is. Az Amnesty által ajánlott nyomásgyakorlás hozzájárul egy ilyen forradalmi változáshoz – de ez nem elég.
A dekoloniális küzdelem döntő szereplői mindenekelőtt a gyarmatosított nép. A sikeres dekolonizációhoz[25] azonban a palesztinoknak jelenleg hiányzik az egységes, határozott vezetés, amely széles körű, szervezett támogatást élvezne az izraeli uralom által széttagolt palesztin lakosság[26] minden rétegétől. Ezzel szemben a telepes-gyarmatosítás leküzdése[27] – a klasszikus kizsákmányoló gyarmatosítás alóli felszabadulástól eltérően – a politikai közösség újjáépítését jelenti, beleértve azokat a telepeseket is, akik hajlandók egyenrangúan együtt élni az őslakosokkal. Ez fontos szerepet jelent az izraeliek számára. Sajnos az izraeli baloldalnak csak egy elenyésző kisebbsége hajlandó ezt elfogadni. Az izraeli kontextusban „(cionista) baloldalként” értelmezett liberális erők továbbra is a megosztottság és az elnyomás kevésbé brutális rezsimjére törekszenek, amely hosszú távon biztosítja a cionista irányítást Palesztinában.
A dekolonizáció sikerét elősegíti, ha azt a telepes társadalom egy kisebbsége támogatja. Ez a kisebbség minden bizonnyal növekedni fog, ahogy az egységes palesztin vezetés felvázolja a jövő felé vezető utat. Mindkettő aktív szolidaritást követel az internacionalista szocialistáktól szerte a világon. A mi feladatunk, hogy nyomást gyakoroljunk saját imperialista államainkra, hogy ne támogassák a telepes-gyarmatosítást Palesztinában!
Felirat: A megszállásnak véget kell vetni
Fordította: Naetar-Bakcsi Ildikó
[1] https://de.wikipedia.org/wiki/Die_Linke.SDS A Linke.SDS (más néven Szocialista-Demokratikus Diákszövetség vagy röviden SDS, saját írásmódban THE LINKE.Socialist-Democratic Student Association vagy DIE LINKE.SDS) a szocialista egyetemi hallgatók országos szövetsége. A Linke.SDS a DIE LINKE Baloldali Párt elismert diákszövetsége, és különleges státuszú munkacsoportként a Linksjugend ifjúsági egyesület része.
[2] https://jidleipzig.wordpress.com/ Jewish-Israeli Dissens zsidó izraeliek hálózata, akik kritikusan állnak hazájuk történetéhez és politikájához.
[3] https://bibjetzt.wordpress.com/2021/11/24/bip-gesprach-18-nirit-sommerfeld/
[4] https://www.972mag.com/whats-scary-israel-state-citizens/
[5] https://linkezeitung.de/2022/02/04/neuer-amnesty-bericht-skizziert-wahres-ausmass-des-israelischen-apartheid-regimes/ Az Amnesty International jelentése felvázolja az izraeli apartheid-rezsim valódi méreteit.
[6] https://www.hrw.org/news/2020/05/12/israel-discriminatory-land-policies-hem-palestinians
[7] https://www.amnesty.at/news-events/amnesty-bericht-zu-israel-zeigt-ausmass-der-apartheid-gegen-palaestinenser-innen/
[8] https://linkezeitung.de/2022/02/04/neuer-amnesty-bericht-skizziert-wahres-ausmass-des-israelischen-apartheid-regimes/
[9] https://www.telegraph.co.uk/world-news/2022/01/30/israel-labels-amnesty-international-antisemitic-apartheid-report/
[10] https://www.marx21.de/amnesty-bericht-ja-israel-ist-ein-apartheidstaat/ Az Amnesty Németország nyugtalansága az izraeli apartheidről szóló új jelentés közzétételével kapcsolatban rávilágít az emberi jogi diskurzus szomorú helyzetére az országban.
[11] https://www.berliner-zeitung.de/wochenende/apartheid-begriff-in-israel-ein-skandal-der-keiner-ist-li.209638?pid=true
[12] https://www.972mag.com/edition/israel-apartheid-report/
[13] https://de.wikipedia.org/wiki/Apartheid_(Recht)
[14] https://www.972mag.com/hrw-apartheid-persecution-omar-shakir/
[15] https://www.btselem.org/publications/fulltext/202101_this_is_apartheid
[16] https://www.lrb.co.uk/the-paper/v43/n02/nathan-thrall/the-separate-regimes-delusion
[17] https://www.972mag.com/citizenship-law-israel-palestinian-families/
[18] https://www.adalah.org/en/content/view/7771
[19] Telepes gyarmatosítás: https://hu.wikipedia.org/wiki/Gyarmatos%C3%ADt%C3%A1s
A telepes gyarmatosítás magába foglalja a telepesek nagyarányú bevándorlását a gyarmatokra, gyakran vallási, politikai vagy gazdasági okok miatt. A gyarmatosításnak ez a formája nagyrészt a korábbi lakosság telepesekkel való kiszorítását célozza, ahol nagyszámú telepes vándorol ki az új területekre és alapít településeket…. A modern kori Ausztrália, Kanada, az Egyesült Államok, Dél-Afrika (és vitatottabb mértékben Izrael) szintén a telepes gyarmatosítás által létrejött államok példái.
[20] https://electronicintifada.net/content/what-makes-amnestys-apartheid-report-different/34771
[21] https://www.tandfonline.com/doi/full/10.1080/14623520601056240
[22] https://www.versobooks.com/books/2430-ten-myths-about-israel
[23] Dekolonizáció: A gyarmati rendszer felbomlása (angolul: decolonization) a gyarmatosítás történelme lezárulásának folyamata, amelynek során a korábban gyarmattartó államok elvesztik vagy feladják ellenőrzésüket a tőlük függésben álló területek, a gyarmatok felett. A gyarmati rendszer felbomlásába tartozik a gyarmatok politikai szabadságának (függetlenség, önrendelkezés), gazdasági és kulturális önállóságának megteremtése vagy visszaszerzése. https://hu.wikipedia.org/wiki/A_gyarmati_rendszer_felboml%C3%A1sa
[24] https://lowerclassmag.com/2021/05/30/das-narrativ-verschieben-es-geht-um-siedlerkolonialismus-und-apartheid/
[25] https://www.972mag.com/palestinian-authority-elections-accountability/
[26] https://al-shabaka.org/commentaries/defying-fragmentation-and-the-significance-of-unity-a-new-palestinian-uprising/
[27] https://www.youtube.com/watch?v=3uIqDPmPgFc
